Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
109 sokszor lerészegszik ő is, mint férje. Házasságuk gyü- mölcse két gyermek. — A La Conquéte de Plassans (1874) c. harmadik ciklus-tag nemzetségbeli főalakjai Mártha, Rougon Péter leánya, kit Ferenc, Orsolyának, Macquart leányának Mouret kalapossal való házasságá- ból született fia vett nőül. Egy Faujas nevű abbét bizonyos politikai célból küldenek Parisból Plassansba. Ez a pap aljas módon használja fő küldetése érdeké- ben Márthat, aki hevesen beleszeret s szerelmi elva- kultságában túlad gyermekén és férjét is a bolondok házába csukatja, de midőn az abbé visszautasítja sze- relmét, férjéhez fut vissza, ki addigra már valósággal megőrült. Mártha szörnyet hal, férje pedig fölgyújtja tulajdon házát, hol a boldogságát földúló abbé tartóz- kodik. Mindketten odaégnek. A Le ventre de Paris (1875) c. piaci regénynek női főalakja Liza, Macquart Antal leánya. A ciklus e negyedik tagjának érdektelen cselekvényét egészen el- nyomja a temérdek leíró részlet, melyekben Zola a párisi központi árúcsarnokkal ismertet meg, visszataszító módon leírva a különféle árusító bódékat. Elrémítő példát nyújt itt az impresszionista stílusra, mellyel különösen a sokféle szagot igyekszik érzékeltetni, gyakran a zene köréből véve a kifejezéseket, pl. hogy a sajtszagok szinfóniát énekelnek; a hentesbódékban az erjedő húsnemű, a halpiacon a tűrhetetlen bűz, s a zöldségpiac különféle cikkeinek bódító, penetráns szaga mind trilláz, hangicsál a legkülönbözőbb skálák- ban. — A ciklus ötödik tagjában (La Faute de l'abbé Mouret, 1875) újra egy pap szerepel, az említett sze- rencsétlen házaspár, Ferenc és Mártha fia: Mouret Sergius, kit mint beteg fiatal papot nagybátyja, Pascal 110 orvos, a falusi plébániáról egy Paradou nevű félreeső szép parkba visz el. Zola itt is, mint a Paris gyomra c. előbbi regényében, a legvégsőig hajtja az impresszio- nista stílust, csakhogy féktelen, tobzódó képzelete itt már a legdurvább bestialitással szövetkezik. A kert pompájának leírásában helyenként szintén zenei mű- szókat és műkifejezéseket használ, s a legfurcsább szin- fóniát alkalmazza a virágokra, mint pl. hogy az ibolyák pézsmaszagú hangokat (des notes musquées) bocsáta- nak ki; a hajnalkák szemérmetlen trillákat (des trilles indiscrets) zengnek s több efléle; mindezt azonban fölül- múlja az, midőn a virágokat megelevenítve s meztelen nők alakjával ábrázolva a legszemérmetlenebb érzékingerlő módon rajzolja ébredő nyiladozásukat. Ebbe a kertbe kerül a fiatal pap, kinek szunnyadó érzékisége egyelőre bizonyos féktelen, itt nem részletezhető Mária-kultusz- ban nyilvánul, de csakhamar erőt vesz rajta a termé- szet tenyésztő ösztöne, midőn a kertben mindenütt és mindenben a pantheisztikus módon megszemélyesített természetnek termékenyítő működését szemléli. Meg- kíméljük olvasóinkat ama bestiális hasonlatok és szó- képek említésétől, amelyekkel Zola a természetnek e működését illusztrálja. E természeti buja képeknek és jelenségeknek az érzékiséget felgerjesztő hatását a fiatal abbéra fokozza még két nőnek a jelenléte. Az egyik önnön testvére, Désirée, a másik pedig a park föl- ügyelőjének leánya, Albiné. Amaz egy kövér, ostoba, szép állat (une idiote d'une beauté de béte), kinél a serdülés időszakában föllépni szokott bizonyos jelensé- gek helyett a természeti érzéki ösztön a baromfi-udva- ron levő majorság szaporításában leli kielégítését. Az abbénak csak ránéztében is kínos érzelmei támad- 111 nak. De még erősebb hatással van reá a másik nő, Albiné, aki voltakép a Paradou-park érzéki hatásának, ösztöningerlő működésének megszemélyesítője. Midőn az abbé betegségéből föllábbad, ő lesz viszont a fiatal leányra nézve a természeti ösztön jelképe, s nemsokára megértik «a természet szavát és engednek a kert parancsának)). A regény cselekvénye, ha ugyan ilyesmi- ről szó lehet, azzal végződik, hogy az abbé egy Archangias nevű barát szózatára odahagyja a «paradi- csomi idyll»-t — mint Zola nevezi hallatlan cinizmussal regényét — megbánja vétkét és papi kötelességeinek teljesítésére indul. A magára hagyott Albiné virágillat- tal öli el magát. íme, ilyen Zolának egyik degeszmé- nyibb» alkotása! Képzelhetni előre, milyen lesz a többi. Az olvasótól némi kis türelmet és elnézést kérünk, hogy a kép teljessége végett legalább a főbb műveket lehetőleg rövid vázlatban még bemutathassuk. Rougon Péternek legidősebb fia, Eugéne, atyja durvaságát és anyjának uralomravágyát s fondorlatokra való hajlamát örökli. Ő a Son Excellence Eugéne Rougon (1876) című politikai regénynek főalakja. Politikai regénynek mondtuk, de voltakép ez a regény is az ember állatiasságát rajzolja. Az otromba testal- katú Rougon-fi már miniszterré lesz. S e regényben a republikánus érzelmű író fölhasználja az alkalmat arra, hogy III. Napóleon miniszterét a legaljasabb embernek rajzolja, s vele kapcsolatban rettenetesen gyalázza a császárság intézményeit. Eugéne-nek egy Clorinde nevű kalandor grófnővel van viszonya, ki mindenkép neje szeretne lenni s azért folyton ingerli érzékiségét, s minthogy Eugéne nem akarja nőül venni, azért bosszú- ból — Napóleon kegyeibe jutva mint a császár ked- Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|