Szétbontva 5 részre: 2002. november 28
Yüklə 418,36 Kb.
|
|
Harka lovasfejedelem halála után a 48 szétszedhető gerendavárból 36-ot szétszedtek és a veteránok családi hajlékot építettek belőle. A megmaradt 12-ben tovább folyt a tárkányképzés. A Csörsz vonalán megszűnt a lovasképzés, de a folyón való átkelésre, a városostromra, csapdaállításra, védőfalkészítésre, a pusztaszeri szerződés értelmében továbbra is itt képezték ki a nem főúri állítóköteles legénységet. Ez volt Harka lovasfejedelem végakarata és ezt Géza fejedelem is helyeselte. A legénységet mindig a 36 szétszedett égerfa-vár népéből pótolták, a 36 x 3, tehát 108 nemzetség ifjúságából. A 12 megmaradt gerendavárból az árkászlegénységet a “Tíz nyíl” szövetség hadseregébe, további két alakulatot pedig Pozsonykeszi és Kevekeszi térségéből a határvédelemhez irányították. Ezután veszély esetén minden vezér 400 lovast volt köteles kiállítani. Ez a létszám Pannonföldről, Kabarföldről, Erdőelvéről 1200 lovas volt. A fejedelmi haderő Tarhos, Jutas, Üllő és Zolta hadával csak 800 lovast tett ki. Budavár beavatottközpont serege 600 főből állott, a jászvásári nagyfejedelem seregében az Encs-Ibos-Szerémi, illetve Szörényi seregében 1000 lovas volt. Ez összesen 3600 lovas. Mellettük a Csörsz-vonal tárkányai, Surányi, Káli, Zsadányi és Kevevári század, összesen csak 400 főt jelentettek a kiképzőhelyeken. A Pozsonyi, Szögedi, Parajdi és Aranyosi székely nemzetségek, valamint a Besenyő-Fehérvári és a Nándorfehérvári besenyő és bolgár sereg ezekhez csak 600 lovast adott. Géza serege tehát a nyugatiaknak tett engedmény szerint mindössze csak 4600 lovasból állott. De rajtuk kívül felriasztható volt még 200 Szavárd magyari lovas, 200 Káma-magyari lovas, a Béla és Gyula törzs 200 lovasa. (A besenyő törzs 1200 lovasa és 200 kabar-palóc hegyi lovas. A Csörsz-vonal titkos állásaiban pedig 3400 fő volt. A lovashadsereg tehát valójában 10000 főt, vagyis Egy töményt tett ki.) Gelyza 4600 lovasa és a Szabolcs nagyfejedelem alá tartozó egységekből 5400 lovas. Ezért volt szükség a kettős fejedelemség fenntartására. Az első riasztásbeli legénység nem tett ki egy töményt. Csak a második riasztásban állhatott elő olyan haderő, amellyel ellenállhattunk a Nyugatról fenyegető veszélynek. Ezért volt szükség arra, hogy Géza magyar fejedelem háta mögött álljon a jászvásári nagyfejedelemség, mely Béla és Gyula törzzsel, valamint a besenyőkkel vállalta az ország védelmét. Harka lovasfejedelem, minthogy Tarhos lányát, Uzonykát vette feleségül, közeli rokonságba került mind az Árpádházzal, mind anyósa révén a Béla ogúz törzzsel. A 892. évi Nagyszala már előre jelezte, hogy Ködtürk törzsek támadják az ogúzokat, azok viszont új legelőterületekre lévén szükségük, a besenyő törzsekre gyakorolnak nyomást. A Jász-síkság avar-úz-kabár-hun-székely összetételű lakossága is a magyar törzsszövetség segítségét kérte. De már 884-ben, 888-ban és 892-ben is jöttek tárkányképzősök, illetve 885-ben és 890-ben sámánképzősök felderítő útra a Jász-síkságra. A fiatal harcosokat itt szívesen fogadták és várták a tervbe vett teljes bevonulást. A besenyők igen sérelmezték, hogy az ordoszi beavatottközpont aranykészlete elkerült onnan, de a honfoglalás, után megfelelő-területeket kaptak és ezzel az ellenségeskedések megszűntek. A bolgárok viszont nem jó szemmel nézték a Kárpát medence elfoglalását, ezért a Szörényvári és Besenyőfehérvári bolgár besenyőkkel megtámadták Álmost. Ezt elősegítette a görög árulás is. Lebed fia, az öregebb Előd vezér, előbb visszamaradt Lebedváron, a mai Lembergen, majd amikor a legelőterületek rendezése után aláírták a béke okmányt a besenyők, Jászvásárra tette át székhelyét. A szerződés értelmében a 24 hun törzsszövetségébe tartozó népeket egy nagyfejedelemség irányítására bízták azzal a megállapodással, hogy keleti szokás szerint a nagyfejedelmet mindig más-más fejedelmi családból választják. Nagyfejedelmek voltak: Álmos-háziak: Lebed-háziak: Álmos 880-890 Előd 896-900 Árpád 900-908 Szabolcs 908-926 Zoltán 926-942 Gyula 942-955 Derencsény 955-970 Szabolcs 970-987 Kipcsák-Géza 987-992 Boja 992-998 Géza halála után a kettős fejedelmi, azaz nagyfejedelmi kapcsolat megszűnt. Kipcsák feleségét, a besenyő Csatári-lányt, másodszor Boja, Harka dédunokája vette feleségül. Legkisebb fiuk, aki Kipcsák napján született, megmaradt uruki keresztény hiten. A Karakánkátai kun fejedelem lányát, Zilahot vette feleségül. Kipcsákot a kunok, besenyők fejedelemmé választották. Az ifjú Vajkkal kötött szerződésben kötelezettséget vállaltak egymás megsegítésére. Harka lovasfejedelem családfáját Gyűrűfű rovósámán az alábbiak szerint állította össze: Előd 836-896-900, azaz 896-900 között nagyfejedelem volt Előd Töhötöm-Tömörke Horka 855-904 856-929 857-914 Harka-Uzonyka Szabolcs 905-925-974 882-908-928 Harka lányai (vezéri ifjakhoz mentek feleségül) Adonyka Majsa Csécse Solymos 942-974 945-985 947-982 948-1012 Urkund Dobun Tomaj Pata 938-978 942-979 945-1004 943-979 Kolozs-Gyula gyermekei: (925-961) Szabolcs Sarolt Karold Erdeljü-Gyula 948-987 950-1012 952-982 960-1015
845-899 846-912 850-897 Kurszán Zoltán 865-911 881-899 Halics 898-946
Tarhos Üllő Jutas Zolta 882-928 884-920 885-925 892-955 Uzonyka-Tevel Tas Derencsény Fajsz Taksony Bereg-Botond 900-939 908-950 910-955-970 904-932 926-970 940-990 Csák 943-9.. Tormás Lél Domonkos Sur Vászoly-Vazul Géza 935-975 932-955 954-1010 930-955 968 968 951-997 Koppány 965-998
Moldova Zerind Szár László Zolta 892-955 Ond vezér 879-905 Endre Béla Levente Palisna Kalán 904-975 Kaján 920-944 Kapgán besenyő vezér Kolánka-Beled, Tonuzaba 914-975 Saruda: Adonyka Urkund 938-978 942-974 Ibolya 934-988 Márom Gelyza Mihály(Ják) 948-997 951-997 954-965 Az Öregek Tanácsa Gelyza fejedelem, Harka lovasfejedelem és Szabolcs nagyfejedelem megjelenését nem tartotta ajánlatosnak a Kvedlinburgi értekezleten. Az uralkodóház azonban mégis részt vett rajta, Fajsz vezetésével. Az aranyasszony tisztét Saruda látta el.
Vászoly főtáltos FEJEDELEM VAGY KIRÁLY A mainzi érsekség által összehívott 973. évi értekezlet után a magyar és besenyő-kun szövetség az elé a kérdés elé került, hogy mit fog mondani a 992. évi Nagyszala: fejedelem legyen-e vagy király? Az 5032. medvetoros évre (992-re) összehívták a birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Ez a város volt a mindenkori aranyasszony székhelye, ebben az időben pedig a nyugati vagy a keleti kereszténységhez való csatlakozás eldöntésének székhelye. Határozni kellett, mert a nagyfejedelem tisztsége is kettős volt, Gelyza és Kipcsák között. A tanácskozáson részt vett Gelyza, a nyugati irányzat nagyfejedelme, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem és Vászoly, a főtáltos. Jirkó a Kun-magyari fejedelemséget, Koppány a badzsir-magyari fejedelemséget képviselte. A Káma melléki magyarok csak ifjúsági lovasokat küldtek, ezért az övékhez hasonló hangokat hallató Koppányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje. Az ifjakat Szala vitéz vezette, ezért, hogy otthon érezzék magukat, Zalaváron látták vendégül őket. Ez a távoli rokonság afelől akart tájékozódást szerezni, hogy milyen helyzetbe került és mire volna szüksége a kettős nagyfejedelemségnek. A vendégeket Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és Sarolt aranyasszony látta vendégül. Sarolt a keleti kereszténység híve volt, bár most Csantavér aranyasszonynak hívták. Lelkében inkább az érdek nélküli uruki kereszténység híve volt. Gelyza megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy mivel Bizánc és Róma császári házai összehá-zasodtak, akár Nyugat, akár Kelet felé fordulunk, mind a két keresztény egyház csak örülni fog, a nagyrészt uruki kereszténység megnyerésének. De számolni kell azzal is, hogy Nyugatnak tizedet kell majd fizetni. Keleten viszont az eltótosodott bolgársággal lesz bajunk. De hát elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy akár a nyugati, akár a keleti jármot a nyakunkba vegyük. Mert mind a kettő magának akar meghódítani. Nyugatról a németek, Keletről és Délről a tótok fognak téríteni. Koppány, az Árpádház rangidőse volt. A Tarhos-utódok közül ugyanis Tar, Moldova és Zerind halt meg férfiutód nélkül, s ezért a fejedelemségben őt illette az utódlás. Nem tartom helyesnek-mondta, hogy elhagyjuk a csillagok járása szerinti névadást és idegen népek isteneinek szolgái legyünk. Ez azt jelenti, hogy Öreg Östen helyett, három istent is fogunk vallani. Atyát, Fiút és a Szentlélek istent és emellé még Máriának is templomot fogunk emelni. Csák fősámán és Vászoly főtáltos helyeselte, hogy nemcsak Bizáncnak, hanem Róma papjainak is legyenek hívei az országban. A régi nyolcas szaporodási törvényt azonban továbbra is fenn kell tartani, mert így tudjuk biztosítani, hogy Álmos és Előd vére ne pusztuljon ki. Fajsz tárkányfejedelem egyetértett a kifelé: Bizánc és Róma felé való igazodással, de nem helyeselte, hogy a Csörsz árokrendszerben kiképezhető hadsereg csak egy töményt tegyen ki, mert így végveszély idején is csak két töményt lehet kiállítani. Gyula lovasfejedelem Jirkóval együtt azon a nézeten volt, hogy a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert azzal harci értékük csökken. Ha megmarad az ősi hit, a Lovas Östen lelkesíti őket és Kipcsák segítségével még öt töményt, azaz 50000 lovast csatasorba tudunk állítani. Magyarkáig a besenyők, kunok és szavárd Magyarok egy nagy birodalmat alkotnak és számít-hatunk a segítségükre. Vajk ifjúsági fejedelem Nyitra várából érkezett. Folyton azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben, minden új csak jobbat hozhat. Az országot még a gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a bizánci, a római, vagy az uruki papok más-más névre keresztelnek valakit. Amit pedig a papok hirdetnek, az csak ugyan mind nagyon szép, de aszerint kell élni is. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítés éhségét kielégíthessük. Az ellentétek miatt 12 napi tárgyalás után sem tudtak megegyezni. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték Nyitrára, a rimalányok új kiképzési helyére. Itt Piroska ifjúsági aranyasszony egy koponyaműtétet hajtott végre, ezért Veszprémbe nem mehetett el, a betege állapota miatt. Nyitrán Piroska (Gelyza legidősebb lánya) a nyugati kereszténységre szavazott. Erre a besenyő-kun származású Csatári-lány tüntetőleg elhagyta Nyitrát. Alig ért haza Jászvásárra, a férje Kipcsák nagyfejedelem felindultságában, bánatában meghalt. Utána Boja vette át az új viszonyok közé került nagyfejedelmi ház megnehezült irányítását. Egyben azonban megegyeztek, hogy az új királyt, mint érsek, Derencsény beavatott fejedelem fia, Domonkos szerzetes fogja uruki szokás szerint megkoronázni. Domonkos 954-ben született, részint Bizáncban, részint Rómában nevelkedett. Domonkos volt olyan bátor, hogy besenyő-kun kísérettel még Turfába és az uruki püspökség eredeti székhelyére, Úr városába is elment vallási tanulmányokra. Az ummai úzok vezetésével 990 nyarán érkezett Jászvásárra. Ezek az úzok Szent Gál templomában felvették a római keresztények hitét és Szent Pétert elismerték Krisztus utódjának. Domonkos ezeknek az úzoknak felépíttette azt a települést, melyet Úzdi-Szent Péternek neveztek el. Az Umma városából valók így Kolozs mellett nyertek új otthont. Domonkos vezetésével Budavár beavatott központja is a nyugatiakhoz csatlakozott. Domonkos a nyelvüket vesztett bolgárok és szerbek hittérítőit terjeszkedési vágyuk miatt sokkal veszélyesebbnek tartotta, mint a nyugatiakat. De azon nagyon elszomorodott, hogy az Árpádház is kettészakadt a véleménykülönbségek miatt. Az egyik fele vállalta a nyugati kereszténységet, másik fele Koppánnyal együtt, az uruki keresztények mellé állt. Az Elődház felerésze is a keleti kereszténységhez, fele az ősi hithez húzott. Kisebb csoportok az uruki kereszténységet tartották az igaz hitnek. Így a magyar törzsszövetségen belül 100 ember közül nagyjából 30 a nyugati, ugyanannyi a keleti és ezek hányadánál valamivel több, mondjuk 35 az uruki hit mellett állt. A tőbbi, a hegyek között élő csak az ősi hitről tudott, de inkább az urukiakhoz tartozott, hiszen ez az egyház nem ellenezte az ősök hitének tiszteletét. A Beavatott központ látta, hogy az a nyitrai szavazás az öldöklés árnyékát vetíti előre. De a Nagyszala helyeselte az új fejedelmi haderő gondolatát. A mainzi értekezleten létrejött megállapodás csak a lovaskiképzés csökkentésére és csupán a Csörsz-vonalra vonatkozott. Ennek a végrehajtását Bruno és a papjai ellenőrizték. Kipcsák és Csatári aranyasszony lovasseregét ez nem érintette. Ők Boja és Bonyha vezetésével mindig rendelkezésére állottak a magyar törzsszövetségnek, a Jirkó vezette kun-ogúz-magyari lovasok is. Ezen felül veszély esetén voltak rejtett tartalékok. Szabolcs vezér még 987-ben átadta Gelyzának fehérvári birtoka nagy részét és a Tiszamentére, Szabolcsvárra költözött. Gélyza pedig egy kápolnát emeltetett Söpte-Szavárdi sírja fölé, Aki neki három gyermeket szült. Megkezdte egy nagyobb templom építését is nem messze (az Adelhaid névre keresztelt) Söpte-Szavárdi nyughelye mellett. Ezt szánta a saját maga és Sarolt sírjának. Később hódolatra bírta Bulcsú utódait. Ezek Kalocsa vidékén, Kevekeszi táján és Kapuvár mellett kaptak birtokot. A sóbányák felügyeletével és a sóházak szervezésével Pata palóc főurat bízta meg. Géza 995-től többféle betegségben szenvedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden hatalom Sarolt-Csantavér kezébe került és Géza csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott. A nyugati értekezleten részt vett 12 főúr ivadékainak érdekterületén megszervezte az ispánok seregét. Ehhez járult még a Csörsz-beli gerendavárak 12 x 400 fős tárkány és szekeres serege, 4880 fős legénységgel és 120 főnyi testőrséggel. A főúri tömény és az öt tömény tárkánysereg 17 tömény belső hadsereget jelentett. De Gyula, Béla és Kapgán besenyő serege is rendelkezésre állott. Vajk ifjúsági fejedelem Török-Zsadány táján 985-től 988-ig volt tárkány lovas képzésen. Saroltnak az volt a véleménye, hogy a magyar törzsszövetség első királyának lovagolni is tudni kell. Minden nyári reggel átúsztatott a Maroson és egy lófutásnyira Török Zsadányig lovagolt, lovasmutatványokat végzett, visszalovagolt és visszaúsztatott a Maroson. Másodéves tárkányképzős korában erősen megfázott és Temesvárra az arbag-rimalányok gyógyítóhelyére szállították. Itt a Jenő törzsbéli rimalány, Csege, betegségéből hamarosan kigyógyította Vajkot. Ebből a testmeleggel való gyógyításból szerelem lett és Vajk minden szabadidejét Csegével töltötte, Tündének becézte. Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy Vajk vegye feleségül leányát. Saroltnak azonban egészen más elképzelései voltak Vajkkal kapcsolatban és Csege-Tündét testőrparancsnokságuk egyik tisztjéhez, Vidhez adták feleségül. Csege 7 hónap múlva világra hozta Zoltánt. Az első napokban Sarolt hét fátyolos ágyban őriztette a gyenge fiúcskát, majd Esztergomban felneveltette. Vid hadnagyot a Barcaság vezetésével bízta meg a határőrségnél. Egy besenyő-bolgár betörés alkalmával Vid hősi halált halt. Unokája részére Géza nagyfejedelem egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. 991-ben Géza lemondott a jászvásári nagyfejedelemségről és meglátogatta első unokáját. Pozsony nemzetségbeli kíséretéből 24 székely vitézt ott hagyott, hogy vigyázzanak Zoltánra. Vajkot 988-tól 992-ig tárkányfejedelmi tisztséggel tüntette ki Gyula lovasfejedelem. Gyula elég gyakran megfordult a két Vasváron. Az avar-pannon Vasváron is, a kabar-palóc Vasváron is, vasle-pényekből, vascipókból készítették a nyílhegyet, kardot, lándzsát. Ezen a két Vasváron tartották a fegy-verzet és lófelszerelés minden vas alkatrészét. Szétosztásukat a mindenkori tárkányfejedelem intézte. A tárkányfejedelem osztotta ki a mezőgazdasági szerszámok céljára szükséges vascipókat is. Vajk mind a két helyen gyakorta megfordult, de Sarolt tilalmára el kellett kerülnie Erdőelvét és Székelyföldet, ahol első szerelme, Temes lánya, Csege-Tünde tartózkodott. Vajk már benne volt a férfikorban, de mindig ellenállt a házasítási terveknek, annyira szerette Tündét. Hogy viszontszerették, bizonyítja, hogy Csege-Tünde nagyon fiatalon halt meg 996-ban. Zoltán fiát az erdőelvi rimalányok nevelték Sarolt rendelkezései szerint. Vajk csak ekkor engedett anyja házasítási terveinek és hajlandó volt feleségül venni Gizella bajor hercegnőt. Ebben az időszakban, 992-996-ig, Vajk-István, mint ifjúsági fejedelem szerepelt. Géza fejedelem még 992-ben a veszprémi Nagyszalában lemondott a nagyfejedelemségről. A magyar törzsek ugyanis ekkorra már annyira megerősödtek, hogy vállalni merték a kettős magyar állam megteremtését. Ebben az időben Avariának nevezték az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig terjedő határőrizeti országrészt; Pannóniának a Lajtától a Dunáig terjedő régi Pannóniát; a Duna vonalától Etelköz határáig terjedő területet pedig Hunniának hívták. Amikor a hittérítők bejárták az egész területet, meglepetve észlelték, hogy a lakosság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a Csörsz-árokrendszerben folyó kiképzésnek és a régi városok piacain való gyakori találkozásoknak, a nép teljesen egységesen beszélte a hun törzsszövetség nyelvjárását. Avaria lakosságába benősült az évenként oda vezényelt, kiképzett határőr ifjúság. Avaria, Hunnia és Pannónia országrészekből így lett egységes Magyarország. Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani se akart a kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: “Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egyistent hívő igazi egyházamat.” Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig pallosukkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egésznapos őrömünnepet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad. 997-ben Géza váratlanul elhunyt. Sarolt most már teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri, 6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2 keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács törzsbeli veterán családot telepített le Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ezek a katonai nagycsaládok jól kiképzett 300 lovast jelentettek. Rendszeres feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovas futárok útján való továbbítása. Sarolt hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték. Amikor 996-ban III. Ottó beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva látta az országépítés nagy munkáját. Az Ottók ugyanis egy Bizánci házasság révén békés viszonyba kerültek a keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is belépett a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt, fia pedig örült annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így Bajorország határait kelet felé is biztosítottnak látta. István Gizellát Nyitra várába vitte, persze bajor papok is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A bajorok lemondtak ugyan Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a Bécsi erdőig terjedő területről, Avaria nagyobbik részéről, s az avar lakosság meghagyása mellett Pölténig engedélyeztük a bajorok betelepítését. Sarolta nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István, első szerelmével még egyszer találkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt, felcserélték a nyitrai országrésszel, ahol a Csákok az arany-és ezüstlelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza annyit még el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot adományozhatott a Barcaságban. Vászoly-Vazul főtáltos a Budavár beavatott központban Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birto-kain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra tartott, utánaindította lovagjait és Vazul szemét, hogy csakugyan ne lásson, kitolatta. Vászoly-Vazul visszakísértette magát Csákvárra s a Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az Árpád-házat, Vászoly-Vazul gyermekeit minden erővel támogatják. A Csörsz-vonalról Koppány birodalmába telepített veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly-Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és kabar-palóc könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. Így akarták megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók, Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen Koppányhoz kellett volna férjhez mennie. A Budavári beavatott központban nyilvántartást vezettek az Előd háznak és az Álmos-háznak minden tagjáról. Utánanéztek, hogy Vajk-István miért nevezte Temes lányát, Csegét, Tündének. Kiderült, hogy ez a név valóban létezett, az Arvisura-Anyahita beavatott ősanyánk második leányát nevezte Tündének. Ez a Tünde a Saka-birodalomba ment férjhez Kerim fejedelemhez. A Tünde nevet ezért felvették a saka-szkíta névadó nyilvántartásba. A beavatottak úgy látták, hogy Vajk-István nyilván Anyahita ősanyától kapta a Tünde név gondolatát. Akkor vajon a két fiatal nincs-e rokonságban egymással tette fel a kérdést Sarolt, amikor a szolgálatos rimalányok az alábbi táblázatot addig terjedő részében elébe tették. Valamelyest meg is nyugodott. Elődház: Előd 836-896-899 Töhötöm-Tömörke 880-925 Horka 857-914
Kolozs-Gyula 925-961 Halics 906-926-946 II. Szabolcs 948-987 Sarolt 950-1012 Pirok928-945-954 Vajk 969-1038 Temes948-968-989 II. Zoltán 988-1025 Csege 990-996 Ebból kitudódott, hogy Csege az Előd nagyfejedelem házából származik, Vajk tőle született gyermeke, tehát a Barcaságban biztonságban van. Vajk pedig a nyugati králokéhoz hasonló házasságot köthet. De hiába kísérletezett, hogy fiát erre rábírja. Vajk egyebekben szófogadó volt, ebben a kérdésben Sarolt nem tudta befolyásolni, pedig 27 éves korával már öreglegénynek számított. Tünde pedig 996 medvetorán meghalt és az év szarvastorán Zoltán vára mellett Tündelak kegyhelyen eltemették hamvasztás után urnába helyezéssel. Vajk a Budavár beavatott központban anyja öccsétől megkérdezte miért kellett Vászoly-Vazul szemét kitolatni, amikor az védtelen volt. Kérdésére azt a választ kapta, hogy mindennek Hermán és Vigmann lovag az oka. A két lovag azt mondta, úgy értették Vazul válaszát, hogy se Gizellát, se a lovagokat nem akarja látni s ezért tolták ki mind a két szemét. Gizella Saroltnál is, Ipoly papnál is töredelmesen meggyónta bűnét, s Ipoly feloldozta. Ezek szerint az egykori feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása a Géza lelkét terhelte, Koppány felnégyelése a Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig a Gizelláét. Gizellának bűnös lovagjai szolgálataikért nem is kaptak nagyobb birtokot, csak egytizedes falukat. István, mint fiatal fejedelem, minden összeesküvőnek kitolatta a szemét. A tolvajoknak levágattatta fél karjukat, vagy ökörrel, lóval, vagy más haszonjószággal kellett a károsultat kártalanítania. A nagyszámú lovagi személyzetet fizetni kellett, ezért különféle adóztatási nemeket vezetett be. Vasváron nyilakat készíttetett adóba, a csatároknak pajzsokat. Kardot, fokost és csákányt már csak pénzért kaptak a vitézek és lovagok. Bevezette a füstpénz adót, hegyvidéken a nyest-adót, juhászoknál a bárányadót, gulyásoknál az ököradót és a csikósoknál a lóadót. Sík vidékeken 1 véka köles, vagy gabona és dombos vidéken 1 korsó bor, vagy mézes sör volt a megszokott adó. Az épületfa adót a Dunán Csepelre, vagy Kalocsára, a Tiszán és a Maroson pedig Szögedre kellett tutajon leúsztatni. Ebből építtette Géza Székesfehérvárt és Esztergomot, minden tíz-tíz falu egy templomot és monostort kapott. De a Tisza vonalán a Csörsz árokrendszer építkezéseit sem lehetett elhanyagolni, mert a tárkány-építkezések évről évre ismétlődtek. A 12 magyar főúri család is erősítette hadifelkészültségét. Tíz főúr a “Tíz nyíl” szövetségben, kettő pedig a nyugati és déli határszéleken. Fajsz után Sur volt a tárkányfejedelem. Ezt a tisztet 955-ben átvette Bereg-Botond és 970-ig látta el, utána 982-ig Tevel fia, Zerind lett a tárkányfejedelem. Zerind Tarhos unokája volt. A 80-as években feleségül vette Botond első lányát. Nem született gyermekük, s Koppánnyal nagyon jól egyetértettek, testvérharcosok voltak. Koppányt fiának fogadta és jó tárkányfejedelmet képzett belőle. Zerind halála után 982-ben az Öregek Tanácsa Koppányt tette tárkányfejedelemmé. Ezt a tisztséget Koppány haláláig viselte. A legénység előtt Zerind Koppányt mindig fiának nevezte, ezért a köztudatban annak is tartották. De a Beavatott központban tudták, hogy Koppány Bereg-Botond fia és Zolta-Zoltán fejedelem hatodik unokája. Amikor Vajk-István 988-tól 992-ig ifjúsági tárkányfejedelem volt, sok nézeteltérés támadt közötte és Koppány között amiatt, hogy a nyílhegy és harcicsákány-ellátás néha-néha akadozott. István igen enge-dékeny volt az Encs és a bécsi erdő közötti tiltott bevándorlás dolgában is, Koppány viszont Pöltenhez is, Alsó Marótföldhöz is ragaszkodott és hallani se akart arról, hogy a bécsi avar-kurgánt németekkel betelepítsék. Karatánföldön se volt hajlandó semmiféle ilyen engedményre. Ezért Somogy dukátusát kiterjesztette Bélavárig és Fajsz várát, valamint Apor várát dukátusához csatolta. Ilyen nézeteltérések miatt Istvánra 992-ben a sóellátást bízták. Domonkos születésétől kezdve figyelemmel kísérte Vajk életét, ő javasolta a kisfejedelmi tisztség mellett sóellátónak is. Domonkos 972-ben vízkeresztkor Bizáncban megkeresztelkedett és Szarvastor 15. napján már Budavár beavatott központjában részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken azt kellett eldönteni, ki képviselje a magyar törzsszövetséget a mainzi érsekség által összehívott tárgyaláson. Végül a 12 főúr Saruda aranyasszonnyal és a Márom parancsnoksága alatt álló 24 tárkánylovassal elindult Nyugatnak. Domonkost pedig 24 Csörsz-vonalbeli lovassal Jászvásáron és Magyarkán keresz-tül útbaindították az uruki keresztényekhez az ottani egyházi élet tanulmányozására. 972-től egy évet Kievben töltöttek és az Illés székesegyházban kapták meg a kért tájékoztatást. Kievben megmaradt a fél Gyarmat törzs. Volt rá eset, hogy részt vettek a vikingek kalandozásaiban is. Messze északon, a tenger mellett sok egyenes kardot zsákmányoltak. Domonkosék Kievből Magyarkára mentek, a Kuma és Szavárd magyarok székhelyére. Itt két évet töltöttek és közben a hegyi lovasokat is támogatták az erőszakos mohamedán térítések miatt támadt összetűzésekben. Magyarka és a Van-tó uruki püspöke mindenben segítségükre volt és még a 24 lovast is kiképezte uruki-mani papokká. Ez alatt a két év alatt megtanulták az arab nyelvet, s ennek nagy hasznát vették további útjukon. Újabb két évet töltöttek a turfáni kolostorban, ott meg az ujgur nyelvet sajátították el, és a Mani-féle Bibliát tanulmányozták. Mani-uruki szerzetesek előkészítették őket az Úr városában rájuk váró tanulmányokra. Ezért megtanították őket a kurd és babiloni nyelvre is. Úr városa azonban ekkor már romokban hevert és a gyér számú lakosság már csak a temetők és templomok gondozásával foglalkozott. A Turfánban tanult papi nyelven még tudtak beszélni velük. Innen az uruki püspökség területére mentek, ahol még úgy-ahogy megmaradt uruki keresztények az érdek nélküli szeretet vallását ismertették velük. Az uruki püspökségben részletekben három évet töltöttek: Ur, Susa, Uruk és Babilon körzetében. Itt elsajátították a hívők ősi nyelvét. Amikor 8 éves tanulmányútjukról Bizáncba érkeztek, az egyházi körök élénk érdeklődéssel fogadták és még a császári udvar is hosszú kihallgatáson fogadta őket. A 980. évet Bizáncban töltötték. Az általuk jól ismert uruki püspökség minden dolgáról részletesen be kellett számolniuk. Domonkost aztán igyekeztek minden erővel a maguk oldalára állítani Rómával szemben, s ezért 980 nyarán püspökké szentelték. Innen a Bizánci csapatok Szávaszentdemeterig kísérték őket. Ott Zerind tárkányfejedelem várt rájuk Koppány ifjúsági tárkányfejedelemmel együtt. Rövid pihenés után aztán Rudavár beavatott központjába kísérték az ifjú uruki keresztényeket. Domonkost Kurszán várában Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és ugyanúgy, mint azelőtt, Tatának szólította. Domonkos-különösen fiatalabb korában-könnyen megnyerte a gyermekek tetszését. Géza, amikor nagyfejedelemmé választották, Esztergomba költözött s ott a már korábban meghalt Mihály öccse birtokán várat építtetett. Domonkos gyakran megfordult ott és ilyenkor eljátszogatott a kis Vajkkal. Géza végül az Esztergom alatti települést Domonkosnak és lánytestvéreinek adta. Domonkos családja akkor telepedett meg itt, amikor Géza Domonkost a nyugati értekezlet után az uruki tanulmányútra küldte. Kurszán várában Géza csak akkor fordult meg, amikor a Budavári beavatott központ valami fontos megbeszélésre hívta. Így történt Domonkos hazatérése után is. Vajk kísérte Domonkost-a Tatát-édesapja elé. Domonkos részletesen beszámolt a szumirok, ujgurok és kaszuk szétszóródásáról. Elmondta azt is, hogy Turfánban megkapta a Mani-keresztények fejedelmi koronáját. Ennek nagy része a zűrzavaros események között elveszett és csak a koponyát borító lemezdísz maradt meg. A Budavári beavatott központban úgy döntöttek, hogy Domonkosnak püspökké szentelésére tekintettel a Kisküküllő partján, Küküllővár mögött felépítik Szent Demeter székesegyházát. De Domonkos csak tíz évig tartózkodott az ottani monostorban, mert az Öregek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 992-es Nagyszala után induljon egy újabb hosszú tanulmányútra és azután Bizáncon keresztülmenve, jelenjen meg Rómában. Vajk mindig nagy bizalommal fordult a Tatához és most a római megbízatása alkalmával is több olyan dologra hívta fel figyelmét, amire majd Domonkostól választ kaphat. Domonkos 980-tól volt püspök Szent Demeter templomában és a 992-es Nagyszalában az erdélyi görög katolikusokat képviselte. Mielőtt újabb útjára indult volna, Gézát Esztergomban a Turfán-uruki királyi koronával megko-ronázta. Ezzel Géza a magyarországi keresztények első uralkodójává lett. Ezt elismerte az egész keresztény világ. A koronázás alkalmából a Domonkossal idekerült ummai úzokat Székely-Szent-Demeterről az Úzdi Szentpéterre telepítették és ott nagy házhelybirtokokat adományozott nekik Géza, keresztény uralkodó. Domonkos és Géza kíséretével a Karas folyónál szállott Ajtony bödön csónakjába, hogy azon a sziklás medrű vízi úton Szörényvárra jusson. Ott átszálltak Ajtony bödön egy nagyobb hajójába s úgy mentek Bizáncba. Ajtonynak egy görög főúr lánya volt a felesége, ezért Domonkos püspök és kísérete ezeknél az ismerősöknél szállt meg. Velük tartott Urhida és Doboka, II. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem két fia is. Doboka azért ment Bizáncba és Rómába, hogy a hadsereg felszereléseket tanulmányozza, Urhida azonban a turfáni és uruki út után most is vallási kérdések után érdeklődött. Mind a két ifjú a Vajk baráti köréhez tartozott. Vajkkal Urhida is azon tanakodtak, hogy a királlyá való koronázásának dolgában melyik oldalról számíthatnak nagyobb támogatásra. Az útjuk nem valami jól kezdődött, mivel Ajtony bödön hajóját Bizánc közelében tengeri rablók támadták meg. Császári hajók jöttek segítségükre, de négy hajósukat akkorra már kiherélték, hogy rabszolgáknak eladhassák. Az egyházi körök, bár tudtak a Nazir, Úr és Uruk városában történtekről, magát Domonkost uruki püspöknek elismerték, tudtak az uruki püspökségről is, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt Bizánc és Uruk között, olyasmiről azonban hallani sem akartak, hogy Nazirt Urukban állítólag lugalnak kiáltották ki, és a nagytemplomban egyházfejedelemmé szentelve királlyá kenték. Pedig ezekről az eseményekről később Susa városában is találtak feljegyzéseket. Nazirt Susai lovasok kísérték Urukba; a szamárháton felvonuló ünneplők Úr, Uruk és Umma városából valók voltak. Bizánc egyházi körei örömmel fogadták ugyan Domonkost, mint Székely Szent Demeter püspökét, arra azonban egyelőre nem gondolt sem az egyház, sem a császári ház, hogy metropolitát küldjenek a magyaroknak. Két év múlva Domonkosék Rómába mentek, ott Szent Péter egyházának tanításában részesültek. Végül Domonkost II. Szilveszter pápa érsekké szentelte és megígérte neki, hogy a német-római császárság által összehívott ravennai zsinaton pártolni fogja Istvánnak azt a kérését, hogy Domonkost esztergomi érsekké nevezze ki, őneki pedig királyi koronát küldjön. A Ravennában 1001. április 4-tő1 13-ig tartott zsinat, melyen jelen volt III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló clunyi apát, valamint Romvald és Bruno püspök, hozzájárult az esztergomi érsekség megalapításához és ahhoz, hogy István részére királyi koronát, országalmát, zászlóslándzsát, apostoli gyűrűt, jogart és királyi pálcát küldjenek. Bizáncból a 24 kísérő, Urhida vezetésével Besenyő-Fehérváron át visszatért Szörényvárra, onnan pedig kisebb bödönhajókon Ajtony-Karasra eveztek. Itt Ajtonynak jelentést tettek a Bizánci kudarcukról. Ajtony és felesége azonnal Szörényvárba hajózott, innen egy besenyő hajóval Bödönbe ment és érintkezésbe lépett a császári ház megbízottjával. Gyors futár hozta a választ, hogy II. Bazeliosz császár vendégségbe hívja őket. Ajtony Erdeljü Gyulával együtt feltárta a császár előtt, hogy Magyar-ország Temesi tartománya és Erdély hajlandó a görög ortodox egyház lelki gondozásában élni már csak azért is, mert a Bizánci egyház elismerte az uruki püspökséget. A magyar nép nem hajlandó a nyugati kereszténység pápai tizedét fizetni. Yüklə 418,36 Kb. Dostları ilə paylaş:
|