141
életet biztosító anyagi helyzet kivívása lett. Élvezni,
mulatni, az életet — új magyarsággal szólva — telje-
sen «kiélni»: ez volt a kor egyik legfőbb törekvése.
A társadalmi osztályoknak eltolódása is hamarosan
észlelhető lett. A magyar gentry, melynek erkölcsisége
a liberális korszakban egyre inkább elhanyatlott, anyagi-
lag is a tönk szélére jutott. Annál inkább elhatalma-
sodtak a világháború folyamában piszkos és becstelen
úton hirtelen rengeteg vagyont szerzett új gazdagok,
akiknek irodalmi ízlése csak a léhaságot, az erotikát
áhítozta.
A közgazdaság terén a szabadkereskedelmi rend-
szerrel párhuzamosan a nagytőkések kezébe jutott az
irányító gyeplü, másfelől az ipari munkásság körében
egyre jobban hódított az osztályharcot fölidéző s lel-
ketlen idegenfajta vezérektől szervezett és irányított
szocializmus, mely lényegében tekintve, mint tudjuk,
a történelmi materializmus elvében gyökeredzik. Folyó-
irataiban «A szocializmus», «Munka Szemléje», »Vilá-
gosság», «Úttörő», «Társadalmi forradalom» nem
egy helyütt a szabadszerelmet hirdette s hírlapjaiban
(főleg a «Népszavá»-ban) szívesen közölt erotikus
verseket.
A tudományos kutatás nagyrészt szintén a mate-
rializmus álláspontjára helyezkedett. A természettudo-
mányok tekintélye nőttön-nőtt. A darwinizmus bioló-
giájának hirdetése nemcsak hogy hitelvesztetté nem
tette a természettudomány művelőit, sőt inkább öröm-
mel fogadták még Büchner és Vogt német tudósokat
is, kik az új felvilágosodás apostolaiként ellátogattak
hozzánk és előadásokat tartottak, melyeket a Pester
Lloyd fönnen magasztalt. Még a szellemi tudományok
142
körében is tért hódított a pozitivizmus, mely az
anyagelvűségnek csak módosított kiadása, s mely az
emberiség fejlődésében is változhatlan természeti tör-
vényeket nyomoz. A pozitivizmus hatása alatt a törté-
nelmi tudományokban fő föladat lett az anyaggyűjtés,
adatközlés, melynek kétségtelenül megvolt a maga
tudományos jogosultsága és jó eredménye, de hát-
térbe szorította a magasabbrendű történelembölcseleti
fülfogást s a szellemi tudományok körében alkalma-
zandó módszeres eljárást. Az irodalomtörténet köré-
ben szintén a tárgytörténeti érdeklődés uralkodott
mindenekfölött, az alkotó egyéniség, az írói lélek, a
költői pszyché megértetése helyett. Itt is az adatok
özönében elenyésztek az irodalmi életet irányító szel-
lemi tényezők. Ha pedig a pozitivista alapon álló
irodalomtörténetírók és műbírálók mélyebb fölfogásra
törekednek, akkor is csak Taine nyomdokain haladnak
s az irodalmi jelenségeket csak expresszív jellegüeknek
tartják és a magasabb értékeket nem veszik figye-
lembe, esztétikai normákra nem sokat adnak, az etikai
szempontokat pedig egyenesen kirekesztik az írói mü-
vek értékeléséből. így pl. Schöpflin Aladár, a Nyugato-
sok körének legtehetségesebb műkritikusa, «Magyar
Írók» c. könyvének (Nyugat kiadása, Bp., 1917.)
elméleti részeiben, mint már e mü ismertetői is (Bp.
Szemle, 1918. 150—6. 1.; Irodalomtörténet, 1918.
61. 1.) kiemelik, teljesen a történelmi materializmus
szempontjából ítélkezik. így érthető, hogy Heltai Jenő,
Móricz Zsigmond, Vajda János és Kafka Margit ero-
tikus költészetét említett művében ő igen szépen tudja
méltatni, kimagyarázni, minden elítélő megjegyzés nél-
kül. De sehol sem volt hangosabb minálunk a poziti-
143
vizmus, mint az ú. n. progresszív politikusok folyó-
iratában, a «Huszadik Század»-ban, mely legcéltudato-
sabban küzdött az egész világnézet uralomrajutásáért.
(L. Thienemann Tivadar cikkét: «A pozitivizmus és a
magyar történettudományok». Minerva, 1922, I. évf.,
1. szám.)
A filozófiiai tudományok közül a pozitivizmus
hatásának leginkább a pszichológia volt kitéve, mely
már-már természettudománnyá látszott átvedleni. A böl-
cseleti tudományban nálunk különösen Schopenhauer
tanítása lett divatos s erősen éreztette hatását pesszi-
mista világnézletével költészetünkben is, főleg a lírá-
ban; így névszerint némileg már Reviczky Gyula, még
inkább Komjáthy Jenő költészetében. Utóbbi már
Nietzsche műveiből is táplálkozott.
A magyarság lelki világának megbomlasztására nagy
hatással volt különösen a hírlapirodalom, főleg a fő-
városi liberális sajtó, mely Ludassy Móric sajtófőnök-
től bőkezű támogatásban részesült már ezen korszak
elején. E hírlapok körül találni először nagyobb szám-
mal zsidó eredetű írókat, többnyire magyarosított ne-
vekkel (mint pl. Újvári Péter - Neuwelt Pinkász,
Timár Szaniszló = Schwarzenberg Mór, Bedé Jób =
Rosenberg Jakab stb.), úgyhogy ez is a hiszékeny
nagyközönség félrevezetésére szolgált. A hírlapok leg-
nagyobb része már a nyolcvanas évek elején a zsidó
kapitalizmus birtokába vagy legalább is irányító hatal-
mába került, amelynek fő-fő érdeke lett, hogy egyebek
közt a szépirodalmat is fegyverhordozójává szegőd-
tesse. Ha keresztény író ilyen hírlaphoz akart dolgozó-
társul bejutni, meg kellett tagadnia meggyőződését s
a tőkevállalkozás irányának szolgálatába kellett lépnie.
Dostları ilə paylaş: |