Szétbontva 5 részre: 2002. november 28

Utána a férfiuralom harcos korszaka következett, de az asszonyuralmat mindig képviselte valaki. Eleinte minden második évben váltották egymást a tanácsokban az aranyasszonyok. A Rima-szécsek sokszor megmentették a népüket a felesleges vérontástól. Ilyen erélyes asszonyok voltak: Ilja és Ilona 590-ig, Telena 600-ig, Mónuska 610-ig, Mácsi 630-ig, Koronka 634-ig. Szavárdi vőlegénye merészsége miatt arab fogságba került. Még Tudval uruki-mani püspök se tudta kiszabadítani, pedig Szavárdi minden kincsét erre áldozta. Mint Rimaszécset, mindenki Szavárdikának hívta. Amikor minden arab, görög becsapta, bánatában meghalt. Így 639-ben az egyik Pannonföldre jött Bolári lány lett a Rimaszécs 645-ig. Kökényes, aki a Samo-féle árulást fölfedezte, 658-ig, Batizka pedig 670-ig volt Rimaszécs. Ő volt az, aki a Béla törzzsel egyesült Onugor-bolgár birodalomból a Jász-síkságra hozta a szavárdi műveltségű uruki-mani hívőket és megerősítette a békés asszonyuralmat. A férje Haram beavatott volt. Tőle Zemlén beavatottal Zerinke vette át a Rimaszécs hatalmat. 683-ban a leánya, Urajka váltotta fel. Palóc férjével, Várkonnyal Sajó-Ordoszban telepedett le. Mióta Deédes aranyasszony a palócokkal ezen a vidéken megszállt, rájöttek, hogy az összes település között ez a vidék a legvédettebb. Itt annak idején még a vandálok megtorpantak és azóta idegen ajkú kalandozók soha meg nem telepedtek. A fiuk, Regöly, Tényöke avar fejedelmi lányt vette feleségül. Az anyósa után 709-től 731-ig ő volt a Rimaszécs. Legkisebb leányuk Borsova, Készmár kabar ifjúnak lett a felesége. Ő volt az, aki Kelemér nevű fiuk útján Gömörváron, Putnokon és Kelemérnek Poszáda nevű kis falujában a szőlőt megtelepítette. Itt ugyanúgy, mint az avar birodalomban, 20 évenként új községeket építettek az ifjúság számára. Amíg a házastársak ki nem haltak belőlük ezek a lakások megmaradtak. Borsova is, Készmár is az új Szőlős nevű falucskában halt meg 755-ben. Ekkor egymástól egy futásnyira három ilyen település volt, amelyikben már csak aggastyánkorban lévők éltek. Poszáda sámánfalu, Szőlős és Ófalu. Torzsalkodások elkerülése végett egy-egy korosztály mindig együtt lakott. De ünnepeken, vagy más nagyobb alkalommal az öregebbek mindig segítettek a fiataloknak. Tudum fősámán még 755 előtt felvette az uruki-mani hitet és ezzel az avarok Égi birodalma szellemileg és szervezetileg is kettévált. 769-ig Ara-csilla volt a Rimaszécs. Az aranyasszonyok és az Öregek Tanácsa Albélára költözött Kuma-Magyar-ország és az Avar birodalom közé. A beavatottak is ide költöztek. Amikor a Tudum által alapított békességes Égi birodalom élet-halál harcát vívta Kelet felé, Aracsilla után 795-ig Embavér, majd 805-ig Arabeila, 815-ig pedig Emese lett a Rimaszécs. Aztán igen hosszú ideig, 869-ig Madaj gyakorolta az aranyasszonyok hatalmát, majd nekem adta át. Most Nazir születé-sének 920. tavaszán érzem, hogy nagy családom hatalmát jól elrendezve, Tarhosban bízva, nyugodtan hunyhatom le a szemem. Mint Rimaszécs, majd Sajó-Ordosz szomszédságában elporlaszttatom magam. Sokkal könnyebb dolgom van, mint Keszt aranyasszonynak volt, aki kivert kutyaként élte le az életét a lányai között és csak Pelsőc fiánál érezte jól magát, ha elment a várába meglátogatni. Sokat könyörgött egyetlen fiának, hogy sok gyermeke közül Zoltánt adja néki, hogy az, mint Tudun, áttelepülhessen Pannonföldre. A Tudum-féle sámánvilágból szelíd Tudum-birodalom lett; 769-től kései leszármazottját már Bós-tudunnak ismerik, az unokájából, Zoltánból meg nyugat nyelvén Zotan-tudun lett. Bojos lányt vett el feleségül. Itt, Keszt uruki-mani kolostorában olvasgatom Tarhosnak Keszt aranyasszony följegyzéseit az uruki-mani bibliából. Baracska napján született kislányomat Zalán széki-hun testőrparancsnok vette feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük. Míg lécpatakon nyári lakuk, Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk. Perbál napján született lányunkat Eraviszkó udvari zenész vette el. A hegyekben volt birtokuk, de őt a taljánok 792-ben megmérgezték. Bús özvegység után longobárd nemes kérte meg a kezét; Kalágában tartották meg az esküvőjüket, és a férjemet ott álnokul meggyilkolták. Bezenye napján született lányunkat Erik bojos, friauli határőrparancsnok vette el. Vőmet a dunai hajósok vezérévé tettem. Okány napján született lányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok vezére vette feleségül. Ő a déli határon teljesített szolgálatot. Szalajka napján született lányunkat a Nyitra vidékéről származott Lóbérci tótok parancsnoka vette feleségül. Izgága természetű ember volt, ezért osztották be Lóbércre parancsnoknak a határőrségnél. Sámod napján született lányunkat az idős Kocel vette feleségül. Szirmiumtól Pécsig kapott birtokot, csak 2 gyermekük született. Padány napján született lányunkat a morva származású Marót határőrparancsnok vette feleségül. Bós tudun halála után a nagymorvák nyomása miatt elhagyták a határőr kerületet és Padány birtokait a pozsony nemzetség székelyeire bízták. Ők maguk Attila kegyhelyének az őrzését vállalták. Kései utódjukat a sok lova miatt Mén-Marótnak hívták. Madaj aranyasszonynak, Árpád nagyanyjának a honfoglalás után az volt az első ténykedése, hogy az én Zoltán fiacskámat eljegyeztette Mén-Marót kislányával, Bolárkával. De a kis menyasszony egy járványos betegségben Zilahon meghalt. Ragályka napján született Boleszláv, Desnica szerb fejedelem fia vette feleségül. Szerbországbeli bán volt. Annak ellenére, hogy Ragálykának Gömör vár birodalmában is volt egy birtoka, a daragúzok földjén telepedtek le. Ott elismerték Ragályka asszonyuralmát. Eszéken uruki-mani kolostort építettek. A rendben Urukból jött bölcsek tanítottak. Röszke napján született kislányunkat Glád, a bolgár-fehérvári bán vette feleségül. Ő kapta örökségül az Attila kegyhely Maros alatti részét, ahol Attila hadjáratából épségben megmaradt a csuvasz-bolgár tömény. Ezek vezére volt Glád. Gorombasága miatt a székelyek Gládnak nevezték. Pelsőc napján született egyetlen fiam az avarok Égi birodalmának legvédettebb területét, a Kabarföldet és a Palócföldet örökölte. Ott uruki-mani vezetés mellett éltek. Keszt aranyasszony megérte, hogy Erik, Pribina, Kocel és Ailó hűbéresként kínálkoztak fel Nagy Károlynak. Marót, Gyeló és Glád pedig a bizánci császárnak lett a hűbérese.

Csák, Pelsőc és a csíki székelyek között Zalán maradt meg az avarok Égi birodalmának hite mellett, felvéve a kapcsolatot a jugurokkal. Marót ingadozott, mert Padány aranyasszony szigorúan ragaszkodott a Pozsony nemzetségbeliek földjén levő birtokaihoz is, meg a bihari birtokaihoz is. De mögötte egy erős nép állott. Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, Nagy Károlynál jelentkezzen ő is. Ebbe Keszt aranyasszony belement. A római pápát elismerte egyházi fejének és Zotán tudun néven Szombathelytől a Duna menti Petronell városáig terjedő birtokot kapott. Zalán bolgár lányt vett feleségül. Etil bolgár népével Pest alatt telepedtek le. Kertészkedéssel foglalkoztak. Pelsőc birodalmával tartottak fenn szoros kapcsolatot. Elismerték Zotán szombathelyi, keszti és avarbástyai jogait, birodalmát. Budavár alagútrendszerébe mindig Székelyföldieket hozattak testőrnek. Itt a testőrök 5 évet és 5 hónapot szolgáltak. Utána egy házhely birtokot kaptak. Padány aranyasszony népe addig ingerelte Nyitrán Pribina ellen a beszivárgott tótokat, hogy Pribi-nának Kocel fiával menekülnie kellett. 830-ban Ratbodhoz, Ostmark grófjához menekültek, az pedig Lajos királyhoz vitte őket. Német Lajos még egyszer megkereszteltette őket, de Pribina később összekü-lönbözött az osztrák gróffal és népével együtt Desnica fiához, Ratomirhoz menekült. Itt is csak köte-kedett. Ezért a frankokhoz ment, akik Ratomirt meg is buktatták. 833-ban Salacho gróf tartományába helyezték. A gróf kibékítette Ratboddal és így visszatérhetett Lajos királyhoz. 840 táján megengedte egy vár építését Zalaváron. Ezt Mosaburgnak nevezték. Pribina itt a szlávjaival egy templomot építtetett az uruki-mani templom mellé. Ezt a Salzburgi érsek szentelte fel 850-ben. Mindezek láttán Német Lajos megerősítette hűbérbirtokában. 846-ban a nyitrai és a karatán menekültek is befejezték a várépítést. Utána ugyanezek a kőfaragók és ácsok Pécs környékén is építettek egy templomot az ifjú Kocelnek. 860 táján Pribina frank barátsága miatt a morvák bosszújának esett áldozatul. Az ifjú Kocel a frankok hű embere lett. 864-ben a salzburgi érsekségnél is megfordult. Jó viszonyuk azonban később megszakadt, mert 869-ben, amikor Rómába mentek, Method Kocelnél is járt Kirillel és az ifjú Kocelt megnyerték az önálló Pannon egyház gondolatának. A bajor lovagok ekkor elmenekültek Mosaburgból, a pápa pedig Kocel kérésére Methodot nevezte ki Sirmiumba érsekké a Pannon egyház élére. De ez csak rövid életű volt. 870-ben a bajorok Methódot zsinat elé állították, elítélték és várfogságra vetették. A pápa közbenjárására azonban kiszabadult és Morvaországba ment. Kocel területét ezután a Salzburgi érsekségnek adták. Az uruki-mani hitű pannonok és avarok azonban felléptek a szláv kisebbség mesterkedései ellen és 870 végén véget vetettek a közel 30 éven át tartó kilengéseknek. A frank grófok Keszt és Zotán tudun leányutódai közül nősültek és 896-ig meg is maradtak Mosaburgban. De annak hírére, hogy Árpád hadai az Encs-Ibos vonalánál táboroznak, sietve elhagyták az országot. Zoltán tudun azt írta Keszt aranyasszony bibliájába, hogy minden alattvalójának megtiltotta a frank-morva háborúkba való részvételt, mert ha eljön az ideje, a Tenisur vonalán kiképzett magyar törzsszövetség harcosai bevonulnak Pannóniába. Eperjes aranyasszony olyan dolgokkal foglalkozott, amik inkább az asszonyokat érdeklik. Tarhos azonban az avar kincsek visszaszerzésének lehetőségeit kutatta ki Zoltán-Zsolt fejedelem részére. Keszt aranyasszony bibliája szerint Bős tudun meggyilkolásáért Baján a felelős, mert 568-ban úgy egyeztek meg, hogy 768-ig a longobárdok visszatérhetnek Pannóniába. Ezt a longobárd nemesség érdekében a pápaság is nyilvántartotta, és 768-tól kezdve követelték a szerződés teljesítését. Ailo longobárd a pápa a 200 éves szerződés alapján bűnbocsánatotot adott. Keszt aranyasszony Mencsér fiát, Zotan bőt küldte Nagy Károlyhoz, aki a bűnbocsánatot kieszközölte a pápánál. Keszt aranyasszony unokái között még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Baracskának is volt Zoltán nevű unokája, sőt még 3 dédunokája is. Ezeket uruki-mani szokás szerint keresztelték Zoltán névre. A frankok szerint 805 után még 4 Zotan tudun uralkodott a vasárnapos Petronell és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon. Ezek közül hármat meggyilkoltak, de Keszt várából mindig új Zotan tudunt küldtek ki a testőrség élére, a Lajta kapuhoz. Keszt unokája, V. Zotan tudun még élt, amikor Eperjes fiának átadta a Lajta kapu védelmét, ugyanúgy, mint az ősrégi időkben az Encs-Ibos vidékéig terjedt. Keszt aranyasszony bibliájának toldaléka szerint a frankok és a bajorok közel 3 tömény erős férfit adtak el gályarabnak uruki-mani hitük miatt itáliai gályákra. Feleségeiket ágyasukká tették. Azok aztán a keresztény bajoroknak és őstericheknek szülték a sok gyermket; a gyermekeket pedig római katolikusoknak és bajorokká és osztrák-frankokká nevelték. Árpád, majd a fia Zsolt-Zoltán meghagyta az uruki-mani hitet, de a nyugati kereszténységtől megundorodtak. A Budavári Öregek Tanácsa Keszt aranyasszony bibliája alapján rendelte el a Biblia függelékében felsorolt avar kincsek visszaszerzését. “Erre egyetlen fiam, Zoltán és három lányom, Encs, Ibos és Emőke felesküdött.”-írja Eperjes. “Férjeik, Endrőd Iglód és Emőd ifjúsági tudunok végrehaj-tották az ősök akaratát.” De az ellenség a kincsek visszaszerzésére irányuló hadjáratokat rablásnak minősítette.
A 294. Arvisurából Szabolcs rovása
DERENCSÉNY VÉDŐSZÁRNYAI

Zsolt-Zolta-Zoltán fejedelmet bénulás érte, ezért a budavári beavatott központban Derencsény főtáltos vette át a magyar törzsszövetség irányítását. Taksony, az ifjú fejedelem addig Jutas fiának, Fajsz tárkányfejedelemnek a tervei szerint vett részt a kalandozásokban, de most Derencsény főtáltos javaslatára követségbe ment a Kapgán besenyőkhöz. Ott ismerkedett meg Ibolya rimalánnyal, Tohuzaba besenyő vezér egy szem leányával. Feleségül vette és ennek a házasságnak a következménye képpen Magyarország védelme kelet felől, Szörényvártól a Tenisur folyóig biztosítva lett. Tormás, Zerind és Lél társaságában (valamennyien fejedelmi ifjak) Taksony is részt vett egy brentai és veronai kalandozásban. Ennek fő célja az ezüstpénz-adók beszedése volt, de közben támadás is érte őket. Ezt nyomban meg is torolták. Az ezüstpénz-adót mindig a budavári beavatott központban osztották szét úgy, ahogy a “tíz nyíl szövetség” előírta. Ez a kalandozás még Taksony legénykorában esett. Eközben kapták a parancsot, hogy a további támadások elkerülése végett, de inkább az Ibolyával való házasság mennél előbbi megkötése érdekében hagyjanak fel a kalandozással. Erre hazatértek. Az esküvő Kapgán-várán kezdődött és Budaváron ért véget. A kabar és palóc vezérek felajánlották, hogy Taksony szállásán felépítik Taksony várát. Zsolca kabar építőmester ennek 3 év alatt eleget is tett és ekkor Arnót ácsmester (aki uruki keresztény volt) jelentette az ifjú párnak, hogy a vár lakható. Az uruki időszámítás szerint ekkor 948-at írtak. Nagy ünnepséggel, ökörsütéssel kezdődött a házszentelő. Taksony ezüsttel fizette ki a munkadíjat. Amikor a Lech mezőn Bulcsu, Lél és Sur vezér csapatait tőrbe csalták, Taksony ifjúsági fejedelem éppen haldokló édesapjához ment. Az ő végakaratának megfelelően a nyugati kalandozások szűntek, de biztonsági intézkedéseket is kellett tenni. A budavári beavatott központ a Jula és Kapgán besenyő törzshöz fordult az esetleges támadás elleni felkészülés végett. Riasztották is Magyarka térségéig a besenyő, Gyula és Béla törzseket. Édesapja halálakor, 955 őszén már budaváron állott Taksony két tömény besenyő lovassal. A Jula besenyőket ő maga, Taksony, a kapgán besenyőket pedig Ibolya fejedelemasszony vezette az Encs és az lbos folyó vonaláig. Jászvásáron a Béla és Gyula törzs állomásozott. Felkészülve Magyarország védelmére, őket a bizánciak tájékoztatták. A mainzi érsek környezete megborzadt a felvonulás hallatára.

Nyugatnak nem volt tudomása arról, hogy Derencsény főtáltos (az uruki időszámítás szerint) már 942-ben elkezdte a budavári beavatott központ hátvédelmének megszervezését. De ennek már előzménye is volt. Kurszán még 899-ben a vele gyermekházasságban élő Szavárdit a besenyő törzsek és a velük eggyé lett Béla és Gyula törzs képviselőjének tette meg. Szavárdi aztán a magyarok minden fontosabb dolgairól tájékoztatta a szavárd magyarok szövetségeseit. Amikor Szavárdi 45 éves lett, akkor bízták rá az agyvérzésben szenvedő Zsolt kezelését. Feladatának eredményesen eleget tett. Még a testmeleggel való gyógymódot is használatba vette és Zoltán fejedelmet végül járóképessé tette. De lóra többé már nem ülhetett. Jóval ez előtt történt, hogy a régi Megyer törzsből származó Farkas feleségével, az Ünőke nevű mongol rimalánnyal a Mongol-Altáj vidékére vándorolt. 935-hen a mongolok az ő kései utódját, a kora miatt már agglegénynek számító Karcsut vezényelték ide beavatottképzésre. Karcsu és Szavárdi jól megértették egymást és Derencsény fősámán hozzájárulásával házasságot is kötöttek. Ebből a házasság-ból, a házasság utolsó éveiben iker gyermekek születtek: Subad-Szavárdi és Vászoly-Szavárdi. Életük nagy részét Budavár beavatottközpontjában élték le. Ennek az alagút-rendszernek, az “Alsóvilág”-nak előbb Urkán, majd Csák főtáltos lett az ura. Derencsény főtáltos 942-ben örökölte ezt a kulcsos helyet. Több év múlva Derencsény főtáltos újabb beavatott képzést indított és az annak nyomán járó egyetértés nagyban elősegítette 955-ben a magyar törzsszövetség megmentését. Hogy a 8 besenyő törzs a tartalék-ban lévő Gyula és Béla törzzsel mekkora katonai erőt képviselt, ezt a bizánciak pontosan tudták. Tőlük meg a nyugatiak. A külső Encs-Göröc vonalon és az Ibos-Marót-Kalágé belső vonalán felvonultatott 1-1 tömény és a Kolozsvár-Budavár, illetve Kevevár-Szörényvár-Szabácsvár vonalán felvonultatott másik 1-1 tömény, összesen 40000 lovast jelentett. Magyarka térségéig további 60000 lovasra lehetett számítani. Ez minden nyugati hatalmat elgondolkoztatott. Így aztán a 955-ős augsburgi vereségnek nem lett hadműveleti folytatása. A beavatott központ nyilvántartása szerint az adókkal és a felkutatott, visszahozott kincsekkel az avar kincsek visszaszerzésének dolgát lényegében befejezettnek lehet tekinteni. Ezért Taksonyt most már arról tájékoztatták, hogy Dél felé, a bizánci császárság uralma alatti részeken, hol, mennyi elorozott avar kincs van még. Ezek számbavétele Tar beavatottnak volt a feladata. Minden medvetoron Subad-Szavárdi és Tar szabta meg a visszaszerzés irányát. Taksonynak tehát Kelet felé a kereskedelmet, Dél felé ezeket a kalandozásokat kellett irányítania. Subad-Szavárdi Derencsény főtáltos hozzájárulásával házasságot kötött Tar beavatottal. Leányuk Söpte-Szavárdi volt. Vászoly, aki Jászvásáron képviselte a “Tíz nyíl” szövetséget, Bizáncban felvette a Vazul nevet. Az új szövetség érdekében egészen Újgurföldig járt különféle küldetésben. Előd a kisebbik fiát, Szabolcsot visszahagyta Lebed (Lemberg) városában, hogy fenntartsák a régi kapcsolatokat a kővárban maradt Gyarmat törzzsel és a keverék varég törzzsel. Ez a fiatal Szabolcs vezér sohasem járt a lemberegi főhadiszállásától Magyarország felé elterülő részeken, hanem Jászvásár központtal ő lett a Szavárd-Kuma és a Káma vidéki magyarok fejedelme. Doros besenyő fejedelem lányát vette el, ezért nagyfejedelemnek kiáltották ki. Árpád halálakor Zoltán-Zsolt még kiskorú volt. Ezért Szabolcs Jászvásáron védnökséget vállalt felette. Ő volt a 24 hun törzsszövetségnek nagyfejedelme, tehát Magyarország is hozzá tartozott. Fiai voltak: Csák, Karakán és Izbeg. A jászvásári fejedelmi palotában Csáknak szintén három fia született Kulján besenyő fejedelmi lánytól: Szabolcs, Tétény és Apor. Amikor az elaggott Szabolcs a jászvásári közös nagyfejedelem útbaindította 40000 besenyő harcosát, unokájának, Töhötömnek parancsnoksága alá rendelte az Encs-Göröc vonalán elhelyezett besenyő határőröket. (Ezeket Taksony vezette fel.) Az Ibos-Marót-Kalágé vonalán, vagyis a második vonalban felvonultatott besenyő tömény élére pedig Taksony feleségét, Ibolyát rendelte, Tonuzaba besenyő vezér parancsnoksága alatt. Kolozsvár és Budavár térségébe Csák vonult be tízezer lovassal, a fia, Szabolcs pedig az agg Szabolcs legkedvesebb unokája a Gyula és Béla törzs lovasait Pécs, Fehérvár, Szabolcsvár és Kolozsvár térségében állomásoztatta. A negyedik besenyő töményt Taksony sógora, Apor vezette Szörényvár, Kevevár és Szabolcsvár térségébe. Főhadiszállása a Száva partján volt, ott egy szép várat építtetett magának. Kapgán besenyő vezér lánya, Agadé volt a felesége, ki már lánykorában híres volt, mint kiváló harcos. Mint a pusztaszeri Nagy-süán győztese, Aport választotta férjéül. A beavatottak nyilvántartása szerint Álmos fővezért az Encs-Magyarkai nagy birodalomban Előd követte nagyvezérként, Kurszán csak Magyarországnak lett a fejedelme. Árpádot viszont az Abacillel kötött első házasságára való tekintettel, nagyfejedelemmé választották. Így aztán Árpád Magyarkán is járt, s a besenyők és Szavárd magyarok hűséget esküdtek neki. Halála után Szabolcs lett a jászvásári nagyfejedelem. A pusztaszeri vérszerződés értelmében Zoltán-Zsolt-Zolta csak Magyarország fejedelme lett. De az agg Szabolcs halála után ő lett a 24 hun törzs szövetségének nagyfejedelme. Ezért tette át a székhelyét a Budavári beavatott központba. Derencsénynek már csak azért is nagy tekintélye volt, mert részt vett a magyarkai sámánképzésben. Meg aztán Szavárd-magyar fejedelmi családból nősült és Baku fejedelem a nagy törzsszövetségben már javasolta Szabolcs után nagyfejedelemnek. A nagyfejedelmi tisztséget azonban a szerződések értelmében csak Zoltán-Zsolt-Zolta után ismerhette el. Közben a pusztaszeri táltosképzésen főtáltosnak választották. Zolta halála után sokszor tartózkodott Jászvásáron birodalmi ügyek intézése végett. Fontosnak tartotta a Csörsz-vonalán való képzést. Az ott ötévenként kiképzett 20000 lovas nyelve egymáshoz igazodott: a háromnyelvű magyar törzsszövetség harcosai lassanként teljesen átvették a 24 hun törzs szövetségének a Jász-síkságon kialakult nyelvjárását. A magyarság a tíz-nyil-szövetségnek megfelelően tízcsaládos kistelepüléseken helyezkedett el és a Dunna asszony folyamának két oldalán benépesítette az ott elterülő termékeny területeket. A városokban mindenki a 24 hun törzs szövetségének a nyelvét beszélte, ezért a tíz-családos településeknek, ha terményeiket el akarták adni, akarva-akaratlan át kellett venniük a vásárnapos helységek nyelvét. Az avar kincsek visszaszerzése a Budavári beavatott központ irányításával ment végbe és a csapatok legtöbbször a Csörsz kiképzési árokrendszer vonaláról indultak el. A kétnyelvűség azonban ekkor még olykor zavart is okozott. Ez történt például a szászországi esetben is. 906-ban Zsadányból kellett Szászországba menni, beszedni az évi adót, de téves parancs folytán Tarna-zsadány is és Kőrös-Zsadány is indított lovasokat. Tarnazsadányból természetesen hamarább odaértek Szászországba, beszedték az adót, de ezt tették később a Köröszsadányiak is. A két csoport találkozott és együtt jöttek vissza Budavárra. Itt fejcsóválva vették át tőlük a beavatottak a kétszeres adót. Ilyen esetek máskor is előfordultak, a szászok végül Merseburgnál megverték a kalandozókat. Ez Budavár beavatott központját igencsak gondolkodóba ejtette. A kalandozókhoz olykor mások is csatlakoztak. Például a 934-es bizánci kalandozásban részt vettek jászok, kazárok és alán mohamedánok is. Mindegyik nemzetségi csoport a saját kincseit követelte. A mintákból meg tudták mondani, hogy az arany ékszerek az ő aranyműves rajcsúrjukból származik-e. Földművelő és állattartó lakosság nem vett részt az ilyen kalandozásokban, csak a Csörsz vonalán kiképzett harcosok és a főurak kísérete. A tárgyak az eredeti tulajdonosukhoz kerültek vissza, de az adópénzeket mind a Budavári beavatott központba viszik szétosztás végett. A 955. évi vereség után a Budavári központ úgy határozott, hogy nyugat felé a jövőben már csak kereskedelmet folytatnak a megszokott utakon, de fegyveres kísérettel. A kereskedés irányítását Apor és Tolmács vezérre bízták. Ebben az időben történt, hogy Bizánc egy Demeter nevű főpapot küldött ide, aki 955-ben az Apor védelme alatt álló Alvidéket járta. Neki tulajdonítható, hogy a főemberek, vitézek és földművelő népek közül sokan megkeresztelkedtek. Konstantin császár az avar kincsek megtartásának reményében Apornak az évi adót egyelőre még megfizette, de a keresztény küldöttségek római találkozója után az egyházak tanácsának javaslatára az adófizetést megszüntette. Ez összefüggött azzal is, hogy a lengyelek megkeresztelkedése folytán az egyház csápjai eljutottak Olga orosz nagyfejedelemnő udvaráig. Bizánc papjai itt már korábban megjelentek és meghívót adtak át Olga nagyfejedelemnőnek. Olga 957-ben Derencsény beleegyezésével meg is jelent orosz és besenyő kísérettel Bizánc városában. Konstantin udvara Olgát megkereszteltette, és sok ajándékkal halmozta el. Ezzel megnyílt a kapuja az oroszföldi hittérítésnek. Apor a besenyő kísérettől értesült Konstantin sikeréről. Késedelem nélkül Bizáncba lovagolt behajtani az adót és visszaszerezni az arany avar kincseket. Amikor a császár Bizánc kapuit bezáratta, Botond egy nagy rést ütött buzogányával a kapun. Ez a súlyos buzogány az UDUMU buzogányának mintájára készült, Budán. Botond ekkor bajt vívott három páncélos bizánci vitézzel is. Mind a hármat legyőzte. Apor és Botond háromszoros adópénzt hajtott be. Nagy pusztítás után sok zsákmánnyal tértek haza. Apor első cselekedete itthon az volt, hogy Demeter főpapot Buda tudtával kiutasította az országból, a Bulgária elleni szövetséget pedig felbontották. Apor és Tolmács azonban Buda parancsára megmaradt bizánci kereszténynek. Így hát Taksony javaslatára végképpen felhagytak a bizánci barátkozással. Az augsburgi vereséget pedig Lélnek, Jutas fiának Üllő unokájának tulajdonították. A Budavári tanács megállapította, hogy a (Zolta fia) Taksony és (Tarhos unokája) Tormás álláspontja volt a helyes. Ők ugyanis a Taksony 947-ben Nyugaton járt tapasztalatcseréje után a Nyugathoz való igazodást javasolták. És az ottani erőviszonyok ismeretében Taksony ajánlatosabbnak tartotta, ha az ország Nyugat felé békés kereskedelmet folytat. Amikor aztán Taksony a fejedelmi székbe került, Aport, Tormást és Zerindet is a maga oldalára állította. Ordoszból ezidő tájt kunok menekültek errefelé, s Derencsény Etelközbe telepítette le őket. Taksony a Derencsény nagyfejedelem távolabbi terveinek megfelelően, még kisfejedelem korában Tanuzaba lányát, Ibolyát vette feleségül, ezzel végképp a keleti irányzat híve lett. Kisfiát, Décsát, vagy ahogy Budavárott nevezték, Gelyzát is már születésétől kezdve erős szálak kezdték fűzni a besenyő-kun szövetséghez. Tonuabának és besenyőinek Taksony a bihari dukátus területén, a saját tiszamenti szállása mellett, Hevesben adott birtokot; Derencsény pedig a Kapgán törzs által elfoglalt birtokára kunokat telepített le. A besenyők nagyobb részét azonban Nyugat kapujában a mosoni gyepűre vitte. A csörsz-vonal egyik tábora Pozsonykesziben volt. Itt a széki hunok melIett besenyőket is képeztek ki. Ekkor kezdték meg a soproni kőfalak és a mosoni mocsár-gyepük kiépítését. Az új fejedelem Derencsény tanácsára mindenkivel a békét kereste. III. Ottóhoz is követeket küldött a megbékélés érdekében. Judit, a magyarbarát Arnulf lánya, Henrik herceg özvegye, mint az apja is, barátságáról biztosította. A csehek új fejedelme egy fehér horvát lányt vett feleségül. Ez okból egy seregnyi vitéz jelent meg a horvátok között. A cseh fejedelem ezért közölte Taksonnyal, hogy ezt semmiképpen se tekintse a fehér horvátok meghódításának. Felesége nemsokára meghalt, de a kíséret egy része ott maradt a szövetséges fehér horvátok földjén. A Kapgán besenyők szövetségre léptek a bolgárokkal, így aztán a Derencsény vezette törzsszövetség is békében élt. Bizánc tartományait a magyar lovasok nemegyszer bolgár kísérettel felkeresték az adó beszedése végett. Ha a fizetést megtagadták, a háromszorosát zsákmányolták. Korinthoszban fölkeresték Madaj asszony birtokát, és az ott maradt érték ötszörösét hozták el. Ebben a kalandozásban a Csőrsz-vonalnak vízi munkára kiképzett árkászai is részt vettek. Ekkor érintették Avaria Albánságát is, ahol még elég nagy tömeg beszélte a 24 hun törzsszövetség nyelvét. Az itteni fiatalság egy része csatlakozott az árkászok által kiképzett csapatokhoz, a Tonuzaba besenyő lovasai később a hegyvidéken lévő Eger városában telepítették le őket. Derencsény ekkor azt javasolta Taksonynak, hogy Tonuzaba fiát, Szalkot küldje el követségbe Rómába. Szalk ugyanis beszéli nemcsak a bolgárok, hanem a görögök és a rómaiak nyelvét is, menjen tehát Rómába és kérjen Magyarország részére hittérítő püspököt. XII. János pápa Zaheust püspökké szentelte és Szalkkal együtt Apor várába küldte. Az ellenséges III. Ottó csapatai azonban Kápuánál megtámadták Szalk lovasait. Ezek aztán az Albánságon keresztül menekültek Apor várába. Derencsény főtáltos Zaheust, aki a nyugati keresztény világot farizeusnak nevezte, a jászvásári táltosképzés vezetésével bízta meg. Derencsény főtáltos az ifjú Gelyza nevelését is Zaheusra bízta. Gelyza a bihari dukátusban nevelkedett, ott Zaheus a latin nyelvre is megtanította a kis fejedelmet. Amikor egy Ottó által küldött csoport Zerindváron átvonult, Zaheust meggyilkolták. Besenyő tőrt találtak mellette, így aztán a kis küldöttséget nem lehetett gyilkossággal vádolni, de a gyanút nem lehetett eloszlatni. Olga fejedelemasszony nem volt megelégedve a bizánci ajándékokkal, ezért nagyobb ajándék reményében Ottóhoz fordult. De azzal is elégedetlen volt. Így aztán Ottó megbízottja, Adalbert eredménytelenül ment vissza Mainzba. Onnan később Lengyelországba küldték. Ott aztán Jordán érsek támogatásával a lengyel előkelőségeket a római irányzatú vallásra térítette. Derencsény nagyfejedelem elérte, hogy Magyarkától az Encsig békés volt az élet és ez a gazdasági életben is megmutatkozott. A 960-as években Magyarország bekapcsolódott a nyugati világ kereskedelmébe. Ezt a munkát Szabolcs nagyfejedelem legkisebb fia, Izbeg irányította a budavári beavatott központból. A kereskedelmi raktárak a síkságon voltak Pest közelében. Izbeg, Bakutól Magyarkán, Doroson, Jászvásáron és Melken keresztül Encs váráig megszervezte a hun törzsbeliek mellett mohamedán, zsidó, kazár és türk kereskedőket is alkalmazott. Izbeg kereskedői megjelentek a bécsi, a prágai vásáron, de később Köln és Mainz vásárain is. Ordoszi mintára készült hajóikon lovakat szállítottak a Duna torkolatáig Pereján kikötőjébe, ahol aztán görög kereskedők összevásárolták Magyarország fölösleges lóállományát. A Magyarországon átvonuló kereskedelem és a dunai hajószállítmányok után Taksony fejedelem tizedet szedetett. Taksonynak tudomására jutott, hogy Péter bolgár cár követeit Nikeforosz bizánci császár megkorbácsoltatta. A bulgárok Derencsény nagyfejedelemhez fordultak megtorlásért. Derencsény aztán minden évben végigdúlta Görögország északi vidékeit, de most már a bolgárok csatlakozásával kalandozták be Görögországot, és mindenütt nagy adót szedtek, vagy zsákmányoltak. Péter cár követeket küldött Kievbe és az új uralkodónak, Szvjatoszlávnak a segítségét kérte. De a kievi uralkodó a saját részére foglalta el Bulgáriát. Ugyanis a bizánci császár is tőle kért segítséget Bulgária ellen. A kievi uralkodó, miután megtörte a kazár birodalmat, úgy gondolta, legyőzheti Bizáncot is. Ezért Jászvásáron Derencsény nagyfejedelemhez fordult, hogy közösen támadják meg Bizáncot. Szerén, Zerind és Szörény vezér vezetésével fel is vonult a bolgár, orosz, besenyő és a magyarok Apor által vezetett hadserege. Ezek előbb csak az adópénzeket hajtották be, de nemsokára megjelentek Arkadiopolisz előtt Décsi-Décse-Gelyza kisfejedelem vezetésével a bihari dukátus ifjai is. Ott a bolgár-orosz haderő vereséget szenvedett. A besenyők létszáma a felére csökkent egy erős roham után a görögök acélfala előtt. Décsa ezért értelmetlennek látta a további vérontást és megállapodott a Duna magyarországi oldalán. Itt határőrizetre egy várost alapított, Décsit és felépítette Décse várát. Utána Szerém, Zerind és Szörény vezényelte vissza határőrhelyükre a seregét. Maga is visszavonult ezredével a bihari dukátusba, Derencsénnyel pedig közölte, hogy szerinte Bizánccal is meg kell békélni. Gelyza hiába csitítgatta Kurja besenyő vezért, aki fel volt háborodva Szvjatoszlav ellen amiatt, hogy 970 elején még a bulgár megszállásban résztvevő orosz csapatait sem mozgósította Bizánc ellen. Ezért a Tenisur folyó menti Besenyő-Fehérvárnál megtámadta a “kazárölő hős” csapatait és seregét levágatta. Koponyájából díszes ivópoharat készíttetett és a besenyők bölénytorán azzal köszöntötte vendégeit. Gelyza Derencsény főtáltos előtt kifejtette, hogy nemcsak Nyugat felé, de Bizánccal is békét kell teremteni. Majd Jászvásárról a bihari dukátuson keresztül Budavár sámánközpontjába lovagolt, mert édesapja, Taksony fejedelem már betegen feküdt. Itt is előadta, amit Derencsénynek mondott és apja jóváhagyását kérte. Reggelre Taksony meghalt. Halálának hírére Derencsény fősámán Budára utazott, a Budavári beavatott központba. Itt ősi szokás szerint védőszárnyait kiterjesztette Ibolya aranyasszonyra. Javaslatára a gyászszertartás 24. napján Gelyzát fejedelemmé választották, és Kurszán várában uralkodóvá kenték. Ezen a szertartáson jelen volt a felesége, az új aranyasszony, Sarolt is, karonülő kisfiával, Vajkkal, aki apja után a bihari dukátust örökölte. A fekete éjszakát követő hajnalon megjelent a bizánci császár követe is. A császár nevében hitet tett a Derencsény által meghirdetett béke mellett; Gelyza-Décse ifjú királyt pedig a keleti-bizánci egyház hívévé keresztelték István névre. Derencsény azonban az oltalmába vett Ibolya aranyasszony kívánságára a mainzi érsekséggel is tudatta, hogy várják a nyugati hittérítőket is az új fejedelem kívánságának megfelelően. Amikor Derencsény a Budavári beavatott központban már csak a beavatottak dolgaival foglalkozott, mint az ottaniak vezetője, Csák fia, Szabolcs vette át a Jászvásáron székelő nagyfejedelem tisztségét. Ebben a tisztében l00000 főt kitevő besenyő-kun sereggel rendelkezett. Jól jövedelmező kereskedelmet is folytatott a folyami kikötőkbe látogató görög kereskedőkkel, de hajóival felment Regensburgig is. Lábasjószág kereskedelme kiterjedt a szélrózsa minden irányába. A Lebedi lovasfejedelemség mellőzöttnek érezte magát a Duna vidéki Jász-síkság feletti örökösödésben, ezért a besenyő csapatok és a kereskedelmi hálózat révén inkább az ország közéletére igyekezett rátenni a kezét. Ez már csak azért is módjukban volt, mert a határvédelem az ország keleti részével együtt az ő uralmuk alatt állott. Vajk, a gyermek fejedelem elnyerte ugyan a bihari dukátusi címet, de Derencsény azt javasolta, hogy a körmöci ezüst és aranybányák bevételére való tekintettel cserélje el a nyitrai dukátuséval a bihari dukátus felügyeletét. Az Előd-féle Szabolcs nemzetség is úgy járt, mint a bolári nemzetség Jászvásáron. Csupa lány született. De Szabolcs lányai semmiképpen sem akartak feszült viszonyba kerülni a Nyugat felé vonzódó Gelyzáékkal, így aztán Taksony csupa fiú családjával házasodtak össze. Ennek a Csák főtáltosnak 12 fia volt. Határőrizet címén, vagy, mint a kereskedelmi utakra felügyelő csapatok parancsnokai behálózták az egész Magyarországot. Arra számítottak, ha egyelőre nem is, de előbb-utóbb majd csak a kezükbe megy át a hatalom. A Csák család főtáltosi központja a Fehérvár fölötti Csákváron volt, az Előd-féle Szabolcs, Tétény és Izbég leányokkal összeházasodva lassanként az ő családjuk lett a leghatalmasabb. A Csák család 12 ágra szakadt: csákvári, kéri, vajai, orondi, jámai, berényi, celuni, vinári, etyeki, kisfaludi, dudari és terencsényi ágra, de mindig a csákvári ág volt a legerősebb. A Csák had minden tagja a háborúskodás nélküli élet és a jövedelmező kereskedelem mellett foglalt állást. Gelyza uralkodásának elején ez volt az egyedüli járható út. Ebben a korban a Duna mellett a 24 hun törzsszövetségi nyelvét használták a magyarral keverve. Már Taksony uralkodásának a végén azt mondták: ezek a fehér magyarok. A bihari, nyitrai, kevevári dukátusban és a kabar-palóc földön a fekete magyarok éltek. A nyéki törzs a Budavári beavatott központtal a Van-tó környéki szabir nyelvet beszélte. De a törzsek nagyjából így is megértették egymást. A Kelet felé irányuló dolgokban az uralkodó nyelv mindig a Nyék törzs nyelve maradt. Rovásos levelezésünk is ezen a nyelven folyt. Amikor a 896-os magyar vész alkalmával a 230 fős jászvásári csoport visszafordult, ez (Lebed fia) Előd felfogásának felelt meg. Ő ugyanis azt tartotta, hogy nem szabad elszakadni a szavárd-magyaroktól, Lebediától és Etelköztől, hiszen ott termékeny legelőterületek és jó földek vannak, és a magyarokkal rokon népek lakják. Ennek a szavárd-magyar-besenyő birodalomnak a nagyfejedelmei voltak: Előd 896-900-ig, Árpád 900-908-ig, Szabolcs 908-926-ig, Zoltán 926-942-ig, Gyula 942-955-ig, Derencsény 955-970 között, végül 970-987 között Csák fia, Szabolcs. Az apa után a fia soha nem kerülhetett a nagyfejedelmi székbe, mert ez testvérgyilkosságokhoz vezethetett volna. Ezt mutatja Lebed lovasfejedelem esete is. Előd nagyfejedelem után, Álmosnak a fia került hatalomra, majd Elődnek a fia, Szabolcs lett a nagyfejedelem. Utána Álmos unokája, Zoltán következett, őt azonban már az Előd dédunokája, Gyula követte 942-955 között, utána Álmos dédunokája, Derencsény lett a nagyfejedelem, majd Előd szépunokája, a jászvásári Szabolcs következett, de ő 987-ben legkisebbik öccsének. Kipcsáknak adta át a hatalmat, azzal az indokolással, hogy a szavárd-magyarok és a kunok nem tartják helyesnek azt a sok gyilkosságot, ami a nyugati lovagok nevéhez fűződik. Bár besenyő-kun részen se volt jobb a helyzet, itt is nemegyszer agyonverés kísérte az ortodox hittérítést. A Lebed udvarában nevelkedett Töhötöm, Előd fia Támárt (Tamara) vette feleségül. Sok lányuk mellett volt három fiuk is. Zombor vezér, Tolmács kereskedő és Gyula nagyfejedelem. Zombornak Gyula nevű fiától származott Boja és Bonyha, mind a kettő egy-egy székely nemzetség vezére lett. Gyula jászvásári nagyfejedelemtől származott Sarolt és Karold, meg két vezér: Bulcsú és Szabolcs. Ők mind a ketten a Csák családból házasodtak. Szabolcs később, amikor átadta a hatalmat Kipcsáknak. Jász-síksági birtokaira jött, s a Budavári beavatott központban működött. Harka utódai tehát Budavár és Fehérvár környékén meg a Jász-síkság tíz körzetében helyezkedtek el. Az agg Derencsénynek meg kellett érnie, hogy kísérelje meg vigasztalni azokat a családtagjait, akik megmenekültek a nyugati és keleti hittérítők mészárlásaiból. Budavár beavatott központjába fejedelem parancs értelmében az idegen lovagokat nem engedték be. Ibolya és társai nem értettek egyet a keresztény hitterjesztésének erőszakos módjával és 988-ban a szavárd-magyar, besenyő-kun és magyarországi kapcsolatok. A 973-as nyugati értekezlet nem a megbeszéltek szerint folyt le a mainzi érsekség becsapta Magyarországot. De nemcsak Nyugaton érte csalódás a magyarságot; Keleten is. Az orosz fejedelemség részére Olga fejedelemnő a Mainzból, Ottótól kért térítés céljára püspököt. Ottó örvendezve a Bizánctól való elfordulásnak, Adalbertet küldte. Ebben az időben Szavárdi Mihály Krakkóban járt, hogy Derencsény fősámán és főtáltos részére adatokat gyűjtsön az áttérés módjairól. Házasulandó fiatalember volt és Krakkóban házasságot kötött Piaszt Adelhaiddal. Ennek folytán a római katolikus egyház hívévé vált. A fiatal pár Jászvásárra került, de gyakran megfordultak Magyarkán is. Mire elindultak hazafelé, az orosz fejedelemség újra a keleti kereszténység felé fordult. Görög kereskedőkkel már jöttek is a hittérítők orosz meghívásra Kievbe. Nyomban értesítették Derencsényt, aki a változást tudatta Budavár beavatott központjával. A szászok kérésére Mihályt küldték Doros térségébe, hogy az ott rekedt szakasz törzset Szászországba vigye. Ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta. Amikor a Gyula fia, Szabolcs került a jászvásári nagyfejedelmi székbe, Mihály még egy hasonló küldetést vállalt magára. Azt, hogy a királyi alánokat (szász elnevezésük szerint a rokszolánokat) is kísérje Szászországba. Mihály Zombor székesegyházában már korábban felvette a Vazul nevet, amikor a keleti egyház híveként megkeresztelkedett. Így indult el mostohaanyjának, Saroltnak bizánci hitű papjaival megbízásának végrehajtására. A rokszolánok azonban nem akarták a keleti egyház hitét felvenni, mire a hittérítők katonai kísérete népirtáshoz folyamodott. Szavárdi Mihályt pedig álmában agyonverték. A térítésnek ettől az erőszakosságától Bruno atya is megborzadt. A mainzi érsek őt küldte bajor papokkal együtt Magyarországra, hogy az avar-karatán egyházak segítségével a népet nyugati hitre térítsék. Sarolt fejedelemasszony a keleti hittérítők kegyetlenkedése miatt Géza nézete mellé állott, hogy a nyugati kereszténységet kell felvenni. Zombor, Boja és Bonyha birodalmában és Apor déli vidékein azonban megmaradt a keleti kereszténység. A kivégzések elől menekülő kunok egy része a Jász-síkságra került. Amikor Budavár beavatott központjában a Mainzba küldött 12 főúr elmondta, mit végeztek, a mainzi érsekség által összehívott megbeszélésen mindenki helyesnek tartotta a nyugati kereszténység látszólagos felvételét. De minden másképpen történt. A hittérítőkkel bejött lovagokat csak a vagyonszerzés érdekelte, s elkezdték az öldöklést, nemcsak a táltoshitűek, hanem a keleti keresztények között is. Ezért Adelhaid kisfiával, Szár Lászlóval Derencsénytől kért védelmet.