71
újabb időkig csak kéziratban maradt Csókok című
pásztorregényében) kétségtelenül sok a Kölcseytől is
már megrótt illetlenség, trágárság, általában durva
ízlés. Toldy Ferenc szerint erre való hajlama egyéni
sajátsága volt, melyet az akkori debreceni kollégiumi
nevelés is előmozdított; Salamon Ferenc szerint ellen-
ben ez a közszellemnek tulajdonítható. Ez a két föl-
fogás kiegészíti egymást, s hozzá kell még vennünk a
Csokonaitól nagyon kedvelt Blumauer hatását. Nem
akarjuk Csokonai aljasságát mentegetni, de annyi
bizonyos, hogy az ő nyílt trágársága sokkal kevésbbé
veszedelmes, mint az a lappangó cinizmus, mely el-
rejti célzatait, de azért az emberi természet nemtelen
hajlamának akar hízelegni.
A XIX. században egymásután tűnnek föl költésze-
tünknek nagyobbnál nagyobb alakjai s a negyvenes évek
közepén megkezdődik költészetünknek aranykora.
E nagyarányú fejlődésnek megindítója Kisfaludy Károly
s betetőzője Arany János. Ez utóbbinak halála évéig
(1882) a szorosabb értelemben vett erotika szempont-
jából vajmi kevés a följegyezni valónk, s ez nemcsak
erkölcsi tekintetben válik nagy dicsőségére nemze-
tünk költészetének, hanem ennek művészi értékeit is
hatványozza, mert mint utóbb kifejtjük, a valódi
szépség szerves összefüggésben van az erkölcsi nemes-
séggel.
Nem vesszük sorba e korbeli irodalmunk nagy
alakjait. A szerelmi költészet művelőinél, a szerelmi
tárgyú lírai, epikai és drámai művekben elvétve bizo-
nyára előfordul egy-egy kissé érzékies szókép, hasonlat,
kifejezés vagy leíró részlet, avagy színművekben a
szenvedélyek ábrázolásában némileg talán a kelleténél
72
erősebben színezett cselekvényi mozzanat, mindez azon-
ban nem érinti a költői mű egészének szellemét.
Nézzük csak például a költőfejedelemnek, Vörös-
martynak műveit. Lírai költeményeinek összeségében
böngészve, alig találunk úgyszólván csak egy-egy sort,
melyen a kényesebb ízlés fönnakadhat. (Pl. A szép
leány, Váró ifjú, A katona.) Epikai műveiben Hajna
termetének leírása Bodrog vízénél (Zalán futása, I. é.)
Szudeli szépségének rajza (Délsziget, II.), a török Ali
jellemzése (Eger, I.); drámáiban Jolánka vallomása
Bátor előtt (Salamon király, IV.), Mirigy szavai Ledér-
hez (Csongor és Tünde, III.) mindössze ennyi és nem
több, amit szigorú tekintettel gáncs érhet Vörösmarty
költészetében. Vörösmartynak már a címében is jelzett
legkényesebb thémájú műve a Vérnász. Ámde nemcsak,
hogy a vérfertőzés tényéig nem jut el a dolog, hanem
egyáltalán a dráma egész cselekvénye a legtisztább
légkörben játszódik le.
S irodalmunk e korbeli többi nagy alakjainak ép-
oly tisztaságos a költészetük. A lírai termékek (Kis-
faludy Károlyé, Czuczoré, Garayé, Bajzáé föl egészen
Tompa, Petőfi és Arany lírájáig) mind kitűnnek erkölcsi
fölfogásuk nemességével. Csak Vajda János lírájában
és epikájában, különösen a Puskin Anyégin-jének hatása
alatt írt Találkozások c. verses elbeszélésében találni
már teljesen érzékies fölfogást, úgyhogy újabb iro-
dalmunkban ő az első erotikus költő, akinél — mint
Alszeghy Zsolt (A XIX. század magyar irodalma, 1923.
157. 1.) helyesen kiemeli — a tűzhely kívánásától, a
minden családi érzéstől független s a maga érzékiségé-
ben maradó, mértéket nem ismerő kielégíthetlen sze-
relem teljes fékezetlenségében, szólal meg. Vajda eroti-
73
kaja az ő hit és vallási kétely közt hányódó, végső
elemzésben semmi megnyugvásra találni nem tudó
világnézletében gyökeredzik. Vajda erotikája mégis a
maga korában elszigetelten álló jelenség maradt, s bár
a XX. század elején megindult új magyar líra művelői
többször hivatkoznak rá mint egyik elődjükre, közvetlen
hatása az új magyar erotikus lírára szerintünk aligha volt.
Valamint — az egy Vajdát leszámítva — az e
korbeli lírában szinte ismeretlen motívum a szorosabb
értelemben vett erotikum, szintúgy a drámai nemben
Katona József főműve, továbbá a két Kisfaludy, Fáy,
Gaal József, Szigligeti, Teleki László színművei mind
egészen Madáchig épúgy kiválnak művészi értékükkel,
mint erkölcsi ízlésük finomságával. Mikor Vértesi Jenő
végigtekint a magyar romantikus dráma történetén,
utolsó visszapillantásul (L. A magyar románt, dráma.
Bp. 1913. 248. 1.) megállapítja, hogy «a kor morálja
igen kedvező; a legpajkosabb vígjátékban sem lehet a
legkisebb erkölcsi léhaságot találni. Tiszta a levegő
mindenütt).
Nem kevésbbé büszkék lehetünk mindkét tekintetben
e korbeli elbeszélő, nevezetesen regényirodalmunk műve-
lőire. Jósika Miklós, a magyar regény atyja, vallásos
világnézletű; erkölcsi fölfogása kerüli a léhaságot, sőt
a nőről igen fennkölten gondolkodik. Eötvös és Ke-
mény szintén teljesen a keresztény világnézlet alapján
állanak. Az élet legbecsesebb javai szerintük az erkölcsi
értékek. Ennek megfelelő regényköltészetük is.
Legnépszerűbb regényírónknak, Jókainak költészete,
tisztán erkölcsi szempontból tekintve, már hanyatlást jelent,
mert főleg újabb regényeiben nagy helyet ad a szere-
lemről való léha fölfogásnak és szinte kedvteléssel
Dostları ilə paylaş: |