Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
84 lépőt és titokzatosságot s azért az érzelmek lélektani elemzésével és a cselekvények legapróbb indítóokainak kihámozásával, szinte tudományos módszerrel akar min- dent kimagyarázni. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a realizmus a képzelet kirekesztésével merő ész- leletekből és rideg tapasztalásból áll, mert lehetséges helytelen észlelet is és lehet igazságtalanul is látni. A realista költők is a szemléltetés művészi eszközeivel elképzeltetik a valóságot s nem pusztán látott és tapasz- talt dolgokat tárnak elénk, hanem költői intuícióval, belső meglátással föltárják az élet és emberi szív rej- tettebb valóságait is. Másrészt a realista írók leleménye nem tapad a valóság aljasságaihoz és szennyéhez, hanem mindig kiválogatva alkot s így bizonyos dolgoknak kizárásával jár. Ez a művészetnek alapelve és senkitől kétségbe nem vonható létjoga. Végre — s ezt jól jegyezzük meg magunknak — az igazi realista költő szíve legbensőbb rejtekében mindig megmarad keresz- ténynek. Nem így a naturalizmus követői. A naturalizmus szónak többféle használata van. Mint az iskolázottságnak ellentéte a tudományok s a különféle műügyességek körében is szerepel. A szónak ily féle jelentései nem érdekelnek itt bennünket. Nehe- zebb és sok ellenmondásra volt alkalmat szolgáltató a naturalizmusnak mint műelvnek meghatározása a képző- művészetek, különösen pedig a költészet körében s ezen belül főleg a regényköltés terén. E körben a naturalizmus eredeti, etimológiai értelme szerint a ter- mészet hű utánzását vagy más szavakkal: a termé- szetességre való törekvést jelenti. Ámde ezen etimoló- giai jelentés — mint látni fogjuk — korántsem illik rá ama költői irányra, melyet a naturalizmus jelöl. A ter- 85 mészetességre való törekvés nem új keletű s nem is jellemző bélyege a naturalizmusnak, sőt ellenkezőleg a naturalizmus egyenes megtagadása nevének, mert mint alább kimutatjuk — a természetet teljesen meg- hamisítja. Látnivaló, hogy a szónak etimológiai értel- mezése nem igazít útba bennünket. De szintily kevéssé várhatunk fölvilágosítást a naturalizmus igazi mivoltára nézve maguknak a natu- ralistáknak elméleti fejtegetései alapján. Balzac, ki már a naturalista regényíró (romancier naturaliste) nevet használja, még inkább a Goncourt-testvérek formuláz- zák ugyan regényírói célzatukat, de sem náluk, sem Zolánál, aki több elméleti művében rendszeres natu- ralista programmot iparkodott megállapítani, nem talál- juk a naturalisztikus irány igazi mivoltát szabatosan kifejtve és helyesen megállapítva, annál kevésbbé, mert mügyakorlatuk elméletükkel éppen nincs összhangzásban. A naturalista írók hangzatos jelszavai után igen elterjedt az a fölfogás, melyet Bródy Sándor regényei- nek megjelentekor némely hírlapok nálunk is hangoz- tattak s mely szerint a naturalista irány a valónak, igaznak szépítgetés nélküli pontos és hű visszatükröz- tetésében keresi a művész, a költő föladatát. Innen a «verismo» elnevezés, melyet az olasz naturalisták sze-, rétnek használni. Nem szólva egyelőre arról, hogy nem a nyers, durva valóság és meztelen igazság ki- lej ezése teszi a művészet föladatát, látni fogjuk, hogy ez a nézet sem illik rá teljesen a naturalizmusra. Sokan vannak másfelől, akik azt hiszik, hogy a naturalizmus lényege a frivol, aljas, különösen az er- kölcsileg rút dolgok hajhászásában határozódik. így vélekedik Haraszti Gyula is, aki egy terjedelmes könyvé- 86 ben (A naturalista regényről, Bp. 1886.) két ízben is ezt mondja a francia naturalizmus «leglényegesebb» jellemvonásának. (L. i. m. 234. és 348. 1.) A rút raj- zolása mindenesetre egyik legfőbb eleme és legjellem- zőbb bélyege a naturalizmusnak, de még ez sem fejezi ki lényegét, mert hiszen, mint az erotikára vonatkozó világirodalmi kis összefoglalásunkban bőségesen láttuk, legtöbb nemzetnél csaknem minden korban akadtak egyes írók, akik az ember nemtelen hajlamainak, aljas ösztöneinek iparkodván hízelegni, ilyetén elemeket ve- gyítettek műveikbe. Sok műnek jeleztük kis szemlénk- ben eléggé durva erotikus részleteit s e művek még- sem helyezhetők egy sorba és szoros rokonságba az újabb naturalista termékekkel. Végre nem kell összetévesztenünk a naturalizmust a realizmussal, mert habár maguk a költők, különösen a korábbi francia regényírók realistáknak is szeretik magukat nevezni (Flaubert meg éppen romantikusnak nevezi magát), erre mitsem adhatunk. A költők, mint pl. nálunk is Kisfaludy Sándor, olykor fölcserélik a műfajok neveit. Sem Brunetiére, aki különben behatóbb módon foglalkozott a naturalizmussal (Le román natu- raliste, Nouvelle édition, Paris, 1893), sem pedig sok- ban az ő nyomdokait követő Haraszti Gyula, nem tesznek pontos különbséget a kétféle műelv között. Amaz a két műszó erőltetett etimológiai magyarázata alapján némi fokozati különbséget lát a kettő között, de tárgyalása folyamán a realizmus körébe vonja a naturalizmust s az angol realista regényírókat is natu- ralistáknak nevezi, jóllehet éppen Brunetiére találóan fejtegeti azt a nagy eltérést, mely pl. egy Dickens vagy Eliot s másfelől Zola és iskolája közt van. Haraszti Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|