Cercle, trou, maille, 2

I kín (kén: kin-oz, kínlód-ik: szenved).

Tam. kitti (maladie, souffrance : kintiam douleur, cf. anyád kínja szék., malheur affliction, chagrin), mong. könő-ge- (mar- tern, quálen etc.), man. kinti- (hassen, zűmen).

NB. A k.-tat. kiyin (verés, kínzás) rímel s még is aligha ide való.

kin-ál-. Tam. kánbi'-, káttu- tkp. mutat; de a szék. kén-ál- alak azt mutatja, hogy a kin, kén névszóból való s annyi mint: eröl-tet, mint a k.-tat. kis-ta- (kinál) tkp.

szorít

.ko

1. 
   kobak (tök, gömbölyű növény s abból való edény).
   

Tam. kámbu (citrouille, sorté de gourde, cf. tam. kommatti, bum matti syn. gömb, gomb), t.-tat. kabak (cucurbita).

2. 
   kobak (magtakaró, osm. kabuk écorce, cf. kab-át, kup-ak).
   

koboz (huros, pengető hangszer; a tam. kumm-atti espéce d'instrument de musique úgy látszik mintha kopp+ütő volna).

t(koboz-, kobz-ás, jó magyar hangzása da­czára az arab qabd infinitivus, osmanli kabz rontással).

kocsán (átalában növényszár, mert széke- lyesen nem a levél, virág szára, hanem a kukuricza szára), tam. ktissu (tige d’herbe, paille, chaume: pointe, extrémité etc.).

NB. Az orosz kocán (tété de chou), k.-tat. külűn id. a magy. szóból nem értelmezhető, de ez sem abból A tam. kussu sokkal tágabb ér­mű. L. var-kocs.

kocsi (kocsis).

Tam. kuyavu (pro kusavu char). A tam. alapjelentése «kerék» (cf. koszorú, köszörű) valamint a szeker meg targon-cza szóké is, mert ezen jármű a guruló. Ebből ért­hetni, hogy a tam. kuyavan és kusavan nem «szekeres» hanem a korong-on (szék. csak kerék ez is) dolgozó t. i. a fazakas. Ugvan így a ser. éakra (rota, kerék, szekér) é őakri (potier, kerekes, korongos = a fazakas).

? kocsma (szlávosan korcsma, cf. tam. kutti- inam cabane, orosz korcma cabaret).

kocza (1. malacz, anyátlan, hitvány bárány, borjú ; 2. rossz, hitvány).

A kicsi szónál fölhozott tam. kuftam, kutti alakok emez értelmet is birják s így oda számítható kocza szó is.

koczik = kuczkó.

koezog- (koezog a fog a hidegtől: koezog- tat = kopog-tat, koczcz-an stb.).

Tam. kodugu- (avoir grand froid, fris- sonner, trembler : Y kodu-godu. son imita- tif «du choc des os»). kohó = kuhó.

kokány (k. ország: «kokány földünkön a gyapotnak nem volna elég melege», Zágoni Mikes Kelemen 37-dik levelében ; hegyes, görbe), 1. gog-ány.

Qróf Széoii bnVI B.: Kelotázelai útja. II. köl.

? kokó (kókó, kukó: tojás, orosz káka oeuf de poule, k.-tat. kükáj id.), koll-int- (kull-int: öt).

Tam. kői (báton, verge, baguette, hous- sine, lance, pique: kől-dá petit fouet: kőlál-adV- battre avec un báton). kolomp (kolomp-ol, cf. csölömpöl).

Tam. kilu-iigu- (résonner, tinter). koloncz (kölöncz: bunkó, csomag, tuskó).

Tam. I. kulussam kuluiisam (bouquet de fleurs; 2. kitlattu (grappe, bouquet de fleurs); 3. kutattam (cheville de pied, mert a t.-tat. topuk boka, egyszersmind «cso­mag» értelmű is).

NB. A kölöncz, mint kis gyermek, nem a kölyök változata, mert a motyók, motyolék is a kis gyermeket azért jelenti, mert ez egy kis «cso­mag» gyanánt tűnik föl.

komman (komman-t, kumm-int=kopp-int).

Tam. kummu- (battre, taper etc.). kom-oly (komor, komoly-od-ik, komor-og syn. borongó, borúit, pl. komoly arcz, borúit arcz s így a homály szó kemény alakja).

1. 
   komp = homp.
   
2. 
   komp (halász-komp, kompos rév).
   

Tam. kombu (r. branche d’arbre, come d'animal... báton; 2. «radeau de pécbeurs·: kombu-k-kadamet impót sur les barques de pécheurs etc.). koncsorog (kuncsor-og) = kuezor-og. koncz (1. bolus, frustum: velős csont; 2. cso­mag, pl. koncz-papir).

A kann. gaiitu (a joint, tehát, bütyök, bog) = tulu gantu (a joint, ankle: bog és boka), míg a tam. kandu «gongy, gőngy» jelentésű, konda = kanda.

kond-ér (kandér: mindenféle gönde vagy hasas edény).

Tam. kund-án (terrine, grande casserole; kundam eruche, pót, marmite, terrine etc. YL. gönde). kond-or (könd-ör, göndör: boudé).

Tam. kottd-a/-am (bouele de cheveux, cheveux de femme; come de licorne: kondala-válei tekercs pálmalevél), kon-og- (kon-g, kon-d-ul).

Tam. kin (kiin: tintement, son de cloche: kinn-idu- tinter, tuda konkn a cattle-bell). kon-ok (= rég. kon-t-os, konok-ság V kon-, kont nőm. acti.)

>7Tam. kon-du (s’irriter, s’emporter, s’opi- niátrer).

kont-a (csonka, hiányos: kontár stb.).

Tam. hí ti ni- (pro kun-du- déchoir, diminuer, maigrir, étre ruiné, se gátér, se rétrécir etc.). konty (konty-ol, konty-os madár, kontyos török stb.).

Tam. kondei (toupet, touffe de cheveux, chignon, créte, huppe d'oiseaux, panache, tété de clou, bosse des boeufs etc.: kon- dei-y-üsi épingle tkp. konty-os tű, kon- deissan nőm d’un oiseau, kontyos, cf. kondit bouquet de fleurs; kund-alam syn. kondei)· kony-a (kony-ul, kony-it, konny-ad || kóny-a szék. = konya || kany-v-ad-, kánny-ad — konny-ad || kun·, kuny-a = konya II kuny- h-ó, kuny-orál || kun-cz-og II kany-ar-og II köny-ök = hajlás II köny-ör = meghajlás || hany-ag II huny-ász-kod-ik).

Tam. i. kattu (noeud, jointure etc., kanu-kkai poignet, kanéi chose recourbée, boule, balle: kanei-kkai avant-bras etc.);

2. 
   . kuti-atigu-, kun-agu- (se courber, se plier || étre paresseux, lent, róder, cf. hany-ag: kun-akku v. tr. kunakku n. v. i. orient,
   

2. 
   courbure, pli, tortuosité || kuti-i état de ce qui est estropié); 3. kun-uitgu (se faner, se flétrir, cf. konny-ad); 4. kun-i (se courber, s'indiner, se plier, se bander, baisser la tété, s'attrister, s'attendrir: kuni­dal, kuni-vu nőm. v. courbure, inflexion, inclination, humilité: kuni'- v. tr. kuni-ttal, kuni-kkei, kunippu nőm. v. tehát: kony-ul, kuny-or, köny-ör és huny-ász- négy alak jelentésével); 5. kúnu (se courber: étre, devenir bossu, cf. man. yun-du buckelig);
   

6. 
   kótiu- (se courber, se plier); 7. keitsu- (prier, supplier, l. kuncs-og).
   

NB. A könyörgő is kony-ul (hajlik), de a köny-ör-ül-δ is. köp- (kop-ott, kop-acz, kop-asz, kop-ár: kop-ad = köp-ed = kop-ik, cf. kov-ad, kuv-ad, tkp. h&m-l-ik, burka, takarója válik).

Minthogy az igetö eredetileg «hám, burok* (1. kab-át alatt): a tam. nyelvből itt a kapp-i (grain á demi broyé, chose de rebut, entiérement gáté, perdue, cf. kop-ott, kappi-md faríné grossiére cf. t.-tat. kep-ek son, korpa tkp. a mag hámja, kopadt része) említhető.

A mong. rob-i, man. yob-i (Wüste) = magy. góbé (= kopasz) alak mellett van: mong. yob-i-ra- (leer oder wüst sein, zu Grunde gehen),^ой-ог (dürftig, arm, knapp) és man. kob-ci, mong.yobyo-ci- (abschalen), de a folytonosság, a mely a magy. nyelv­ben látható, nincs meg.

NB. A kop-acz alak a kop-asz mellett azt látszik mutatni, hogy eredetileg kop-ad-t (burkot vesztett) volt.

kop-ács (kop-áncs: burok, takaró, a kab- tam. kappu-, kavV- couvrir alak változata). kop-á-1 (kop-ol, kop-oz, szék. mákot kopoz, a mákfejet veregetve kiüríti).

Azt lehetne gondolni, hogy ez is a kop- hám, burok) gyökből való: azonban a véka, kosár stb. kiürítéséről mondják, a mire a tam. a kottu- (koezog, koty-ol... vider un sac, une corbeille etc.) igét hasz­nálja s így a kop-oz- a kop-og (üt, ver) igéből való), ko-pja syn. kép rég. Tam. kapp-anam (dard, orosz kopyo id). A tam. alakot támogatja a man. yab-ta- (mit dér Lanze werfen: wie eine Lanze fliegen) képzet s mégis a köp- (üt) a valószínű gyök. kop-l-al- (éhez-ik, mong. yobi- id. a kop-ik igével egy-gyökü, mert az éhez- tkp. ür-esen van, 1. eh), kop-og- (kopog-tat, kopp-an-, -t || kop-ol: kop-oz- = héjából stb. kiver II kóp-is, ütő- eszköz, cf. kópja és kopja).