Kiejtesi szotar
Yüklə 6,29 Mb. Pdf görüntüsü
|
707
nyílt hgst szótagban ö Lenôtre [lönotr]
egyébként e Brest [breszt] è, é, ê e Genève, Éluard, Prêtre [zsönev eluar pretre] ë e Noël [noel] ei e Peisson [peszon] eil ej Creil [krej] er szó végén
Roger [rozsé] eu ö Creuzé [krözé] euil öj Breteuil [brötöj] ey ej Feydeau [fejdó] g e, i előtt
Genêt, Gide [zsöne zsid]
néma Fribourg [fribur] egyébként
Lagrange [lagranzs] gn ny Bretagne [brötany] gu e, i előtt
Guémar, Guiscar [gemár giszkár]
néma
Honfleur, Guéhenno [onflőr geenó] î
i Nîmes [nim] in, im mshg előtt, szó végén en, em Scapin, Rimbaud [szkapen rembó] ll i után többnyire
Mabillon [mabijon] (de -ville, Lille [vil lil])
o Dhôtel [dotel] oi
oa Loisy [loazi] ou, oû
u Doumergue [dumerg] oy
oa Troyes [troa] p szó végén
néma
Guingamp [gengam] ph
f Douphol [dufol] q
k Queneau [könó] s m, n előtt, szó végén néma
Solesmes, Dumesnil, Moulins
[szolem dümenil mulen]
egyébként sz Soissons [szoaszon] néha szó végén
Sens [szansz] sch
s Schéhadé [seadé] t szó végén
néma
Seurat [szöra] a -tion elemben
Nation [naszjon] u
ü Müsset [müsze] un mshg előtt, szóvégen ön Verdun [verdön] x két mgh között
Auxerre [ozer] szó végén többnyire néma Leroux [löru] szó végén néha
Aix [eksz] z szó végén többnyire néma Dumouriez [dümurié] szó végén néha
Berlioz [berlioz]
A franciát írásban elsőként a tompa, illetve kúpos ékezettel ellátott magánhangzók sokasága árulja el: à, è, â, ê, î, ô, û. Jellemző betűcsoportok: au, eu, eau, aux, eaux, a személynevek olykor Le-, La-, De-, Dela-, Du- kezdetűek, személy- és családnevek közt gyakori a de elem.
708
GÖRÖG
A görög nyelvnek úgyszólván a kezdetektől önálló írása van, ezért voltaképpen nem is tartozik szótárunk illetékességi körébe, mivel az akadémiai szabályzat szerint a nem latin írású nyelvek neveit eleve hangzásuk szerinti latin betűs átírásban kell közölni. Ám gya- korlati okok folytán mégiscsak szükség van kiejtési eligazításra mind az ógörög, mind az újgörög nevek esetében. Az ógörög nevek latin átírásban kerültek az európai nyelvekbe, így a miénkbe is; 1954 előtt minden kiadványban kizárólag így szerepeltek, és újabban megint felbukkannak a tudományos igényű szövegekben. A latin betűk hangértéke pedig nem mindig azonos a magyarokéval. Általában úgy jártam el, hogy első helyen az ókori görög kiejtést adtam meg – és ezzel együtt az érvényes görög írásmódot –, a latint csak akkor, ha a név abban vált igazán ismertté.
ai Aeetes [aiétész] c
k Cadmos [kadmosz] ch
kh Achates [akhatész] e
e, é Eetion [éetión] i néha
Pisistratus [peiszisztratosz]
mgh előtt
Jason [iaszón] o néha
Comus [kómosz]
szó végén
Apollo, Plato [apollón, platón] oe
oi Oedipus [oidipusz] s
sz Sisyphus [sziszüphosz sziszifusz] us szó végén
Homerus [homérosz] y
ü Aeschylus [aiszkhülosz]
A modern görög nyelv ugyanazt az írást használja, lényegében változatlanul, amelyet elődje alkotott meg majd két és fél évezrede, csak épp az egy- vagy kétjegyű betűk hangértéke változott meg jelentősen. Idegenek számára a mai görögök maguk alkottak egy nemzetközi átírást, ezt lehet olvasni utcanévtáblákon, térképeken, útjelzéseken, és világszerte ezt használja a sajtó meg az idegenforgalmi kiadványok. Sajnos ez az írásváltozat igencsak következetlen, az ókori latin átírás és a mai kiejtésen alapuló fonetikus átírás elveit keresztezték benne a derék görögök a maguk számára is kiismerhetetlen módon. (Egy athéni utcát végigjárva ugyanaz az utcanév két- vagy háromféle latin írásváltozatban tűnik szemünkbe.) Az étát (η) hol átírják i-nek, hol nem, pl. Irene Papas, az ismert színésznő neve helyesen Irini Papas volna. Az ókori au,
viszont változatlan maradt: Melina Mercouri (hogy a színésznőknél maradjunk), helyesen Mercuri volna. Ez a legnagyobb balfogása az átírási rendszernek, a szóban forgó
Yüklə 6,29 Mb. Dostları ilə paylaş:
|