Cercle, trou, maille, 2

tus-tus (gegenseitig tkp. rész­rész, azaz mindkét rész: tus biiri jeder Theil Vtus- jut, kijut) a legközelebbi, túsz-, tosz- (tuszk-ol, pro tuszak-ol j| tut-aj tkp. a tuszkoló).

Tam. tud-uppu, tudu-vai (rame, aviron, palette, spatule; fud-eí- chasser).

I tutu (tutu-kürt), 1. duda.

tú (tű) j túl (túloz, túl-ság).

A man. dule-me (jenseits | dule- über- schreiten), t.-tat. öt-a (jenseits, öl-, iil- überschreiten) azt mutatják a túl (fő- és melléknév) nem az árya to mutató elem­ből való, a mint a finn-féle nyelvek után lehetne következtetni, a mong. tó!·, fül-, dúl- (vollenden), tam. fület-, fölei'- (ter­miner) igék társának a dúl-nak mellék­alakjából, ί túny-a (toho-ny-a; túny-ul stb.).

Tam. tüügn- (1. dormir, sommeiller, étre assoupi «lent, paresseux· défaillir etc., tüngal-an, paresseux, nonchalant: tüiigal-áli dormeur). A duyen (nachlássig), a tam. tuyilu- (dormir) igéhez tartozik, cf. szunyád.

P túró, cf. új-görög tiri (fromage). túsa (tusá-z, tusá-kod-ik),

Tam. tusi, túsu (1. poudre, poussiére, cf. mong. foson Staub, t.-tat. tos id.;

2. cheval; 3. «avantgarde, ordre de ba- taille, ba tail le·), túsz (kezes, személy-zálog).

Tam. toftu (esclavage, servitude, esclave s így azonos a t.-tat. tutu Pfand, Geissel ^tam. todu prendre, lier, attacher, t.-tat. tut- prendre), túzok. Mong. födök (dér grosse Trappé, orosz drayva ·dudák·), man. diidtiAge tsetsike.

E szó meg a tur-ba (vidulus, pera) a tam. tól-pai, tőr-fiat (sac, bourse, ou outre de peau : bőr-zsák) s így a t.-tat tnr-ba szó is ide tartozik, a melyet tob-ra alakra ferdítenek, túli (dali szék. dali-veres = tuli-píros).

Tam. tarl-aln- (brűler, étre, brúlé, róti etc.). Azonban meglehet, hogy nem «tűz­piros» jelentésű, hanem teli-piros, a mit a szék. alak is igazol, tul-iz (= tülköl), 1. tül-ök. tulok (tulyok).

Nem ismervén a szláv telcnok (vitulus) szó gyökét és leszármazását, valószínűbb­nek tartom a tam. tutin madu (boeuf qui bondit, qui jette á terre son fordeau)- beli tutin nom. ag. magyaros alakjának tartani a túl-, tuUu- (sauter, bondir, étre pétulant, turbulant, trop vif) igéből, a melynek tu/l-al nom. v. «animal bondis- sant* jelentésű, tulu (szék. = tolu, toll, cf. tam. fial és palin, ! kai és kálin alakokat minden összevonás nélkül).

Tam. tű (plume d’oiseau : fiival, plume de fléche, á écrire, etc. tűv-i, plume ou duvet d'oiseau, plume de cygne, nageoire etc.), mai. fiival, túl. tnyi (feather) a mely megfelel a t.-tat. tüy, tűi alaknak, túr-, túr- (tur-ész, túr-ká-1, tur-z || túr, | tur-os)

Tam. i. tururu- (creuser, perforer, fairé un trou, tourner, chercher, cf. turkál : gratter, rápcr, cf. túr == fölturt, dörzsölt J hely: tnruv-al, turuvu-dal'( furuvu nom. v.: turuv-idu- id; úgy képezve, mint tur-z pro tur-sz) ; 2. tnr-undn- (étargi

rtádciy-ilé_ adi', tűgy-ön üt, frapper á la joue, Ϋdag-ad, mert v = g. tűn- (tűn-ik, lűn-de, tűn-dér, tün-dök-öl tünemény),

tíi

tücsök 1. szütyöke és pücsök. tüdő. .Az értelemre azonos tam. szó a dsi- ger alakhoz tartozik. A tüdő anyagi társa a kann. tidi, túl. adi (bellows: a fúvó), a melyek /-nélküli társa a tani. ud-i (souf­flet de forge: udf- enfler, grossir). E fel­fogást támogatja a man. ufu-ju (Lunge, tkp. fúvó), a mely az osm. üfü-r-, iifle- (souffler), tam. «//«- (enfler, s’enfler, ubukku- id. puffad, fuvalkodik) igékre támaszkodik. A mong. aoski, ó-skt (Lunge) tkp. = tágasodó. tük-ör 1. tik-er.

tül-ök (= szaru, kürt stb. tülk-ös; tülk-öz). Tam. tul-ei (trou, creux endedans, tube ou cavité «flute, trompette, cor» etc.

X tul-ei- percer), cf. szaru, tündelevény (= bőr-egér, bőr-madár), lásd den-evér. tüst-ént (tőst-ént).

Tam. titt-ena (olv. tütt-cna, vite, á la háté hangutánzó, tittu son imitatif de vi­tesse).

tüszsz-en- (tüszsz-ög).

A nátha szónál lát tűk, hogy ez a tüsz- szenés-sel függhet össze, itt a ttlssz \ gyökre megemlíteni a tam. tadi-mal (rhume, catarrhe, morve) képzetet, noha nem lehetetlen, hogy a tűz szóval rokon, tütt-ös. A töltös alak olyan összevonása, mint a lám. tuttu (bourre de laine etc.) a túrttu (remplir, combler) múlt idó alakból.

tü (tiiü)

tü, tő (tú-z-. tű-dz-, tődz-öl, túz-del, tűv-es stb.).

Tam. tai'- (coudre, fairé une couture, tűz, attacher, lier, joindre, cf. tűz, fel-tűz, percer = kann. ttvi-, piquer, enfoncer, cf. döf, clouer, etc., tai-y-al, tai-ttal, taippu nom. verb, taipp-άη i. tailleur = döf-ö ; 2. «aiguille = dőf-δ». A tam. nyelv egy másik szóját, I. szúcza.

NB. A mong. jeu 5hii, sflfl (aiguille) szó eredeti alakja a t -tat. lek-. Uh-, dik- (coudre), man. toko·, loko-lo- (stechcn, durchbohren).

tügy (= tűd': rég. pofa).

Tam. tád-ciy tavadéi (jouc: máchoire,

Tam. tón-ru- (pro tón-du-: «apparaitre sembler, paraitre, se lever ... les astres ... s’élever, sortir, naitre, se former, se ren- contrer, briller· etc., tehát a tűn- ige minden jelentésével: tón fal i. nom. v.,

2. 
   homme, prince, roi ... fils, ga^on ; tónrudal, tónfu-gei nom. syn. tórru- toTTu-).
   

NB. Bármennyire furcsa is a tam. hangtan szerint a terru (tét-) gyöke ten s a tó/Tu gyöke lón csupa mellékalakok.

1. 
   tűr- (tür-edék, tür-et, tür-őd-ik).
   

Tam. i. tir-aügu- (se rider : étre ridé, maigre); 2. tir-alu- (devenir rond, se rou­ler, s'agglomérer etc.) ; я. tir-ei-, tirei- ndu-bó- (se rider, se froncer, se contracter, former des plis : tirei'- rider, rouler, plier, mettre en rouleau etc.).

2. 
   tűr- (túr-elem ; tür-köz-teti magát).
   

Tam. i. tálu- supporter, souffrir, tolé- rer, pouvoir); 2. tári'- (porter, supporter, soutenir, cf. ? túl. tariyu- (to wait), tüske (pro töv-is-ke). tüszö (dészü, szék.: öv).

Tam. tiisu (i. toile, habit, a mi délen csupa öv; 2. sangle d’élephant, széles öv, a minő a dészü).

NB. A dészü székelyesen i. tüszö, 2. gyüszü, mert az ősi gyüszü ujj-öv volt csak.

, tűz (tűz-el, túz-ék = tóz-eg, cf. szí ebben szí-por-ka).

Tam. ti, túl. tü, kud. tit, tittu (feu), tam. ti- (brúler), ti1-, tittu ppódu- (v. tr. brúler), mong. tüi-mür (Feuerbrunst), man. tuwa (Feuer). tü-z- 1. tű.

Ty (f) tyika 1. czika és üs-tök szókat, tyuk = tik.

U

ucsu (szék. a gabona ucsuja, utója, hátulja hitványa).

E szó nem az olcsó mása, hanem az utó mellékalakja, s így társai: tamul

essam (i. postérité, enfant, cf. utód,..

.reste, restant, manque, z. excrement...);

2. 
   s-ossam, s-ossu (reste, reslant, ce qui manque, intéret, mert ez a fö, a capitalis ellentéte), mong. utsa, man. uda (Hinter- theil, dér Hintero, ud-ik Fadenrest), k.-tat. tufa (a tűzhely hátulja) stb., 1. olcsó, uczu! (uczczu ! uszu ! hudu ! || usz-ít).
   

Tam. us/ (hous, son pour exciter les chiens : ttsukkuexciter, éveiller . . .). t (ugar, ugar-ol; az orosz stb. szláv u-gar- at\ u-gor-iet, éget, süt, igéből, mert az orosz par, jachére, szó is tkp. a párlani, égni fülni, hagyott szántóföld jelentésű), ug-at- (aboyer, a kutya, de a gyomor is ...).

Tam. uiig-arV- ukkari'- (ménacer, gron- der, crier, grogner . . .). ug-or- (ugr-ik, ugr-i, ugr-ál, ugrá-nd-oz).

Tam. ugalu- (sauter, bondir, s’élancer, passer, franchir . . . ugal-al, ugalu-dal nom. v.).

ujj 1. eredetét a vely-k (vej-k) értelmezé­sénél.

ukk-on (u. pohár, valószínűleg a mul-om szinű-féle részesülővel, cf. tam. ugiC- verser, fairé une «libation» ugu-dal effu­sion, libation . ..). unsz-ol- (syn. sürget, ösztönöz).

Tam. tttisu = us: uiisu-kkáttn- (exci­ter, exciter les chiens á la chasse . ..). ur, úr (úr-nó, rég. ur-szág = or-szág tkp. ur-ság, ur-a-dal-om stb.).

Tam. uri-y-Cn (propriétaire, héritier, mari; uriya-val, propriétaire, maitresse, épouse, femme, uri-met, propriété, pos­session etc. Vúri propre . ..). Tehát sem

• 
  férj, sem hős» jelentésű a magy. ur szó, mert ekkor sem ur-szág nem lett volna belőle, sem nem mondhatnók maga ura stb.).
  

uszu! (usz-ít), 1. uczu! utó (far, fenék : után = meg-én, megelt, utód, cf. ucsu).

Tam. at ti (retard, délai: pouppe de navire: a hajó utója, utaja, 1. tat.; fond I ou extrémité d’un tonneau: at ti bannu-, différer, empécher, ... mi «hátráltatunk vlmit», a tamulok «utói teszik»)

ú fúj

ú-gy (= üd\ man. uttu so, 1. a nyelvtan­ban a névmások táblázatában).

új (új-don, új-ul, új-it).

A tam. pudu, pudiya (neuf, nouveau) alakból lett kann. hosa, rég. posa, túl. posa stb. Ezeket a nyelvészet azonosít­hatja a man. ide (neu), finn. üsi (úti id.) alakokkal, de a magyar szó legközelebbi társa a mong. uy-an (weich : jung, frisch), man. uyan (dünn, schwach), mert a mi zsenge szónk is hasonló rokonságú, ún- (űn-al-om, ún-dok, un-dor stb.).

A tam. ti (déperissement cause par la fatigue ou la peine) szó az uy-aitgu- (se chagriner, étre peiné, affligé ...) ige tövé­nek összevont alakja. Ennek mása a tam. hangtan szerint (y=s, s=y), az osm. os an- (s'ennuyer) visszaható ige, mong. ni-/-, uyi-t- (sich langweilen), man. ttsa- (trauern, bedauern, hassen, usa-tala ver- hasst, zuwider). úsz- (üsz-ik).

A kann. iju- (to swim) az и-ezett tam. n-ÍAsu- (nager, ttíssti nom. v., niss-áf nageur, úszó) szótársa, t.-tat. /-űz- id. y-ezve. út (út-az, út-as stb.).

Az út-fút ikerített szó mutatása szerint a tam. nyelvből is nem a rokonhangzatu a.favei, idavei (syn. ve/ti, chemin) szót, hanem az ód-ei (route sur les montagne

• 
  ódu- fairé son cours, fűire, couler) ala­kot kell ide vennünk, mert ezt a mong. od-, ot- (aller, marcher) ige is támogatja, cf. ös-vény. úta (útá-Ι-, útál-at).
  

Tam. iidu- (itd-al: avoir de Paversion, du désagrément; bouder.se disputer...).

ti

üdő 1. ide.

üd-öl- (ünnepel), 1. idv. üge (rég. = ige í. fonal, szál; 2. háronwál fonal; 3. verbum, mert az ősi időkben, midőn irás még nem volt, kötél-fonadé­kok által végezték az írást a mint a mú­zeumokban látható «beszélő kötelek» mu­tatják. A beszélő fonadék egy vagy több szála képezte az igét, a szót Innen van, hogy a tam. nyelvben még ma is nül =

fonal, irat, írott mű» és nül- (fon-, tkp. nyújt). A mong. tige (verbum) csupán szellemi értelmű s így tőlünk való. A

zür (üreg, ür-es, ür-ül, ür-it).

igéz értelme is tkp. költöz, a mint a biiv-öl- stb. syn. szónál láthatni. A tam. nyelvből az tgu- (arréter, subjugner tkp. nyüg-öz-) igét veszem ide, mert a hírlap számát, füzetét jelentő ikkam szóval nem vagyok tisztában, hisz a szótárból hiány­zik is. üget- 1. igét.

I. ügy (= iid': kéz-ügy, ügy-es, ügy-etlen). Tam. udavi (secours, aide, assistance, service, don ... kaikk' udavi-y-áy-iru'- étre sous la main ... kézügyben lenni: udavu- servir, étre utile «convenir, sous la main, assister . . .). Ügy látszik a tam. idu (1. üdv) és udav-i alakok az üdv és ügy-re nézve megfordítvák. A mong. ide a tam. idu-hoz, az üd pedig ide tartozó.

? II. ügy (= iid': víz, folyó. Fekete-ügy).

Ha a tam. udu (eau ; főssé de forte- resse) szó a ser. uda (eau, udya, riviere) szóval egy: ákkor a miénk is oda tar­tozik.

ügy-el- (iid'-el: rég. ügyehöd-ik, intendit, ügyel, figyel).

Tam. oss-am, oss-ci (attention, atten­tion á écouter, tehát a miénk sem az

1. 
   ügy szóból való), cf. figy-el-. ük (ik, ike, uk: rég. i. nagy-anya, avia; I
   
2. 
   szép-anya, proavia, ma: abavia).
   

A mong. eke, tam. akiéi, ser. akkii, t.-tat. ök (ebben : ök-stiz = anyátlan = árva) csupán anya (mere) jelentésű V^mong. ike, yeke (grand), 1. ig-en (tkp. nagy-on). ül (ül-dög-el-, ül-ep, ülő).

Tam. ufukk-árti-, nfukk-á- (s’asseoir, s'accroupir, s’aflaisser). A túl. k-ullu- (to sit) valószínűleg k előtétes. ül-d- {d trans. képző: üld-óz).

A tam. un-du- (pro ul-du-, pousser, chasrer, conduire), a tamul hangtan szerint más alakú nem lehet; a mong. iil-de- (ver- treiben, verjagen . . .) őseinktől való, mert | a /, d trans. képző, fökép a magyar és tamul nyelv képzője, ümmög- (ümmög-et, üng-et, un-g-at-).

Tam. iimei (mutisme, muet, titneiy-an, muet, «ümmögő» szlávosan néma). Hosz- | szu hangzó egy mássalhangzóval = rövid hangzó két mássalhangzó, ünnep (pro id- nap, 1. üdv).

Tam. orli- (étre évacué, vidé, excepté: orlt'- orli-ttupp6du-y évacuer, vider, acquit- ter, finir . . . velei orli-nda bódti, munka ürültekor, üres időben), cf. man. z-tiru (Höhle; uru- hungern, 1. eh), ür-ög- (ireg, forog, 1. ezeket), üröm (cf. tam. maru absinthe, marundu médecine).

űrü (herétlen kos, mong. ir-ge pro ir-ü-gei, ilr-e-ügci, mouton chátré). üs-t (cf. tam. t-otti, «chaudiére, chaudron» grand vase), üs-tök (üstökös, cf. szék. gucsmi).

Tam, tissi (touffe de cheveux du som­met de la tété: ussi-ssigci íd. s így a magy. tök lehet képző is, de lehet a czika, tyika mása is), j üsző (cf. tam. vaséi, fille, femme, vache, vache stérile . . ., mert az ősök nem vol­tak büszkék).

: üszög (üszők, üszög-es, szék. = üszk-ős). Tam. -útiéi (suie de marmite, mong. iso suie, suie fine de la fumée . . ., cf. ut-á Rauch . . t.-tat. öt- verbrennen). üt- (üt-köz-, üt-őd-ik . . .).

Tam. i. adV- (frapper, battre, fouetter, etc.: adittu -kkoUit- se battre, üt-köz);

2. 
   idí- («frapper, battre, pousser. piler, broyer, briser : tonner etc. || id-atu-, heurter du pied, broncher, trébucher, cf. bot, bot-l-ik), t.-tat. it-, mong. n-üdŐ- id. üveg = éveg.
   

üv-öl-t-.Tam. iü-ei- (hurler, aboyer, k.-tat. ula- és itila- id.

ű füüj

ün-ő. A M. Ny. N. szótára helyesen vette ezt «szülő» állat-nak, mert a tam. inu- (véler, mettre bas, porter: tti-ά pro inum-á = borjadzó tehén) ige képezi a gyököt úgy a magy. mint mong. iiniye (vache), t.-tat. in-ek id. szókra nézve, üz- (űzőbe vesz, gond-űző stb.).

Tam. óssu- (jeter, chasser, tuer con­duire, ordonner, gourverner etc. || tissu-y lancer vers le but, jeter, chasser . . .). üz (szék. = bűz, űz-ül = büzül, 1. ezeket, tam. Hsu-, músu-).

Va

Minthogy a vakk a «sötétség, feketeség· szókkal és fogalmakkal áll rokonságban, a mint a föntebbieken kívül a tam. kuru- du (cécité, obseurité t.-tat kór aveugle, karú, noir etc.) mutatja: azért a magú-, maűgu- s'obscurcir . .. magu-dam, obseu- rité) ige makku- (v. tr.) igével magyará­zott fakó, fekó szók társa.

I vakar- (vakar-ódz-ik, vakaru = kapart tészta szék.).

A tam. ugir, kann. uguru (wuguru), túl. uguru (ongle, nail) szók igéje a magy. I vakar-, mert a karom (1. ezt) = vakaró, mong. u/ur-i (harken, scharren). vak-áncs (szék. = teknó, béka-vakáncs). A tam. i. ѵакки (x. bassin, teknő; 2. peau, écorce: vakkd-mani, grain fait de coquillage; 2. akku (conque, cauris ou monnaie de coquillage). vak-og- tam. vakkn-vakku (mot imitatif du bruit v. v.; vag-uH, bruit, son), val- j/völ, vakál, val-ó || vol-t).

Tam. uf- (wut: y avoir, exister : »//- adu, ce qui est, la vérité etc.), mong. bot- (étre), t.-tat. but- (fieri), osm. öl­téire, devenir), man. o- id. val-ag. A tam. píl-al (vulve) szó gyöke a pi/-, pila- (se fendre, crever, pi/agtt, fen­te, crevasse etc.). Ezért a föntebbi szó szintén a vál- ige származéka. A tam, a tagú (la famelle des oiseaux) hasonló gyökből való, mert az osm. disi (femelle) gyöke a t.-tat. tis- (trouer), mong. bat- dayan (vulve): vall- (confirmare, affirmare, confiteri: val­lomás).

Lehet, hogy a val (vol-) igéból való, de nem a van-ból, mert ez maga val· d'-on rövidülete. Különben, cf. tam. tala'· (se fortifier: dire, parler, és valu'-, étre ou devenir fórt, se fortifier: valukkap-pésu-, parler haut etc.). va-n pro vagy-on.

vany-al- (vanyal-it-, fány-ol: báder un travail).

Tam.