Microsoft Word Ktesibiosa doc
Yüklə 2,38 Mb. Pdf görüntüsü
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- Az orgona fejlődése a középkorban a renaissanceig
- 1. melléklet
- 2. melléklet
- 3. melléklet
Ktesibios öröksége 29
Erre az időszakra a „nagyorgona” kialakulása mellett lényegében három típus alakul ki, amelyek méreteikben, kezelhetőségükben és a hangerő vonatkozásában különböznek. A portatív (lat.: portare = hordozni, vinni) egy kisméretű, hordozható orgona, amelyet körmeneteken, felvonulásokon használtak a XII. sz.-tól (41.-42. ábra). A fújtatót a bal, a bil- lentyűket a jobb kézzel működtették. Alapvetően világi hangszer, templomokban csak ritkáb- ban használták. Többnyire a vándorzenészek kedvelték, nyakban szíjon lógott. Néha ketten is kezelték. Virágzásának ideje a XV. sz., majd fokozatosan háttérbe szorult a XVII. sz. közepére, s előtérbe kerül a pozitív. Csak ajaksípokat tartalmazott, ezek száma 6 és 28 között változott. Azonos átmérőjű sípokból állt, felfelé a hangok ezért egyre lágyabbak – fuvola hangzás. (Az ajaksíp a nyelvsípnál kisebb helyet igényel!)
[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 83.] Más hangszerekkel együtt szólaltatták meg, általában tánc kísérőjeként.
[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 83.]
Ktesibios öröksége 30
43. ábra Portatív Hans Memling (1432 – 1494) [http://www.orgellexikon.gally.ch/navigation/geschichte.html]
Portatív Stefan Lochner: Orgonán játszó angyal Köln, Wallraf-Richartz-Museum [http://www.orgellexikon.gally.ch/navigation/ /geschichte.html]
45. ábra Portatív Hölgy orgonával [http://www.orgellexikon.gally.ch/navigation /geschichte.html]
Ktesibios öröksége 31 A pozitív (lat.: ponere = helyezni, rakni) egymanuálos, többnyire pedál nélküli kisebb méretű orgona kevés síppal (46. – 47. ábra). Nem hordozható ajaksípos hangszer. Főként 8’ és 4’–as ajaksípokkal készült. Nemesi palotákban és gazdag kereskedők házában igen gyorsan elterjedt és a renaissance-ban a gazdag polgárság hangszerévé vált. Csak a XVIII. sz.-ban szo- rította ki a cembalo, majd később a zongora. A világi életben önállóan vagy más hangszerekkel együtt szólalt meg; a templomokban a kórus közelében állították fel annak alátámasztására. Megszólaltatása két személyt kívánt: – az orgonistát, aki mindkét kezével játszott, – egy kisegítő személyt, aki a fújtatót működtette. A barokk korban a generálbasszus szerepét töltötte be. A későbbiekben a zenei életből szinte teljesen eltűnt, de ma egyre inkább visszatér a régi zene korhű interpretálásához. Két különböző formában élte túl a változásokat. Egyrészt a XV. sz. óta a nagyorgona második manuáljának párjaként jelenik meg (hátpozitív) vagy egy szek- rénybe beépítve, másrészt – kabinet- vagy kamaraorgonának is nevezik – a világi életben. (Világi változatából alakult ki a XVIII. sz.-ban a kamaraorgona.) A XX. sz.-ban újra megjelent a kisebb templomokban. A pozitív egy kései formáját mutatja a 48. ábra, egy szobaorgonát a XVIII. sz.-ból Castello Sforzesco, Milano) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 84.]
46. ábra Pozitív a XV. sz.-ból Israel van Meckenem metszete (British Library, London) [net]
Ktesibios öröksége 32
47. ábra Pozitív a XV. sz.-ból [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 84.]
48. ábra A pozitív egy kései formája (szobaorgona) XVIII. sz. (Castello Sforzesco, Milano) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 84.]
Ktesibios öröksége 33
A regál (királyi) különleges formájú orgona: lapos, hordozható, kisméretű 8’, 4’ és 16’–as nyelvsípokkal (49. ábra). Éles hangjával a középkor végén a királyi ünnepek szólt és gazda- gította zengésével az udvari kápolna zenekarát. Éles és nazális tónusa miatt a XVIII. sz.-ban feledésbe merült. A kisregál könyv formájú, használat után össze lehetett hajtani. Bibelregal-nak is nevezték.
[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 83.]
A sípanyagok köre is bővült, alakjuk is egyre változatosabb, alapvetően a hangzás érdeké- ben. Kezdetben kizárólag rézből, később ón- és ólombronzból, a XV. sz.-tól már fából, majd papírból és vászonból is készítenek sípokat. (Olasz kifejezéssel a fémsípos orgona orgona di stagno, a fasípos organo di legno, a papírsípos organo di carta, a vászonsípos organo di fela.) Különösen a vászonsípos orgona hangját tartották kkkellemesnek. Der kísérleteztek arannyal, ezüsttel, üveggel, elefántcsonttal, porcelánnal, alabástrommal stb. is. Az alakot tekintve elő- ször hengeresek, később tölcséralakúak (szűkülő és bővülő), a fasípoknál szögletesek. Az orgona egészét tekintve a XVII. sz.-ra születik meg az ún. „nagyorgona”, s kialakul a francia, a német, a spanyol és az olasz iskola mind hangzását, mind kialakítását tekintve. Néhány jellegzetes példát az 50 – 54. ábrák.
Ktesibios öröksége 34
A Szent István bazilika orgonája 51. ábra A kalocsai orgona
Ktesibios öröksége 35
A Zeneakadémia nagytermének orgonája
Az egri székesegyház orgonája Ktesibios öröksége 36
54. ábra A freibergi dóm orgonája (Silbermann)
Ktesibios öröksége 37
A Vitruvius leírás (eredeti szöveg) de Architectura, Liber X Caput 8 1. De hydraulis autem quas habeant ratiocinationes quam brevissime proximeque attingere potero et scriptura consequi, non praetermittam. de materia compacta basi, arca in ea ex aere fabricata conlocatur. supra basim eriguntur regulae dextra ac sinistra scalari forma compactae, quibus includuntur aerei modioli, fundis ambulatilibus ex torno subtiliter subactis habentibus fixos in medio ferreos ancones et verticulis cum vectibus coniunctos, pellibusque lanatis involutis. item in summa planitia foramina circiter digitorum ternum. quibus foraminibus proxime in verticulis conlocati aerei delphini pendentia habent catenis cymbala ex ore infra foramina modiolorum calata.
2. intra arcam, quo loci aqua sustinetur, inest pnigeus uti infundibulum inversum, quem subter taxilli alti circiter digitorum ternum suppositi, librant spatium ima inter labra pnigeos et arcae fundum. supra autem cerviculam eius coagmentata arcula sustinet caput machinae, qui graece kanon musikosappellatur. in cuius longitudine canales, si tetrachordos est, fiunt quattuor, si hexachordos, sex, si octachordos, octo.
3. singulis autem canalibus singula epitonia sunt inclusa, manubriis ferreis conlocatis. quae manubria cum torquentur, ex arca patefaciunt nares in canales. ex canalibus autem canon habet ordinata in transverso foramina respondentia naribus quae sunt in tabula summa, quae tabula graece pinac dicitur. inter tabulam et canona regulae sunt intudinpositae ad eundem modum foratae et oleo subactae ut faciliter inpellantur et rursus introrsus reducantur, quae obturant ea foramina plintidesque appellantur. quarum itus et reditus alias obturat alias aperit terebrationes.
4. haec regulae habent ferrea choragia fixa et iuncta cum pinnis, quarum pinnarum tactus motiones efficit regularum continenter. supra tabulae foramina, qua ex canalibus habent egressum spiritus, sunt anuli adglutinati, quibus lingulae omne includuntur organorum. e modiolis autem fistulae sunt continentes coniunctae pnigeos cervicibus pertinentesque ad nares quae sunt in arcula. in quibus asses sunt ex torno subacti et ibi conlocati, qui cum recepit arcula animam, spiritum non patientur obturantes foramina rursus redire.
5. ita cum vectes extolluntur, ancones deducunt fundos modiolorum ad immum delphinique qui sunt in verticulis inclusi, calantes in eos cymbala, aere implent spatia modiolorum, atque ancones extollentes fundos intra modiolos vehementi pulsus crebritate et obturantes foramina cymbalis superiora, aera qui est ibi inclusus pressionibus coactum in fistulas cogunt, per quas in pnigea concurrit et per eius cervices in arculam. motione vero vectium vehementiore spiritus frequens compressus epitoniorum aperturis influit et replet anima canales.
6. itaque cum pinnae manibus tactae propellunt et reducunt continenter regulas alternis obturando foramina alternis aperiundo, e musicis artibus multiplicibus modulorum varietatibus sonantes excitant voces. Quantum potui niti ut obscura res per scripturam dilucide pronuntiaretur contendi, sed haec non est facilis ratio neque omnibus expedita ad intellegendum praeter eos qui in his generibus habent exercitationem. quodsi qui parum intellexerit ex scriptis, cum ipsam rem cognoscet profecto inveniet curiose et subtiliter omnia ordinata. Ktesibios öröksége 38
A Vitruvius leírás Fuchs Béla fordítása, p. 187/189.
XIII. fejezet Nem mulaszthatom el, hogy a víziorgonákról és összetételük módozatairól rövidesen ne szóljak és ez iratban rólok felvilágosítást ne adjak. Fából összeállított szilárd alépítményre helyezzünk egy broncból készült ládát. Ennek jobb- és baloldalán állítsunk fel az alapra merőleges állványokat, a melyek lépcsők formájára keresztlécekkel vannak összekötve s ezek közé állítjuk a broncszivattyúkat, a melyeknek mozgatható, az esztergán gondosan megcsiszolt dugattyúik vannak. Közepökbe vasrudakat erősítenek, a melyeknek karjain csuklók vannak; azonkívül a dugattyút megnyírt bőrrel vonják be. A szivattyúnek felső síkfödelén körülbelül 3” átmérőjű lyukakat kell alkalmazni, a melyeknek közelében bronc-delfinek vannak csuklósan megerősítve, a melyek láncon lecsüngő és a szivattyú lyukai alá érő födőket hordanak szájukban. Belül van a medence, a hol egy megfordított tölcsérhez hasonlóan látjuk a hangmérséklőt, a mely a vizet tartja magában. Alája tuskókat helyezünk, a melyek körülbelül 3” magasak s ezek egyenletes tért hagynak nyitva a hangmérséklőnek függőleges széle és a láda feneke között. Felső végére van a sípláda erősítve, a mely a görögöknél kanon musikos-nak nevezett gépfőrészt hordja s a mely, ha az orgona 4 regiszterű, hosszirányában 4 csatornára van osztva, ha 6 regiszterű, akkor hat és ha 8 regiszterű, akkor nyolc csatornája van. Minden egyes csatornában pedig egy kakas van megerősítve, a melyet vaskulccsal lehet kezelni s a melyeknek körülcsavarása által a sípládának a csatornába nyíló torkolatait ki lehet nyitni. A csatornák hosszában a hanglemezen ferde irányban lyukak vannak, a melyek egy, a görögöknél pinax-nak nevezett felső deszkába fúrt nyílásokra illenek. E tábla és az alsó hangdeszka közé lapos pálcák vannak behelyezve, a melyek megfelelő távolságokban szintén lyukakkal vannak ellátva és olajjal bekenve, hogy könnyen lehessen őket ki- és betologatni; ezek zárják azokat a nyílásokat és plinthiseknek neveztetnek. Ezeknek be- és kitolásával zárhatjuk és nyithatjuk a nyílásokat. E pálcákra vasrugók vannak erősítve, a melyek billentyűkkel vannak összeköttetésben, úgyhogy a rájuk ható nyomás a pálcák elmozdulását vonja maga után. A táblák fölött torkolnak ki a nyílások, a melyeken át a csatornákból kiszorított levegő utat talál magának; ezek elé pedig gyűrűk vannak enyvezve, a melyekbe a sípok alsó nyílásai beleérnek. A szivattyúból összekötő csövek érnek ki, a melyek a fanyakakkal folyton érintkeznek, de ezek a sípláda nyílásáig érnek, s az esztergapadon előállított szellentyűk vannak reájok erősítve, a melyek a levegőt, a melyet a sípláda már befogadott, visszatérni nem engedik, minthogy a lyukakat elzárják. Ha most a karokat fölemeljük, a tagozott rudak a szivattyú dugattyúját lehúzzák s a delfinek, a melyek csuklókra vannak erősítve, miközben záró fedeleiket a szivattyúba eresztik, ezt levegővel töltik meg s ha a rudak az egymást rohamosan követő lökések folytán a dugattyút fölfelé emelik és a felső nyílásokat a fedőkkel elzárják, az oda bezárt levegőt a nyomás következtében az összekötő csövekbe tolják, a melyeken át az a nyakba tódul s ennek felső részén át a sípládába jut. A karnak ismételt mozgásával a szaporított és sűrített levegő a kakasok nyílásain át kitódul és megtölti a csatornákat. Ha tehát a billentyűk a kézzel való nyomó érintkezés folytán a pálcákat szakadatlanul előre és hátra tologatják, zeneileg műértő módon kezelve, a lyukakat majd zárva, majd kinyitva, hangokat csalnak ki belőlök, a melyek sokféleképpen változnak. A mennyire tehettem igyekeztem e nehezen érthető készüléket megfoghatóan bemutatni, de elmélete nem könnyű s nem is érti meg mindenki jól, csupán azok, a kik az ilyen dolgokban jártasok. De ha valaki e leírásból nem fogta is fel teljesen, ha e dolgot gyakorlatilag megismeri, okvetetlenül arra az ítéletre jut, hogy az egész gép nagy meggondoltsággal és igen szellemes módon van összetéve. Ktesibios öröksége 39
A Vitruvius leírás
Nyolcadik fejezet 1. A víziorgonákról pedig nem mulasztom el megírni, mi működésük elve, amilyen röviden és pon- tosan csak képes vagyok tárgyalni. Fából csapolt alépítményre bronzból készült ládát helyezünk. Az alapzaton jobbra és balra létra formájára összecsapolt léceket állítunk fel, s ezekbe bronz hengereket illesztünk. Bennük esztergán finoman megmunkált, mozgatható dugattyúk vannak, a közepe vas könyökhöz rögzítve, az emelőrudak csuklókkal vannak összekötve és gyapjas bőrrel bevonva. A felső lapon pedig kb. három hüvelyk átmérőjű nyílások vannak. Ezeknek a nyílásoknak a közelében csuklókkal bronzdelfineket erősítünk fel, amelyeknek szájából láncon függő kis rézda- rabok érnek a hengerek nyílásai alá. 2. A ládán belül, a víztartónál, van egy szélüst, ami olyan, mint egy fordított tölcsér. Ez alatt elhe- lyezett, kb. három hüvelyk magas kockák tartják vízszintesen az alsó teret a szélüst széle és a láda feneke között. Ennek a nyaka felett egy csapolt láda tartalmazza a gépezet legfontosabb részét, amit a görögök kanon muszikosznak neveznek. Ennek hosszában, ha tetrakhordosz, úgy négy csa- torna készül, ha hexakhordosz, hat, ha oktokhordosz, nyolc. 3. Minden egyes csatornát egy csap zár le, vasfogantyúkkal ellátva. Ha ezeket a fogantyúkat elfor- dítjuk kinyitják a láda felől a csatornákba vezető nyílásokat. A csatornák felől pedig a kanonnak keresztben elhelyezett nyílásai vannak, s ezek megfelelnek a felső táblán lévő nyílásoknak. Ezt a táblát görögül pinaxnak nevezik. A tábla és a kanon közé lécek vannak elhelyezve, amelyeket ugyanilyen módon átlyukasztottak és olajjal itattak át, hogy könnyen lehessen betolni és újra ki- húzni őket. Ezek zárják el azokat a lyukakat, és plinthidesznek nevezik őket. Ezeknek ki- és betolá- sa egyik lyukat elzárja, a másikat kinyitja. 4. E lécekre vasrugók vannak erősítve, s a billentyűkkel összekötve. A billentyűk érintése folyamato- san mozgásba hozza a léceket. A tábla fölötti nyílásokhoz, amelyeken a csatornákból a levegő kilép, gyűrűk vannak enyvezve, s ezekbe szorítják valamennyi orgonasíp nyúlványát. A hengerek- ből pedig összekötő csövek vezetnek a szélüsthöz, annak nyakai pedig a ládán lévő nyílásokig vezetnek. Ezeken esztergályozott és odaerősített szelepek vannak, s ezek, mikor a láda levegőt kap, a nyílásokat eltömve, nem engedik a szelet visszamenni. 5. Így, amikor a karokat felemelik, a rudak lehúzzák a hengerek dugattyúját, és a csuklóra erősített delfinek beléjük bocsátva dobjaikat, levegővel töltik meg a hengerek terét. Ha pedig a rudak heves és sűrű lüktetéssel felemelik a dugattyúkat a szivattyúkban és a dobokkal elzárják a felső nyíláso- kat, az oda bezárt levegőt erős nyomással a csövekbe kényszerítik, amelyeken át az a szélüstbe áramlik, és annak nyakán át a ládába. A rudak erősebb mozgatásával pedig a sűrűre összenyo- mott levegő betódul a csapok nyílásain át, és széllel tölti meg a csatornákat. 6. Így, ha a billentyűket kézzel érintjük, azok a léceket állandóan előrenyomják és visszahúzzák, vál- takozva elzárva és kinyitva a nyílásokat, és a zene művészetének megfelelően, változatos mértékek sokaságával zengő hangokat keltenek. Amennyire igyekezhettem, ezt a homályos témát írásban minél világosabban adtam elő, de ez nem könnyű tárgy, és nem is mindenkinek könnyen érthető, csak azoknak, akiknek van gyakorlatuk az effélékben. Mégis, aki alig érti meg az írásból, amikor megismerkedik magával a tárggyal, úgy találja majd, hogy mindez mégis gondosan és elmésen van elrendezve. Yüklə 2,38 Mb. Dostları ilə paylaş:
|