703
lett, az addigi cirill írást latin betűsre cserélte. Lényegében a közeli rokon nyelv, a török
betűkészletét vette át, de további betűket adott hozzá, néhányat pedig kissé eltérő
hangértékkel használ.
ä
e
Kängärli [kengerli]
c
dzs
Gäncä [gendzse]
ç
cs
Bolçali [bolcsali]
ğ
mshg előtt
néma
Ağcabädi [ádzsabedi]
másutt
gh
Asaghi [aszaghi]
ı.
i
Ucarlı [udzsarli]
q
szó elején
k
Quşcu [kusdzsu]
másutt
g
Beyleqan [bejlegan]
s
sz
Salyan [szaljan]
ş
s
Saruşen [szarusen]
x
h
Xanlıq [hanlig]
y
j
Yaşma [jasma]
Ismertetőjegyek
A sokban hasonló írású töröktől az ä, q és x betűk jelenléte különbözteti meg az azeri
szöveget.
CSEH
A nyugati szláv nyelvek csoportjába tartozik, legközelebbi rokona a szlovák, amellyel a
helyesírás több közös vonása is összekapcsolja, távolabbi rokona a lengyel, de ennek
írásmódja igencsak eltérő.
A cseh nyelv hangrendszere igen közel áll a miénkhez. Egyetlen cseh hang okoz gondot
kiejtésben is, átírásban is, mégpedig az ř betűvel jelölt hang. Ebben egy alig perdülő r olvad
össze a rákövetkező zs-vel. Jobb híján ezt mi rzs formában írjuk át: Dvořák [dvorzsák],
habár az egyetlen mássalhangzóból így kettő lesz.
A cseh hangzásvilága egy fontos vonásban üt el a miénktől: felettébb kedveli a
mássalhangzók torlódását. Mi több, két ún. folyékony mássalhangzót (l, r) egyenest
magánhangzóként kezel, azaz szótagot alkot velük: Plzeň, Vrchlický [plzeny vrhlickí].
Ezek a vonások a szlovákra is jellemzők.
A magánhangók ékezése, akárcsak a magyarban, a hosszúságot jelöli.
č
cs
Čapek [csapek]
ch
h
Chelčický [helcsickí]
ď, Ď
gy
ďábel [gyábel]
ě
je
Němcová, Mělník [nyemcová, mjelník]
ň
ny
Plzeň [plzeny]
ř
rzs
Jeřábek [jerzsábek]
s
sz
Masaryk [maszarik]
š
s
Benešov [benesov]
ť, Ť
ty
Uhnošť [uhnosty]
ů
ú
Rosůlek [roszúlek]
704
y, ý
i, í
Lysohorský [liszohorszkí]
ž
zs
Žižka [zsiska]
Ismertetőjegyek
Az úgynevezett mekcsennel ellátott betűk, a č, š és ž miatt a cseh írást az első pillantásra a
latin betűs délszláv nyelvekkel, tehát a horváttal és szlovénnal is össze lehet téveszteni, sőt
ezek a lettben és litvánban is előfordulnak, ám a ď, ň, ť és az ékezetes magánhangzók
jelenléte esetén már csak a cseh és a szlovák jöhet szóba. Ha ezekhez még a ě, ř és az ů
valamelyikét is megpillantjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy cseh névre akadtunk.
DÁN
A germán nyelvcsaládban markánsan különálló skandináv nyelvi ághoz tartozik. Ezen
belül a kontinentális csoport tagja a norvég és a svéd társaságában, ezek ugyanis sok közös
vonásban különböznek a földrajzilag is távol eső Izland nyelvétől.
A dán viszont e szűkebb hármason belül is feltűnően elkülönül hangrendszerének egy
sajátságával. Ez a sajátság pedig az, hogy a zöngétlen zárhangok (p, t, k) zöngétlenné
gyengülnek (b, d, g), a zöngések pedig (főleg d, g) sok beszédhelyzetben teljesen eltűnnek
a kiejtésből.
a
a, á
Anders, Abilgaard [andersz ábilgór]
aa, å
ó
Aalborg, Aarestrup [ólbor óresztrub]
æ
e, é
Brække, Æbeltoft [brege ébeldoft]
ch
g
Blicher, Tycho [blíger tíge]
idegen szavakban
s
Charlottenlund [sarlodenlun]
d
l, n, r után,
t, s előtt
néma
Roald, Billund, Gaard, Godthåb, Vadskiær
[roal billun gór gothób vaszker]
e
szóvégen, több mshg után
néma
Bonnelycke [bonnelög]
eg, ej
áj
Bregen, Kongevej [brájen kongeváj]
g
t előtt
h
Faksebugt [fagszebuht]
szó végén
néma
Bjørnvig [björnvi]
két mgh között
j
Thöger [tőjer]
hj
j
Hjelmslev [jelmszleu]
hv
v
Hvannasund [vannaszun]
ie
mshg után
e
Nielsen, Kierkegaard [nelszen kergegór]
j
b, k után
néma
Rifbjerg, Kjellerup [rivber kellerob]
k
s, r után
g
Rask, Kirkeby [raszg kirgebű]
kk
g
Brække [brege]
ø
ö, ő
Bødtcher, Sørensen [bödger szőrenszen]
øv
au
Hvidøvre [vidaure]
s
sz
Steen [szdén]
sch
t
s után
d
Nysted, Steen [nüszde szdén]
u
p, b előtt
o
Kjellerup [kellerob]
v
mshg előtt, szóvégen
u
København, Fjerritslev [kőbenhaun feridszleu]