Szkepticizmus, neoplatonizmus Szkepticizmus

Szkepticizmus, neoplatonizmus

1. 
   Szkepticizmus:
   

• 
  A szkeptikusok lehetetlennek tartják az igaz megismerést.
  
• 
  A filozófiai rendszerek és irányzatok elszaporodása odáig vezetett, hogy az emberek kételkedni kezdtek valamennyiben.
  

• 
  A szkeptikus filozófiában három szakaszt különböztetünk meg:
  
  • 
    A régebbi irányzatot az eliszi Pürrhón alapította meg.
    
  • 
    A középső szakaszt akadémiai szkepszisnek is nevezik, mert ebben az időben a platóni Akadémia volt a szkeptikusok központja.  Kiemelkedő képviselői Arkeszilaosz és Karneadész.
    
  • 
    Az újabb szkepszist Aineszidémosz alapította meg.  Ő a Krisztus születése körüli években működött.
    

Leginkább csonkítatlanul Sextus Empiricus művei maradtak fenn.

• 
  Az antik szkepszisre jellemző a trópusok elmélete: trópusoknak azokat a szempontokat nevezték, amelyek az igazság megismerhetetlenségét bizonyítják.
  
• 
  Aineszidémosz 10 ilyen trópust sorolt fel:
  
  • 
    általában az élőlények különbözősége
    
  • 
    az emberek különbözősége
    
  • 
    a belső, szubjektív állapotok különbözősége
    
  • 
    egy objektum helyzetének, távolságának, helyi környezetének különbözőségei
    
  • 
    az észlelt jelenség összekeveredése másik jelenséggel
    
  • 
    az objektumok különböző hatása kvantumuk (tömegük) és kompozíciójuk (összetételük) szerint
    
  • 
    a jelenségek és az észlelések viszonylagossága
    
  • 
    a benyomások gyakorisága vagy ritkasága
    
  • 
    a neveltetés, szokások, erkölcsök, a vallási és filozófiai nézetek különbözősége.
    

• 
  A legtöbb szkeptikus nem öncélúan végezte a munkáját, hiszen a „tartózkodást az ítélettől” tételüket előfeltételnek tekintették ahhoz, hogy a derűs és rendíthetetlen lelki nyugalom megvalósuljon.
  

2. 
   Neoplatonizmus
   

• 
  Rendszeres formában, egységes alapelvek szerint teremt egységet a múlt eszméi között.
  
• 
  A neoplatonizmus Kr.u. 2. századtól a 6. századig terjed.
  
• 
  Megalapítójának Ammonius Sakkast tartják, de róla semmit sem tudunk.
  
• 
  A voltaképpeni rendszert Sakkas nagy tanítványa, Plótinosz alkotta meg.
  

1. 
   Plótinosz
   

• 
  Egyiptomban született 205-ben.
  
• 
  Tanulmányútja során érkezett Rómába, ahol iskolát alapított.
  
• 
  A nép körében vallásos tisztelet övezte.  Életét az istenség keresésének szentelő ember volt.
  
• 
  Az volt a terve, hogy Itáliában megalapítsa a filozófusok városát, amelyet Platonopolisznak hívnak majd, és amely megalapítja a platóni eszményi államot.  A terv nem valósult meg.
  
• 
  54 írását tanítványa, Porphüriosz rendszerezte és adta ki 6, egyenként 9 könyvből álló „enneászban”:
  
  • 
    Első: etikai tanulmányokat tartalmaz.
    
  • 
    Második és harmadik: világgal foglalkozik.
    
  • 
    Negyedik: lélekkel foglalkozik.
    
  • 
    Ötödik: a szellemmel és az eszmékkel foglalkozik.
    
  • 
    Hatodik: a legfőbb elvvel és jóval foglalkozik.
    

• 
  Plótinosz Platón hű tanítványának és magyarázójának tartja magát.
  
• 
  A neoplatonikusok olyan önálló rendszert alkottak, amely szorosan kapcsolódik Platónhoz, de alapvetően különbözik tőle abban, hogy olyan végső ősokból vezet le minden egyedi létezőt, amelybe aztán ezek visszatérnek.
  

• 
  Az Egy, az Első, az örökkévaló, vagy bárhogyan is nevezi Plótinosz az isteni lényeget, túl van minden ellentéten és minden érthetőségen.
  
• 
  Philón: Isten méltóságával ellenkezne, ha közvetlen érintkezésbe kerülne az anyaggal.
  
• 
  Plótinosz hozzáteszi: Elképzelhetetlen, hogy Isten kívánjon, vagy tegyen valamit, mivel önmagában teljes és nyugvó.  Vagyis a világ nem lehet Isten akarati aktusa által teremtett.
  
• 
  A legfőbb lény mintegy túlcsordul magán, és a bene levő fölösleg megalkotja a mást.  Ahogyan a Nap sugározza a meleget úgy, hogy közben mit sem veszít szubsztanciájából, ugyanúgy bocsátott ki a legfőbb lény magából minden fennállót mint önmagának mintegy fénysugarát vagy árnyékát.  Ez a kisugárzás fokozatosan megy végbe, ugyanis a különböző létszféráknak létezik valamilyen rangsora, aszerint, hogy melyik milyen közel van Istenhez:
  
  • 
    Az első kisugárzás a szellem.  Az isteni szellem nem Isten maga, Isten az isteni szellemen túl létezik.
    
  • 
    A második a világlélek.
    
  • 
    A világlélek és az anyag közé további köztes létezők ékelődnek: az egyéni lelkek.
    
  • 
    Az anyag az isteninek legkevésbé tökéletes, az Istentől legmesszebbre távolodott megjelenési formája, teljességgel sötét és gonosz.
    

• 
  Plótinosz azt mondja, hogy minden individuális lélekben az egész világlélek jelen van. az egész világmindenséget hordozza magában mindegyik.
  

2. 
   Plótinosz etikája
   

• 
  Az ember legfőbb célja és boldogsága abban áll, hogy az emberi lélek újra egyesüljön azzal, amiből keletkezett: az istenivel.
  
• 
  A négyfajta Platóni erényt Plótinosz elismeri, de csak mint a legalsó fokokat a legfőbb célhoz vezető úton.
  

 A tulajdonképpeni út szellemi út: nem kifelé vezet, hanem befelé – az ember belseje felé.

• 
  A legfelső fok az önmagunkba, vagyis az isteniben történő teljes elmerülésben rejlik.  Ez elvezet az Istennel való tudattalan, extatikus eggyé válás állapotába.
  
• 
  A plótinoszi misztikának az alapja az istenivel való közvetlen egyesülés tana.  Az ilyen misztika a legközelebbi rokonságban van az indiai filozófia alaphangulatával.
  
• 
  Plótinosz egyik tanítványa arról tudósít, hogy részt akart venni egy perzsák ellen indított hadjáratban azért, hogy megismerje a perzsa és a hindu filozófiát.  A hadjárat kudarcot vallott, Plótinosznak vissza kellett fordulnia.
  

3. 
   A neoplatonizmus végső kiteljesedése, az antik filozófia vége
   

• 
  A neoplatonizmus Plótinosz közvetlen tanítványai által továbbélt, egyrészt egy szír iskolában (fő alakja: Jamblikhosz), másrészt egy athéniban (fő alakja: Proklosz).
  
• 
  Az athéni iskola a leghevesebben küzdött a fokozatosan uralkodóvá váló kereszténység ellen.
  
• 
  Justinianus császár 529-ben bezáratta a Platón óta működő iskolát, vagyonát elkobozta, és betiltotta a görög filozófia további oktatását.
  
• 
  Boethius volt a görög filozófia utolsó nagy alakja.  Politikai okokból kivégezték 525-ben Teodorik (keresztény) parancsára.
  
• 
  A filozófia vigasztalása című írását a börtönben fogalmazta meg.