Erotika és irodalom

96
található   elemeket   s   írói   módjának   egyes   sajátságait,
de   valamennyijüket   bizonyos   közös   alaptulajdonságok
ugyanazon   irány   követőivé   teszik.   E   közös   tulajdon-
ságok   röviden   a   következőkbe   foglalhatók   össze.   Jellemzi
mindannyit   a   fizikai   és   az   erkölcsi   rút   szertelen   kultusza.
így   nevezetesen   a   külsőségek   rajzában   a   piszok   és
szenny   részletes   leírása,   továbbá   a   kórházi   jelenetek,   a
terhesség,   szülés   s   a   különféle   undok   betegségek   rész-
letező   leírása.   Alakjaik   a   falusi   bárgyú   emberek,   de
még   inkább   a   nagyvárosi   társadalom   söpredéke;   a
külső   városnegyedek   dorbézoló,   brutális   munkásai;
rettentő   orgiákat   csapó   vad,   részeg   mulatók;   ledér
ifjak,   fényűző   félvilági   lányok;   kerítőnők,   nymphoma-
niában   szenvedő   szolgálók   és   bukott   cselédleányok,
hisztérikus   asszony-ok,   házasságtörő   hitvestársak   s   általá-
ban   a   kivételes   szörnyetegek   és   a   baromi   kéj   düh   kép-
viselői a legtrágárabb rajzokban.
De   mindezen   rút   dolgok   kultuszánál   sokkal   lé-
nyegesebb   jellemvonása   e   naturalista   íróknak   az   anyag-
elvü   világnézlet,   melynek   amazok   csupán   természetes
folyományai.   Azért   fölötte   téved   Haraszti,   midőn   meg-
fordítva   állítja   föl   a   tételt,   mely   szerint:   «a   natura-
lizmus   igazi   lényege   a   piszok   rhetorikája   s   többi
sajátságai   mind   ezen   egy   közös   forráshoz,   a   rút   kul-
tuszához   vezetnek   vissza».   (I.   m.   234.   1.)   Valamint
ugyanis   Zolánál   fogjuk   látni,   úgy   már   az   említett
korábbi   naturalisták   regényeinek   alakjai   is   végső   elem-
zésben   minden   erkölcsi   élet   és   beszámíthatóság   híján
levő   lények,   kiknek   minden   tette   az   öröklött   vér-
mérséklet   és   a   környezet   döntő   hatása   által   van
megszabva,   úgyhogy   ezek   az   akaratnélküli   bábok
valódi    küzdelemre    képtelenek   s   ez    meglátszik    e

---

97
naturalista   regények   szerkezetén   is,   mert   a   kerek,
egységes   és   fokozatosan   fejlődő   cselekvény   helyett   e
regények   csak   lazán   összefüggő   képsorozatokat   tüntet-
nek föl.
Az   erkölcsi   jellemek   híja   folytán   e   naturalisták   a
lélektani   elemzést   is   teljesen   elanyagiasítják,   a   szenve-
dély   rajzában   élettani   kórtüneteket   mutogatnak   s   a
lelkiállapotok   helyett   folyton   a   testi,   fiziológiai   hatáso-
kat   írják   le,   az   anatómus   és   orvos   szakismereteit
affektáló   stílusban.   Olykor   emlegetik   ugyan   e   materia-
lista   írók   a   lelket,   az   akaratot   s   más   effélét,   de   csak
szorultságból,   a   nyelvszokáshoz   alkalmazkodva,   anélkül,
hogy   e   szavakat   komolyan   vennék,   igazi   jelentőségük
szerint.   (L.   Brunetiére-nél,   i.   m.   Flaubert   Gusztávról
szóló fejezetet, 206. s köv. 1.)
Ennyi   is   elégséges   átlátnunk   azt,   hogy   a   natura-
lizmus   szülőanyja   és   dajkálója   valóban   a   Diderot   és
enciklopedista   társai   megindította   anyagelvű   bölcselet
volt,   melynek   a   XVIII.   század   óta   mindig   megvoltak
egészen   Zola   fölléptéig   a   maga   képviselői.   Nem   tagad-
juk   mi   azért   egyéb   tényezők   hatását   a   naturalizmus
kifejlődésére.   Így   nevezetesen   készséggel   elismerjük
az   angol   realizmus   abbeli   hatását,   mely   a   francia   iro-
dalomban   is   reakciót   keltett   az   eszményítő   romantika
ellen;   még   inkább   elismerjük,   hogy   a   naturalizmus   -   —
habár   szerintünk   nem   tekinthető   a   romanticizmus
egyenes   fejleményének   —   azért   sokat   örökölt   Hugó
Viktornak   a   rút   és   groteszk   érdekében   lándzsát   törő
híres   elméletéből   s   az   ő   fékevesztett   képzelete   csapon-
gásából,   valamint   a   szintén   romantikus   Gautier   Teofil
merészebb   elemzése   módjából   és   sajátságos,   mindent
túlságosan   érzékíteni   törekvő,     manapság       «impresszio-

---

98
nizmus»   néven   ismeretes   stílusából.   De   ezek   mind   mel-
lékes   körülmények   és   tényezők,   s   midőn   arról   van
szó,   hogy   a   naturalizmus   eredetét   nyomozzuk   s   leg-
bensőbb   mivoltát   meghatározzuk,   ezt   kielégítő   és   meg-
győző   módon   csakis   a   materializmus   alapján   tehet-
jük meg.

---

VII. Zola mint az újabb irodalom erotikájának
fő képviselője.
NATURALIZMUSRÓL
  vallott   fölfogásunkat   még
jobban   megerősíti,   ha   a   modern   naturaliz-
mus   apostolának   s   egyszersmind   az   újabb
irodalmi   erotika   legfőbb   és   legnagyobb   hatású   kép-
viselőjének,   Zola   Emilnek   (1840—1902)   regényeit
vizsgáljuk.   Míg   ugyanis   a   korábbi   naturalisták   csupán
híres   elődjüknek,   Balzac-nak   nyomdokait   követték   s
az   ő   költészetének   elemeit   fejlesztették   tovább,   Zola
és   követői:   Edmond   Tarbé,   Henri   Céard,   Jules
Case,   Léon   Hennique,   Alain   Bauquenne,   Léon   Allard,
Francis   Poictevin,   Paul   Bonnetain,   J.   H.   Rosny,   Paul
Margueritte,   Lucien   Descaves,   Gustave   Guiches,   Guys
de   Maupassant,   J.   K.   Huysmans   (ez   utóbbi   a   sataniz-
musáról   hírhedt   förtelmes   «Lá-bas»   c.   regény   írója
később   jó   útra   tért)   és   mások   (műveik   ismertetése   a
«Polybiblion»   c.   folyóirat   szépirodalmi   kritikai   rovatai-
ban)   —   nem   fogadván   el   a   mérsékeltebb   Daudet
Alfonznak   kiegyenlítő   törekvését,   a   Diderot   követelé-
sét   akarták   korlátlan   merészséggel   végrehajtani.   Zola,
kezébe   ragadva   a   «természetesség»   jelszavával   kitűzött
zászlót,   kihívó   föllépéssel   a   naturalizmusnak   egy   újabb
fajtáját,   a   kísérleti   regényt   (román   experimentál)   töre-
kedett     megalapítani.  Vele     a     modern     naturalizmus a

---