87
meg, noha szintén számos eltérő sajátságban tünteti
löl az angol és francia regényírók közti ellentétet,
sehol sem határozza meg szabatosan a realizmus és
naturalizmus közt levő különbséget, sőt néhol a kettőt
egynek veszi; így pl. Eliot Györgyöt is úgy tünteti
löl, mint aki az angol «naturalizmus» elveit foglalta
rendszerbe. (L. i. m. 265. lap.)
A realizmus és naturalizmus közt határozott kü-
lönbség van, mégpedig nem csupán fokozati, hanem
lényeges különbség s azért a két műirányt jól el kell
egymástól különítenünk. Némely realista regényíró is
beleesik abba a hibába, hogy merészen erotikus eleme-
ket sző bele művébe s hogy másrészt az apró vonások
túlságos halmozásával, a lelkiállapotok fárasztó elem-
zésével s a külsőségek hosszadalmas leírásával művé-
sziesen jellemzetes helyett prózaivá válik: a naturaliz-
mus ellenben teljesen művészietlen irányzat, melyet épp
ezért tisztán esztétikai szempontból bajos is volna meg-
határoznunk.
Mondjuk ki ezek után — egyelőre bővebb fejte-
getés nélkül s a történeti fejlődés fonalán való kimu-
tatást egy kissé elodázva — hogy a naturalizmus mint
esztétikai műkifejezés s mint költészeti műelv a művé-
szeti materializmust jelenti, más szóval: a naturalizmus
a szépirodalom körében azt az irányt fejezi ki, mely-
nek legfőbb tényezői, elemei mind az anyagelvű világ-
nézletben gyökereznek. Valóban a naturalizmusnak az
anyagelvűség a legfőbb, leglényegesebb és legkifejezőbb
ismertető jegye. Mi ezt Zola naturalizmusáról szóló
tanulmányunkban (Kath. Szemle, IX. évf.) már 1895-ben
kimondtuk és iparkodtunk igazolni is. Szinte csodálni
lehet, hogy annyi és oly kitűnő esztétikusok, kik a
88
naturalista írói termékeket behatóan tanulmányozták s
íziglen taglalták, a naturalizmus problémájának ezen
velejére oly kevés ügyet vetettek.
Az igazság elferdítése lenne, ha mellőzném, hogy
némely esztétikus már rámutatott ama nagy hatásra,
melyet a materialista bölcselet a naturalizmusra gyako-
rolt. így a többi közt nálunk Haraszti Gyula is ki-
emeli e hatást; csak az a baj, hogy a naturalizmusnak
sem lényegét nem ebben látja, hanem — mint már
említettem — a rút kultuszában, sem pedig eredetét
nem ebből magyarázza, hanem egy helyütt az angol
realizmus utánzásának tartja (i. m. 12. L), utóbb meg
a francia romanticizmus fejleményének bizonyítgatja
(i. m. 28—^9.1.). Zola maga — mint alább látni fogjuk
— elég világosan utal regényköltészetének materialista
alapjára, csakhogy a naturalista műirány jelentőségének
értelmezésében elferdíti az igazságot. Sem nála, sem
másoknál — tudtomra legalább — nem találni a natu-
ralizmus meghatározását a föntebbi fogalmazásban, en-
nek minden meghatározó jegyét igazolva a naturalizmus
fejleményében. Így pl. Bourget, kit Haraszti is meg-
említ, a naturalizmust a pesszimizmusból mint az újabb
korszellem egyik fő jellemvonásából eredezteti; Wilhelm
Jerusalem, ki egyébként dicsőíti Zolát, korunk realisz-
tikus hajlamából eredezteti a naturalizmust; Liebknecht
és Röhr a szocializmusból mint ennek megfelelő költői
párdarabját. Legkülönösebb a német Pascal elmélete,
ki a férfi és női nem viszonyát bizarr módon fejte-
getve, itt nem részletezhető szexuális alapon magya-
rázza a naturalista irányt. |(Das sexuelle Problem in
der modernen Literatur. Berlin, 1890. 1—46. 1.)
Hogy a modern esztétikusok a naturalizmus ere-
89
detét és lényegét nem a materialista világnézletben
találják és nem ennek alapján értelmezik, annak oka,
azt hiszem, abban rejlik, mivel ez esetben a művészetet
logikai következetességgel a morállal ha nem is függő-
ségi viszonyba, de szorosabb kapcsolatba kellene helyez-
niük, már pedig ettől a modern esztétikusok legnagyobb
része visszaborzad, mert a művészet öncélúságát, ab-
szolút függetlenségét, a «l'art pour l'art» elvét minden
áron meg kell menteni. Mi lenne, ha még a költői
műirányok megítélésében is a keresztény világnézlet
eszméi mint meghatározó, normatív elvek szerepelné-
nek?! Pedig látni fogjuk, a művészetek öncélúságának
hirdetése alapos tévedés.
De vájjon igazolható-e s nem erőszakolt-e a mi
fölfogásunk a naturalizmus mibenlétéről úgy, ahogy
föntebb jeleztük? Lássuk tehát röviden a naturalista
költői irány eredetét a történeti fejlődés szerint. Meg-
jegyezzük azonban, hogy rövidség okáért a lírai és
drámai műnemben különben is lényegben teljesen egy-
azon módon megnyilvánuló naturalizmust mellőzve,
tételünk igazolása végett ebben a fejezetben csupán
a regényköltés körére szorítkozunk.
A regény tudvalevőleg modern műfaj, mely csak
a keresztény népeknél fejlődött ki teljesen, mégpedig
a francia trouvérek verses epikája alapján. Mellőzve a
regény lassú, fokozatos fejlődésének folyamatát, a tár-
gyalás fonalát ott ragadjuk meg, midőn a XVIII. század
közepe táján az angol, ú. n. családi regény keletkezett,
mely a régebbi Amadis- vagy lovagregények hóbortos-
ságaival, valamint a pásztori és a politikai galant vagy
heroikus regények ízetlenségeivel teljesen szakítva, azon
elemeket vitte be a regényköltésbe, amelyekből utóbb
Dostları ilə paylaş: |