Kiejtesi szotar

 

717 

a miénkhez, kevés gond van a kiejtésével és a hanghelyettesítéssel. 

 

aa 

 

 

 

á 

Aarau [árau] 

ae 

 

 

 

é 

Jaeger [jéger] 

ah 

mshg előtt 

 

á 

Brahms [brámsz] 

ä 

 

 

 

e, é 

Kästner, Schäfer [kesztner séfer] 

äu 

 

 

 

aj 

Bräunig [brajnig] 

ch 

 

 

 

h 

Bachmann [bahman] 

 

idegen eredetű nevekben 

k, s 

Christian, Chamisso [krisztian samiszó] 

ck 

 

 

 

k, kk 

Ackermann, Lübeck [akkerman lűbek] 

e 

hgs nyílt szótagban  

é 

Peters, Telemann [pétersz téleman] 

 

hgst szótagban gyakran  

néma 

Eisenstadt, Bremerhafen [ejznstat brémerháfn] 

ee 

 

 

 

é 

Mondsee [mondzé] 

eh 

mshg előtt 

 

é 

Ehrlich [érlih] 

ei, ey 

 

 

 

ej 

Eisenach, Meyrinck [ejzenah mejrink] 

eu 

 

 

 

aj 

Reutlingen [rajtlingen] 

h 

két mgh között 

 

néma 

Hohenlohe [hóenlóe] 

ie 

 

 

 

í 

Wiesenthal [vízentál] 

ig 

szóvégen  

 

h 

Leipzig [lejpcih] 

oe 

 

 

 

ö, ő 

Koestler, Goethe [kösztler gőte] 

oh 

mshg előtt 

 

ó 

Rowohlt [róvólt] 

ow 

szó végén 

 

ó 

Treptow [treptó] 

s 

 

 

 

sz 

Enns [ensz] 

 

mgh előtt  

 

z 

Sebald, Eisenstadt [zébald ejznstatt] 

 

szótag elején p, t előtt 

s 

Speyer, Reichstadt [spejer rejhstatt] 

sch 

 

 

 

s 

Eschenbach [esnbah] 

ss, ß 

 

 

 

ssz 

Essen, Roß [esszn rossz] 

tsch 

 

 

 

cs 

Pollatschek [polacsek] 

tz 

 

 

 

c 

Görlitz [görlic] 

tsch 

 

 

 

cs 

Fritsch [frics] 

v 

 

 

 

f 

Ravensburg [ráfenszburg] 

w 

 

 

 

v 

Wedekind [védekind] 

z 

 

 

 

c 

Linz [linc] 

 

A helyes németes kiejtés ellen leginkább azok vétenek, akik nem tudják, vagy nem ügyel-

nek rá, hogy a hangsúlyos nyílt szótagok magánhangzója mindig hosszú. Nem szép, amikor 

még a rádióban is úgy mondják ki az Adam, Peter, Robert, Telemann neveket, „ahogy le 

vannak írva”, nem pedig így: [ádam, péter, róbert, téleman]. Az is gyakori hiba, hogy egyes 

német  kiejtési  szabályokat  készséggel  húznak  rá  más  nyelvekre.  Az  sch  nem  minden 

nyelvben [s] (lásd holland, olasz), valamint az ah, eh sem viselkedik úgy a németen kívül, 

ahogyan  ott  a  Brahms,  Behrens  szavakban,  visszás  dolog  tehát  a  finn  Lahti,  az  arab 

Bahrein,  az  indiai  Nehru,  Mehta  neveket  és  szavakat  [láti,  bárein,  néru,  méta]  formán 

hangoztatni. 

 

Ismertetőjegyek 

 

A  német  írásra  a  legjellemzőbb  az  „umlautos  betűk”  (ä,  ö,  ü)  és  a  ch,  ck,  sch 

---

 

718 

betűkapcsolatok jelenléte, a v és w párhuzamos használata, olykor a családnév előtt a  von 

elem; földrajzi neveknél gyakori az -ach, -au, -berg, -stadt végződés. 

 

 

NORVÉG 

 

A germán nyelvcsaládban markánsan különálló skandináv nyelvi ághoz tartozik. Ezen belül 

a kontinentális csoport tagja a dán és a svéd társaságában, ezek ugyanis sok közös vonásban 

különböznek a földrajzilag is távol eső Izland nyelvétől. Norvégia a 15. századtól dán uralom 

alatt élt, nyelve erős dán befolyás alá került, átvették a dán írásmódot is, és csak a 19. szá-

zadtól  indult  meg  a  küzdelem  a  norvég  nyelv  függetlenségéért,  saját  írásmódjának 

kialakításáért.  A század  második  felében írók,  költők és  nyelvészek az  archaikusabb észak-

nyugati  nyelvjárásokból  egy  új  „nemzeti”  nyelvváltozatot  fejlesztettek  ki,  ez  az  „újnorvég” 

(nynorsk)  vagy  „vidéki  nyelv”  (landsmål).  A  huszadik  század  derekára  ez  az  új  nyelv 

kiküzdötte az egyenrangúságot a déli, városias „országos nyelv” vagy „könyvnyelv” (riksmål, 

bokmål)  mellett.  A  norvég  nevek  kiejtésében  mindmáig  az  utóbbi  az  irányadó.  A  norvég 

hangzása a svédéhez áll a legközelebb, inkább csak a helyesírása őriz néhány dán sajátságot. 

 

aa  (ma å) 

 

 

ó 

Aasen, Lågen [ószen lógen] 

æ  

 

 

 

e 

Udnæs [üdnesz] 

d 

l, n, r után 

 

néma 

Roald, Kielland, Sondfjord [rual hjellan szonfjúr] 

 

szó végén 

 

néma 

Bolstad [bulszta] 

g 

i, y előtt   

 

j 

Gill [jill] 

gj 

 

 

 

j 

Gjøvik [jővík] 

h 

j, v előtt    

 

néma 

Hjertenæs [jertenesz] 

k 

i, j, y előtt 

 

hj 

Kjær [hjer] 

o 

többnyire  

 

u, ú 

Mo i Rana [múi rána] 

ø 

 

 

 

ö 

Øverland [őverlan] 

øy 

 

 

 

öj 

Bygdøy [bügdöj] 

sj, skj 

 

 

 

s 

Mosjøen, Skjervøy [músően, servöj] 

sk 

i, y előtt   

 

s 

Skien [síen] 

y 

 

 

 

ü 

Vestly [vesztlű] 

 

A norvég íráskép a dántól alig különbözik, míg a kiejtése sokkal több rokon vonást mutat 

a  svédével.  Az  írott  svédtől  mégis  könnyen  elválasztható,  mert  abban  a  norvég  æ  és  ø 

helyén  ä,  ö  szerepel.  A  dántól  viszont  nem  könnyű  megkülönböztetni.  Ahol  a  dán 

személynevek  mindig  -sen  végződésűek  (Pedersen),  a  norvégban  gyakori  a  -son 

(Bjørnson). A dánban nagy a túlsúlya a b, d, g betűknek, a norvégban viszont ezek helyén 

gyakori a p, t, k, pl. dán kage, bog, flyde, gabe norvég megfelelői kake, bok, flyte, gape. A 

helynevekben  a  dánra  jellemző  ø  végződés  a  norvégban  mindig  øy  (sziget).  A  dánban 

tipikus, a norvégban ritka a -rup végződés városok nevében. 

 

 

OLASZ 

 

Az  újlatin  vagy  román  nyelvcsoport  egyik  legfontosabb  tagja,  a  latin  legközvetlenebb 

leszármazottja, a kora  középkori népi latin folytatója, amely a 12. században lett irodalmi 

nyelvvé.  Hangzása  harmonikus,  kiejtése  könnyű,  hangkészlete  úgyszólván  hiánytalanul 

visszaadható magyar beszédhangokkal. 

---