Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
125 Balzac-hoz a pénzkérdés erős hangsúlyozására nézve nem a legkisebb mérvben hasonlít. Balzac azt írja nő- vérének művei egy részéről, hogy azok irodalmi cochonnerie-k s csak a busás tiszteletdíj egyetlen ér- demük . . . Mindenesetre fölöttébb jellemző, hogy az irodalomtörténetet Zola kísérelte meg először finan- ciális oldaláról írni meg s hogy egy új mértéket hozott be az írók műveinek esztétikai becslésébe, amely e kérdésben összpontosul: Hány kiadást ért? Egy szel- lemes tárcaíró (Maximé Gaucher) abból indulva ki, hogy «cochon» volt az első szó, mit Zola, életírója szerint, gyermekkorában kiejtett s amiért atyjától azon- nal pénzt is kapott, gonoszkodva jegyzi meg, hogy bizonyára ez egy szóval nyert öt frank jutott eszébe Zolának ama napok valamelyikén, mikor az általa írt tisztességes dolgok egy centimet sem hoztak erszé- nyébe. Ez ugyan csak élc, hanem Guy de Maupassant sem tud nagyobb dolgot hozni föl Zola dicsőségének illusztrálására, mint azt, hogy a pénz, mit annyira nélkülözött volt, most csak úgy ömlik hozzá, — oly dicséret, mely rosszakaratú gyanúsításnak is megjárná. Zola naturalizmusa — mely létjogáért való küz- delmében korábbi írókra hivatkozott, másfelől meg az újabb irányokkal szemben fönnen kérkedve új műformá- nak mondta magát, — igaztalanul hirdette magáról, hogy visszahatás akar lenni a romanticizmus ellen, mert hiszen ami helytelen, ferde kinövés volt a romantikus irányban: a rút szertelen kedvelése, a groteszk alakok (már Hugó Viktornál is) s általában a fékevesztett képzelet csapongása, azt a naturalizmus nemcsak nem szün- tette meg, sőt inkább egyenesen a legszélsőbb végle- tekbe hajtotta. Míg azonban a romantikus regényírók 126 minden túlzásaik mellett sem tagadják meg az ember erkölcsi valóját, lényünk magasabb és tisztább felét: Zola naturalizmusa az emberből állatot alkot s formai tekintetben is egészen elanyagiasítja a művészetet. Vagy talán a félszeg eszményítés, a túlzó idealizmus hibáit akarta a naturalizmus kiirtani? Akkor meg elkésett, mert ezt már megtették jóval előtte a realista irányú költők. így tehát önként fölmerül a kérdés: miféle jogcíme marad a naturalizmusnak a szépirodalomban a többi irányok mellett szerepelnie? Semmi —, hacsak nem a művészet teljes, korláttalan szabadságának prokla- málása s egyszersmind megvalósítása. Erre is meg fogunk felelni, de mivel a művészet öncélúságának elve olyan probléma, mely külön behatóbb megvitatást kíván, ezt egy további fejezet számára tartjuk fönn. Zola naturalizmusa a művészi eszményítésnek éppen ellentéte s a legdurvább anyagiság körébe vezet. Nincs itt helye a naturalizmusnak az emberi lélek, erkölcsi szabadság s a jellem megtagadását hirdető tanai ellen síkra szállanunk, csak arra akarunk még rámutatni, hogy a művészi jellemzés és cselekvény, a regénynek ezen éltető elemei, Zolának s általában a naturalista íróknak anyagelvi fölfogásával teljes lehetetlenné válik. A regény, mint tudjuk, az eposznak egy egész nép szellemvilágát letükröző széles keretű rajza helyett az egyént állítja elénk érdekes küzdelmeivel. Ámde az anyagelvü fölfogás, tagadván az embernek erkölcsi ön- állóságát, fatalisztikus világnézlete szerint az egyénből a környezet idomította állatot alkot, s csak vakon ide-oda rángatott bábalakokat rajzol. Minél tökélete- sebb valamely lény, tudvalevőleg annál nagyobb vál- tozatosságot és eredetiséget tüntet föl fajának egyedei- 127 ben. A sajátos különbözet, mely az állatvilágban csu- pán a fajokban van meg, az embernél már az egyes egyénekben is megnyilatkozik. A naturalizmus anyag- elvü fölfogása ellenben az egyént is csak típusnak tartja s ezzel véget vet minden igazi egyénítésnek s egyszersmind minden lélektani motiválásnak. A kör- nyezet szerinte döntőleg hat az embernek mindennemű cselekedetére s így tönkre teszi a valódi egyéniséget. Mily máskép jellemez az igazi nagy művész. Shakes- peare még a baromias Kalibánt is egyénnek tudta rajzolni. A jellemzés hiánya folytán nagyon termé- szetes, hogy a naturalizmus művészi cselekvényt sem tud alkotni, s jellemből folyó küzdelem helyett, mint láttuk, csak lazán egybefércelt kalandokat és terjengős leírásokat kapunk. Zola naturalizmusának anyagelvű fölfogása szük- ségképen a fizikai és erkölcsi rút teljes, korláttalan szabadossággal való rajzolására vezetett. Mert ha nem létezik erkölcsi világrend s az ember lénye puszta érzékiség, akkor — magyarán szólva — szabad a vásár! Zola naturalizmusa a szépirodalmat dudvával és gyommal benőtt, szemét és piszok számára való le- rakodó hellyé akarta változtatni. A fennköltebb gondol- kozásmódot, a finomabb ízlést, tisztultabb érzelmeket terjesztő s ezek révén az erkölcsöt megnemesítő iskolát a naturalizmus sűrűen fölaggatott, meztelenséget áb- rázoló tábláival zugképtárrá alakítja. Ahová tartóz- kodás nélkül szoktunk üdülni menni, szórakozni, nemes gyönyört élvezni, ott a naturalizmus kéteshírü házat emelt; ahol a magunkhoz hasonló emberi alakoknak szívünket-lelkünket megkapó érdekes küzdelmeiben gyö- nyörködtünk, ott barmokat látunk a piszokban és sár- Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|