Szétbontva 5 részre: 2002. november 28

Ezeket a csikókat aztán Csákváron a Korpona istállójában nevelték tovább, majd az Endrevári karámban idomították be őket. A kis lovacskák szinte a fejedelmi ifjakkal együtt nőttek fel.

Endre-András vitéz, a Viharistenen ment Endrevárról a pusztaszeri Nagy-Süánra. Minden futamot megnyert. Maga István király is büszke volt rá, hogy Endre az ő királyi méneséből származó lóval győzelmeskedett. Béla ... határőrségi Bélavárról, Levente pedig Kolozsvárról érkezett erre a versenyre.

Az 1030. évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett fejedelmi ifjak mind vállalták, hogy 1030-1035 között valamennyien kiveszik részüket Budavár beavatott központjának a Budavár-Abavár-Lebedvár-Kevevára útvonalon lebonyolítandó áttelepítésben. A Budavári beavatott központ lassú áttelepítése már 1015-1022 között megindult, de a pusztaszeri megállapodás szerint 1035-ig be kellett fejezni. Ez a magyarázata, annak a pusztaszeri Nagy-Süán fontosságának, mert részt vevői felesküdtek az átszállításban való közreműködésre.

Ezek voltak:

Mihály-Vazul Géza Pirok Taksony Csák Vajk

954-989 951-997 928-954 926-970 943-978 969-1038

Szár László Karos II. Zoltán Gerencsák III. Zoltán Tolma- Judit

988-1038 948-970 988-1025 960-998 1007-1036 966-1026

Bogyiszló Imre II. Ajtony Győr Bagamér Erős Csák

1008-1031 1007-1031 970-1031 987-1031 1006-1036 978-1017

Az Élet kegyhelye kimenekítésének gondolata a királyi családtól: Tolma-Judittól és Orseolo Ottó feleségétől, Ilonától eredt. A királyi család egyes tagjai is részt vettek benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség ládáját 1301 Aranyasszony havától 1031 Aranyasszony haváig öt fejedelmi személy szállította el Budavártól Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Imre azért nem tudott ebben részt venni, mert éppen a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között állomásozó tárkánysereget kellett II. Konrád ellen mozgósítania.

Ennek a szállítmánynak gyors és biztonságos elvitele azért volt fontos nehogy az avar kincsekhez hasonlóan ezek a hun törzsszövetségi értékek is a német császárság kezére jussanak.

Az Arvisurákat az itt megnevezettek szállították Abavárról Lebedvárra: 1031 Aranyasszony havától 1032 Aranyasszony haváig
II.Szabolcs I. Zoltán Kolozs-Gyula Taksony Kurszán Abasár

948-987 892-955 925-961 926-970 865-904 1014- 1060

Zsombor Taksony Erdeljü Gyula Géza Apor Zerind

977-1032 926-970 960-1015 951-997 910-960 995-1049

Solymoska - Pata Piroska Buda Géza II. Lebed Kipcsák

958-1002 960-997 976-1048 979-1020 951-997 1015-1063 1001- 1063

Piroska Csaba nádor Aba Sámuel

976-1048 980-1044 985-1044

Az egész mentési munkát az ország területén Csaba nádor irányította, lovas kíséretével. Endre, Béla és Levente 1030-1035 között az országhatár és Kevevára között vett részt a munkában. Az őrség mindig 5-5 személyből állott. Ha valaki akadályozva volt, a hatodikra akkor került sor. A felsoroltak közül egyszerre halt meg Csaba nádor és Aba Sámuel a ménfői csatában; később II. Lebed és Kipcsák is a baskir-mohamedánok ellen vívott szablyás ütközetben.

Abasárnak egyik legszebb hőstette az volt, amikor megsebesült édesanyját, Piroskát a legvadabb csata forgatagában megkereste a rimalányok seregében, hordszéken, Abavárra vitte és 3 hónapi kezeléssel kigyógyította. Piroska még részt vett I. Endre-András koronázásán, sőt Endrét ő segítette fel Viharisten nevű lovára, amikor fellovagolt a koronázási dombra. A koronázási domb földjét 72 ispánságból hordták.

1030 Pünkösd vasárnapján a pusztaszeri lovasverseny alkalmával azt döntötték el, hogy ki legyen a pünkösdi király, aki az ősi regevilág emlékanyagát az országból kimenekíti. Géza unokája Endre királyfi lett az első, ő vette hát a kezébe az Élet kegyhelyének a jövőjét.

Endre Pünkösd után Kevevárába ment, Imre pedig átvette a Csörsz vonal parancsnokságát. 1030. július közepén már legyőzték II. Konrád német császárt és Avaria örökségéből visszakapták a Lajtán túli területeket. De az ifjúság az Encs vonaláig akart felvonulni. István azonban visszaparancsolta őket, Zsadányig. Ekkor lett Imre királyfi a bihari országrész tulajdonosa.

Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv kevi orosz fejedelem lányai között. Anasztáziát vette feleségül. Levente Ladomér fejedelmének lányát, Ibolyát vette el. Ibolya Lebed lovasfejedelemnek volt a leszár-mazottja. Kurtán várában nyerte el a beavatottságot és Ildikó lett a neve.

A fejedelmi ifjak a Szent Illés székesegyházban jöttek össze újabb tanácskozásra. Ez a templom volt az uruki keresztények temploma. Altemplomában alagútrendszer volt. Ez az “alsó világ” kötötte össze a kolostort a monostorral. Mindig a Gyarmat-törzs és a Nyékiek közös temploma és alsó világa volt. Endre ezen az összejövetelen István király tudtával arra kérte a rimalányokat és a kispapokat, hogy az Arvisura hagyomány óriási tömegét 5 példányban másolják le, és ezzel tegyék lehetővé, hogy az ifjúság ebből erőt merítve meg tudjon állni az idegenek gyilkos tengerében.

Endre 3 másolati példányt a pásztói, a pentelei és a zebegényi Domonkos rendi magyar kolostor alsó világában helyezett el. Egy példányt az Avarbástya alsó világában őriztetett. Az ötödik példányt pedig az újonnan épülő Endrevár altemplomában helyezte el.

Mivel az Endrét, Bélát és Leventét kísérő lovasok mind legények voltak, meg is nősültek. A kievi Szent Illés székesegyház leánykórusából választottak maguknak feleséget. De a lányok előbb rima-lányok lettek és részt vettek az Arvisura-lapok másolásában.

Mikor a besenyők István fiát, Imre herceget egy feldühödött vadkannal halálra maratták (hasát felhasíttatták), Endre, Béla és Levente Kevevárán tartózkodott. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek is, meg a lányának is, Anasztáziának nagyon, tetszett a Viharistenen vágtató Endre-András herceg. Jaroszláv alkudozott is a paripára, de Endre sehogy se akart megválni tőle. A Viharisten harmadéves kiskancáját azonban Jaroszlávnak adta. Bölcs Jaroszláv erre azt mondta:

“Ha már ennyire megtiszteltél, ilyen fejedelmi ajándékkal, kérhetsz tőlem viszonzásul bármit.”

“Fenséges Uram-kapott a szón András akkor-Anasztázia lányod kezét ne tagadd meg tőlem.”

Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei. Amikor István királynak tudomására jutott, örömmel adta ő is a hozzájárulását a házassághoz. Ez István királynak is, meg az Imre halálában teljesen ártatlan hercegifjaknak is nagyon megkönnyítette a helyzetét.

A három herceg származása körül sok mindenféle mende-mondát terjesztettek. Az igazi helyzet a következő:
Bolárka - I. Zoltán-Zsolt-Zolta - Szalóka

894-898 892-955 898-946

Csák Taksony - Ibolya Bereg-Botond

943-978 926-970 940-990

Gerencsák Sarolt Géza Söpte-Szavárdi

960-998 950-1012 951-997 956-969.I.19.

Erős Csák

978-1017

Korpona Vazul (Mihály-Vászoly) Béla (Vászoly-Vazul) Zerindke

996-1048 968.I.7.-1045 968.I.6.-1005 969.I.l9.

Endre-Anasztázia Béla-Rixa Levente-Ildikó

1012-1060 1015-1063 1016-1047

Erős Csák lánya, Korpona rimalány megsajnálta Vazult és országjáró útján énekét pengetős hang-szerrel kísérte. (Vazult megvakították.) Ebből szerelem lett és Vazul feleségül vette Korponát. Három fiuk és töb lányuk született. A három fiú Csákváron és Nyitrán nevelkedett fel, II. Zoltán, III. Zoltán és Imre királyfi társaságában. Imre királyfi legjobb barátja Csák fia, III. Zoltán, a későbbi Erdőelvi kis-király.

Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-süánt Endre királyfi nyerte meg és ez nagyon megemelte a tekintélyét az Avaria-Pannónia-Magyar törzsszövetségben. A vezéri teendők ellátására a hun törzsszövetség akkori területén őt tartották legalkalmasabbnak.

Endre első dolga az volt, hogy lerakta Endre-vár alapjait és a 72 ispánságból összehordott dombocs-kán felállította a “Barátság oszlopát”. A szaka birodalomból származó szokás szerint ez előtt esküdtek fel a baráti harcostársak.

Ilyen baráti harcostársak voltak: Bogyiszló, Imre, Győr és II. Ajtony. Mind a négyen 1031. Szeptember 2-án haltak meg. III. Zoltán és Bagamér 1036-ban, Abasár és Endre 1060-ban, Csaba nádor és Aba Sámuel 1044-ben, II. Lebed és Kipcsák 1063-ban ??? vezérrel együtt halt harcostársi hősi halált és így kerültek az Endrevári “Barátság Oszlopára”.

Amikor Csaba nádor, István király és környezete tudtával kezébe vette a kimenekítés ügyét, érint-kezésbe lépett Szár Lászlóval, s így a velük békességben élő kievi uralkodóház, az Elődház és a besenyő nagyfejedelemség jóindulatával Kievig az út biztosítva volt. Bátor-Boleszló halálával a lengyel ural-kodóház is megbékélt a magyarokkal. Bátor-Boleszló fia a pusztaszeri Nagy-süán után magyar és besenyő vitézeivel elűzte fivérét, II. Meskót a lengyel trónról, de csak egy kevés ideig uralkodott. A lengyel főurak egy része összefogott ellene, legyőzték és 1032-ben sebesüléséből származó betegségébe belehalt.

A nagy buzgalommal végzett kimenekítési munkában sokan megfeledkeztek a besenyők esküjéről, de a besenyők nem. Babócsa és Berzence tudtával Imre herceget egy vaddisznóval halálra maratták. Az emiatt kibontakozó harcban Bogyiszló, Győr és II. Ajtony is meghalt 1031. Szeptember 2-án. Így kerültek fel a harcostársak a “Barátság Oszlopára”. A száz besenyő lovas közül tíz maradt a csatatéren. Erre mondták a bihari öreg sámánok: “Aki csalárdsággal harcol, csalárdsággal esik el.”

Mivel István király szövetséget kötött a kievi fejedelemséggel, Endre, Béla és Levente előtt szabaddá vált az út Uzsvár-Lebedvár és Kevevára között. Ezen a nehéz terepen a három herceg igencsak rá volt utalva Szár László támogatására. A fiatal Ung vitéz Úzs vezér lányát vette feleségül, ezen a réven Úzsvárat is felvették a megállóhelyek közé, az úzsváriak, meg az uzsoki szoros úz vitézei is bekapcsolódtak a tennivalókba. Úzsvárig Csaba nádor kísérte a fogatokat, itten léppen akcióba Endre fejedelemfi, majd az uzsoki szorosban Szár László várta a rakományt lengyel lovasaival és úgy kísérte Lebedvárra.

A három herceg mellett az alábbiak vállalták vitézeikkel Úzsvártól Keveváráig a kincsek szállítását:

Taksony Pirok Apor Pirok Mihály-Vazul

926-970 928-954 910-960 928-954 954-989

Karos Solymoska-Pata Karos SzárLászló Ilona-Ung

948-970 958-1002 960-997 948-970 988-1036 978-1009

Csaba AbaSámuel Ilona Ung Ung vezér Miltény

980-1044 985-1044 978-1009 975-1028 1010-1063 997-1048

Pomáz Abasár Majtény Kökény

1001-1060 1010-1060 999-1045 996-1038

Úzsvárat Szár László fiáról nevezték el Ungvárnak. Ez az Ung vezér Ungvártól Lebedvárig adott tárkány segítséget. A szorosokban ugyanis sok szekér meghibásodott és megkívánta a tárkány-munkát. Azután Miltény, Pomáz, Majtény és Kökény vette át a szállítást besenyő lovasokkal Kevevárig. Mindez Aba Sámuel, Csaba nádor, Szár László és Kipcsák besenyő fejedelem támogatásával.

Minden rakománnyal ment maga Endre herceg Viharisten nevű lován. A ló nevét a magyar törzs-szövetségben szinte mindenki ismerte. Minden évben volt kiscsikója. Ezekből lettek a legjobb vágtató paripák.

Vajk-Istvánt öreg korának beteges éveiben a trónöröklés kérdése foglalkoztatta. Imre, II. Zoltán és a Csákok közül III. Zoltán állt a szívéhez a legközelebb, de ha ezek idő előtt halnának meg, a pusztaszeri Nagy-süánra való tekintettel még Endre, Béla és Levente jöhetett számításba. Anasztáz-Asrik klérusa azonban erősen tiltakozott a herceg számításbavétele ellen. István nem is szerepeltette őket egyházi körök előtt, inkább a beavatott központ menekítését hagyta rájuk.

Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg Lengyelország trónjára számíthatott. II. Meskó ellenében. Piroska első fia, Delján Péter a bolgár nép felszabadításának kérdésével foglalkozott. Ezért sokszor ott tartózkodott titokban, várva a kedvező alkalmat. Az egyházi körök és a nyugati uralkodók Orseolo Ottó és Ilona fiát, Pétert jelölte ki István utódjául. Pétert ki is nevezte hadseregének parancsnokául. Péterrel együtt sok olasz lovas jött István udvarába. A megvakított Vazul trónörökösként egyáltalán nem jöhetett számításba.

Péter az olasz lovagok tanácsára sok helyen Péter apostolról elnevezett templomot építtetett. Ebben közrejátszott az is, hogy őt magát is Péternek hívták.

1030 nyarán István megvédte hatalmát az országára törő II. Konrád ellen, sőt az egykori bécsi avar kurgánnal kiegészítette az országot. Ebben részt vett a keleti országrész is. Halála után, 1038-ban Péter akadály nélkül foglalta el a trónt. A pártküzdelmek azonban hamarosan elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék István régi táborából szerveződött, akiket az olaszok kiszorítottak a hatalomból. Ezek német gőggel megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívlelték. Így aztán a németek a magyar előkelőkhöz kezdtek húzni. Ebben része volt annak is, hogy a németek egy része már összeházasodott a magyar törzsfők családjával. A vegyes házasságban élő németek szövetkeztek a keleti magyar tömegekkel és 1041-ben Péter királyt elűzték. Péter Német-országba menekült. Más magyar előkelőségek Delján Péter bolgár trónkövetelő szabadsághőssel tartot-tak. De ő Bulgáriában csatát vesztett. Ez is szaporította az elégedetlenkedők táborát.

Sokan úgy gondolkoztak, hogy ha már Vazul nem lehet a király, mért ne lehetne legalább Piroska férje, Aba Sámuel, hiszen Kurszán véréből származik. A közrendek aztán a törzsfők beleegyezésével Aba Sámuelt megkoronázták.

Bölcs Jaroszláv a vejével, Endrével csak hallgatott. Péter kizavarása után a főurak is megnyugodtak. Pétert azonban pártfogásába vette III. Henrik és mindent megtett visszahelyezése érdekében, mert Aba Sámuel a kiűzött német és olasz urak birtokába magyarokat tett. A magyar főurak egy része Péter mellett állott, kik elhatározták, hogy az új királyt elteszik láb alól. Aba Sámuel hamarosan tudomást szerzett az ellene tervezett összeesküvésről és 46 pannonföldi összeesküvőt kivégeztetett. Aba Sámuel ellen a magyar főurak egy másik része hűbérességet ajánlott III. Henriknek. A besenyő lövőket Bihar és Erdőelve tartományába vezényelték, III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették és Győr mellett Ménfő-nél megütköztek Aba Sámuel seregével. Más főúri csapatok is átpártoltak a német sereghez, a megsebe-sült Abát pedig menekülés közben megölték. Mellette esett el Csaba, az ország nádora is. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkezett. Abasár a rimalányok élén harcoló édesanyját súlyosan megsebesülve találta, de sikerült Abavárra szállítania, Piroska ott súlyos sebeiből felgyógyult.

Aba Sámuelnek egyik tévedése az volt, hogy a nyugati mintára meghonosított magántulajdont megszüntette és a magyarok ősi vagyonközösségi rendszerét akarta visszaállítani. Ez pedig a főurak és a főpapok érdekeit veszélyeztette.

Péterrel nagy tömegben jöttek be olasz urak. De a belső vármegyékben ekkor már nem volt elég jófekvésű sík birtok. Ezért Péter a külső határispánságokban adott nekik birtokot. Ezt a lovas veteránok és magyar birtokosok nem jó szemmel nézték. Ráadásul az olasz urak és papok itt is ugyanolyan beszolgáltatási rendszert vezettek be, mint a gazdagon termő területeken. Ezt a dolgozó parasztság se bírta. Népünk ősi jogainak a védelmezőjét Aba Sámuelben látta. Halála után is általános tisztelet övezte emlékét. A nép azt mesélte, hogy ködmöne, szemfedője még évek múlva is épségben volt, sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz kigyógyította sebeiből. A hősi halált halt Aba Sámuelt csak a nép költötte örökéletűnek. Piroska nem hagyta el többé Abavárat. Csak az Arvisura anyagának rendezgetésével foglalkozott. Ennek a teljes elszállítása napján halt meg 1048-ban sebfertőzés következtében.

III.Henrik 1045-ben Magyarországra jött és Péter király fejére újra feltétette a királyi koronát. Uralma azonban nem volt tartós. Az 1045-ben elhunyt Szolnok, erdőelvi kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljü Gyula fia került. Vata fellázította a besenyőket, meg a tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pász-torokat. Betörtek a Jász-sikságra és az uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház persze ellenük volt, hiszen az uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyéb egyházi terheket.

A német és olasz lovagok uralma ellen viszont összefogtak a magyar urak is és felvették a kapcsolatot az Árpádházi hercegekkel. A Kipcsák vezette besenyő lovasok Bölcs Jaroszláv kiséretével Ung-várig jöttek, ahol már várták őket a magyar felkelők és a végvári vitézek. A Péter ellen kiállított hadsereg vezetője Endre herceg lett. Nagyobb harcra nem került sor, mert Vata serege hamarosan megfutamította Péteréket.

Endre kétféle követeléssel találta szembe magát. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magyar tulajdon helyreállítását követelték; Vata és a besenyők a régi közösséget és az uruki keresztény vallás visszaállítását várták tőle. El akarták törölni az adót és a papi tizedet, megszüntetni a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat. Halálra keresték az egyházi birtokok intézőit, a papokat és püspököket, meg az ispánokat. Pétert elfogták és Vazulért bosszút állva, kitolatták a szemét. Ebbe és egyéb sebeibe nemsokára belehalt. Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a külföldiek zsarnoksága alól és I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette. Endre kievi segítséggel megszilárdította a trónját.

I. Endre-András király legfontosabb teendője volt az alapjaiban megrendített államrendet vissza-állítani. Megszilárdította az egyház helyzetét, túlkapásait megszüntette. Felszabadította a magyarságot a kegyetlenkedő német-olasz lovagok rémuralma alól.

Mindjárt a koronázás után, melyen a sima uruki koronát és István király székesegyházának korona-díszét használták, rögtön az ország védelmének megszervezéséhez fogott. Öccsét, Béla herceget megbíz-ta a nyitrai országrész kormányzásával és a Csörsz-vonal nyugati részének a Pozsony-keszitől Tisza-kesziig terjedő részének parancsnokságával. Béla saját tárkányaival meg átmeneti időre idevezényelt lengyel és kievi csapatokkal védte nyugaton az ország határát. III. Henrik kétszer is betört a német lovagokkal Bécs felől, de Béla herceg csapatainak ellenállásán támadásai összeomlottak. A német sereg és hajóhad nem tudta áttörni Bélának Pozsonyból irányított védelmi vonalát. Békésebb időkben pedig az ifjú herceg kiépítette Béla-bányát és feltárta a Selmec-bányát, meg a Körmöc-vidéki arany- és ezüstbá-nyákat. Megindult az arany és ezüst bányászata és a pénzverés.

A német támadások elleni harcok hőse Béla herceg volt, a nyitrai parancsnokság élén. Endre király Vasvár felől védte a határokat, mialatt Vata az erdőelvi kiskirályság kiképzőtáborában Tisza-keszitől Keve-kesziig újabb lovasokat képzett ki. Vatát Levente tette meg kiképző hadvezérnek. A pozsonyi csatában 1052-ben esett el. Utána Erdeljü Gyula másik leszármazottja, János lett az erdőelvi kiskirályság vezetője.

Ezeknek a kiskirálysági vezetőknek neve később teljes feledésbe merült:
Kolozs-Gyula Géza Gerecsák Taksony Erdeljü Gyula

925-961 951-997 960-998 926-970 960-1015

II. Szablcs Vajk-István Erős Csák Tolma-Judit Buda

948-987 969-1038 987-1017 966-1026 979-1020

Doboka II. Zoltán III. Zoltán Szolnok Vata

970-1025 988-1025 1007-1036 987-1045 1019-1052

Kisfejedelmek voltak
990-1009 1009-1025 1025-1036 1036-1045 1045-1052
Vata halálával I. Endre-András király a kiskirályságot, mint méltóságot megszüntette, mert attól tar-tott, hogy ez az intézmény előbb-utóbb valami újabb uruki-mani keresztény megmozduláshoz vezet. Vata özvegye visszavonult férje békési birtokára, s ott János fia (Endre király keresztfia) ápolta tovább az uruki-mani, majd később a pogány kapcsolatokat. Gyakran hangot adott az elégedetlen maniheusok követeléseinek. Endre királynak elég gyakran mérsékletre kellett intenie keresztfiát.

Az egyházi és nyugati körök megbékítése érdekében I. Endre először a német párthoz közeledett. Fiát, Salamont eljegyezte III. Henrik lányával, Judit-Máriával. Ez sokat használt a német kapcsolatoknak. Vata halála után az Erdeljü kisfejedelemséget és a Csörsz-vonal tárkányképző területét öccsére, a népszerű Béla hercegre bízta, nagyobb jogkörrel, mintha Béla csak Erdeljü kisfejedelem lett volna.

Az egyházi körök egyre nagyobb anyagi követeléseket támasztottak. A szegényebb hegyvidékek pap-jai is a gazdag vidékeken működő papokéhoz hasonló jövedelmet követeltek. Az ilyesmit a szegény nép nagyon megsínylette, Béla pedig a panaszkodó nép mellé állott. Levente főtáltos a Szent-Illés székesegyház altemplomában végigment az egész Arvisura-anyagon. A hibásnak vélt feljegyzésekről egy újabb Arvisurát rótt és 1047 húsvétján az összes Arvisura-máso-latokat hazaküldte Endrevárába. Amikor a szövetség ládája az aranykincs nagy részével megérkezett Füzesgyarmatra, Ildikó-Ibolya aranyasszony önkéntes tűzhalálra adta magát, mint egykor Jákó fősámán Ordoszban. Levente herceget felesége halála búskomorrá tette és örök nőtlenséget fogadott. Almaszü-retkor Lebedvár fellegvárában meghalt. A besenyők Kipcsák fejedelemmel fogadalmat tettek, hogy az Arvisura anyagot Kievből tovább szállítják. Endrét a Vata-féle lázadás segítette uralomra, de amikor Vata és így a Gyulák mind vezető ispán-ságokba kerültek, mégis a német irányzathoz közeledett. 1055-ben elrendelte a személyi és vagyoni összeírást. Az ország lakossága ebben az időben, beleértve a határőrizeti ispánságokat is, 210 tömény volt; 100 tömény a belső ispánságokban, 110 a külsőkben, az előőrs gyepükön csak 5-10 töményt kitevő törzsszövetségi lélek tartózkodott. Mindennek fegyverfogható védereje csupán 2-3 töményt tett ki. Az egyébként bármikor fegyverbe állítható besenyő hátvédekre ebben az időben már nemigen lehetett számítani. De az Ibos-Encs-Karatán vonalra sem, mert 50 év alatt a mainzi érsekség elérte a célját, Avaria csaknem egész területe mind jobban ostaricki-bajorrá és marót-morvává vált. Még Aba Sámuel uralkodása alatt olyan egyezség jött létre, hogy Aba Sámuel feladja a Bécsi kurgán területét egész a Lajtáig, ha Magyarország belügyeibe nem avatkoznak bele. Az átadás 1043-ban meg-történt, de a mainzi érsekség irányítása alatt álló német-bajor uralom a megállapodást nem tartotta meg. Taksony még számíthatott az avar nádor segítségére is (például Szalk nádor vezér idejében), majd Beszprim befolyására 1018 és 1031 között István király is a lengyelekére, de Delján Péter 1040. évi felkelésében már sok magyar és besenyő végvári vitéz elvérzett és legalább 2 töménnyel csökkent a hadrakelt sereg összlétszáma anélkül, hogy máshonnan való pótlásra számítani lehetett volna. Orseolo Péter esztelen háborúi is súlyos veszteségeket okoztak. Endre király még számíthatott a kapgán és Jula besenyőkre, de a türkök és oroszok támadásai folytán a besenyők között is egyre több nézeteltérés támadt. Béla herceg volt hivatva a magyar-lengyel barátság ápolására és a besenyő menekülők befogadására. A besenyőket le is telepítette, de az úz, ujgur és üzbég menekültek letelepítését Endre királyra hagyta. Endrének a németekhez való közeledése és az Aba Sámuel idejében történtekhez hasonló esetek megismétlődése a főurak táborát megosztotta. Béla lengyel felesége révén Lengyel országból kapott bíztatást. Így aztán ellene volt a nem megbízható német barátságnak. Endre viszont elkövette azt a hibát, hogy az uruki hit miatt ellentétbe került Csákkal, Csákvár urával. A 48 külső ispánságban ugyanis az uruki hívők nem akartak a nyugati származású papoknak tizedet fizetni. Ellene voltak minden terménybeszolgáltatásnak és nem akartak robotmunkát se végezni, csak önkén-tes alamizsnaadásra voltak hajlandók. A belső ispánságokban megszokott, jó megélhetést biztosító be-szolgáltatási rend miatt a klérus Endrét, Béla herceg ellen fordította. De Béla herceg annál jobban hirdette: “Valamiért valamit, semmiért semmit!” Vagyis a papi rend legyen mindenben a nép segítségére, életének megkönnyítésére. A külföldről jött papság azonban nem sokat törődött a néppel, a nyelvét nem ismerte, nem értette és csak a maga jólétét kereste. A Csák-had 12 nemzetsége Béla mellé állt és szembekerült a klérust támogató mainzi és salz-burgi érsekséggel. Megkezdődtek a csatározások, s ezek sorsát a Csörsz-vonal tárkányai döntötték el, Béla javára, ugyanis az élvonalbeli lovasság is egyetértett a veterán családokkal. A harcban Endre is megsérült és sebeibe belehalt. Fia, Salamon a sógorához, IV. Henrik császárhoz futott és annak a segítségét kérte. Béla herceg bevonult Fehérvárra és a temetés után királlyá választották. A vezető törzsfők pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy ki-ki megvalósítsa saját érdekeit. Akinek Béla nem tudott eleget tenni, az Salamonhoz és a németekhez csatlakozott. IV. Henrik elsősorban Avaria avar-magyar lakos-ságának színe-virágát vetette a belső vonalakba és csak azok elvérzése után jött a német-bajor lovagok seregével. A magyarság vérezhetett mind a két oldalon. A német császári hatalom állandó függőségbe akarta taszítani az országot, az ország peremén élő szabadok és szökött szolgák pedig igyekeztek kihasználni a főurak pártoskodását. Így a talaj megfelelő volt arra, hogy rögtön Béla uralomra jutása után kitörjön-alig 100 emberrel-az utolsó pogánylázadás.