Cercle, trou, maille, 2

btvaru- túl. begaru- (to perspire) lehet az eredeti alak, de lehet a vér gyök szét- terpesztése (cf t.-tat. sidik — seydek) is. mert az izz-ad mutatása szerint a veröség (a hő) az alap.

ver-em (= vürem: verm-et ás: gödör, üreg).

A tam. аГ-еі (antre, trou, caverne, cabinet, etc., kall-arei, tumba, sirgődör) névszó lehet az áru- (couper vág) igéből is, de a mong. erő- (graben, hacken die Erde) igéből is, vagy ez = alu-.

t vese (= vdsd: rognon). E szó a vele | rokonított finn-féle szókkal együtt az orosz poc-ka, poce-cka (rognon, rein, bourgeon) és pecen (foie, máj) szók társa oly mó­don, hogy a máj szóval első izig rokoní­tott mordva maksa, cser. moks = orosz padka, a vese = orosz pccc-ii értelem cserével.

vesz- (= νάς- : vesz-edel-em, vesz-ély, vesz- öd-ik, vesz-t || vész rég. fész nom. v. cf. tam. padu- és pádu nom. v.).

Tam. i. vaf-ktt- (se perdre, se gátér, étre détruit, gáté, ruiné || honteux = vet- kam); 2. maf-ku- id. mong. us-at- man. bude- (sterben) társait 1. az büz-h-öd igénél, a t.-tal. bit-, bet-, fogy. vessző (II υαςςϋ: virga ; vessző-z).

E szót az or. viaz-lo (lien, viaz-, lier, nouer, tricoter) szóval egy-gyökü vejész­ből nehéz kihozni. A magy. szó a tam. víssu-, víttu- (fouetter, battre) ige nom. ágense, mint a vágó, csapó, verő vagy szenvedő alak helyett: vágott, csapott, cf. met-él, (tam. ve/βι-). vet- (= vitt: vet-ély, vet-és, vet-kez-ik, cf. ved-l-ik).

Tam. t. vidu-, kann. biidii- (laisser.

quitter, lancer, jéter, éloigner, relácher || se fendre, cf. vedlik a fal); 2. vid-ei'-, vittu- (semer, ensemencer: videi, vittu semence, graine, grain, semen virile, race: tkp. vető-mag); 3. pódtt- (jeter, lancer, placer, mettre bas, cf. vetél; laisser tom­ber etc. pó'tfi émulation, rivalité, concur­rence, cf. vetély, man. wada- (loslassen...), t.-tat. 'at· (jeter).

vetye 1. kótya szónál.

vez-et- (= vdz-at: vezeték, vez-ér).

A kann. bes-asu- (leiten, to direct) szintén transitiv v. causativ alaknak látszó ige tam. társa, a vay-aúgu (vas-aúgu- conduire, diriger, mener) v. tr. ige, s így az orosz vöd, ved (conduire, mener) ige a finn-féle nyelvekben képezheti az ala­pot, de a magy. igére nézve fölösleges.

ve (vö is)

v-egy (= ved': vegy-es, vegy-ül és vigy-ül, szék. az egy szó v előtétese, cf. ihog = v-ihog).

vekk-ed (szék. ég, vágyik vlmi után), 1. hé alatt.

ver-es, vör-ös. Annak daczára, hogy ma ver-es (ruber) és vér-es (sanguinatus) más jelentésű, a gyök mégis azonos, mert a vér a classicus tam. nyelvben sen-nir (szin-nyirok, veres-nyirok ; a melynek első részéből való a man. seú-gi (Blut), a mit a rímelő nyelvészet lat. sangtiis-n&V. venne. A vér még egy másik tam. szóval 'em- vei (sang : cuivre = a réz, a rőt v. veres fém). Továbbá 'ira-kkal (pierre rouge, cf. vér-kő), ve-sz (У vev, sz jelen idő képző), vev- (vev-ő, vev-és, vé-t pro vev-t, vé-tel).

Tam. vavvu- (prendre, saisir, happer, ramasser á terre: vavv-al, vawu-dal nom. v.).

vé

véd- (véd-elem, véd-el-m-ez).

Tam. i. 'ádnm (protection : ádalei, se­cours, soutien, support) ; 2. péádu (garde, conservation, défense : ádam, bddam id.), vé-g (nom. v., mert vég-ez = finem facit: vég-ünk van!)

Tam. vi- (mourir, étre détruit, périr, se gátér || étre pauvre: ví-gei, vt-dal, vly-al, \ ol. vi-del, viy-el nom. v.), cf. vé-n

.NB. A mong. mökö-, man. ino/o- (endigen) a tam. mu-gi'- (finir) társai, 1. muku-cza.

vidik (szék. vidik-el: víraszt, ébren van orosz budit' s’éveiller, és pit-ma-ll-ik). vig (vig-ad, víg-asz-t-al).

Tam. ugd- (uga-nd-iru -, se réjouir, étrejoyeux vigad-oz etc. Cgei, jpie, piai sir).

Az alhangu vig és tani. uga'-, olyan mint ihog, vihog vagy tam. ódu- = kann. wódti- stb. vigya (vigyá-z) 1. figy. vigy-or (= vidor: vigyor-og tkp. az ajkak szétválása.

Tam. vid-ar, vid-a ni bu fissure 1. pit· maliik, hajnal hasad elemzését).

I. világ, velág (világ-ol, világ-l-ik, világ-it stb.)

Tani. i.vi/akku, kann. belaku (lumiére, lampe, vilakk-ulla kann. bclak-ulla, light, hell tkp. világ-való: vilakku-, éclairer, fairé luire, briller, expliquer; vil-aiigu-, briller, reluire . . . étre clair, évident, mani- feste, világ-lik); 2. vel-i'- (le temps s'éclair- cir, briller, étre clair, évident I tr/, blanc etc.)

! II. világ (mundus). Hogy e szó az előbbi­vel egy, mutatja az orosz (viet (i. lumiére clarté, jour, 2. monde, univers). A tam. ulagu, ulagam (monde, terre, sol, pays etc.) szót a ser. lóka (mundus I lók· vi- dere, splendere etc.) alakkal rímeltetik, pedig ez ttlógam (monde, terre, homme, vue) alakú. Aztán a tani. nyelvben is van öli = véli változat, villa. Ha e szót «hasadt· értelemben veszik is, értelmezhető a tam. vilavu-, pi/-, pi/a- (se fendre) igével De a villa nem ágas, hanem a szúró, cf. k.-tat. ccincckc (Stachel, Gabel V c'ílwíc-stechen). arab sók (Dorn, Stachel: sóktye Gabel). Ezért a villa a szláv alakokkal együtt = kann. túl. muflu (Fork, Gabel) s így a ful-dnk (tani. múl, mu/lti id.) szóval egy- gyökü.

vill-an (vill-am, villám-od-ik, vill-og).

Tam. vil-aiigu-, vil-akku· (sdntiller, briller, lancer des rayons: cf. vel/-áppu point de jour: villám-od-ás). vill-ong- (veszekedik, czivódik: villongás).

Tam. vt/l-atig-am (obstacle, embarras «contestation, dispute, force, violence etc.» vill-adei id.) vinye (szék. = vinnye: kovácsműhely).

23

vék-a, tam. inug-ei, mug-avci (mesure de capacité, puisoir V mug-apuiser, me­surer etc.). vék-ony (i . mince, gréle, rare, 2. flanc, taille, ceinture).

Tam. ukk-am (lieu étroit «la ceinture, milieu du corps, hanche, · reins» etc., cf. ekku-, se serrer). vél- (véle-ked-ik, véle-mény).

Tam. ’«//«- (penser, considérer, estimer etc.: uU-am, pensée, intention, opinion etc. utt-al, ullu-dal nom. v. V ’«/ pars in­terior, anima). vé-n (vén-ül, vén-it).

A «vé-η kutya, vén dög, vén ló· stb. i megvető kifejezések mutatják, hogy a vén | szó más alapértelmü, mint az öreg (nagy, régi), a miért is e szó társa a tam. vi-n I (inutile V vi-, se gátér, périr, étre détruit), tehát a vé-g szóval egy-gyökü, mert a rokon tam. mű- (i. vieillir, devenir vieux;

2. 
   finir) jelentésű, cf. mirli- = virít.
   

Ide tartozik : man. fc (alt, fc-ingc id.) mong. wé- (se gátér, pourrir). A finn vanha legfölebb a banya szóhoz, de ide nem vehető, vér 1. ve-res. vés (vés-et, véső).

Az ás- igénél látható tam. alakokon | kívül megemlítem a vatti-gei (gravure, sculpture) nom. v., a mely az ás-, vés- igét a mete alakkal összeköti, vé-t (v. tr. tkp. téveszt : utat vét, vétek).

Tain. I. 'ey'-, véy'- (véytlu p-pódu- trom- per tkp. elvétet) ; 2. 'ettu- (tromper, du- per). Ez összevont alak társa a t.-tat. az·, osm.j-αζ-, régibb t.-tat. ad-as (irre gehen). vézna 1. váz.

vi

viczká-nd 1. ficzka.

vid-ám, vid-or (vid-ul), 1. pit-ma-llik.

vidék (provincia, regio : al-fel-vidék, vidék-i).

E szót nevetséges alakokkal akarják azonosítani, holott a tam. vi-dikkü (point cardinal intermediate': a világtájak kisebb részei) szó társa, mely olyan összetét, mint a ser. vi-désam (pays éloigné, étranger : vt-dés-i, étranger, vagy vi-diha vi-déha (kül-test, Bahar egyik vidéke).

Gróf SziicHit.NVi B. i Kclelázsioi útja. II. köt

.pone, postea «retro*, orosz poz-do, lat. pós-t, perzsa, pes id. De kölcsönről szó alig lehet.

Ha e szónak vih-nye alakja is van ; akkor a tam. tnan-ei (maison \ maiiéi-, variéi-, fairé) alak nem állhat, pedig a man-var (forgerons, artistes) szó is ama gyökből való.

vinny-og. Tam. vtn-vinn-en- (fairé vin-vin etc.).

ѵіг-ad- (virad-at, vir-asz-t pro vir-ad-t).

Tam. i. vir-ad-ayam (lumiére: vir-i- dal, splendeur, lumiére V vir-i- s’ouvrir,

1. vir-ul); 2. virít'- (ouvrir les yeux, s'éveiller, se réveiller : virlitt-irti'- id. virli- ttal, virlippti nom. v. réveil, vigilance etc., virli, oeil, prunelle d’oeil, cf. mong. ttüdtti tsetsegei id. tkp. szem-virág), cf. man., mong., t. tat. őr, er (a vir-adás szó gyökei).

vir-ág (virág-oz, virág-z-ik Váz előbbi és vir-ul.

ѵіг-g-ó (szék. peres, virr-og-), tam. var­iakku (querelle, dispute, proces. plaidoirie).

virg-oncz 1. für-ge.

vir-hud-ik (szék. valamire nagy kedve jó). Tam. i. vir-udtt (zele); 2. vir-mnbu- (désirer, s’appliquer a, se proposer, aimer : viruppam, viruppu etc. nom. v. désir, envie, intention, plaisir, cf. mong, miraya, passion). A virhud = ѵіг-h nom. v. + tid pro od.

vir-nyák-ol (virr-an szék.).

Tam. vir-vir-en- vir-idu- (criailler, crier — un enfant, jeter un eri pergant... le cochon, l’éléphant).

vir-ul- (vir-it: viruló arcz || vir-ág, vir-ány, virul-mány etc., cf. máll-ik).

Ezen igének a lat. vireo- (zöldéi) igé­vel semmi köze, mert a virul helyes értelme az, a mi a tam. vir-i- (s’étendre, s’élargir · s’ouvrir de sói méme, s’évanouir, se déployer etc.· viriy-al, viri-dal nom. v. •épanouissement d’une fleur», ouverture, expansion etc).

visz- /ѵіѵ-.

visz (= νϊς: visz-a: vissza pro visz-va = fordulva, visz-ont, meg-int 1. ezt, stb).

A man. boso (Rückseite = magy. visza és man. f-isa Rűcken) névszók igéje a mong. butsa- (zu-rück-, um-kehren) s a tam. pid-avam, pid-avu (dós, dérriére) névszónak igéje a túl. fiij-iru (to return tkp. visz-lesz.), cf. ser. ρας-d-át (a tergo,