Erotika és irodalom

42
alcóve-jelcnetct,   vagy   a   Borgia   Lucrécia   c.   drámájának
egyes   színeit)   nem   riad   vissza   a   szerelem   merészebb,
érzékies   ábrázolásától   sem.   Különösen   szereti   a   sze-
relmükben   megtisztuló   courtisane-ok   hazug   eszményi-
tését.   A   szintén   romantikus   George   Sand,   valamint   az
életben   fiatalabb   korában,   de   már   mint   két   gyermek
anyja   ledér   módon   viselkedett,   szintúgy   szerelmi   regé-
nyeiben   sok   az   erotikus   részlet,   sőt   Indiana   c.   regé-
nyében   (1832)   a   boldogtalan   házasságnak   természet-
szerű   helyreigazítása   gyanánt   szerepelteti   a   házasság-
törést   s   egy   másik   művében   (Jacques,   1835)   egyenesen
azt   hirdeti,   hogy   a   szív   nem   lévén   állandónak   teremtve,
az   örök   hűséget   fogadtató   házasság   erkölcstelen   és
hazug intézmény.
Költői   tehetsége   nem   volt,   de   mivel   egyidőben
műveinek   nagy   népszerűségük   volt,   azért   megemlít-
jük   Paul   de   Kock   (1794—1871)   regényeit,   melyek
legtöbbnyire   a   francia   polgári   társadalom   viszonyainak
és   bűneinek   rajzát   nyújtják   kendőzött,   de   sikamlós
előadásban.   Az   olvasóközönség,   mivel   c   regények   me-
séje   olykor   élénk   megfigyelő   tehetségről   tanúskodó   s
eléggé   mulattató   volt,   kapva-kapott   rajtuk.   Néhányat
közülök   magyarra   is   lefordítottak.   Paul   de   Kock   hír-
hedt   frivolságait   újabban   Armand   Silvestre   és   Catulle
Mendés   újította   föl,   mesterüknél   nagyobb   költői   tehet-
séggel.   Durván   erotikus   az   újabb   regényírók   közül
Octave   Mirbeau,   aki   arról   is   híres,   hogy   a   kilenc-
venes   évek   elején   anarchista   elveket   vallott   s   mint   ilyen
dolgozótársa   lett   a   «Révolte»-nak   és   «En   dehors»-nak,
de   Camot   elnök   meggyilkolása   után   (1894)   vissza-
vonult   az   anarchistáktól.   Újabb   francia   regényírókat
még a naturalizmusról szóló fejezetben fogunk említeni.

---

43
A   dráma   körében   erotikus   irányánál   fogva   a   roman-
tikus   költők   közül   elsősorban   a   mulatt   származású
idősb   Dumas   (1803—70)   említendő,   aki   míg   harmad-
félszáz   kötetre   terjedő   regényeiben   viszonylag   elég
tartózkodó   volt,   huszonöt   kötetnyi   színműveiben   annál
féktelenebb.   Leghírhedtebb   darabjai:   Antony   (1831)   és
La   Tour   de   Nesle   (1832).   Amannak   címbeli   hőse
erőszakot   követ   el   egykori   kedvesén,   Adélon,   aki   már
másnak   neje;   majd   midőn   a   férj   reájuk   töri   az   ajtót,
leszúrja   imádottját   s   ezt   kiáltja:   «Ellentállt,   tehát   meg-
öltem».   Másik   darabjának   hősnője   X.   Lajos   neje,   ki   a
XIII.   században   a   kéj   gyilkosságnak   sajátos   nemét   gya-
korolja,   két   ízben   is   az   incestushoz   közel   állva.   Ily
durva,   erotikus   elemekkel   telített   rémdrámákban   tom-
bolja   ki   magát   a   kreol   apa   és   néger   anya   ivadékának
féktelen képzelete.
Törvénytelen   Ha,   az   ifjabb   Dumas,   ki   eleinte   szin-
tén   írt   néhány   jelentéktelenebb   regényt,   mint   színköltő
erotika   tekintetében   már   mérsékeltebb   atyjánál,   bár
tárgyköre,   a   bukott   nő   sorsa,   elég   alkalmul   szolgált
az   érzékies   jelenetekre.   A   regényből   dramatizált   Kaméliás
hölgy-ben   (1852)   Gauthier   Margit,   a   cocotte,   meg-
tisztul   az   igazi   szerelem   érzésében,   szakít   könnyelmű
életmódjával,   de   később   múltja   ellene   támad   s   vissza-
süllyed   a   régi   mocsokba.   Ezt   a   süllyedést   Dumas   mint
nemes   önfeláldozást   igyekszik   föltüntetni,   ami   époly
erkölcstelen,   mint   hamis   fölfogás.   A   «Demi-monde»-
ban   (1855)   egy   számító   courtisane   szerepel   érzékies
jelenetek   során,   akivel   szemben   Dumas   most   a   férfi
pártjára   áll.   A   bukott   nőnek   e   két   typusát   ismétli
folyton többi darabjaiban is.
Általában   a  XIX.  század   francia   drámaíróinál   sok   a

---

44
sikamlósság   még   a   nem   kifejezetten   erotikusoknak   mond-
ható   költők   műveiben   is,   különösen   gyakori   a   léha   er-
kölcsi   fölfogás   a   házasságra   nézve.   Így   pl.   Eugéne   Seribe
(1791—1865)   színműveiben   a   férjes   asszonyok   általá-
ban   tisztességeseknek   akarnak   mutatkozni,   de   ha   van
jó   alkalom,   akkor   egy   kis   házasságtöréstől   nem   riad-
nak   vissza.   Scribe   azonban   nem   igazi   költő,   hanem
csak   nagy   leleményű   mesterember.   Hasonlót   mond-
hatni   legügyesebb,   de   legalantasabb   tanítványáról,   Vic-
torien   Sardou-ról.   Léha,   frivol   darabokat   írtak   még
Sardou   kortársai   közül   Meilhac   és   Halévy,   számos
operettszöveg   társszerzői;   Henri   Lavedan,   a   porno-
gráfiához   közelálló   «Nouveau   jeu»   és   a   «Don   Juan»
tárgykörű   «Le   marquis   Priola»   szerzője,   ki   azonban
utóbb   a   világháború   folyamában   szakított   az   erotikus
irányzattal.   Újabb   erotikus   drámaírók:   Henri   Bernstein
(Utánam   c.   színművét   1911-ben   nálunk   is   adták;   Paris-
ban   ez   a   darab   nagy   botrányt   idézett   elő   s   íróját,   aki
zsidó   és   katonaszökevény,   tettlegesen   bántalmazták);
Bataille   (Botrány,   Balga   szűz,   Szerelem   gyermeke   és
Fáklyák   c.   drámáit   nálunk   is   előadták);   továbbá:   Henne-
quin,   Jacoby,   Natanson,   Fabre,   Berton
;
  Hervieux,   Bour-
det,   Flers,   Cavaillct,   André   de   Lordé,   Jean   Marséle   és
mások,   kiket   utóbb   a   naturalista   drámánál   fogunk
említeni.
Kiegészítésül   a   román   nemzeti   irodalmak   közül   a
spanyolt   és   portugált   is   fölemlítjük.   Ezekkel   erotika
szempontjából   röviden   végezhetünk.   A   spanyol   iro-
dalom   termékeiben,   részben   a   sokáig   fönnálló   szigorú
egyházi   cenzúra   miatt,   egészen   a   XIX.   századig   csak
nagyon   szórványosan   találhatók   erotikus   elemek.   így   a
XIV.   századi   Juan   Riaz   szerelmi   kalandokat   tartalmazó

---