Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
128 ban fetrengeni; ahová eddig üde levegőért jártunk, ott a légkör visszalépésre kényszerít, vagy ha kis ideig benn tartózkodtunk, akkor szükségesnek látjuk, hogy — Merlet szavaival élve (1. Haraszti i. m. 144. 1.) — «némi friss levegőt szívjunk be utána, fölnyissuk abla- kunkat a napsugárnak, madárdalt hallgassunk, anyánkra, testvérünkre, barátunkra gondoljunk, valamelyik tisz- tességes emberrel kezet szoríthassunk)). Zola naturalizmusának tövében a legsivárabb pesz- szimizmus, embergyűlölet s különösen a női nem megvetése fakad. A költészet végső elemzésben minden münemében és minden műfajában az emberi szív és lélek rajza. Az ember legközelebbről magát szeretvén legjobban, magát akarja látni minden műformában, s a költészet a küzdő, szenvedő, szerető, boldog vagy boldogtalan embert szemlélteti sokféle szépséggel, meg- kapó, érdekes vonásokkal. A legnagyobb szatirikusok Juvenálistól kezdve Thackeray vagy más újabb írókig, bárhogy ostorozzák is a bűnt, sohasem feledkeznek meg az emberiség iránti szeretetről és tiszteletről; míg ellenben Zola és naturalista társai megrágalmazván és bemocskolván az embert, sötét pesszimizmust, mély embergyűlöletet akarnának szívünkbe csöpögtetni. Meg- rázó az a hidegvér, az a rideg közömbösség, a natu- ralizmusnak hírhedt «impassibilité»-je, mellyel a sebek kötelékeit lehányja. S talán azért, hogy a sebeket ki- égesse s a beteget orvosolja? Korántsem. A titkos sebek fölfedésével csak abban tölti kedvét, hogy a betegeket megszégyenítse s cinikus módon még nagyobb romlásba döntse. De kirívóbban és szégyenletesebben nem bélyegez- hette volna meg magát Zola naturalizmusa, mint nő- 129 gyűlöletet lehelő pesszimizmusával. A nőt még az érzéki kéjekbe süllyedt ókor is mint nemünk gyön- gébb felét valahogy általában megkímélte; a középkor költészetének meg éppen egyik legnemesebb ihlető eleme a nőtisztelet. Zola naturalizmusa őt is le akarja rán- tani emberi méltóságából s csak az érzéki vágyak ki- elégítésének eszközét látja benne. A barom színvonalára alacsonyítja le s durva megtámadásnak teszi ki, mint a társadalom romlottságának fő okozóját szerepeltetve regényeiben. A serdülő leány szemérme hazugság neki, a bölcső fölött virrasztó anya önfeláldozó szeretete ostobaság az ő szemében. Nem kívánunk mi a szép- irodalomban csupa égies női alakokat, de írtózunk folyton- folyvást kivételes szörnyetegeket, lélekkufár anyákat, fényhajhászó courtisane-okat,pénzsóvárleányokat,zsoldba szegődött, házasságtörő s minden becsület- és tisztesség- érzetből kivetkőzött céda asszonyokat s holmi utcai szemetet látni. Vájjon nem volt-e Zolának szerető édes- anyja? nem voltak-e gyöngédebb érzelmű nőtestvérei? nem fordult meg jóravaló, tisztességes, műveit női társaságban? Egy följegyzés ez utóbbira nézve az ellenkezőről tanúskodik. Mint Sainte-Beuve egyik mü- vének bevezetésében olvasom (Arcképek a francia újabb- kori társadalomból, ford. Wohl Janka, Bp. 1886., XV. 1.): «Egy hírneves festő beszélte, hogy egykor estélyen volt Zolával. A festő észreveszi, hogy minél többen érkeznek, minél több előkelő szép asszony tölti meg a termeket, annál inkább sáppadozik, zöldül az író. — Rosszul van? — kérdi végre a festő. — Oly rosz- szul — feleli az író — hogy mindjárt megszököm. Ezek az asszonyok feszélyeznek. Képzelje, ma vagyok először életemben hosszabb időre tisztességes női 130 társaságban.» Így már érthetjük Zola féktelen durva- ságait. A szépirodalom legkiválóbb művelői, Zola föllép- téig, általában szólva az ember nemesebb érzelmeit, a lélek benső vívódásait, a lelkiismeret küzdelmes, de megkapó, olykor fönséges harcait, a szenvedélynek még külső kitöréseiben is bár megrázó, de egyúttal fölemelő, szívünket valahogy mindig megindító képeit rajzolták. Ellenben Zola naturalizmusa csak az érzékiség zavaros forrongásait, a véralkat zsarnoki hatalmát s a test szolgálatában sínylődő rabságot tünteti föl. Zola tanulmányoknak nevezte regényeit s a materialista bölcseletnek minden eszményit tönkre tevő tanítását igyekezett a költészet birodalmába becsempészni. A kísér- letező és elemző naturalistának tudós köpönyege alatt a legdurvább anyagelvűség fészkelte be magát a köl- tészetbe. A pszichológia helyét, a lélektani rajzot az anatómia és fiziológia akarja kiszorítani; az érzelmek elemzését az érzéklések és organikus jelenségek leírása akarja pótolni; a szenvedélyek költői festését orvosi műszókkal leírt pathológiai kórtünetek foglalják el; karbolszagot árasztó kórházi jeleneteknek vagyunk kénytelenek tanúi lenni; a legundokabb betegségek a részletezésnek bizonyos mániájával vannak leírva ag- godalmas pontossággal, mely az orvostudomány szó- tárát is ki akarja szinte meríteni. A naturalizmus sze- mében az ember gépezet, melynek mozgató erői az idegek s ezek a külső hatások és megszokás következ- tében nemzedékeken át végre egy erős rostélyzatot létesítettek, melyben akaratunkat foglyul tartják. Kívá- nod a jellem meghatározását? —: a szokások lassú és hosszú egymásutánja által reánk nyomott bélyeg. Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|