Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- VI. Realizmus és naturalizmus Ez utóbbi ki- fejlődése.
80 testi fele volna! (Így ítél Ábrányiról Császár Elemér i. m. 288. 1., aki részletesen ismerteti regényeit.) Gozsdu Eleknek Arany János halála évében (1882) megjelent regénye, a Köd, az orosz regényírók költé- szetéhez áll közelebb. Itt is a szerelem a főmotívum, mégpedig az események középpontjában egy vidéki Don Jüan szeretkezése van, aki beteg feleségének viruló özvegy mostoha húgába szeret, s mikor a szegény asszonyt szeretteinek árulása sírba viszi, nőül veszi sógornőjét, de az első hetek mámora után megunja őt, új kalandok után jár s elcsábítja a tanító leányát s egy parasztmenyecskére is kiveti hálóját. A megoldás tragikus: a hitszegő férj párbajban elesik. Gozsdu regényének erotikus tartalmát nem ellensúlyozza a végső fejlemény, hogy a szerelmi szenvedély romlásba dönti az embert. VI. Realizmus és naturalizmus Ez utóbbi ki- fejlődése. UNTEK Jenő nagy irodalomtörténetében az Arany János halálától napjainkig terjedő korszakot (1882—1920.) a realizmus és naturalizmus korának nevezi. Ő ezen költői műelveket említett művében közelebbről nem határozza meg, mert isme- retüket föltételezi. Pedig — mint meglátjuk — neves tudósok sincsenek egészen tisztában ezen műirányok- kal. Nevezetesen nem tesznek a kettő között ponto- sabb különbséget, s némelyek (pl. de Vogüé, 1. i. m. I. 22.) nem is tartják e különbségtételt fontosnak; különösen helytelenül fogják föl a naturalizmusnak mibenlétét. Nem lesz tehát fölösleges, ha a szóban- forgó költői műirányokkal, melyek tárgyunkkal, az erotikával szoros összefüggésben vannak, kissé beha- tóbban foglalkozunk. A realizmus, bár nagyon összetett fogalom, mind- amellett könnyebben meghatározható. Ennek meghatá- rozásában vagy — összetettsége miatt mondjuk inkább — körülírásában azt a hibát szokták elkövetni, hogy el- hagyják egyik-másik lényeges jegyét. A realizmus, mint neve is mutatja, a költészet körében elsősorban való- szerű fölfogásmód s ennek megfelelő alakítás. E műelv csirája megtalálható már a romanticizmusban is, mely 82 szintén valószerű ábrázolást kíván nyújtani, míg azon- ban a romanticizmus legfőbb tényezője és ismertető jegye az, hogy a régebbi korokhoz, főleg a nemzeti múlthoz fordul s ezt többé-kevésbbé, de mindig esz- ményíti: a realizmus a jelen életet rajzolja s gyakran a társadalmi kérdéseket tolja előtérbe. A realista költő továbbá ahelyett, hogy rendkívüli alakokkal akarná képzeletünket fölcsigázni s az eseményeket vagy cse- lekvényt izgatóan kiszínezett külső bonyolításokkal igyekeznék érdekessé tenni: többnyire egyszerű meséi- vel s az életből vett természetes alakjaival elevenné tudja tenni a mindennapi, közönséges életviszonyok rajzát is azzal, hogy az emberi szív küzdelmeit híven tünteti föl s főleg hogy a jellemek összeütközésében érdeklő lélektani fejleményeket tár elénk. Nem a rend- kívüli érzések és szenvedélyek festésének hajhászata jel- lemzi s nem idegrázkódtató helyzetek és csodás alakok rajzára törekszik, hanem a nemzeti és egyéni változa- tokban sajátosan megnyilatkozó örök emberinek hű jellemzésére, a szív életének eleven rajzára. A képzelet üres, játszi gyönyörködtetése s a kíváncsiságot föl- csigázó kalandos mesék helyett inkább az emberi lélek- nek s az erkölcsi világ egy-egy mélyebb igazságának tükrét és gyönyörködtető példázását kívánja nyújtani. A realista költő az emberi erkölcsök átlagos minősé- gét tünteti föl, vagyis sem legendás nagy hősöket, káprázatosan fennkölt alakokat nem rajzol, sem viszont fölöttébb silány gazembereket vagy éppen emberi ször- nyetegeket, hanem efféle különleges lények helyett közönségesen előforduló embertársainkat festi; olya- nokat, akiknek természete jóból és rosszból van össze- téve; olyanokat, akik leggyakrabban, úgyszólván foly- 83 tonosan szemünkbe ötlenek. Ilyen a realizmusnak tárgy- köre, melyet az is jellemez, Hogy a realista költő rendszerint a társadalom alsóbb rétegeiből veszi alak- jait s a kisemberek lelki világa iránt érdeklődik. A realista művészet legkevésbbé egyéni jellegű, mert az író legkevesebbet ad önmagából, inkább a tárgy, a valóság hű föltüntetésére törekszik. Ez ter- mészetesen nem zárja ki, hogy a realista költő is lehet szubjektív, többnyire szatirikus, avagv humoros, de szatírája nem szokott maró gúnnyá válni és retorikus szinű lenni, mert a szónoklás a realizmusnak egyik fő ellentéte. A realista költők az irónia helyett inkább humorosak, a humornak derültebb vagy sötétebb for- májában, de az életben észlelhető sok baj és nyomo- rúság láttára sem szokott az igazi művészi realista író önmagával meghasonló vagy kétségbeeső pesszimistává, avagy pedig embergyűlölővé válni, hanem sokkal inkább szereti, semmint megveti embertársait, még ha gyar- lóik is. A realista költő többnyire higgadt, nyugodt hangú s nem festi alakjait hevülettel vagy álmélko- dással, részrehajló rokonszenvvel, avagy túlzó ellen- szenvvel. Úgy tünteti föl az életet, amint van s amint közvetlen tapasztalásból megismerte. A realista költői mű épp ezért bizonyos tekintetben élményi jellegű s mindig eredetibb, mint a romantikus mű; mert az eleven, változatos, mindig új meg új alakulatokat létre- hozó életnek megfigyelésével készül. A realizmusban tehát a képzelem romantikai mű- vészetét, a szabad csapongást a megfigyelés művészete váltotta föl. A realista költő az embert mindennapi körülményei közt, az átlagos és változékony jellemeket a köznapi életben ügyeli meg. Nem szereti a meg- Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|