Cercle, trou, maille, 2

tun-Hn virlu- (épronver de la perte tkp. tönk-re es-ik), mert tuiidu (piece, fragment, morceau: tun-di'- couper. tundiHal, brisure, cou· pure, ruine etc.) hasonló logicáju

töp- (szék. = köp: töp-e-del-em).

Tam. tuppu- (cracher, expectorer: tup- p-un-, étre conspué, méprisé: tuppu-dal, crachement. crachat etc.). töp-ölye (fazék-féle). Tam. tab-alci (vase, bassin, pót de cuivre, marmite etc.), lásd tep-si.

töp-ör- (teper-: töpör-e, töpör-i: töpör-öd-ik, töpör-tő, teper-tyü: összeszárad, köpör- ödik).

tó (tó)

tó (V táv: tó-csa Dim. átalában viz, locsadék).

Tam. tóy-am (eau; tóy-, tremper, se mouiller, plonger, se baigner, se laver etc.: tuv-ei·, tremper, se mouiller, étre trempé, plongé etc.: tuvei nom. v. breuvage, chose potable).

NB. A tam. tóy-am nom. v. tóya alakban ser. szónak van jelölve s a szláv laya- (liquare) igével akarják támogatni. Azonban a tam szónak a t.-tat su, sín, suy (eau), khinai iut (water) szókon kívül éjszakon még több társa van.

tód (/-ezve told: addere).

Tam. i. todu- (unir, joindre, lier, atta­cher, assortir, composer etc.); 2. tad-ar- (lier, enchainer, nouer ensemble: tódoz || suivre, continuer etc. id.). A magy. szó népiesen és helyen tód, mert egytagú, tó-dul (cf. kon-og, kon-d-ul: tód-it).

Tam. tud-ei- (étre serré, préssé & l’étroit, en foule).

Tót. Úgy látszik e nemzeti név a latin %clavi szónak ősi magy. fordítása, mert a tam. tótti (nom. ag. serviteur de village, vidan- geur etc.) jelentésű, s a szláv «szolga· szó előtt ama szó lehetett hasonszerepü. tót-ágast (t. áll-, valószínűleg tát-ágast he­lyett, cf. táttu-méttu, désordre, sens dessus dessous = fölforditva).

tö

több (több-é).' Akár közép-fok, akár nem, a tam. tava (abondance, abondamment, trés; man. mong. daba-, übersteigen, übertref- fen ; daba-li, mehr etc.) alakokhoz tartozik, tök (1. cucurbita, 2. scrotum : tök-ös, tök-öl).

A szláv tik-να (courge, citrouille: tök V?) semmit sem bizonyít, mert se gyöke, se rokonsága, míg a magy. tök a teke, tekély, tök-ély (rondeur, perfection) szók- kal egy-gyökü. Ide tartozik a tam. íeitgri (cocos nucifera) szó, mert délen ez a tökély (gömbölyüség) fő képviselője. tök-é-1- (vég-ez), 1. teke. töldt- (tehát tök-ül alak is volt szék.).

Tam. takku-vi'- (fairé tomber en pou- voir de; takkuvittu-k-koUu- «s’approprier,

ITam. tuv-alu- (se contracter, se tordre, une planche au soleil, devenir sec, fluet, faible etc., tuvattu- pro tuval-tu-, sécher, fairé rótir griller ou frire), man. tefe- (brennen, verbrennen). töp-ren-kedik. Minthogy a töp-ör képzet értelme a tam. nyelv után «sül, ég» eme képzet nem más gyökü. tör’- (tör-del, tör-e-d-ék, tör-ek, tör-ik, törk­öly, tör-zs).

Tam. ί. téri'- (olv. töri-: se briser, se rompre, éclater, casser, vorler en pieces, se briser contre, cf. valaki ellen tör; téri­dül etc. nom. v.; téri'- v. tr.; teri-kkei1 teri-ttal, teri-ppu nom. v.); 2. terű· (dé- truire, tuer, s'arréter, azaz a kezdett dol­got megszakítja); 3. terű'- (briser, broyer, piler, écraser: tefu-ttal etc. nom. v.).

NB. A t -tat. rokonság védelmére az arab terk (elhagyás) meg a te raqqi (progressus) nomen verbale-kat hozzák (öl!

tör-l-ej-t (rég. vég-ez: tör-vény rég. tér­vény = végzés).

Tam. tiru- (ttr-al: 1. finir, se terminer, s’achever, se juger, étre fini; 2. tirer, peindre,écrire,alligner etc. || «finir, achever, perfectioner· guérir, payer, «décider, juger» etc.: tír-vu, tir-vei, jugement, dédsion, sentence, tax, funérailles; tir-mánam, dé­dsion, détermination, conclusion, résolu- tion etc.). tör-öl, törül (cf. dörzs-öl, sur-ol).

Tam. tirru- (pro tir-tufrotter, polir, crépir, nettoyer). törpe = terpe. tör-t-én (történ-et).

A törvény szó ősi igéjének (tam. tiru-, étre fini, achevé, marcher) t múlt képzős alakjából való olyformán, mint a tam. tir-ndu-b-6-, tir-nd-iru'- (végződik). A tam. tar-seyyal (= raagacseálás, öntény: ce qui se fait ou arrive de sói mérne etc.). tör-zs (tör-zs-ök Ϋtör-). töv (tő: tövében = aljában: töv-es = tő-s, töv-is-ke = tü-s-ke).

Tam. i. tü-r (1. pied, pars inferior, fond d'un vase au dehors, alj; 2. racine: tehát ismét pars inferior); 2. tuv-aiigu-, tuv-akku (commencer), mert a man. da («Wurzel», Ursprung, «Anfang, Grund») mutatása szerint tő = alj, elő, kezdet. A man. da

mellett van du (Haupt...) s ebből dube (Spitze, Ende, Gipfel; dubetlge spitzig, tehát mint a magy. szó). A t.-tat. tiib, dib (fond), mong. dó (pars inferior).

tréfa helyesebb teré-fa.

tő (tööJ

1. 
   tő (töv-es), 1. tő.
   
2. 
   tő stb., 1. tű.
   

tőgy, tőlgy (töld': tölgy-el az állat, meg a gyermek orra, mikor a takony lenyúlik, szék.).

A mong. del-eng, man. del-en (das Euter derweiblichen Thiere) mutatja, hogyagyők töl, ezen gyök pedig a magyar, pötyögő = lebenyeg, től-gy (tehát, a lelogó, fityegő) magyarázata szerint a tam. tol, toll-ádu- (se relácher, étre láche, desserré, flasque = pőty-ög) igéjével egy. A tam. seruttal (mamelle, pis des vaches etc.) szó a ter- tyed szó másának látszik (|/lér-).

tő-ke (annyi mint: tövecske alap, kezdet s így V töv).

tők-ed- (szék. vlkibe, vlmibe beleakad, ütkö­zik, támad).

Tam. tákku- (assaillir, heurter, s’élan- cer, donner contre, atteindre s'opposer, pousser etc. kann-il-ё dákk-um = szembe szök-ó, v. tőkedő).

NB. A M. Ny. N. szótára által hozott tök-ed alak hibás, a töjk-ed a hosszú vocalis szláv-tatáros kiterpesz tése.

1. 
   tőr (hegyes, éles eszköz). Tam. táru (aiguillon de fér etc.). A Magy. Ny. N. szótára által hozott finn-féle alakok előbb a ser. dhárá (acres, ensis, securis) alak másai.
   
2. 
   tőr (laqueus, piége tam. surukku tkp. szorító).
   

Tam. torlu (fers, entraves, ceps), mong. tór.

tő-s (= tővel biró = répa, szék. V töv).

1 tőz-eg Vtűz.

tu

tud- (tud-ak-ol, tud-o-mány, tud-ó-s stb.).

Ez a tam. nyelvben a derül igének megfelelővel fejeztetik ki s így áll azon régibb nézetem, hogy a magy. tud a mong. todo (klar, deutlich: tod-ot- sich autkláren: klar werden, man. tod-olo, Vor

-bedeutung) szóval azonos. A tam.hidnm-cn (dire tudnm pour signal; tudum-enal, signe ou signal ainsi donné) nem világos előttem, tuh-ad- (tuh-ul: halmozód-ik, cf. man. tu/en Haufen ; a tam. tug-am richesses, l. dú-s). tul-aj-don. E szót egyszer az osm. dolaj- dan (környezetből) névutóval, azután a finn tule- (venio) igével akarták megfej­teni. Szerintem pedig lehet a tam. tol (ancien, vieux: antique, origine = ősi) melléknév olyan tovább képzete, mint újdon az új-ból, cf. tam. mudu-som (an­tique propriété: patrimoine). tul-bou (rég. tömlö).

un trou, chercher, explorer, examiner, cf. tur-z, turzás); 3. túr Iá-, túr távú- (re­muer, tourner, retourner ce qui est dans un vase ou le grain étendu pour sécher, étendre, chercher, examiner, ramer etc.), cf. torok, tur-ba (börtarisnya), 1. tul-bou. tus, tus-ak (tuskó, tucs-kó s így a csut-ak csut-kó alak fordítottja), túsz (osztály rész, megfelelő rész, hason- érték).

A mong.