|
Metafizika – Idő
|
tarix | 06.02.2018 | ölçüsü | 37,26 Kb. | | #26178 |
|
Metafizika – Idő
Ágoston
-
Az idő alapja a változandóság.
-
Ágoston a szubjektív időfogalom első képviselője: „az idő maga is a mi saját munkánk”.
-
Az idő lényege a változás.
-
Háromféle idő létezik: a jelen, a múlt és a jövő, de egyik sem tényleges valóság. Ágoston azért beleegyezik, hogy a kifejezéseket továbbra is használjuk.
-
Csak a folyó idő tartamát mérjük. A folyamatosságot mérjük.
-
Az idő nem az égitestek mozgása, ahogy páran mondják. Minden mozgás lehetne így az idő. A testek időben mozognak.
-
Az idő a testek mozgásának mértéke. A mozgást is idővel mérjük, így a mozgás nem lehet maga az idő.
-
Az idő kiterjedés, de nem térbeli. Az idő a lélek valamiféle tartama.
-
Nem az elmúlt dolgot mérjük, hanem valamit, ami benyomult az emlékezetembe. Az időt a lelkünkben mérjük.
-
A lélek három cselekvése: várakozás, figyelem és emlékezés. A várakozás a jövőre, a figyelem a jelenre, az emlékezés a jövőre koncentrál. Az idő „átfolyása” a lelken és a jövő jelenen át történő múlttá alakulása nem volna lehetséges ezek nélkül.
Huoranszki
-
Az idő a modalitások egy fontos fajtája.
-
A múltat, a jelent és a jövőt temporális modalitásoknak nevezzük.
-
Az idővel kapcsolatos metafizikai kérdések nem csak filozófiai természetűek – természettudományos, fizikai szempontokat is figyelembe kell vennünk.
-
Strawson: azokat a metafizikai elméleteket, melyek a filozófiától független meggyőződéseinket támasztják elő, deskriptív metafizikának nevezzük.
-
A világ folyton változik. Ez a változás csak akkor szűnik meg, ha eszméletünket vesztjük.
-
A változásnak mértéke van. A változás gyorsan és lassan is végbemehet.
-
Arisztotelész szerint az idő a változás mértéke.
-
Az idő abszolút és relációs felfogása:
-
Gondolatkísérlet: ha a világban csak egy metronóm létezne, mérne valamit? Ha mér valamit – abszolút felfogás. Ha nem – relációs felfogás.
-
-
Arisztotelész elmélete sokáig elfogadott: változás nélkül lehetetlen időről beszélnünk
-
A relációs felfogás szerint ha nincs mihez viszonyítanunk, nincs se tér, se idő. Nem szükéges, hogy a tér összes pontja be legyen töltve – elég, hogy be lehessen töltve.
-
Shoemaker – Fagyott világ:
-
Három elkülönült rész, mindenki vagy ide, vagy oda tartozik, középút nincs. A három rész lakói tökéletesen megfigyelhetik a többi részt. A régiók néha megfagynak. B régió lakosai fagyás után csak azt látják, hogy a másik két helyen hirtelen sok minden változott. Mindegyik szelet megfagy különböző időközönként, mikor ezek egybeesnek, senki sem érzékel semmit, mégis múlik az idő – legalábbis a lakók joggal feltételezik. A Shoemaker-gondolatkísérlet világában van változás, mert ha nem lenne, nem lenne időfogalom sem.
-
Newton fizikájában egy fő probléma, hogy el kell –e fogadnunk az abszolút időt és teret: Newton: nem élek feltevésekkel (mégis kénytelen volt)
-
Newton – Leibniz vita:
-
A fizika és a metafizika összefüggenek
-
Leibniz: Relációs felfogás: az események közt is lehetnek relációk, ilyen pl. az okság. Leibniznél nincs abszolút tér és idő, a tér két tárgy közti távolság, az idő pedig két esemény közti távolság. Ha nem lennének tárgyak, nem lenne értelme térről beszélni. Ha nincsenek események, nincs idő sem.
-
Newton szerint a tér és az idő olyasmi, mint valami bazi nagy tartály, amiben a fizikai események történnek. Leibniz szerint így viszont nem lenne értelme a kérdésnek, hogy a világegyetem hol és mikor van.
-
Az abszolút idő nem mérhető és nem észlelhető – Newton szerint szükségünk van a fogalomra, mivel egyes fizikai fogalmak csak így érthetőek. Ez fizikai szempontból meggyőző, metafizikaiból nehezen elfogadható.
-
Múlt, jelen, jövő
-
Arisztotelész: a most vajon változik –e folyamatosan?
-
Ágoston: ahogy kimondom, hogy „most”, már nem most van, nem lehet megragadni a pillanatot.
-
Relativitáselmélet – téridő: egységként kezeli a teret és az időt, mégsem lehet őket teljes analógiába állítani a metafizikában
-
Az időnek sajátos irányultságot tulajdonítunk, a térnek nem. Ugyanaz az esemény nem történhet meg többször, de ugyanaz a tárgy lehet ugyanazon a helyen akárhányszor.
-
A most megfelelője az itt. A most teljesen mulandó, az itt nem.
-
Prezentizmus – csak a jelen létezik. Ágoston foglalkozott vele: múlt már nincs, jövő még nincs, csak a jelen létezik. Ez hasonlít a statikus időfelfogáshoz. Probléma: ha valamire rosszul emlékszünk, eltöröljük a múltat.
-
Statikus felfogás
-
A jövő tényei módosíthatók. Nem csak várakozásaink vannak, hanem változtathatjuk is a jövőt.
-
Alap: a temporális kijelentések igazságfeltételeivel kapcsolatos meggyőződés. (Mi teszi igazzá vagy hamissá a kijelentéseket? A múltról és a jelenről tudunk valamit, a jövőről nem. Mindent késve észlelünk, mert idő kell ahhoz, hogy észleljünk (csillagászat)). A tények mindig ugyanolyanok, akár a múltra, akár a jelenre, akár a jövőre vonatkoznak; léteznek vagy nem léteznek.
-
Dinamikus időfelfogás
-
A múlt és a jelen nem módosítható, a jövő igen. Aktív ágensek vagyunk, nem csak passzív befogadók.
-
A jövő alakul. A statikus felfogás a dinamizmus szerint fatalizmushoz vezet. A dinamikus felfogás elveti a kizárt harmadik elvét: szerinte vannak olyan kijelentések, amelyek se nem igazak, se nem hamisak.
-
Az illuzórikus idő
-
Az idő lényegéhez tartozik a dinamikus változás (Arisztotelész nyomán)
-
Ha a változás értelmetlen, az idő lehetetlen – McTaggart
-
Az időbeliség kifejezése:
-
A jelen a fix viszonyítási pont; hozzá képest a múlt távolodik, a jövő közeledik.
-
McTaggart: lehetséges az időre úgy utalni, hogy a jelen szerepe nincs a középpontban – múltbéli viszonyítási pontokat kell keresni. Az így kifejezett viszonyok a B-sorozatok. Aki így értelmezi az időt, az dátumok sorozatának tekinti; a B-sorozat változatlan viszonyokat fejez ki. McTaggart szerint a hagyományos időfelfogás ellentmondáshoz vezet.
-
McTaggart gondolatmenete:
-
Az idő lényege a változás
-
A változást csak A-sorozatként értelmezett idő fejezhet ki
-
Az A-sorozatként értelmezett idő ellentmondásos
-
Az idő nem létezik
-
A valóságos idő
-
McTaggartnak lehet igaza is, meg nem is. A harmadik út az, hogy a valóságos időt B-sorozatként értelmezzük (de hogy?!)
-
McTaggart cáfolata: a szerző helytelenül alkalmazza a változás fogalmát, ugyanis változáskor a dolgok tulajdonságai változnak, nem az eseményekéi.
-
McTaggart mellett: van ilyen is, de ha elfogadnánk igaznak, a következmény mégis hülyeségnek tűnne.
-
Időutazás (Doki, segíts!)
-
A tér és az idő különböznek.
-
Fő kérdés: lehet –e úgy mozogni a térben, mint az időben? Mi a különbség a tér és az idő közt? A dolgok relatív térbeli elhelyezkedése változhat, de ez az idővel nem eshet meg. Lehet, hogy magasabb vagyok apámnál, de idősebb nem („Musztafa! Hopp!”)
-
Az idő sajátos irányultsága alapján nem lehetséges az időutazás. Meg logikai problémákat is szülne:
-
A jövőbe utazva csak gyorsabban haladnánk végig az időn, amin úgyis elindulnánk
-
A múltba utazva: lehetetlen, hogy valaki előbb érkezzen meg, mint ahogy elindulna. Ezt át lehet hidalni – külső és belső idő különbsége (én előbb indulok el, mégis külsőleg később érkezem).
-
Senki nem tehet olyat, ami logikailag lehetetlen. Nem ölhetem meg a nagyapámat, pl.
-
Idődimenziók
-
Az időutazás logikailag lehetséges, de milyen időszerkezet kéne?
-
A térnek van több dimenziója, az időnek is lehet
-
Judith Jarvis Thomson: iker-gondolatkísérlet; a két iker más-más idődimenzióban él
-
A kétdimenziós idő lehetővé tenné az időutazást, de egyúttal logikai ellentmondásokhoz vezetne.
-
A topológiai probléma:
-
Topológiai vizsgálódásnál eltekintünk a mérhető tulajdonságoktól
-
Lehetséges topológiai időszerkezetek: nyíl, kör, fa
Nyíl
|
Kör
|
Fa
|
Általános időszemlélet.
|
Örök visszatérés
|
Kiindulópont adott, az idő múlásával szaporodnak az elágazások
|
Ha nyíl: van kezdete és vége; ha vonal, nincs
|
Ciklikus időszemlélet – ugyanaz az idő ismétlődik
|
Az idő irányultsága: minél több elágazás, annál előbbre járunk az időben
|
Ha a hegye a mai dátumot jelzi, és nyúlik, az a dinamikus időfelfogás
|
Kiköthető, hogy melyik irányba haladunk
|
A múlt fix, a jövő nyitott
|
Ha a hossza nem változik: statikus időfelfogás
|
|
|
Determinisztikus világban ésszerű
|
|
Indeterminisztikus világban ésszerű
|
-
Nesze semmi:
-
Az idő fa szerkezetű, a topológiai tulajdonságok határozzák meg az idő irányát
-
Az idő nyíl szerkezetű, az idő tulajdonságokra nem redukálható tény
-
A fizika fejlődésével talán lesz valami.
Hegel (A gondolkodás kínzókamrája)
-
Arra válaszol, hogy micsoda a tér és az idő
-
Együtt kell tárgyalni őket: egységbe tartoznak, nincs külön abszolút tér vagy idő
-
Hegel a Mechanika részben tárgyalja a kérdéskört: a tér és idő világában van otthon a mechanika
-
A mechanikai nézőpont
-
Newton után terjedt el, célja az, hogy minden tudományt mechanikusan tárgyaljon.
-
A nézőpont szerint bármi, ami az adott dologgal történik, külső okokkal magyarázható.
-
De csak az tárgyalható így, ami híján van az önlétnek, az önállóságnak
-
Az embert is megpróbálják így szemlélni, de nem lehetséges
-
A mechanikus szemlélet tovább akar lépni: azt is maga alá hajtaná, amire nem alkalmazható (pl. ember, történelem stb.)
-
Hegel szerint nem minden térben és időben létezik
-
Csak a mechanika hatóköre alá tartozó dolgok tér- és időbeliek (azok, amelyek kívülről határozódnak meg)
-
A tudat tér és idő felett létezik, nem lokalizálható, a tárgynál, az egésznél és önmagánál van egyszerre
-
Az egymáson kívüliség
-
Elszigetelt, elvont, bensőség és transzcendencia egysége.
-
Az öntudat lehetőségfeltétele a tárgytudat. A tárgytudat, az öntudat és az egész tudata feltételezik egymást
-
Ami nem térben és időben van, azt egymáson kívüliség jellemzi
-
Az objektumok térben és időben léteznek
-
Ha léteznek egymáson kívüli tárgyak, egymásra hatnak – az üres, absztrakt tér köti őket össze
-
Az egymáson kívüli dolgokat pozitív módon a tér, negatív módon az idő köti össze.
-
Az idő változás, pusztulás és keletkezés
-
Az idő
-
Az idővel változnak a dolgok
-
Metafizikai különbségtevés:
-
Tér- és időbeli
-
Tér és idő feletti
-
Téridőn kívüli
-
Az igazság az egymáson kívüli dolgok mögött van (az abszolútum)
-
Minden a totalitás mozzanata
-
A fizikai tárgyak nincsenek „tudatában” a totalitásban való létüknek, de attól még a totalitásban léteznek, ez jelentkezik térként és időként
-
Összekötő: tér
-
Az idő ellen „küzdenek” a tárgyak: „szeretnék” megőrizni izoláltságukat, de erőt vesz rajtuk a totalitás, elmúlnak és megváltoznak
-
Az egymástól elkülönült létezők nem tudnak egymástól elkülönülni: minden a totalitás mozzanata, igazából nincs más
-
Az pusztul el, amiben nem fejlődött ki a totalitáshoz tartozás; ami ilyen, az elpusztul és megváltozik.
-
Ami örök: szellem, eszme, igaz
-
Az idő nem érzéki érzék – de a tér sem az. Nem látjuk őket, de a változást látjuk
-
Ahol változás és múlás van, azt időben fogja fel a létező így
-
Az idő a lét negatív egységének a formája
-
Nem azért van végük a dolgoknak, mert időben vannak, hanem azért vannak időben, mert véges a megismerésük (nem tudatosítják magukban az abszolútumhoz való tartozást)
-
Minél önállóbb valami, annál inkább tudatosítja magában az abszolútumhoz való tartozását (?)
-
Nem az időben keletkezik minden: az idő maga a keletkezés és az elmúlás
-
Az idő a totalitás hatalma a végesen
-
Az idő csak ott lép fel, ahol egymáson kívüliség van
Dostları ilə paylaş: |
|
|