Kiejtesi szotar
Yüklə 6,29 Mb. Pdf görüntüsü
|
705
y ű Fyn [fűn] két v. több mshg előtt ö Lyngby [löngbű] Ismertetőjegyek
A skandináv nyelvekben, az izlandi kivételével, mindenütt megtalálható az å betű (a ko- rábbi aa helyett), ám ha emellett felbukkan az æ vagy ø is, akkor a svéd kizárható, de a dán mellett a norvég is szóba jöhet. Mivel e két nyelv írása igen hasonló (a 19. század dereka előtt ugyanis teljesen azonos volt), ám kiejtésmódjuk eléggé eltér, fontos megfigyelni a csekélyke különbségeket. Ahol a dán személynevek mindig -sen végződésűek (Pedersen), a norvégban gyakori a
helyén gyakori a p, t, k, pl. dán kage, bog, flyde, gabe norvég megfelelői kake, bok, flyte, gape. A helynevekben a dánra jellemző ø végződés a norvégban mindig øy (sziget). A dánban tipikus, a norvégban ritka a -rup végződés városok nevében.
Észtország a három balti állam egyike, de nem mindenki tudja, hogy nyelvében semmi köze a másik kettőhöz (ezekről bővebben lásd a litván nyelvnél). Az észt finnugor nyelv, tehát a mi nyelvrokonunk is, de ennél jóval közelebb áll északi szomszédja, Finnország nyelvéhez. Hangrendszere rokon a miénkkel is, különbséget tesz hosszú és rövid magánhangzók között. Helyesírása következetes (mellesleg a finn volt a modellje). Mellékjeles betűje nem sok van, a magánhangzó hosszúságát a betű megkettőzésével jelöli.
Tammsaare [tammszáre] ä e Männik [mennik] ee é Peegel [pégel] ii
í Liives [lívesz] õ ü Võru [vüru] öö ő Sööt [szőt] s sz Sikemäe [szikemee] uu ú Kuusberg [kúszberg] ü ü Sütiste [szütiszte]
A finntől, amely ugyancsak használja az ä, ö betűket és a kettőzött magánhangzókat, igazában az õ és az ü révén lehet az észtet megkülönböztetni.
FINN
A legnagyobb nyelvrokonunk (beszélőinek számát tekintve), és különféle okokból a legismertebb is. A finn őrizte meg a leghűbben annak az alapnyelvnek a vonásait, amely a 706
finnugor nyelvcsalád őse lehetett (és a magyar esett a legmesszebb tőle). Teljesen hiányoznak belőle a zöngés zár- és réshangok (b, d, g, z, zs), még a c, cs is, mégis kellemes, jó hangzású nyelv. Hangjai kiejtési gondot alig okoznak. Mivel köznyelvünk nem tud különbséget tenni a zárt és nyílt e hang között, a finnek egyedül ezt a vonását nem tudjuk visszaadni (itt az e a zárt, ä a nyílt e).
á Hellaakoski [hellákoszki] ä
e Setälä [szetele] ää ee Sillanpää [szillanpee] ii
í Siippainen [szíppajnen] uu ú Tuuri [túri] y ü Jyväskylä [jüveszküle]
A finn íráskép legszembetűnőbb vonása a kettős magánhangzók sokasága, valamint az ä és y szereplése; a hasonló képet mutató észttől az utóbbi betű (y) jelenléte és az õ hiánya révén lehet a leginkább megkülönböztetni.
A latin utódnyelvek egyike, világtörténelmi szerepét és kulturális fontosságát tekintve a legjelentősebb közöttük. A sok és mélyreható hangváltozás folytán a francia távolodott el leginkább a latintól mind hangzását, mind pedig írásmódját tekintve. Helyesírása majdnem olyan konzervatív, mint az angolé, egy hangnak olykor hat-hétféle írásmódja is van. Ennek ellenére hatalmas előnye az angollal szemben, hogy ez a helyesírás következetes: azonos betű vagy betűcsoport azonos helyzetben majdnem mindig azonos hangot jelöl. A francia beszédhangok többsége eléggé jól visszaadható valamely magyar hanggal. Egyedül az orrhangú magánhangzók idegenek nyelvünktől. Az a, e, o orrhangú párjait kénytelenek vagyunk an, am; en, em illetve on, om betűkapcsolatokkal megjeleníteni.
Pascal, Pâques [paszkal pak] aen an Caen [kan] ai, aî e Aimon, Lemaître [emon lömetr] ao, aô ó Laobe [lób] aon an Laon [lan] aôn ón Saône [szón] au o Audiberti [odiberti] ay
Aymé, Épinay [emé epine] b szó végén
néma
Coulomb [kulom] c e, i, y előtt
Cécile, Cyrano [szeszil sziranó]
egyébként
Carcasson [karkaszon] ç sz Besançon [bözanszon] ch s Chaulot [soló]
görög eredetű nevekben k Charon, Christine [karon krisztin] d szó végén
néma
Artaud [artó] e szó végén
néma
Verlaine [verlen] Yüklə 6,29 Mb. Dostları ilə paylaş:
|