Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
87 meg, noha szintén számos eltérő sajátságban tünteti löl az angol és francia regényírók közti ellentétet, sehol sem határozza meg szabatosan a realizmus és naturalizmus közt levő különbséget, sőt néhol a kettőt egynek veszi; így pl. Eliot Györgyöt is úgy tünteti löl, mint aki az angol «naturalizmus» elveit foglalta rendszerbe. (L. i. m. 265. lap.) A realizmus és naturalizmus közt határozott kü- lönbség van, mégpedig nem csupán fokozati, hanem lényeges különbség s azért a két műirányt jól el kell egymástól különítenünk. Némely realista regényíró is beleesik abba a hibába, hogy merészen erotikus eleme- ket sző bele művébe s hogy másrészt az apró vonások túlságos halmozásával, a lelkiállapotok fárasztó elem- zésével s a külsőségek hosszadalmas leírásával művé- sziesen jellemzetes helyett prózaivá válik: a naturaliz- mus ellenben teljesen művészietlen irányzat, melyet épp ezért tisztán esztétikai szempontból bajos is volna meg- határoznunk. Mondjuk ki ezek után — egyelőre bővebb fejte- getés nélkül s a történeti fejlődés fonalán való kimu- tatást egy kissé elodázva — hogy a naturalizmus mint esztétikai műkifejezés s mint költészeti műelv a művé- szeti materializmust jelenti, más szóval: a naturalizmus a szépirodalom körében azt az irányt fejezi ki, mely- nek legfőbb tényezői, elemei mind az anyagelvű világ- nézletben gyökereznek. Valóban a naturalizmusnak az anyagelvűség a legfőbb, leglényegesebb és legkifejezőbb ismertető jegye. Mi ezt Zola naturalizmusáról szóló tanulmányunkban (Kath. Szemle, IX. évf.) már 1895-ben kimondtuk és iparkodtunk igazolni is. Szinte csodálni lehet, hogy annyi és oly kitűnő esztétikusok, kik a 88 naturalista írói termékeket behatóan tanulmányozták s íziglen taglalták, a naturalizmus problémájának ezen velejére oly kevés ügyet vetettek. Az igazság elferdítése lenne, ha mellőzném, hogy némely esztétikus már rámutatott ama nagy hatásra, melyet a materialista bölcselet a naturalizmusra gyako- rolt. így a többi közt nálunk Haraszti Gyula is ki- emeli e hatást; csak az a baj, hogy a naturalizmusnak sem lényegét nem ebben látja, hanem — mint már említettem — a rút kultuszában, sem pedig eredetét nem ebből magyarázza, hanem egy helyütt az angol realizmus utánzásának tartja (i. m. 12. L), utóbb meg a francia romanticizmus fejleményének bizonyítgatja (i. m. 28—^9.1.). Zola maga — mint alább látni fogjuk — elég világosan utal regényköltészetének materialista alapjára, csakhogy a naturalista műirány jelentőségének értelmezésében elferdíti az igazságot. Sem nála, sem másoknál — tudtomra legalább — nem találni a natu- ralizmus meghatározását a föntebbi fogalmazásban, en- nek minden meghatározó jegyét igazolva a naturalizmus fejleményében. Így pl. Bourget, kit Haraszti is meg- említ, a naturalizmust a pesszimizmusból mint az újabb korszellem egyik fő jellemvonásából eredezteti; Wilhelm Jerusalem, ki egyébként dicsőíti Zolát, korunk realisz- tikus hajlamából eredezteti a naturalizmust; Liebknecht és Röhr a szocializmusból mint ennek megfelelő költői párdarabját. Legkülönösebb a német Pascal elmélete, ki a férfi és női nem viszonyát bizarr módon fejte- getve, itt nem részletezhető szexuális alapon magya- rázza a naturalista irányt. |(Das sexuelle Problem in der modernen Literatur. Berlin, 1890. 1—46. 1.) Hogy a modern esztétikusok a naturalizmus ere- 89 detét és lényegét nem a materialista világnézletben találják és nem ennek alapján értelmezik, annak oka, azt hiszem, abban rejlik, mivel ez esetben a művészetet logikai következetességgel a morállal ha nem is függő- ségi viszonyba, de szorosabb kapcsolatba kellene helyez- niük, már pedig ettől a modern esztétikusok legnagyobb része visszaborzad, mert a művészet öncélúságát, ab- szolút függetlenségét, a «l'art pour l'art» elvét minden áron meg kell menteni. Mi lenne, ha még a költői műirányok megítélésében is a keresztény világnézlet eszméi mint meghatározó, normatív elvek szerepelné- nek?! Pedig látni fogjuk, a művészetek öncélúságának hirdetése alapos tévedés. De vájjon igazolható-e s nem erőszakolt-e a mi fölfogásunk a naturalizmus mibenlétéről úgy, ahogy föntebb jeleztük? Lássuk tehát röviden a naturalista költői irány eredetét a történeti fejlődés szerint. Meg- jegyezzük azonban, hogy rövidség okáért a lírai és drámai műnemben különben is lényegben teljesen egy- azon módon megnyilvánuló naturalizmust mellőzve, tételünk igazolása végett ebben a fejezetben csupán a regényköltés körére szorítkozunk. A regény tudvalevőleg modern műfaj, mely csak a keresztény népeknél fejlődött ki teljesen, mégpedig a francia trouvérek verses epikája alapján. Mellőzve a regény lassú, fokozatos fejlődésének folyamatát, a tár- gyalás fonalát ott ragadjuk meg, midőn a XVIII. század közepe táján az angol, ú. n. családi regény keletkezett, mely a régebbi Amadis- vagy lovagregények hóbortos- ságaival, valamint a pásztori és a politikai galant vagy heroikus regények ízetlenségeivel teljesen szakítva, azon elemeket vitte be a regényköltésbe, amelyekből utóbb Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|