61
szellemi vezére, kinek «Fin de siécle» címen Berlinben
(1890) megjelent novelláit rendőrileg elkobozták. Hir-
hedt erotikus regénye a Neben der Liebe (1893).
A modern erotika legel fajultabb tünetei láthatók
Hans Heinz Ewers « Bűvészinas» c. regényében, vala-
mint egy női regényíró: Else Jerusalem is nagy port
vert fel «Der heilige Skarabäus» c. mocskos regényével,
mely több mint húsz kiadásban látott napvilágot. Na-
gyon erotikus még az újabbak közül Heinrich Mann,
kinek egy trágár novellája nemrég jelent meg (1922-
ben) a Gömöri Jenőtől Bécsben szerkesztett Új Modern
Könyvtár-ban. Kívüle erotikus elbeszélő német írók a
legújabb időkből: Sternheim, Obergaeber, Hasendever,
Meyrink és mások.
A dráma terén újabb német erotikus költők: a
fordítások révén nálunk is jól ismert Franz Wedekind
(Frühlingserwachen, 1894. Der Erdgeist, 1895);
to
~
vábbá a bécsi orvos, Arthur Schnitzler, kinek Liebelei
(1895), «Der grüne Kakadu» (1899) és «Schleier der
Beatrice» (1901) c. drámái a szabadosság nagy fokát
jelölik; a szintén bécsi Hugó von Homnannsthal (szül.
1871), aki «Rosenkavalier» és «Abenteurer und Sángerin»
c. drámáiban, sőt Sophokles Elektrájának átdolgozásában
is a Nietzsche-féle már említett beteges szerelmi föl-
fogást hirdeti. Erotikus drámaköltők még: Max Halbe,
aki Münchenben az Intimes Theater für dramatische
Experimente-t alapította. Erotikus színművei a Freie
Liebe (1890) és a Jugend (1893), melyet «Ifjúság» cí-
men (Szomaházy István fordításában) Budapesten is
előadtak a Magyar Színházban 1897-ben. Georg Hirsch-
feld, a Die Mutter (1896), Pauline (1899) s több
más dráma szerzője. Ottó Erich Hartleben (Die Er-
62
ziehung zur Éhre, 1893. Rosenmontag, 1901), aki
drámáin kívül mint versíró főképen szocialista eszmé-
ket és erotikus élményeket énekelt meg «Studenten-
tagebuch» (1885—86) és «Meine Verse» (1895) című
gyűjteményében. Ezeknél durvább erotikus újabb neve-
sebb drámaköltők: Schmidtbonne (Der Gráf von
Gleichen), Ernst Hardt (Tantris, der Narr), Eduárd
Stucken (Gawan), Leo Greiner (Der Liebeskönig),
Herbert Eulenborg (Simson), Max Dreyer (Hoch-
zeitsfackel, Der Probekandidat), Kari Schönherr (Der
Weibsteufel), Róbert Misch (Der Prinz) s még né-
hányan, a legújabbakat nem számítva.
Mielőtt saját irodalmunkra térnénk, mintegy füg-
gelékül és kiegészítésképp némi kis vázlatot nyújtunk
még az orosz és lengyel erotikus irodalomról. A világ
nagy irodalmai közt legifjabb az orosz: mindössze
másfélszáz esztendős. Ennek magyarázata az orosz
birodalom egyházi és államéleti viszonyaiban rejlik.
(Ezeknek irodalmi látószögből való ismertetését 1.
de Vogule: Az orosz regény. Ford. Huszár Imre, Bp.,
1908. I. 54 — 85. 1.) Az orosz irodalom még a XVIII.
századon keresztül is gyermekéveit élte s idegen példá-
kat utánzott és egyetlen igazi nagy tehetség sem volt
képviselői között. Puskin Sándor (j[ 1837) az első
nagy orosz költő. Eletében kicsapongó volt. Ifjú korá-
ban Voltaire és más «fölvilágosult» francia írók mü-
veiből táplálkozva, trágárságokat szedett francia ver-
sekbe. «Ruszlán és Ludmilla» c. fiatalkori elbeszélő köl-
teménye (1808) tele van érzéki, buja képekkel, igazi
franciás ledérséggel, amely itt-ott már a pornográfiával
határos. Ez a ledérség mutatkozik ifjúkori lírájában
is; később azonban költészete megnemesbedett. Kevésbbé
63
tehetséges kortársa, Bestuzsev megmaradt az erotikus
thémáknál. Az oroszok másik nagy költője, Lermontov,
az oroszok Byronjává lett s halhatatlan alkotásokat
teremtett. De sok költeménye frivolsága miatt nem
volt alkalmas a nyomdafestékre. Ez a fiatal költő, ki
26 éves korában (1841) párbajban esett el, mint Puskin
is, egész életét az erotikának áldozta. Összes érzelmei
mintegy méreggé változtak benne. Szenvedélyei őrülete-
sek voltak. Azt mondják róla, hogy «Démon» c. leg-
híresebb művében, mikor Lucifert rajzolta, csak a saját
bensejébe kellett pillantania. Erotikummal van telítve
prózában írt regénye is: a Napjaink hőse. Kevésbbé
érzékies Turgenyev Iván, bár műveinek minden hőse
egyképpen szoknyahős is, akiket legjobban szeret sze-
relmi légyottokon megfigyelni, nemhiába fűzte őt
Parisban laktában meghitt barátság Flauberthez, Zolá-
hoz, a Goncourt-testvérekhez és Maupassanthoz. Gogol
és Tolsztoj nem tartoznak az erotikus költők rovatába.
Dosztojevszkij az ő regényeiben a beteg, abnormis,
a testi-lelki, főleg erkölcsi egyensúlyukból végkép
kibillent embereknek a költője, de ő sem mondható
erotikus, még kevésbbé naturalista írónak, csak túlzóan
realistának. (A realizmus és naturalizmus közti különb-
ségről később szólunk.) Alakjai többnyire gonosztevők,
őrültek, romlottak, feslettek. Mindehhez a kulcsot
magának a költőnek életkörülményei adják meg. Ron-
csolt idegzetét, epileptikus rohamait magával vitte be
már a fegyházba. Végül mégis a vallásosság diadal-
maskodott kételyein. Sajátságos alakjai Sonja (a «Bün
és bűnhődés» c. regényében), ki gyalázatából tartja el
szüleit és Nastasja (az «Idiota» c. regényében), aki szen-
vedélyes hetaira s egyben bűnbánó Magdolna szeretne
Dostları ilə paylaş: |