Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
77 Jókai erkölcsi érzékének ijesztő megfogyatkozására még csak egy regényét említjük, mely De kár meg- vénülni! címen 189,6-ban jelent meg. Ez a regénye is valójában nem egyéb, mint hóbortos, képtelen, frivol hangú mese, tele leplezett érzékiséggel, melynek rontó hatását nem enyhíti semminemű komolyabb célzat, sőt inkább már címében jelzett alapeszméjéül egyenesen azt példázza, hogy megvénülni csak azért kár, mert nem lehet folytatni az ifjúkori szerelmi kalandokat és kicsapongásokat. Hz a regény pusztán műalkati szem- pontból sem mondható sikerültnek. Formájára nézve ugyanis közbeszúrásokkal telt «dictando»-regény, mely- ben a költőnek egy «vén öcsémuram» barátja beszéli el élményeit. A regény hőse korán nősül, de azért a felesége, kit utóbb szintén megcsal, már csak a hatodik rubrikában következik. Szeretkezéseinek története volta- kép hét különböző novellából áll, melyek nagyon mesterkélten fonódnak együvé. Legfurcsább a regény vége, hol a feleség s valamennyi szerető összekerülnek, akik közül az egyik, kit a regény hőse felesége előtt leányának tüntet föl, a háznál marad, s az író reánk hagyja elgondolni: tovább folyik-e a viszony a leány és a nős férfi közt, ki felesége szemét egészen bekö- tötte. Hát biz ez nem valami épületes befejezés. Az sem utolsó műfogás, hogy a hősnek valamennyi kedvesét egy apácafejedelemnő — a legelső volt szeretője -— toborozza együvé, akinek ezenfölül époly valószínű, mint megható működésköre még az is, hogy ő szerez be színésznőket az operához. Szintily furcsa figura a bárgyúságig jóságos nagybácsi, aki szemet huny öccse léhaságain, aminthogy maga a költő is a víg regény ürügve alatt mindvégig igazi kedvteléssel beszéli el az 78 úrfi ügyeskedéseit. Valamennyi alak közt legtisztessé- gesebb egy zsidóleány s ennek apja, akik igazi meg- testesülései a becsületességnek és a nemesszívűségnek. Ezeknek rajzában Jókai szinte tüntetőleg nyilvánítja filoszemita érzelmeit. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha a De kár megvénülni! írója e regényének megjelente után három év múlva, 1899 szeptember havában, 75 éves korában nőül vett egy 20 éves zsidóleányt. A regényírás terén az Arany János haláláig ter- jedő korszakból erotikus költőnek kell jellegeznünk Toldy Istvánt, Ábrányi Kornélt és Gozsdu Eleket. Toldy Istvánnak egyetlen regénye Anatole (1872), melynek három részre szétszakadó cselekvénye Francia- országban játszik. Címbeli hőse, a későbbi hírlapíró, korán árvaságra jut s mint gyermekifjút gyámatyja egy jóhírben álló családhoz adja szállásra, hol egy leány elcsábítja az ifjút, ki minden szemérem nélkül enged a kísértésnek s hónapokig tiltott viszonyban él vele. Mikor utóbb nőül akarja venni, megtudja, hogy a leány — jólelkű, de korlátolt anyja segítségével — már korábban eladta magát egy öreg bankárnak s ő hozzá sem a szerelem, csak az érzéki vágy vezette. Anatole csalódásában fegyvert emel önmaga ellen, de életben marad, elvesztve hitét a nőkben, s bosszúból nőcsábításra adja magát. A második részben a hős megkíván egy kis polgárleányt s hogy megejthesse, szerelmet hazudik neki, de mikor Anatole találkára erőszakolja, megdöbben s mélységes fájdalma észre téríti az ifjút is. A harmadik történet a főcselekvény. Szerelmi viszony ez is, de más természetű: Anatole-t és egy napóleoni tábornok leányát, Odalie-t, teljes, kölcsönös szerelem fűzi egymáshoz. Ezt a leányt azon- 79 ban még csak megkérni sem meri. Tárgyi és személyi aggodalmai vannak. Mint véresszájú republikánus újság- író fél a monarchikus érzelmű apa tagadó válaszától; bizonytalan jövője s a leány kacérsága is aggasztja; másfelől csalódásai miatt úrrá lett rajta a kétely és az elfogultság: nincs már ereje, hogy boldogítsa ked- vesét. Kétségbeesésében főbe lövi magát. Már Gyulai Pál (Bp. Szemle, 1873, 224 45. 1.) megrótta e regény léhaságait, melyben a francia rea- lista regények mintájára sajátos módon vegyül, az emelkedettség és a sárban fetrengés. Toldy István szili- darabokat is írt. Ezek közül nevezetes volt a Kornélia c. színmű (1874), melyben egy állatias érzékiségű férfi durva szeretkezése oly erős színekkel van rajzolva, hogy a belügyminiszter a darab előadását betiltotta Ebből országos botrány keletkezett a liberális újság- lapok följajdulása miatt s a kormány végre is kénytelen volt a végzést visszavonni. Lívia c. színművében (1874) szintén találhatók erotikus részletek, de ez a darab a katholikus egyház gyűlöletétől lihegő szerző- nek elsősorban a jezsuiták ellen intézett irányzatos műve. Ábrányi Kornél 1874-ben lépett föl A dicsőség bolondja c. regényével, melyet egy évtized alatt még más hat regénye követett. Mind rokonszelleműek. Ábrányi regényeiben az egész történet a szerelem, még pedig többnyire az érzéki szerelem körül forog. Ábrányi életnézetét az emberi értékek olyan fokú kicsibe vevése jellemzi, mely már a léhaság határán jár. Nem veszi komolyan az életet, nem becsüli meg, ami azt igazán tartalmassá teszi, mintha a leghatalmasabb erő, mely az emberiséget mozgatja, a szerelem, még pedig ennek Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|