Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
134 szembehelyezkedtek a naturalistákkal, mert az ő meg- meggyőződésük szerint a naturalizmus pusztán másolja az életet és természetet, holott a költőnek saját alanyi- ságán át csak mintegy szuggerálnia, sejtetnie kell a dolgokat, nem pedig nevükön megnevezni; ezért a szimbolizmus csak jelképeket nyújt világos fogalmak nélkül s így elsősorban hangulatokat kelt és lírikus jellegű. A szimbolizmus mintegy eltünteti a tárgyi világot s helyette egy képzeletalkotta világot teremt, melyet érzelmi talajból fakadó, érzetelemű szavakkal és kifejezésekkel ábrázol. Költői nyelvükben tagadhatla- nul sok a szépség, különösen a hangulatokat kifejező zeneiség. Erre vonatkozik a verlaine-i poétikai jelszó: fő a zeneiség. (De la musique avant toute chose.) A szimbolistákat erkölcsi szempontból dekadens költőknek is szokás nevezni, mégpedig nem ok nél- kül, mert csakugyan közel állanak Baudelaire-hez és a már említett többi dekadens költőkhöz. Nézzük csak kissé közelebbről ezen iskola fejének, Verlaine-nek költészetét, mely valóban hű visszatükrözője az ő egész egyéniségének. Verlaine anyjától és egy nőrokonától túlságosan elkényeztetett gyermekként nevelődött föl. Már mint lyceumi tanuló megismerkedett a hírhedt Baudelaire költészetével. Tizenhétéves korában fölkeresi a nyil- vános házakat. Már ekkor gúnyt űz a legszentebb dolgokból s ily szellemben kezd verseket írni, melyek huszonkétéves korában «Poémes saturniens» című külön kötetben (1866) jelentek meg. Ezután egyre kicsapongóbb életmódot folytat késő éjjelig korcsmá- ról-korcsmára járva abszintet kezd inni, mely lassú méregként remegést és epileptikus rohamokat idéz elő 135 nála. Egyszer azután megismerkedve egy bájos leány- nyal, jobb útra kezd térni. Ekkor írja azokat a látszó- lag tiszta és nemes, valójában azonban mesterkélt ér- zelmeket tartalmazó verseket, melyek 1870-ben «Bonne Chanson» címmel jelentek meg. Ugyanezen évben, a porosz-francia háború kitörésekor megnősül, de neje az ittasan és későn hazajáró s durva tettlegességre is vetemedő férjétől egyidőre szüleihez menekszik. Utóbb kibékülnek; gyermekük is születik. Ekkor történik, hogy Verlaine levelet kapott egy ismerősétől, melyhez csatolva voltak az ifjú Rimbaud Artúr versei, Verlaine bíráló véleményének nyilvánítása végett. E versek ké- sőbb «Une saison en enfer» címen (1873) jelentek meg. Belőlük egy tehetséges ifjúnak teljesen romlott, durva lelkülete sugárzik ki. Verlaine azonban el volt ragadtatva a versektől, mert hízelgett neki, hogy Rimbaud az ő követőjének vallja magát. Parisba hívja őt s a legbensőbb barátság fejlődik ki köztük. Verlaine együtt dorbézol szintén kicsapongó hajlamú barátjával; 1872-ben elhagyja hitvesét és gyermekét s világgá megy Rimbaud-val együtt. Megfordulnak több ország- ban, nyelvtanítással tartva fönn magukat. Eközben mindketten egyre mélyebben süllyednek s végül a két jóbarát összevesz. Verlaine Brüsszel nyílt utcáján két- szer rálő Rimbaudra, akit megsebesít. Ezért börtönbe kerül. Felesége válópört indít ellene. A börtönben értesül arról, hogy nejétől elválasztották. Ez a hír megtöri. Papot hivat, meggyónik és megáldozik. Ekkor írja sokat magasztalt vallásos költeményeit, melyek később «Sagesse» címen (1881) jelentek meg. Fogságából 1875 elején kiszabadulva, anyja falura viszi, de ő csakhamar otthagyja nyugalmas helyét s 136 ismét kóborogni kezd különböző országokban. Ebből az időből származik egy ifjú iránt érzett, a szó szoros értelmében vett szerelmének hatása alatt az «Amour» és a «Bonheur» című verskötete. Majd ismét Rimbaud- val találkozik össze Strassburgban egy korcsmában. Ittas állapotban elhatározták a hazatérést, de közben összevesznek s késő este bottal támadnak egymásra. Az athlétatermetű Rimbaud véresre veri Verlaine-t s azután eltűnik a nagyvilágban, Verlaine pedig Parisba tér vissza, ahol — mivel említett vallásos tartalmú versgyűjteménye, a «Sagesse», nem hoz neki jövedel- met — most újságíróvá szegődik és förtelmes dolgokat írogat, kicsapongó életmódját továbbfolytatva. Mint- hogy egy ízben ittas állapotban késsel támadt 75 éves édesanyjára, ismét fogházra ítélték. Innen kiszabadulva folytatja iszákos életmódját. Mikor anyja meghal, még inkább elzüllik. Idejét kávéházakban, éjjeli lebujokban és — kórházakban tölti. S mégis népszerű lesz. Újság- író barátjai egekig magasztalják költeményeit. Leg- gyöngébb verseit is busásan fizetik, de bár sokat keres velük, a sok ital és nők minden szerzeményét föl- emésztik, úgyhogy anyagilag nagyon megszorul. Ekkor írta két — nem nyilvánosan közrebocsátott, hanem — ötszáz számozott példányban kiadott pornografikus művét («Hommes» és «Femmes»), melyek nagy jöve- delmet hajtottak neki. Ezek mellett egyidejűleg nem átallott vallásos költeményeket is írni. De lassanként elhagyta az életerő s ötvenkétéves korában egy ifjú barátnéja lakásán meghalt. Íme, Baudelaire-rel együtt a mi Ady Endrénk mintaképe! Lássuk most, miféle érzésvilág nyilvánul meg ennek a züllött életű ember- nek költészetében. Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|