Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
106 A regénysorozat hat első tagját a közönség és a mű- bírálat meglehetős hidegen fogadta, legfölebb gyönge stílusát és trágárságait rótták meg. A párisi közön- ségnek, mely a Figaro, a Gil Blas s a többi lapok rovataiban úgyis elég botrányos dolgokat olvashatott, még valamivel erősebb szer kellett. De megjelent a sorozat hetedik darabja, a «L'Asssomoir» s vele nagy fordulat állott be egyszerre. A regényt a «Bien public» mellékletéül kezdték közölni, azonban félbe kellett hagyni, annyi volt a tiltakozó előfizetők száma e «borzalmasság» ellen. Ekkor egy napilap tette közzé egész terjedelmében. Egyszerre megkezdődtek a heves polémiák pro és contra s a regényt csak úgy kapkod- ták a könyvpiacon. Hosszú időn át egész Paris másról sem beszélt a színházaktól kezdve a kávéházakig, s bár a komolyabb műbírálat erélyes hangon tiltakozott a francia irodalom ilyetén megbecstelenítése ellen, a kiadások egymást érték s a mű jóval százezer pél- dányon fölül forgott az olvasóközönség körében, mely- nek kíváncsiságát éppen a heves polémiák okozta nagy zaj igen fölcsigázta. Zola ekként rengeteg olvasót vall- hatott magáénak, pedig hátra volt, ami még nagyobb izgalomba hozta az íróvilágot és olvasóközönséget egyaránt, a «L'Assomoir» folytatása: Coupeau leányá- nak «természetrajza» hiányzott még. Hallatlan vak- merőségének s egyszersmind anyagi sikereinek tetőzé- seül 1880-ban a hírhedt «Naná»-val lépett föl. A kri- tika ekkor még inkább fölzúdult ellene; voltak azon- ban, kik a regényben irányművet láttak s a szoknya- politika persiflage-át: a második császárság bűneinek merész leleplezését. Ezen alaptalan belemagyarázás következtében az olvasóközönség úgy tekintett a műre, 107 mint amely a császárságtól támogatott romlottság ke- peiben a nemzeti ébredés visszahatását fejezi ki. Az elámított közönség kapva-kapott ezen újabb művön is, mely rövid idő alatt másfél százezer példányon fölül kelt el. Ily ünnepeltség még mindig nem elégítette ki Zola szertelen becsvágyát és hiúságát: szerette volna az ellene zúdult szépirodalmi kritikát is lefegyverezni. Megírta tehát elméleti műveit, mintegy kódexbe akar- ván foglalni a naturalizmus rendszerét. De lássuk a Rougon-Macquart regénysorozatot kissé közelebbről, hogy az olvasó jobban megismer- hesse a naturalizmusnak mint az erotikus irodalom legdurvább elfajulásának alkotó elemeit. Míg a korábbi naturalisták csak egyes alakok pathológiai esetét dol- gozták föl, Zola egy egész nagy család történetét tár- gyalja. E család történetének vázlata a következő: a regénysorozat első darabjában (La fortune des Rougons, 1871) van elmondva, hogy a dédanya, Fouque Adela'ídc utolsó sarja volt egy provence-i családnak; elfajult, aljas teremtés, maga a megtestesült érzékiség; amellett indulatos és szeszélyes nő, úgyhogy általában eszelős- nek tartották, s ezt annál kevésbbé lehetett csodálni, mert atyja az őrültek házában halt meg. Tizennvolc éves korában mint egy jókora földbirtok örököse férj- hez ment egy faragatlan paraszthoz, Rougon-hoz, ki mint kertész szolgált nála. Egy év múlva gyermekük születik, Péter, míg az apa hamarosan meghal. A fiatal asszony ekkor vadházasságra lép az iszákos Macquart kádárral s viszonyukból két gyermek születik: Antal és Orsolya. Kezdetben a három gyermek nem ismerte vérségi viszonyuk természetét s egyforma vadságban nőttek fel; mihelyt azonban az ifjú Péter átlátta hely- 108 zetét, arra törekedett, hogy lerázza nyakáról testvéreit, s apja halála után mindenféle furfanggal odáig viszi a dolgot, hogy anyja, ki utóbb megtébolyodott, az ő javára lemond birtokairól. Orsolya minden hozomány nélkül egy kalaposhoz, Mouret-hez megy nőül, Péter pedig egy olajkereskedő leányával lép házasságra Plassansban, hol mindezen események lejátszódnak s ahol Zola gyermekéveit töltötte. Ipának üzletét Péter veszi át, kinek neje, Felicité, beviszi a nemzetségbe az értelmességet, de egyszersmind a szertelen uralom- vágyat és fondorlatokra való hajlamot. Felicité öt gyermeket szül: Eugént, Pascalt, Aristidet s két leányt: Mártát és Sidoniet. Ezek a Rougonok. A ciklus második tagjának, a La curée (1874) című pénzügyi regénynek főalakja Aristide Rougon, a testvérek legfiatalabbja, akit kapzsisága szennyes üzle- tekbe kever. Neje még csak haldoklik s ő már viszonyt sző egy más fiatal nővel, kivel utóbb nem sokat törő- dik, mert neki csak a pénz a lelke. A nő, Renée, aztán vétkes viszonyt kezd mostoha fiával, Maxime-mel s mikor ez utóbbi egy rút, de gazdag leányt készül elvenni mostoha anyja itt nem részletezhető módon mindenkép vissza akarja őt hódítani, de látva Maxime-nek nem éppen erkölcsi motívumtól fakadó hajthatatlanságát miután férje haragját egy értékpapírral lecsendesítette, teljes elfásultságba megy át. Aristide apjának mostoha testvére, a már említett Macquart Antal, katonai szol- gálati éveinek leteltével visszamegy Plassansba, ho Péter és neje az örökségéből kitúrtat valahogy lecsil- lapítják. Antal iszákosságra adja magát és büszke rokonainak bosszantására nőül vesz egy csarnokhölgyet, Joséphine Gavoudan-t, aki dolgozik ugyan helyette, de Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|