C. Sallustius Crispus összes művei

27

ség szokásait; buzgó volt és fáradhatatlan, amellett a lehető legszerényebb az engedelmeske-

désben,  s  gyakran  szállt  szembe  a  veszélyekkel,  így  azután  rövidesen  akkora  hírnévre  tett

szert, hogy a mieinknek kedvence, a numantiaiaknak pedig valósággal réme lett. S valóban,

ami a legritkábban jár együtt: a csatában elszánt volt, a tanácsban megfontolt, holott  külön-

külön  az  okosság  gyávasággá,  a  bátorság  vakmerőséggé  szokott  fajulni.  A  hadvezér  tehát

szinte minden szorult helyzetet Jugurtha segítségével oldott meg, barátai közé fogadta, napról

napra  jobban  kedvelte,  hiszen  egyetlen  tanácsa,  egyetlen  vállalkozása  sem  bizonyult  hiába-

valónak. Ehhez járult még Jugurtha bőkezűsége és eleven szelleme: így sok rómaival került

meghitt barátságba.

8.  Ez  idő  tájt  seregünkben  sok  új  ember  és  sok  nemes  harcolt,  akinek  a  gazdagság  többet

jelentett, mint a tisztesség és a becsület: otthon pártoskodók, a szövetségeseknél befolyásosak,

nagyobb volt a hírük, mint a becsületük. Ezek ígérgetésekkel feltüzelték Jugurtha nagyravágyó

lelkét:  ha  Micipsa  király  meghal,  egy  személyben  uralkodhat  Numidiában,  hiszen  ő  erre  a

legrátermettebb,  Rómában  pedig  minden  eladó.  De  miután  Numantiát  megsemmisítették,  P.

Scipio elbocsátotta a segélycsapatokat, s maga is úgy határozott, hogy hazatér, a tábor színe

előtt  fényesen  megajándékozta  és  magasztalta  Jugurthát,  majd  magával  vitte  sátrába,  és

négyszemközt arra intette, hogy inkább hivatalosan, és ne magánemberként ápolja a barátságot

a római néppel, s ne szokjék hozzá a vesztegetéshez: veszélyes kevesektől megvásárolni azt,

ami sokaké. Ha megőrzi jó tulajdonságait, a dicsőség és az uralom magától száll majd rá; ha

elhamarkodva cselekszik, tulajdon pénze fogja romlásba sodorni.

9. Így beszélt, majd elbocsátotta egy Micipsához intézett levéllel, amely a következőképpen

szólt: „Jugurthád a numantiai háborúban rendkívüli módon kitüntette magát; ez biztosan örö-

mödre szolgál. Érdemei megkedveltették velünk, s minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a

római  népnek  és  a  senatusnak  is  kedves  legyen.  Neked  pedig  mint  barátomnak  szerencsét

kívánok hozzá. Méltó ez a férfi hozzád s nagyatyjához, Masinissához.”

Hogy  a  hadvezér  levele  is  megerősítette  a  korábban  kapott  híreket,  a  királyt  megindították

Jugurtha érdemei és személyes sikerei: megváltoztatta korábbi szándékát, s Jugurthát jótéte-

ményekkel  akarta  megnyerni,  nyomban  fiává  fogadta  és  végrendeletében  fiaival  egyenlő

örökösének jelölte ki.

De mint mondják, néhány év múlva, betegségtől és öregségtől elgyötörve, megérezvén közel-

gő  halálát,  barátai  és  rokonai,  valamint  fiai,  Adherbal  és  Hiempsal  előtt  ilyesféle  szavakat

intézett Jugurthához.

10. „Én téged, Jugurtha, mikor elvesztetted apádat, mint jövő nélküli, nincstelen kisgyermeket

fogadtalak  királyságomba.  Azt  gondoltam,  nem  fogsz  kevésbé  szeretni  jóságomért,  mint

gyermekeim, akiket ezután nemzenék. Ebben a reményemben nem is csalódtam. Hogy egyéb

nagy és kiváló tettedet ne is említsem, nemrégiben visszatérve Numantiából dicsőséget hoztál

rám és országomra, és érdemeiddel a rómaiakat barátainkból a leghívebb barátainkká változ-

tattad. Hispaniában újjászületett családunk hírneve. Végül - ami a halandók között a legnehe-

zebb - dicsőségeddel legyőzted az irigységet.

Most, minthogy életem természet megszabta végéhez értem, uralmamra, országunkkal szem-

beni  tisztességedre  intelek  és  könyörgök,  szeresd  legközelebbi  rokonaidat,  jóságom  folytán

testvéreidet,  s  inkább  véreid  mellett  tarts  ki,  ne  idegeneket  akarj  helyettük  magadhoz  fűzni.

Nem a sereg és nem a kincstár oltalmazza az országot, hanem a barátok, akiket sem fegyverrel

nem kényszeríthetsz, sem arannyal nem vásárolhatsz meg: a kölcsönös szolgálatok és a hűség

szerzi őket. És ki lehet közelebbi barát, mint testvér a testvérnek? Vagy  melyik  idegen  lesz

hozzád hűséges, ha a tieidnek ellenségévé válsz? Én erős országot hagyok rátok, ha jól kor-

---

28

mányozzátok, ingatagot, ha rosszul. Mert az egyetértés megnöveli a kicsinyt, a széthúzástól a

legnagyobbak is elenyésznek.

Egyébként, Jugurtha, mivel korban és érettségben te jársz legelöl, leginkább te vigyázz, hogy

mindez így is történjék. Mert minden viszályban, még ha őt támadták is meg, hatalma miatt az

erősebbet  nézik  támadónak.  Ti  pedig,  Adherbal  és  Hiempsal,  tiszteljétek,  becsüljétek  ezt  a

kiváló  férfit,  utánozzátok  jó  tulajdonságait,  és  minden  erőtökkel  azon  legyetek,  hogy  ne

mondják: fogadott fiam különb, mint akiket nemzettem.”

11. Minderre Jugurtha, noha átlátta, hogy a király beszéde csupán színlelés, és lelke mélyén ő

maga is egészen mást forralt, a helyzethez alkalmazkodva barátságosan válaszolt.

Micipsa  néhány  napra  rá  meghalt.  Miután  királyhoz  illő  pompás  temetést  rendeztek  neki,  a

királyfiak összeültek, hogy megtárgyaljanak egymás között mindent. Hiempsal, a legkisebbik,

dacos  természetű  lévén,  s  mivel  már  azelőtt  is  lenézte  Jugurthát  nemtelen  származása,

alacsony rangú anyja miatt, Adherbal jobbjára ült, nehogy Jugurtha kerüljön középre - ami a

numidáknál a megtiszteltetés jele. Bátyja unszolására - hogy tekintse a korkülönbséget - nagy

nehezen  mégis  átült  a  másik  oldalra.  Sok  mindent  megbeszéltek  az  ország  kormányzásával

kapcsolatban;  Jugurtha  többek  között  felvetette,  hogy  érvényteleníteni  kellene  az  utolsó  öt

évben hozott valamennyi  határozatot  és  rendeletet,  mert  ebben  az  időben  az  élemedett  korú

Micipsa már nem volt értelmi képességeinek teljes birtokában. Erre ugyancsak Hiempsal azt

válaszolta,  hogy  tetszik  neki  a  javaslat,  hiszen  Jugurtha  is  csak  a  legutóbbi  három  év  során

kapott örökbefogadás útján részt az uralomban. Ez a megjegyzés mélyebben vésődött Jugurtha

szívébe, mint bárki vélhette volna. Így hát ettől az időtől fogva harag és rettegés gyötörte, és

arra törekedett, azon fáradozott, csak arra gondolt, hogy Hiempsalt kelepcébe csalja. S mivel

erre egyhamar nem nyílott mód, ádáz haragja nem  csillapult;  eltökélte,  hogy  tervét  minden-

áron végrehajtja.

12. A királyfiak említett első összejövetelén a nézeteltérések miatt abban egyeztek meg, hogy

felosztják a kincstárt, és egyenként megállapítják mindegyikük országlásának határait. Mind-

kettőre határidőt jelöltek ki, a pénz szétosztására mindenesetre rövidebbet. A közbeeső időben

a  királyfiak  a  kincstár  közelébe,  más-más  helyre  költöztek.  Hiempsal  Thirmida  városkában

véletlenül  Jugurtha  első  testőrének  házában  szállt  meg.  Ezt  az  embert  Jugurtha  mindig

szerette,  kedvelte,  s  most  sors  adta  eszköznek  tekintette;  ígérgetésekkel  elhalmozva  rávette,

hogy menjen haza, mintha csak szét akarna nézni a házában, készítsen álkulcsot a kapukhoz

(mert az eredetieket esténként Hiempsalhoz vitték), majd, mikor itt lesz az ideje, nagy csapat-

tal maga Jugurtha is megjelenik. A numida a parancsot gyorsan teljesítette, és ahogy kitanítot-

ták, éjjel beeresztette Jugurtha katonáit. Betörtek az épületbe, mindenfelé keresték a  királyt.

Aki aludt, aki elébük futott, mind levágták; átkutatták a félreeső zugokat, letörték a zárakat,

lárma,  csattogás  verte  fel  az  egész  házat.  Közben  megtalálták  Hiempsalt:  egy  rabszolganő

viskójában  rejtőzött  el,  oda  menekült  első  ijedségében,  nem  ismervén  a  környéket.  Fejét  a

numidák - ahogy a parancs szólt - Jugurtha elé vitték.

13. A szörnyű gaztett híre egész Afrikában hamarosan elterjedt. Adherbalt és mindenkit, aki

azelőtt Micipsa alattvalója volt, rettegés fogta el. A numidák  két pártra szakadtak: a többség

Adherbalt követte, de a másikat a jobb harcosok. Jugurtha tehát akkora sereget fegyverez fel,

amekkorát  csak  győz,  a  városok  egy  részét  erővel,  más  részét  szépszerivel  a  maga  ország-

részéhez csatolja, és egész Numidia elfoglalására készül. Bár Adherbal követeket menesztett

Rómába,  hogy  öccse  meggyilkolásáról  és  a  maga  helyzetéről  tudósítsák  a  senatust,  mégis

bízott  nagy  seregében,  s  fegyveres  összecsapásra  készült.  De  mikor  ütközetre  került  a  sor,

csatát vesztve tartományunkba futott, majd onnan Rómába igyekezett. Jugurtha, miután tervét

végrehajtotta, s egész Numidiát hatalmába kerítette, a fegyvernyugvásban elgondolkozott gaz-

---