29
tettén: kezdett rettegni a római néptől, s hogy haragját elkerülje, másban nem is reményked-
hetett, mint a nemesség kapzsiságában s a maga pénzében. Így néhány nap múlva arannyal-
ezüsttel megrakott követeket küldött Rómába, s meghagyta nekik, hogy előbb a régi barátokat
halmozzák el ajándékokkal, majd újakat szerezzenek, egyszóval semmit el ne mulasszanak
megvesztegetéssel megvásárolni. Mikor a követek Rómába érkeztek, és a király parancsa
szerint a vendégbarátaiknak és másoknak, akik az idő tájt a senatus legtekintélyesebb tagjai
voltak, mérhetetlen ajándékokat küldözgettek, akkora változás állt be, hogy a nemesség az
addig szenvedélyesen gyűlölt Jugurthát kegyeibe és védelmébe fogadta. Egy részük a jutalom
fejében, más részük a jutalom reményében környékezte meg a senatus tagjait, s azon fára-
dozott, hogy ne hozzanak súlyosabb határozatot Jugurtha ellen. Így hát mikor a követek már
eléggé biztosak voltak a dolgukban, kijelölték a napot, amelyen mindkét felet meghallgatja a
senatus. Adherbal állítólag a következő beszédet tartotta.
14. „Atyák és összeírtak! Apám, Micipsa, halálos ágyán meghagyta nekem, hogy a numidiai
királyságban csupán helytartónak tartsam magam, mert a jogos hatalom fölötte titeket illet, s
hogy a római népnek háborúban-békében igyekezzem hasznára lenni, amint csak lehet; benne-
teket rokonaimnak, véreimnek tekintselek; s ha így cselekszem, barátságotok lesz hadseregem,
gazdagságom, királyságom oltalma. Én apám parancsa szerint cselekedtem. Jugurtha pedig, a
legmegátalkodottabb ember, akit a föld a hátán hordott, semmibe véve hatalmatokat, engem,
egy Masinissa unokáját, a római népnek már törzsökös szövetségesét és barátját, kiűzött or-
szágomból és minden birtokomból.
Ha már ekkora nyomorúságba jutottam, jobban szeretném, atyák és összeírtak, a magam s nem
az őseim szolgálataiért kérni a segítségeteket, s még jobban, ha nekem tartozna a római nép
olyan jótéteménnyel, amelyre nem volnék rászorulva, s majd később, ha szükségem lesz rá,
mint tartozást hajthassam be. De minthogy a becsületesség önmagában nem nyújt védelmet, s
nem rajtam állt, milyen ember válik Jugurthából, hozzátok menekültem, atyák és összeírtak, s
ezzel - ami a legfőbb nyomorúságom - előbb kényszerülök terhetekre, mint hasznotokra lenni.
Más királyokat akkor fogadtatok barátságotokba, ha háborút vesztettek, vagy válságos hely-
zetükben folyamodtak szövetségetekért; a mi családunk a karthagói háborúban alapozta meg
barátságát a római néppel, amikor inkább hűségetekre, mint szerencsétekre számíthattunk. Ne
engedjétek, atyák és összeírtak, hogy én, e család sarja, Masinissa unokája, hiába esdjek segít-
ségetekért. Ha kérésemre nem volna egyéb okom, csak sanyarú sorsom - hogy én, a nemrég
származásomnál, hírnevemnél, vagyonomnál fogva hatalmas király, most a nyomorúságoktól
eléktelenítve gyámoltalanul várom mások segítségét -, még akkor is azt kívánná a római nép
méltósága, hogy a jogtalanságot megakadályozza, s ne tűrje, hogy bárki is gaz úton gyarapítsa
a maga birodalmát. Csakhogy engem arról a földről kergettek el, amelyet őseimnek a római
nép juttatott, ahonnan apám és nagyapám véletek együtt Syphaxot és a karthagóiakat elűzte. A
ti adományotoktól fosztottak meg, atyák és összeírtak, az engem sújtó jogtiprással benneteket
vettek semmibe. Én nyomorult! Ide vezetett, Micipsa apám, a jóságod: akit gyermekeiddel
egyenlővé, s uralmad osztályosává tettél, éppen az irtja ki törzsödet? Hát soha nem lesz
nyugta családunknak? Örökké vérben-vasban-bujdosásban kell élnie? Míg Karthagó fennállt,
méltán tűrtünk el minden kegyetlenséget: az ellenség oldalunkban, ti, barátaink, a távolban -
minden reményünket a fegyverekbe vetettük. Miután ez a pestis kipusztult Afrikából, boldo-
gan éltünk békességben, hiszen nem volt más ellenségünk, csak aki ellen ti küldtetek. És most
egyszerre Jugurtha, tűrhetetlen vakmerőségében, gonoszságában és önteltségében megölte
öcsémet, rokonát, és előbb az ő országrésze lett prédája gazságának, majd, miután engem nem
tudott ugyanúgy kelepcébe csalni, bár a ti fennhatóságotok alatt semmiféle erőszaktól vagy
háborútól nem tartottam, miként látjátok, kiűzött hazámból és otthonomból, kifosztott, nyo-
morúságba taszított, úgyhogy most mindenütt nagyobb biztonságban vagyok, mint a saját
30
országomban. Mindig azt hittem, atyák és összeírtak, miként atyámtól is hallottam, hogy aki
serényen ápolja veletek a barátságot, nehéz munkára vállalkozik ugyan, de senki sincs nála
nagyobb biztonságban. Családunk megtette, ami rajta múlt: minden háborúban mellétek állt;
hogy a békében biztonságban legyünk, ez a ti kezetekben van, atyák és összeírtak. Atyánk két
fiút hagyott hátra, s úgy vélte, hogy Jugurthát jótéteményével kapcsolja hozzánk harmadik-
ként. A három közül az egyiket meggyilkolták, a másiknak szentségtelen kezéből alig tudtam
kimenekülni. Mit tegyek? Hova forduljak legelőször szerencsétlenségemben? Nemzetségem-
nek minden gyámola elpusztult. Atyám a természet kényszerű parancsának engedett. Öcsém
életét rokon oltotta ki gazul, az akinek a legkevésbé lett volna szabad: rokonaimat, barátaimat,
hozzátartozóimat ilyen vagy olyan csapás semmisítette meg. Jugurtha fogságába estek, egy
részüket keresztre feszítették, másokat a vadállatok elé dobtak, az a néhány, aki életben ma-
radt, sötét börtönökben, gyászban, kesergésben tengeti halálnál is rosszabb életét. Ha megvol-
na is épségben, amit elvesztettem, vagy mellettem állna még, aki ellenem fordult, akkor is
hozzátok könyörögnék, atyák és összeírtak, ha váratlan csapás érne: hatalmatok nagyságához
úgy illik, hogy jogos tettel és jogsértéssel egyaránt ti törődjetek. Most azonban, száműzve
hazámból és otthonomból, egymagamban, rangom minden jelétől megfosztva, hova fussak,
kikhez esdekeljek? Népekhez vagy királyokhoz, akiket a veletek kötött barátság családom
ellenségévé tett? Hova is mehetnék, ahol nincs számos emléke annak, hogy őseim ellenség-
ként jártak ott? Ugyan ki szánhat meg engem, ha egykor a ti ellenségetek volt? Elvégre
Masinissa bennünket úgy oktatott, atyák és összeírtak, hogy egyedül a római néphez legyünk
hívek, ne kössünk új szövetségeket, új szerződéseket, elég erős védelmet nyújt majd a ti ba-
rátságotok; ha birodalmatok sorsa rosszra fordulna, veletek együtt kell buknunk. Érdemeitek s
az istenek jóvoltából hatalmasok, tehetősek vagytok, minden dolgotok jól üt ki, s kedvetek
szerint történik; annál könnyebben orvosolhatjátok szövetségeseitek sérelmeit.
Csak attól tartok, hogy egyeseket a Jugurthával kötött személyes barátság, melynek igazi ter-
mészetét még nem ismerhették ki, tévútra vezet. Hallom, ezek minden erejüket latba vetve
sorra járnak benneteket és azért zaklatnak, hogy ne hozzatok döntést olyan ember ellen, aki
nincs jelen és nem lehet meghallgatni; én valótlant beszélek, és csak megjátszom a menekü-
lést, pedig ott maradhattam volna országomban. Bárcsak az játszaná meg ugyanezt, akinek
szentségtelen gaztette e nyomorúságba döntött! Bárcsak felébredne bennetek vagy a halhatat-
lan istenekben az emberiségért érzett gond, hogy ki most bűnével kevélykedik és dicsekszik,
bútól-bajtól marcangolva, súlyosan megbűnhődjék az atyánk iránti kegyelet semmibevevésé-
ért, öcsém meggyilkolásáért, az én nyomorúságomért. Drága jó öcsém, ámbár bimbójában
törték le életedet, s épp az, akinek a legkevésbé lett volna szabad, mégis azt hiszem, inkább
örvendeni kell, semmint bánkódni sorsodon. Hiszen nem országodtól fosztottak meg, hanem
életeddel együtt a bujdosástól, a száműzetéstől, a szegénységtől s mindattól a bajtól, ami engem
sújt. Én pedig, boldogtalan, mekkora szakadékba zuhantam atyám trónjáról! Az emberi sors
forgandóságának színjátékát mutatom be. Nem tudom, mit csináljak: a te sérelmedet bosszul-
jam-e meg, mikor magam is segítségre szorulok, vagy országommal törődjem, mikor életem-
halálom is mások hatalmán múlik? Legalább tisztes véget vetne balsorsomnak a halál, s ne
látnának gyalázatban élni, ha belefáradva bajaimba meghátrálnék a jogtipró előtt. Most élni
sincs kedvem, s meghalni sem tudnék szégyentelenül.
Atyák és összeírtak, magatokra, gyermekeitekre és szüleitekre, a római nép méltóságára kérlek
benneteket, legyetek segítségemre nyomorúságomban, szálljatok szembe a jogtiprással, ne
tűrjétek, hogy Numidia királysága, a ti birodalmatok, gazságban, családunk vérében enyésszen el.”
15. Miután a király befejezte beszédét, Jugurtha követei, inkább a megvesztegetésben, mind
ügyük igazában bízva, röviden válaszoltak: Hiempsalt a numidák ölték meg kegyetlensége
miatt, Adherbal magától indított háborút, s miután legyőzték, azért jajveszékel, mert nem