153
apja törvénytelen leányával szeretkezik nyílt színen.
Szomory Dezső király drámáiban a történelmi drámával
is megpróbálkozott, de csak a történelmi köztudattal
szembehelyezkedő elferdített alakokat rajzolt s dl. Lajos
király»-ában erotikus színezéssel pathológiai jellem-
alakot teremtett. Teljesen a pornográfia mocsarában
fetreng a «Fidibusz» című szennylapban névtelenül
megjelent, de mint kitudódott, tőle való Balog Tuta
kalandjai című elbeszélésével, amely egy rablógyilkos
cigánybanda (köztük a nőket meggyalázó Balog Tuta
cigánylegény) bűnpörének tárgyalásából vette förtelmes
anyagát. E novella betetőzése írója rothadt erkölcsi
fölfogásának, akit Kéri Pál, Kosztolányi Dezső és
Szilágyi Géza a «Nyugat» c. folyóiratban egekig magasz-
talnak. Magában a «Nyugat»-ban is (1916. nov. sz.)
megjelent «Mándy Kázmér öngyilkossága» címén egy
novellája, mely röviden szólva perverz irodalmi szörny-
szülött, szintúgy az «Isteni kert» (1918) című novellás
könyve. Mellesleg említve, Szomorynak stílusa is szo-
morú példája annak, hogy mennyire süllyedt a magyar
nyelv ebben az erkölcsi fertőben. Zűrzavaros, fellengős,
nagyokat puffanó a költői dikciója legújabb színművé-
ben is, a «Glóriá»-ban (1923), melyben már szakítani
látszik korábbi irányával, ha ugyan bízni lehet abban,
hogy ilyen durván erotikus író megtagadja múltját.
Egyelőre reméljük.
Az eddig bemutatott naturalista regény- és dráma-
írók nemcsak időrendben elsők, hanem egyúttal meg-
mételyezői az újabb magyar szépprózai irodalomnak s
példaadói az erotikának, némelyik a pornográfiáig ter-
jedően, akiket hamarosan a hasonló szellemű dráma-
és regényírók egész sorozata követ. Nincs terünk, sem
154
kedvünk valamennyivel bővebben foglalkozni, de hiányos
lenne a kép, ha újabb erotikus íróinkat teljesen mel-
lőznó'k s azért röviden fölsoroljuk, mégpedig idő-
rendben azon regény- és drámaíróinkat, akikről tudo-
másunk van s akik a szó szorosabb értelmében vett
erotikus íróknak nevezhetők. Dévajság, pajzánság, némi
sikamlósság, egyszóval pikantéria bizonyára fölös szám-
mal akad itt nem említett szépíróink műveiben is, de
mi csak azokat tesszük szóvá, akik határozottan érzék-
ingerlő célzatúak s csupán oly műveket, melyekben
fajtalan elemek és szemérmetlen részletek vannak, akár
elburkoltan, akár pedig nyílt trágársággal előadva.
Nincsenek a sorozatban azok az újabb nevesebb
regény- és drámaírók, kik írói pályájuk elején egy
vagy két erotikus színezetű művet írtak, de hamarosan
és teljesen szakítottak ezen irányzattal. Ugyanilyen
okból mellőzzük itt azon régebbi verses beszélyek
szerzőit, kiket a német Ada Christen-nel kapcsolatban
már említettünk. Fölemlítjük a kevésbbé neves írókat
is, de csak azokat, akik önállóan megjelent művekkel
léptek föl. Ellenben mellőzzük a szépirodalmi folyó-
iratokban megjelent kisebb termékeket és szerzőiket.
Színműveknél az előadás évét jelezzük. (Rövidség okáért
a novellákat n, a regényeket r s a színműveket sz_
hetükkel jelöljük meg.)
Békey Imre: Az életviszonyok hatalma, 1903. r
(Materialista fölfogásmóddal a prostitúció van benne
mentegetve.) Ifj. Hegedűs Sándor: Az ősszerelem, 1903.
n. (Grisette-történetek.) Hűvös Kornél: A gyermek,
1904. sz. (Egy elzüllött nő bukását viszi színpadra
durva erotikával.) Guthi Soma: A szaharai konzul,
1905. sz. (Két fölszarvazott férj, nagyon érzékiesen
155
színezett cselekvény keretében.) Fényes Samu: Ártat-
lanok, 1908. sz. (Éppen nem ártatlan hatású színmű.)
Bíró (Blau) Lajos: Férfiak, 1909. sz. (Egy lipótvárosi
gazdag nő körül lejátszódó, erotikus keretbe állított,
perverz jelenetekkel bővelkedő ú. n. drámai játék.)
U. a. Családi tűzhely, 1910. sz. (Három egyfelvonásos
darabban állítja pellengérre a «polgári» morált. Hármas
arculütése a házasság szentségének.) U. a. Marie és
más asszonyok, 1910. n. (A nőstények könyvének
lehetne nevezni.) U. a. Sárga liliom, 1910. sz. (Erotikus
színezetű, egy kávéházi különösen trágár jelenettel.)
U. a. Nyári zivatar, 1911. r. (Úgy mondhatni, alap-
eszméje az, hogy nem kell a hitvesi hűséget merev
dogmának fölfogni, mert a szenvedély ellen úgysem
tehetünk semmit.) U. a. Tavaszi ünnep, 1913. sz.
(Irányzatára nézve méltó párja az előbbinek.) U. a.
Az utolsó csók, 1913. sz. (Léha erkölcsi fölfogása
egyező az előzőkéivel.) U. a. Serpelette, 1914. r. (Fő-
alakja egy bacchánsnő módjára tobzódó színésznő.)
U. a. A mélység lakói, 1917. r, (Az erkölcsi szenny
kiteregetésében itt sem ismer az írója mértéket.) Don
jüan három éjszakája, 1917. r. (Azt hisszük, eleget
elárul a cím maga is.) U. a. A Molitor-ház, 1918.
(Egyik főalakja megbecsteleníti unokahugát s utána
egy gyermekleányt akar szeretőjévé tenni.)
Egyike legdurvább naturalista íróinknak: Móricz
Zsigmond. Ehelyütt a nagyon termékeny írónak egyéb
műveit (Sári bíró, Erdő-mező virága, Boldog világ
stb.) mellőzve csupán erotikus munkáit soroljuk föl,
mégpedig csak az önállóan megjelent köteteket: Hét
krajcár, 1909. n. (E kötet két elbeszélése: Csipkés
Komárominé és A cica meg a macska — az érzékiség
Dostları ilə paylaş: |