Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek
Yüklə 2,77 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 5.6.3. Kérdések, feladatok
- 6.58. ábra - Dr. Schmitt Pál
- 5.7.1. Kérdések, feladatok
| 5.6.2. 2004-től napjainkig
Magyarország uniós csatlakozása a sport terén is változásokat hozott. Új lehetőségek nyíltak meg, új pénzügyi források megjelenését érzékeltük, de a hazai sportéletben uralkodó ellentmondások, ha lehet, a korábbiakhoz képest még erőteljesebben törtek a felszínre. „Habár hazánk eljutott már arra a szintre, hogy sportszervezetei sportvállalkozás formájában is működhetnek, ezek egy része még mindig teljesen vagy részben önkormányzati, állami tulajdonban van. Az állami részesedés és támogatás a tulajdonosi struktúrán keresztül jelenleg legális és mind a sportszervezetek, mind az Európai Unió szabályainak megfelelő. Az Unió stratégiai elképzelései szerint figyelembe kell venni a sport sajátos természetét és meg kell határozni, hogy milyen típusú állami támogatás minősül elfogadhatónak (megj.: és kívánatosnak – a szerző) a sport társadalmi, kulturális, egészség megőrzési és nevelési szerepének biztosításának érdekében.” (Kovács, Farkas, 2010) Hazánkban csakúgy, mint más volt szocialista országban az Unióhoz való csatlakozást követően a sport megújítására, fejlesztésére vonatkozó uniós elképzelések segítettek abban, hogy a rendszerváltást követő két évtized után is még sok tekintetben fennálló működésbeli és a sportstruktúrát érintő beidegződések legalább részben megváltozzanak. Ez jogi, gazdasági és sportszakmai értelemben is igaz. Ennek következményeképpen sok, de mégsem elégséges pozitív elképzelés látott napvilágot, amelynek a megvalósítása ráadásul sok esetben elmaradt. Mindezen által elsősorban a szabadidősport és az iskolai sport nyert stratégiai szempontból prioritást és vált lehetővé ezen területek hatékonyabb finanszírozása európai pénzekből. Emellett – új színfoltként – a fogyatékkal élők sportja és a sportturizmus is nagyobb figyelmet kapott. Ugyancsak a 2004 utáni időszak eredményeképpen a sport társadalmi szerepének némi felértékelődése figyelhető meg. Örvendetes módon az alulról kezdeményezett civil szerveződések is erőre kaptak, melyek a sportegyesületek, klubok életképességét, működésének pénzügyi feltételeit is némiképpen javították. Magyarországon az önkormányzatok befolyása a legjelentősebb a helyi sportra: a sportegyesületek részben önkormányzati, és a sportlétesítmények állami tulajdonban vannak. Ezek fenntartható, hatékony működése/működtetése a hazai sportvezetés egyik legégetőbb kihívása a 2010-es kormányváltást követően is. 5.6.3. Kérdések, feladatok A rendszerváltás után milyen problémák merültek fel a hazai sportéletben? Az EU-s csatlakozás után a sport mely területeinek a fejlesztésére nyílik kedvezőbb lehetőség? 5.7. A Magyar Olimpiai Mozgalom kialakulása és működése Az olimpiai gondolat több alkalommal megjelent a magyar sporttörténetben. „Az olimpiai gondolat első magyarországi írásos forrásai Sárospatakra vezetnek: Szalkai László, a későbbi esztergomi érsek az 1489–90-es tanévben írt latin nyelvű írásai arra utalnak, hogy a hellén versenyjátékok mély benyomást tettek rá. Ettől kezdve számtalan haladó szellemiségű pedagógus, orvos, történész, költő, író és nem utolsósorban politikus törekvéseiben jelentkezett – Balassi Bálinttól kezdve Zrínyi Miklóson át Széchenyi Istvánig – a kalokagathia eszméje, azaz a harmonikus fizikai és szellemi nevelés fejlesztésének és az olimpiai játékok felújításának gondolata. Éppen ezért nem meglepő, hogy Coubertin báró világtörténelmi jelentőségű kezdeményezése és terve hamar megértésre talált Magyarországon. Nem véletlen az sem, hogy a hazai sportélet egyik legjelentősebb intézménye, a Nemzeti Torna Egylet (melynek egyébként Kemény Ferenc is tagja volt és Berzeviczy Albert – a későbbi kultuszminiszter – volt az elnöke) vállalta a Magyar Olimpia Bizottság megalakításának előkészítő feladatait. A Magyar Olimpiai Bizottságot 1895-ben hívták életre. A Francia, a Görög, az Amerikai, a Német és az Ausztrál Olimpiai Bizottság után a világon hatodikként (!) alakult meg, amely egyben jól mutatja a magyar sportdiplomácia elismerésre méltó – több mint 100 éves – tradícióit. A megalakulás egyfajta konszenzust, megbékélést is jelentett a torna és atlétika híveit képviselő, egymással konfrontációban álló sportvezetők tábora között: a nagy befolyással bíró Magyar Atlétikai Club vezetői kezdeti bizonytalanság után végül csatlakoztak az alakuló bizottsághoz. Az NTE és a MAC mellett a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE), továbbá az MTK, a Nemzeti Hajós Egylet, a III. ker. TVE, a BTC és a Neptun Evezős Egylet küldöttei kerültek az újonnan alakuló testületbe, amelynek elnökének Berzeviczy Albertet, és társelnökének dr. Gerendai Györgyöt, a MAC képviselőjét választották. A MOB első titkára Kemény Ferenc lett. Az 1900-as évekre a Magyar Olimpiai Bizottság irányítását fokozatosan az atléták és a tekintélyes MAC-vezetők vették át. Kemény Ferenc a szervezeten belüli ellentétek miatt a későbbiekben a MOB-tól meglehetősen elszakadt, s végül címzetes tankerületi főigazgatóként a testnevelés ügyének fejlesztési lehetőségeivel foglalkozott. Csalódottsága és elkeseredése később félelemmel párosult, és a nyilas hatalom- átvétel után az újabb zaklatások elől feleségével együtt 1944 novemberében – 81 évesen – a halálba menekült. A Magyar Olimpiai Mozgalom a későbbiek folyamán több alkalommal is mélypontra került, s volt kénytelen komoly politikai kihívásoknak megfelelni. Először 1920-ban, amikor az első világháborúban vesztes hatalomként sportolóink nem indulhattak az 1920-as olimpián Antwerpenben, majd 1928-ban, amikor a Kultuszminisztérium megszüntette a testület önállóságát, és az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává minősítette le. Harmadszor 1948 tavaszán, amikor az Országos Sporthivatal (OSH) megalakulása után az ország vezetését átvevő kommunista párt utasítására – megszüntette a háború után újjáalakult MOB önállóságát. A MOB ezt követően a mindenkori állami sportvezetésnek gyakorlatilag „árnyékszervezete” lett. Az elnöki tisztét rendszerint a mindenkori sportvezetés első számú embere látta el, tagjait elsősorban pártszempontok szerint összeállított listák alapján egyszerűen kinevezték. A szervezet tulajdonképpen négy évtizeden át csak papíron létezett. 6.58. ábra - Dr. Schmitt Pál A MOB honlapján a mozgalom életében elkövetkező időszakaszról a következőt olvashatjuk: „A Magyar Olimpiai Bizottság életében 1989 júniusában következett ismételt kedvező fordulat, amikor a testület visszanyerte önállóságát és függetlenségét. Az olimpiai mozgalom, ha úgy tetszik, megelőzte, sőt lekörözte a politikát: a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése már hónapokkal korábban, titkos szavazással, szabadon választhatta meg tisztségviselőit. E döntő lépés előkészítése és megvalósítása két kiváló sportember nevéhez fűződik: az egyik a Hold utcai székházban leváltott elnökhelyettes dr. Schmitt Pál NOB-tag, akkori főtitkár, a másik pedig a nemzetközi sportélet egyik kiemelkedő, s itthon is komoly tekintélynek örvendett személyisége, Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnok kardvívó volt. A társadalmi szervezet, amely majd negyven éven át a mindenkori állami sportvezetés árnyékában működhetett, tisztségviselői az állami sportvezetők voltak, most végre az önállóság útjára lépett.” Az önállóság mellett az állami sportirányítással kialakított hatékony együttműködés volt a záloga a Magyar Olimpiai Mozgalom további sikeres működésének a következő években. A demokratikusan megválasztott dr. Schmitt Pál – dr. Aján Tamás kettős 2005 őszéig élvezte a MOB tagságának a támogatását. A bizottság négyévenkénti újjáalakulása során Barcelona, Atlanta és Sydney után egyaránt megőrizték elnöki, illetve főtitkári tisztségüket. A MOB életében mérföldkőnek számított a 2001-es év: a január 1-jén életbe lépett sporttörvény alapján lényegesen nagyobb mozgástérhez jutott, mivel közhasznú köztestületté alakult. Ez azt jelentette, hogy kizárólag a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak van alárendelve. A magyar sport egyik legfőbb irányító szerveként az olimpiai sportágak szakszövetségeinek munkáját koordináló, az állam pénzügyi támogatásának döntő részét elosztó, döntéshozó testületté lépett elő. Azonban az újabb, 2004. január elején életbe lépett – lényegében a sport „visszaállamosítását” elrendelő – sporttörvény a MOB hatáskörét ismét jelentősen csökkentette. Összefoglalásként megállapítható: A Magyar Olimpiai Bizottság megalakulásától kezdve alapvető és legfontosabb feladatának tekintette és tekinti az olimpiai eszme népszerűsítését, terjesztését, a mozgalom erősítését és az olimpiai játékokon való szereplés előkészítését, a szakmai munka összehangolását, a játékokon való részvétel szervezését. A több mint 100 év alatt elért eredmények azt bizonyítják, hogy tevékenységét sikeresen végezte. A világpolitikai helyzet (1920-ban, mint vesztes a háborúban vesztes állam képviselői nem kaptunk meghívást, 1984-ben pedig a „baráti” nagyhatalom tiltott el bennünket, bojkottra szólítva az akkor még szocialistának nevezett országokat), a gazdasági válságok, a belpolitikai pártcsatározások és más nehezítő körülmények (pl. pénzügyi források elégtelensége) között a magyar olimpiai és sportmozgalom megannyiszor képes volt megújulni és felvenni a versenyt a lényegesen jobb feltételeket élvező sportnagyhatalmakkal. A MOB számos feladata közül a legfontosabb: a magyar sportolók felkészítése, nevezése a nyári és a téli olimpiára, illetve az olimpiai csapat felügyelete és irányítása az ötkarikás játékok időszaka alatt. További feladatai közé tartozik: az olimpiai szeme ápolása és terjesztése, a sportoló fiatalok erkölcsi és kulturális nevelésének támogatása, az olimpiára készülő versenyzők felkészítésének segítése, s nevezésük az olimpiai játékokra és kapcsolattartás a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. A MOB irányítja a Magyar Olimpiai Mozgalmat, melynek képviseletére, egyszersmind az olimpiai szimbólumok használatára kizárólagosan jogosult.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkárai, titkárai
5.7.1. Kérdések, feladatok Kik és mikor alakították meg a Magyar Olimpiai Bizottságot? Soroljon fel jelentős dátumokat a Magyar Olimpiai Bizottság történetéből! Melyek a Magyar Olimpiai Bizottság fő feladatai? Irodalom Bakonyi, T. (2004): Civil álom és politikus állam – adalékok a civil sportszervezetek státusának legújabb kori politikatörténetéhez Magyarországon, PhD-disszertáció, Budapest. Báthori, B. (1994): A testnevelés elmélete és módszertana, Budapest Bíróné Nagy E. (1994): Sportpedagógia. Sportkiadó, Budapest Dancs, H. (2007): Sport és fenntartható regionális fejlődés, PhD-disszertáció, Budapest Földes, É.–Kun, L.–Kutassi, L. (1977): A magyar testnevelés és sport története, Sport, Budapest Földesiné, Szabó, Gy.–Gál, A. (2003): Sport és társadalom, Budapest Földesiné, Szabó, Gy.–Gál, A.–Dóczi, T. (2008): Társadalmi riport a sportról, Budapest Keresztényi, J. (1980): Az olimpiák története, Budapest Kun, L. (1990): Egyetemes testnevelés és sporttörténet, Sport, Budapest Kun, L. (1984): Aranyérmek árnyékában, Sport, Budapest Kutassi, L. (1990): A magyar és osztrák olimpiai mozgalom 1918 előtt, MOA, Budapest Mező, F. (1929): Az olimpiai játékok története, Budapest Nádor L.–Bátonyi V. (2003): Európai Unió és a sport – uniós csatlakozás a sportban. Dialóg Campus, Budapest–Pécs Takács, F. (1972): A testkultúra fogalma és néhány tudományelméleti problémája. TF Közlemények Takács, F. (1989): TF Közlemények, 1989/3. melléklete, Budapest Takács, F.: Az olimpiák, Press Publica, Budapest Fehér Könyv a sportról, EU Közösségek, 2007 http://www.olympic.org http://www.mob.hu http://en.wikipedia.org/wiki/International_Olympic_Committee 11Pedagógiai Lexikon (1997) Keraban Könyvkiadó. Budapest. II. kötet. 582–583. 22A Kormány 202/2007.(VII.31.) rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII.17.) Korm. rendelet módosításáról. (www.okm.gov.hu) 33Hámori József (1976) Mozgáskultúra és idegrendszeri fejlődés összefüggései. Testnevelés tanítása XII. évf. 1976/3. 11Princzinger Péter: Sportjog I. 35. oldal; ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010 22Sárközy Tamás (szerk): Sportjog – A 2004-es sporttörvény magyarázata 136. oldal; HVG-Orac Budapest, 2004 33Sárközy Tamás (szerk): Sportjog – A 2004-es sporttörvény magyarázata 190. oldal; HVG-Orac Budapest, 2004 44Princzinger Péter: Sportjog I. 46. oldal; ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010 5565/2007 (VI.27.) OGY határozat a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról 66Princzinger Péter: Sportjog I. 47–48. oldal; ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010 772004. évi I. törvény a sportról 49. § 88212/2010 (VII. 1.) Korm. rendelet az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről 99http://www.bm.gov.hu/web/portal.nsf/index/87A93BB7D50CD147C125765100305896/$file/sportintezmenyrendszere2009.pdf%3FOpenElement 2010.09.28. 1010http://www.nssz.hu/index.php?Menu=Static_Page&Action=List&Info=Nemzeti_sportszovetseg&lang_id=1 2010.09.28. 11112010. évi LXXXIII. törvény Sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról 8. § (1) 11 Susan A. Jackson–Csíkszentmihályi Mihály: Sport és flow. Az optimális élmény. Vince Kiadó, Budapest, 2001. 7. p. 22 Watson, J. B.: Behaviorism. 1924, 104. p., idézi Pléh Csaba: Pszichológiatörténet. Gondolat, Budapest. 1992. 151. p.) 33 Matthews G.–Deary I. J.: Personality Traits. Cambridge University Press 1998. 13. p. Created by XMLmind XSL-FO Converter. Yüklə 2,77 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
