Phenylalaninum Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.2. – 1
07/2014:0782
PHENYLALANINUM
Fenilalanin
C
9
H
11
NO
2
M
r
165,2
[63-91-2]
DEFINÍCIÓ
(S)-2-Amino-3-fenilpropánsav.
Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum.
Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra).
SAJÁTSÁGOK
Küllem: Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve fénylő, fehér lemezek.
Oldékonyság: Vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Híg ásványi savak és híg
alkálilúgok oldják.
AZONOSÍTÁS
Első azonosítás: A, B.
Második azonosítás: A, C, D.
A. Fajlagos optikai forgatóképesség vizsgálatot végzünk (lásd Vizsgálatok).
B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS fenilalaninnal.
C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).
Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját
R tömény ecetsav és
R víz azonos térfogatarányú
elegyével 50 ml-re oldjuk.
Összehasonlító oldat. 10 mg
CRS fenilalanint
R tömény ecetsav és
R víz azonos térfogatarányú
elegyével 50 ml-re oldunk.
Lemez: R VRK szilikagél lemez.
Kifejlesztőszer:
R tömény ecetsav- R víz – R butanol (20+20+60
V/V).
Phenylalaninum Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.2. – 2
Felvitel: 5
µ
l.
Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.
Szárítás: levegőn.
Előhívás:
R ninhidrin
oldattal bepermetezzük, majd 105
o
C-on 15 percig melegítjük.
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltjai – helyüket, nagyságukat és színüket tekintve
– egyezzenek meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjaival.
D Kb. 10 mg anyaghoz 0,5 g R kálium-nitrátot és 2 ml R tömény kénsavat adunk. Az elegyet vízfürdőn
20 percig melegítjük, majd hűlni hagyjuk. R hidroxilamin-hidroklorid 50 g/l töménységű oldatának 5
ml-ét elegyítjük hozzá, és jeges vízben 10 percig állni hagyjuk. Az oldat R tömény nátrium-hidroxid–
oldat 9 ml-ének hozzáadására ibolyásvörösre vagy ibolyásbarnára színeződik.
VIZSGÁLATOK
Az oldat külleme. 0,5 g anyagot
1 M sósavval 10 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (
2.2.1). Színe nem
lehet erősebb, mint az BS
6
szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).
Fajlagos optikai forgatóképesség (
2.2.7): –35,5 és –33,0 között (szárított anyagra).
A vizsgálathoz 0,50 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re.
Ninhidrin-pozitív vegyületek. Aminosav analízis (
2.2.56,
I. módszer).
A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék
érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy állítjuk be, hogy a 2.2.46 általános
fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, és az oldatok töménységének aránya
minden esetben az előírtaknak megfelelő legyen.
A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt
tompítóoldat.
Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk.
Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az
A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg
R prolint az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-
oldattal 250,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (c). 6,0 ml
R ammónium–mértékoldat (
100 ppm NH
4
) az A-oldattal 50,0 ml-re
hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (d). 30 mg R izoleucint és 30 mg R leucint az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Ezen
oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk.
Üres oldat: A-oldat.
A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav
analizátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk.
Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat.
−
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az izoleucin és a leucin csúcsai között.
Phenylalaninum Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.2. – 3
A százalékos tartalmi értékek kiszámolása:
– bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat fenilalanin-
koncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a b) összehasonlító oldat prolin-
koncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti
csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét.
Követelmények:
–
bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%;
–
szennyezők összesen: legfeljebb 0,5%;
–
jelentési küszöbérték: 0,05%.
Klorid (
2.4.4): legfeljebb 200 ppm.
Az anyag 0,25 g-ját 3 ml R hígított salétromsavban oldjuk, és az oldatot R vízzel 15 ml-re hígítjuk. A
vizsgálatot, további salétromsav hozzáadása nélkül végezzük.
Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. Az anyag 0,5 g-ját 5 térfogatrész R hígított sósav és 25 térfogatrész
R desztillált víz elegyével 15 ml-re oldjuk.
Ammónium. Aminosav analízis (2.2.56). A ninhidrin-pozitív vegyületek vizsgálatánál leírt módszer
szerint a következő módosításokkal.
Injektálás: vizsgálati oldat,
c) összehasonlító oldat, üres oldat.
Követelmények:
– ammónium, 570 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat
kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%), figyelembe véve az üres oldat kromatogramján
megjelenő ammóniumcsúcsot is.
Vas (
2.4.9): legfeljebb 10 ppm.
1,0 g anyagot, rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3
10 ml R1 izobutil-
metil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy rázás időtartama 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml
R
vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk.
Nehézfémek (
2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm.
Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom
mértékoldattal (10 ppm Pb)
készítjük.
Szárítási veszteség (
2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105
C-on
szárítjuk.
Szulfáthamu (
2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Az anyag 0,100 mg-ját 3 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. Az oldathoz 30 ml R vízmentes ecetsavat
elegyítünk, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav
mérőoldattal
titráljuk.
1 ml 0,1 M perklórsav-mérőoldattal 16,52 mg C
9
H
11
NO
2
egyenértékű.
Phenylalaninum Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.2. – 4
ELTARTÁS
Fénytől védve.
SZENNYEZŐK
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók,
ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem
kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok
(2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a
megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10)
című általános fejezetet): A, B, C, D.
A.
(2
S)-2-amino-4-metilpentánsav (leucin),
B.
(2S)-2-amino-4-(metilsulfanil)butánsav (metionin),
C
.
(2
S)-2-amino-3-(4-hidroxifenil)propánsav (tirozin)
,
D. (2
S)-2-amino-3-metilbutánsav (valin).