150
egyúttal családjának a további jóllétet, hogy maga
ajánlkozik a bárónak nénje helyébe. Mindezeken a
darab írója a háttérben csak mosolyog, megbocsátó
mosollyal, mert az ő morálja szerint semmin sem kell
fölháborodni, csak részvéttel mosolyogni. S ezt a
gyalázatos morált tapsolta a Vígszínház közönsége!
S ennek a morálnak hirdetőjét akarja egy műkri-
tikusunk a róla festett írói arcképben kiváló költő-
nek tekintetni! Jellemző, hogy Heltait még átdolgozá-
saiban is erotikus irányzat vezeti. így nevezet szerint
átdolgozta egyebek közt Augier és Labiche «Az erény-
díj» című vígjátékát, olyan kétértelműségekkel, sőt nyílt
trágárságokkal is tűzdelve meg, hogy még a Vígszínház
közönsége is fütyüléssel és kivonulással tüntetett ellene,
mikor a darabot 1916-ban február havában előadták.
Megjegyezzük még, hogy Heltai éveken át belső munka-
társa volt Kiss József lapjának, a «Hét»-nek.
Ugyancsak ebben a szépirodalmi lapban kezdte
meg munkásságát Kiss József sógora: Kóbor Tamás
(családi nevén Bermann Adolf) novella- és regényíró,
Bródy Sándor követője, egyébként ennél jóval tehet-
ségesebb író, aki a piszokban sem vájkál oly mélyen,
mint mestere. A fővárosi élet köréből veszi regénye
tárgyait (Budapest, Hamupipőke) s mélyebb lélektani
föladatokat igyekszik megoldani, mint mestere, Bródy,
de újabban mintha ellankadt volna írói ereje, mert el-
csépelt thémákat fölötte unalmasan dolgoz föl, mint
ezt a «Halál» című regényében (1918) és újabb el-
beszéléseiben láthatni.
A naturalista irányhoz tartozik s még szintén a
nyolcvanas években lépett föl mint regény- és színmű-
író Kabos (eredeti nevén Rosenberg) Ede, újságíró.
151
Egyik regényét, a «Fehér éjszakák» címet viselőt (1893)
e sorok írója ismertette (Kath. Szemle, 1894.) s mint
már ez ismertetésből kitetszik, e regény naturalista
jellegű, sőt helyenként pornografikus részletei vannak.
Tárgya az orfeumi artisták életéből van véve. Kényes
tárgy ugyan, de a tárgyválasztás ellen magában véve
nem lehetne kifogásunk, mert elvégre az artisták sem
mind egyformák s az ő életükből is lehet szivünket
megindító küzdelmet rajzolni. Kabos Ede azonban a
zúgkomédiások érzékies szeretkezéseit tárja elénk, durva,
trágár jelenetekben. Női főhőse egy modern szirén,
aki elbukik és fokról-fokra süllyed. Az író e bukásban
csak a sors, a végzet játékát látja. Hasonló irányú
«Szivárvány» című novellás kötete (1915).
Legtermékenyebb naturalista regényíró Szomaházy
István (eredeti néven Steiner Arnold) hírlapíró, aki
már 1887-ben önálló kötettel (Szöktetés a zárdából
és egyéb elbeszélések) lépett föl s azóta csak úgy
ontja a regényeket. Említett első kötetében egy diák-
gyerek szöktet meg egy növendék-leánykát a kolostor-
ból; mesél azután egy férjes nőbe szerelmes fiatal-
emberről, akit végül nagynénje tesz boldoggá. Morálja
ez: ((Asszonyok, lányok! egy szép fiatalember ellen
sohase tegyetek kifogást». A «Clairette-keringő»-ben
(1895) és a «Selyemruha» c. kötetében (1910) még
inkább megnyilvánul az erotikára való hajlama. Ujabb
regényeiben kevésbbé erotikus, de azért léha fölfogású.
Szomaházyval egyidőben lépett a hírlapírói pályára
Szomory Dezső (eredetileg Weiss Móric), aki egyik
legfőbb képviselője irodalmunkban a legszemérmetle-
nebb erotikus regény- és drámaköltészetnek. Első ön-
álló kötete «Az elbukottak» (1892) már címével sej-
152
teti erotikus tartalmát. A Nemzeti Színházban előadott
drámái közül «A rajongó Bolzay lány» (1911), nem
tekintve drámai nagy fogyatkozásait, erkölcsi fölfogás
dolgában nem más, mint magasabb színvonalon meg-
írt pornográfia. A Bolzay leány nem annyira rajongó,
mint inkább hisztérikus. S ez az idegbetegség ragadós-
nak látszik a műben, mert nemcsak a Bolzay leány
hisztérikus, hanem Bolzay Sándor is, a bárónő is, a
szobalány is, sőt még a színfalak mögött idegbántal-
makban kínlódó ezredes is. A Vígszínházban előadott
«Györgyike, drága gyermek» c. drámájának (1912)
címbeli főhőse esküvője előtt átengedi magát szerel-
mesének s azután mással lép oltárhoz. Viszont szerel-
mesét, akiért lángolt, hamarosan visszautasítja s ugyan-
akkor egy éretlen ifjúnak odaígéri magát egy évi határ-
időre. Ez a nő nem jellemalak, hanem elfajzott ösztönű
nőstény állat. Hasonlóan durva Bella című színműve
(1913), melynek hősnője a morál insanity-nek kóros
megtestesülése. «Hermelin» című színművében (1916)
egész meztelenségükben vannak bemutatva bizonyos
bohém-élet kulissza-titkai. Igazi kloáka-idill. Még ennél
is förtelmesebb «Matuska» című színműve, melyet a
Vígszínház 1917. október havában adott elő, noha már
két évvel előbb készen volt a darab, de a cenzúra
miatt nem kerülhetett színre. Ebben egy magyar báróné,
ki még számadó juhászával is szemérmetlen játékot
űz, egy hatalmas termetű, egyébként ostoba orosz
fogoly katonatiszttel folytat viszonyt, de amilyen álla-
tiassággal, a szeméremnek még csak nyoma nélkül is
ez a darabban történik, az már egyenesen perverzitás-
számába megy mindenki előtt, aki a tisztességre ad
valamit. A báróné kretin fia meg félteslverével, elhunyt
Dostları ilə paylaş: |