Kiejtesi szotar

 

723 

ñ  

 

 

 

ny 

Zuñiga [szunyiga] 

qu 

 

 

 

k 

Quevedo [kevedó] 

s 

 

 

 

sz 

Sastre [szasztre] 

ue 

 

 

 

ve 

Cuenca, Consuelo [kvenka konszveló] 

y 

 

 

 

j 

Yuste, Echegaray [juszte ecsegaraj] 

z 

 

 

 

sz 

Zaragoza [szaragosza] 

 

Sokakat  megtéveszt,  hogy  a  spanyol  ékezettel  jelöli  a  hangsúlyos  magánhangzót, 

valahányszor  a  szó  eltér  a  hangsúlyozási  alapszabálytól,  amely  így  szól:  ha  a  szó  vége 

magánhangzó vagy n, s, az utolsó előtti szótag hangsúlyos, egyébként az utolsó. Vagyis az 

ékezetek nem hosszúságot jelölnek, fölösleges tehát Plácido Domingo nevének első elemét 

jól elnyújtott [plááászido] formán ejteni vagy  Lópezt [lópesz] gyanánt, a  hangsúlyjelekkel 

egyszerűen nem törődünk. 

A spanyol írásképet leginkább a portugállal, esetleg a katalánnal lehet összetéveszteni. A 

ñ  betű  mindenképp  a  spanyolról  árulkodik,  valamint  az  el,  la,  los,  las  névelők  (a 

portugálban  ez  a  sor  a,  o,  as,  os,  a  katalánban  los  helyett  els  áll),  a  spanyolból  viszont 

hiányzik egy sor mellékjeles betű, amely csak a portugálban található (lásd ott). A spanyol 

írásképnek  egyedülálló  sajátsága,  hogy  a  kérdő-  és  felkiáltójel  a  mondat  elején  is  ott 

található felfordított helyzetben – az elszigetelt nevekre nézve ez persze nem igazít el. 

 

 

SVÉD 

 

A  germán  nyelvcsaládban  markánsan  különálló  skandináv  nyelvi  ághoz  tartozik.  Ezen 

belül a kontinentális csoport tagja a dán és a norvég társaságában, ezek ugyanis sok közös 

vonásban különböznek a földrajzilag is távol eső Izland nyelvétől. 

A  svéd  kiejtés  a  norvéghoz  áll  a  legközelebb,  de  szóalakjai  kissé  archaikusabbak. 

Hangrendszere  aránylag  jól  visszaadható  a  mi  beszédhangjainkkal,  csak  a  k  lágyulásából 

előálló  hang  idegen,  ez  lényegében  a  horvát  és  szerb  ć  betűvel  jelölt  hangnak  felel  meg, 

vagyis átmenet a cs és ty között, magyar kiejtésben a cs javallható helyette. 

 

ä   

 

 

 

e 

Kämpe [csempe] 

å  

 

 

 

o, ó 

Åkesson [ókeszon] 

ah 

mshg előtt 

 

á 

Dahlgren [dálgrén] 

c 

e, i előtt   

 

sz 

Celsius [szelsziüsz] 

ch 

idegen eredetű névben 

s 

Charlottenberg [sarlottenberj] 

e 

hangs nyílt szótagban 

é 

Edfeldt, Enskede [étfelt énséde] 

fv 

régies személynévben 

v 

Alfvén [alvén] 

g 

ä, e, i, ö, y előtt 

 

j 

Gävle, Göteborg, Gyllensten 

 

 

 

 

 

[jevle jőteborj jüllensztén] 

 

r után 

 

 

j 

Bergman, Runeborg [berjman rűneborj] 

gj 

 

 

 

j 

Gjörwell [jörvel] 

hj 

szó elején 

 

j 

Hjälmaren [jelmáren] 

k 

ä, e, i, ö, y előtt 

 

cs 

Kämpe, Kellgren, Jönköping, Kyrklund 

 

 

 

 

 

[csempe cselgrén jöncsőping csürklünd] 

lj 

szó elején 

 

j 

Ljungdal [jüngdál] 

o 

mint rövid hang 

 

o 

Stockholm [sztokholm] 

---

 

724 

 

mint hosszú hang   

ú 

Johansson, Olof [júhanszon úlof] 

qu, qv   

 

 

kv 

Hallquist, Edqvist [halkvist étkviszt] 

s 

r után 

 

 

s 

Farsta, Larsson [farsta larson] 

 

egyébként 

 

sz 

Simonsson [szimonszon] 

sch 

 

 

 

s 

Schwartz, Schildt [svarc silt] 

sj, skj 

 

 

 

s 

Sjöstrand, Hammarskjöld [sősztrand hammarsöld] 

sk 

ä, e, i, ö, y előtt 

 

s 

Skärholmen, Örnsköldsvik [serholmen örnsöldszvík] 

sti 

mgh előtt  

 

s  

Stiernhielm [sernjelm] 

stj 

 

 

 

s 

Krusenstjerna [krűszenserna] 

u 

 

 

 

ü, ű 

Tunström, Runeberg [tünsztrőm, rűneberj] 

w 

 

 

 

v 

Wahlöö [válő] 

y 

 

 

 

ü, ű 

Gyllenborg, Ystad [jüllenborj űsztád] 

z 

 

 

 

sz 

Zetterholm [szetterholm] 

 

A  svéd  íráskép  a  közeli  rokonokkal  az  å  betűben  közös,  az  ä  és  ö  viszont  csak  rá 

jellemző, a dánban és norvégban  æ, illetve ø áll helyettük. A svéd családnevek végén a  -

son,  -sson  a  gyakori,  a  dánban  mindig,  és  a  norvégban  is  többnyire  -sen  tölti  be  ezt  a 

szerepet. 

 

 

SZERB 

(lásd HORVÁT) 

 

 

SZLOVÁK 

 

Északi  szomszédaink  a  nyugati  szláv  nyelvek  csoportjába  tartozó  nyelvet  beszélnek, 

ennek  legközelebbi  rokona  a  cseh,  amellyel  a  helyesírás  több  közös  vonása  is 

összekapcsolja, távolabbi rokona a lengyel, de ennek írásmódja igencsak eltérő. 

A szlovák, régebbi megnevezéssel tót nyelv hangrendszere elég közel áll a miénkhez, a 

hosszú  és  rövid  magánhangzók  a  hangsúlytalan  szótagokban  is  teljes  értékűek,  a 

mássalhangzóknak  ugyancsak  mind  megvan  a  magyar  megfelelője.  Fülünknek  csak  az 

szokatlan, hogy – hasonlóan a cseh nyelvhez – az l és r magánhangzóként viselkedhet, ti. 

szótagot képes alkotni: Vlková, Smrčok. Az ékezet a magánhangzó hosszúságát jelzi. 

 

ä 

 

 

 

e 

Sväty [szveti] 

č 

 

 

 

cs 

Krčmery [krcsmeri] 

ch 

 

 

 

h 

Chalupka [halupka] 

d 

e, i előtt    

 

gy 

Bandejov, Divača [bangyejov gyivacsa] 

ď, Ď  

 

 

 

gy 

Ďumbier, Ožďany [gyumbjer ozsgyáni] 

i 

mgh előtt  

 

j 

Zelienka [zeljenka] 

ľ , Ľ  

 

 

 

lj 

Kráľ, Fiľakovo [králj filjakovó] 

n 

e, i előtt   

 

ny 

Nižnánsky [nyizsnánszki] 

ň  

 

 

 

ny 

Rožňava [rozsnyava] 

ô 

 

 

 

uo 

Tôň [tuony] 

š  

 

 

 

s 

Puškaš [puskás] 

s 

 

 

 

sz 

Sasinek [szaszinyek] 

---