Rényi, András Művészettörténet. Bevezetés

8.5. Perspektívák

A tökéletesen integrált adalékokról és az egyes diszciplínák közötti egyenértékű cseréről szóló elképzelések a korábban adott tudományszervezési sémához kötődnek, illetve ezzel összefüggésben az egyes részterületek autonómiaigényéhez. Ugyanis legalább két szinten valami más tapasztalható. Egyrészt a diszciplínák alkalmazási területein egyre több az olyan téma , amely meghaladja kompetenciájukat. Másrészt az egyes tudományokon belüli feldarabolódás és modulképződés új kutatási komplexumokhoz vezet, amelyekkel a tudósok könnyebben azonosulnak, mint a hagyományos diszciplínákkal. A kiállításrendezés azon feladatok közé tartozik, amelyeket szívesen osztanak a művészettörténészekre – közülük is főleg a műemlékvédőkre és a gyűjteménykezelőkre. Tekintettel arra, hogy minden témának a lehetőleg sokrétű – egyszersmind a közönség több rétegét is kielégítő – feldolgozása immár általános elvárás, az interdiszciplináris együttműködés megkerülhetetlen lett. Mindenütt magától értetődő, hogy ha az egyszerű „Nagy Károly” címmel most terveznének kiállítást, azt nem hozhatná létre néhány mégoly felkészült muzeológusból és hozzáértő történészből álló csoport, mint ahogyan ez 1965-ben még történt. Az ugyancsak az Európa Tanács védnöksége alatt, 1980-ban Firenze e la Toscana dei Medici nell’Europa del Cinquecento címmel megrendezett kiállítás tudományos tanácsadói között és munkatársai csapatában a még mindig sok művészettörténész mellett már különféle területekről érkező és erősen szakosodott régészek, történészek, vallás-, irodalom- és politikatudósok is dolgoztak.

Az ilyen vállalkozásokat általában néhány évvel előre megtervezik, két-három évig tart az előkészítés, és aztán néhány hétig áll maga a kiállítás. A munkában résztvevő tudósoknak az eredmény gyakran a további kutatások és a mélyebb együttműködés előmunkálatának tűnik, amit csak hirtelen megszakít a kiállítás eseménye. Ám a kutatás szintjén is vannak valamivel hosszabb ideig tartó és messzebbre tekintő intézmények, amelyek egyelőre az egyetemi intézményeken kívül vagy azok peremén működnek. A konferenciákon és kongresszusokon ugyanis mind gyakrabban mindig ugyanazok a tudósok beszélgetnek ugyanazokról a témákról, amit sokan megmosolyognak. Részben meglehetősen általános és egy-egy korszakra vonatkozó problémakörökről van szó – késő antikvitás, középkor, a reformáció kora, a felvilágosodás, a fasizmus –, amelyekből új tematikus egységek jöhetnek létre. Mind gyakrabban viszont történeti nagyságok nevéhez kapcsolódó világnézeti vagy pedig tudományos orientációkról van szó: Dante, Petrarca, Erasmus, Herder, Kant, Hegel, Marx, Nietzsche, Freud, de Burckhardt, Warburg, Panofsky és egyéb nagy személyiségek is sokszor nagyobb azonosulást váltanak ki, mint a hagyományos diszciplínák. Ezzel a távoli látóhatáron egy újfajta Universitas Litterarum rajzolódik ki: az elméletekhez és a problémákhoz igazodik, és már nem tartja tiszteletben a vizsgálódás anyagának területén felállított határokat. Az ilyen közösségek több joggal viselhetik a Humanities and Social Sciences címet, vagy nevezhetők egyszerűen embertudománynak – olyan tudománynak, amely egyebek között a művészetről és annak történetiségéről gondolkodik, amely már nem cseréli össze a fogalmakat és a tárgyakat. Mert egyetlen kép, szobor vagy épület önmagában még nem a művészet.

1¹A gyakran emlegetett dátumok – 1913: Göttingen és 1843: Berlin – személyes, de nem tartósan berendezett professzorúrákra vonatkoznak. A művészettörténet-írás történetéről vö. Wilhelm Waetzoldt: Deutsche Kunsthistoriker. I–II. Leipzig 1921–1924; Die Kunstwissenschaft der Gegenwart in Selbstdarstellungen. Szerk. Johannes Jahn, Leipzig, 1924; Udo Kultermann: Geschichte der Kunstgeschichte. Der Weg einer Wissenschaft. Düsseldorf–Wien, 1966; Heinrich Dilly: Kunstgeschichte als Institution. Studien zur Geschichte einer Disziplin. Frankfurt am Main, 1979; Georges Bazin: Histoire de l’histoire de l’art de Vasari à nos jours. Paris, 1981; Michael Podro: The critical historians of art. New Haven, 1983; Donald Preziosi: Rethinking art history: meditations on a coy science. New Haven, 1989; Kunst und Kunsttheorie 1400–1900. Szerk. Peter Ganz, Martin Gosebruch, Nikolaus Meier és Martin Warnke. Wolfenbüttler Forschungen 1991; Vernon H. Minor: Art history’s history. New York, 1994; The Art of Art History: A Critical Anthology. Szerk. Donald Preziosi. Oxford–New York, 1998; Hubert Locher: Kunstgeschichte als historische Theorie der Kunst: 1750–1950. München, 2001.

2²Ezt bizonyítják más, régebbi bevezetések is a szakterületre: Heinz Ladendorf: Kunstwissenschaft. Universitas literarum. Handbuch der Wissenschaftskunde. Szerk. Werner Schuder. Berlin, 1955. 605–632; Martin Gosebruch: Methoden der Kunstwissenschaft. München, 1970. (Enzyklopädie der geisteswissenschaftlichen Arbeitsmethoden VI); J. Adolf Schmoll gen. Eisenwerth: Kunstgeschichte. Darmstadt, 1974; Hermann Bauer: Kunsthistorik. Eine kritische Einführung in das Studium der Kunstgeschichte. München, 1976; Oskar Bätschmann: Einführung in die kunstgeschichtliche Hermeneutik. Darmstadt, 1984; Martin Sperlich: Vademecum, vedemecum. Oder zu was studiert man Kunstgeschichte. Berlin, 1992; Gesichtspunkte. Kunstgeschichte heute. Szerk. Marlite Halbertsma – Kitty Zijlmans. Berlin, 1995; Marcel Baumgartner: Einführung in das Studium der Kunstgeschichte. Köln, 1998; Renate Prochno: Das Studium der Kunstgeschichte. Eine praxisorientierte Einführung. Berlin, 1999; Las Meninas im Spiegel der Deutungen, eine Einführung in die Methoden der Kunstgeschichte. Szerk. Thierry Greub. Berlin, 2001.

3³Moritz Thausing: Die Stellung der Kunstgeschichte als Wissenschaft, in: Uő: Wiener Kunstbriefe. Leipzig, 1884. 5.

4⁴Karla Fohrbeck – Andreas Joh. Wiesand: Zum Berufsbild der Kulturberufe. Teilergebnisse der Künstler-Enquete, in: Künstler und Gesellschaft, a Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie 17/1974 külön füzete, 324.

*^*Az eredetiben „Sicherung” – a.m. ’biztosítás’, kb. a ’nyombiztosítás’ értelmében. A magyar fordításban ilyen összefüggésben még szokatlanabb kifejezés helyett a nyombiztosítással rokon értelmű ’rögzítést’ választottuk. (A ford.)

1¹Ld. erről: pl. A. Stange: Der Schleswiger Dom und seine Wandmalereien. Berlin, 1940. különösen 87, 91. j.

2²Az e problémáról szóló irodalom sokaságából csak ezeket idézem: K. Rumler: Übersicht der Maße, Gewichte und Währungen. Wien, 1849; A. E. Berriman: Historical Metrology. London–New York, 1953; H.-J. von Alberti: Maß und Gewicht. Berlin, 1957; H.-D. Haustein: Weltchronik des Messens: Universalgeschichte von Maß und Zahl, Geld und Gewicht. Berlin, 2001.

3³Ehhez ld. H. Wilm: Die gotische Holzfigur. Leipzig, 1923. 38. skk.

4⁴Ezt bemutatja E. Hollstein: Mitteleuropäische Eichendendrochronologie. (Trierer Grabungen und Forschungen, 11) Mainz, 1980.

5⁵Ld. Ch. Schulze-Senger – B. Matthäi – E. Hollstein – R. Laauer: Das Gerokreut im Kölner Dom. Ergebnisse der restauratorischen und dendrochronologischen Untersuchungen im Jahre 1976. Kölner Domblatt 41. 1976. 9. skk.

6⁶Erről vö. E. Steingräber: Email. RDK V. Stuttgart, 1967. Sp. 1–65; M.-M. Gauthier: Émaux du moyen-âge occidental. Fribourg,1972.

7⁷Ehhez ld. R. Schmidt: Das Glas. (Handbücher der Königlichen Museen zu Berlin, Kunstgewerbe-Museum) Berlin, 1912.

8⁸E kérdésekről még mindig alapvető: J. Meder: Die Handzeichnung. Ihre Technik und Entwicklung. Wien, 1923.

9⁹Bevezetésül a problémába: W. Koschatzky: Die Kunst der graphischen Technik. Geschichte. Meisterwerke. Salzburg, 1972; A. Krejča: Die Techniken der graphischen Künste. Handbuch der Arbeitsvorgänge und der Geschichte der Original-Druckgraphik. Hanau, 1980.

10¹⁰Vö.: W. Schöne: Die drei Frauen am Grabe Christi. Ein neu gewonnenes Bild des Petrus Christus. Zeitschrift für Kunstwissenschaft 7. 1953. 135. skk.

11¹¹Ezt a vizsgálatot H. von Sonnenburg végezte a müncheni Doerner-Institutban.

12¹²Ehhez ld. Th. Brachert – F. Kobler: Fassung von Bildwerken. RDK VII. München, 1981. Sp. 743. skk.

13¹³Még mindig felülmúlhatatlan áttekintést nyújt J. von Schlosser: Die Kunstliteratur. Wien, 1924. (Olasz nyelvű új kiadás: J. Schlosser Magnino: La letteratura artistica. Firenze, 1967, O. Kurz fontos bibliográfiai kiegészítéseivel.)

14¹⁴E forrásokról ad benyomást B. Prost: Inventaires mobiliers et extraits des comptes des Ducs de Bourgogne de la Maison des Valois (1363–1477). I–II. Paris, 1902–1903.

15¹⁵Vö. J. von Schlosser: Die Kunstliteratur. Wien, 1924. 183. skk. következő fejezeteit: „A művészeti topográfia”, „ A guida-irodalom kezdete”.

16¹⁶A szertartási rendről ld. pl.: Mittelalterliche Schatzverzeichnisse. Erster Teil: Von der Zeit Karls des Grossen bis zur Mitte des 13. Jahrhunderts. Hrsg. Zentralinstitut für Kunstgeschichte – B. Bischoff. München, 1967; mint esettanulmány: R. Kroos: Liturgische Quellen zum Kölner Domchor. Kölner Domblatt, Jahrbuch des Zentral-Dombau-Vereins 1979/80. 35–203.

17¹⁷A legfontosabb kézikönyv: B. Bischoff: Paläographie (mit besonderer Berücksichtigung des deutschen Kulturgebietes). Berlin, 1966; K. Schneider: Paläographie und Handschriftenkunde für Germanisten: eine Einführung. Tübingen, 1999.

18¹⁸A feliratok jelentőségéről legkönnyebben a Németországra nézve alapvető publikáció segítségével nyerhetünk betekintést: Die Deutschen Inschriften. Hrsg. Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Göttingen, Heidelberg, Leipzig. Wien, 1942. skk. E műnek 1983-ig 22, 2000-ig pedig 50 kötete jelent meg.

19¹⁹L. J. Sibmacher: Grosses und allgemeines Wappenbuch. Új kiadás 1854-től; ehhez: H. Jäger-Sunstenau: Generalindex zu den Sibmacherschen Wappenbüchern. Graz, 1964; Bibliographie zur Heraldik. Schrifttum Deutschlands und Österreichs bis 1980. Hrsg. E. Hennig és G. Jochums. (Bibliographie der historischen Hilfswissenschaften, Bd. 1.) 1984.

20²⁰Vö.: W. Ewald: Siegelkunde. (Handbuch der mittelalterlichen und neueren Geschichte, Abt. IV.) München–Berlin, 1914. (Újranyomva: München–Darmstadt, 1969); G. Demay: Le costume au moyen-âge. Reprint en facsimile de l’édition de 1880 avec une étude d’introduction par Bernard de Vaivre. Paris, 1978. E. Henning – G. Jochums: Bibliographie zur Sphragistik: Schrifttum Deutschlands, Österreichs und der Schweiz bis 1990. Köln, 1995.

21²¹Az e téren nyerhető információk sokaságába bepillantást ad ez a 19. század vége óta megjelenő folyóirat: Waffen- und Kostümkunde. Zeitschrift der Gesellschaft für Waffen- und Kostümkunde.

22²²Hasznos olvasmány egy bölcs könyv: M. J. Friedländer: Kunst und Kennerschaft. Berlin, 1957.

23²³Az állapotfelvételről és a kísérő dokumentációról a restaurátori gyakorlatban: F. Kieslinger: Ein neues Verfahren, den Zustand alter Gemälde ohne chemischen Eingriff festzustellen. Belvedere 8. 1928. 37–40; A. Kumlien: Les fiches de renseignements techniques sur les peinture contemporaines. Museion Nr. 25–26. 1934. 220–225; G. L. Stout: A museum record of the condition of paintings. Technical Studies in the Field of the Fine Arts 3. 1935. 200–216; G. L. Stout: General notes on the condition of paintings. A brief outline for purposes of record. Technical Studies in the Field of the Fine Arts 7. 1939. 159–166; Manuel de la conservation et de la restauration des peintures. Office International des Musées. Paris, 1939. 15–20; E. Michel: La vie dans les musées I. Au musées du Louvre. Le service d’étude et de la documentation du département des peintures. Bruxelles, 1947. Office de publicité (10 S.); D. H. Dudley – I. Bezold: Museum registration methods. Washington, American Association of Museums 1958; H. Althofer: Zur Dokumentation in der Gemälderestaurierung. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 17. 1963. 83. skk; M. Becker: Dokumentation bei Restaurierungsarbeiten. Neue Museumskunde 7. 1964. 156. skk; R. E. Straub: Bildbelege und Dokumentation in situ im Bereich der Denkmalpflege. Nachrichtenblatt der Denkmalpflege in Baden-Württemberg 10. 1967. 58–63; Graf Adelmann von Adelmannsfelden: Die Abfassung des Arbeitsberichtes in der Denkmalpflege. Nachrichtenblatt der Denkmalpflege in Baden-Württemberg 10. 1967. 76. skk; R.-H. Marijnissen: Dégradation, conservation et restauration de l’œuvre d’art. I–II. Bruxelles, 1967. a dokumentációról nagyon fontos a megfelelő fejezet: I. 245–299; J. S. Karig: Dokumentation im Museum. Archäografie 2. 1971. 141–146; Inventarisation, Dokumentation und Pflege von Museumsgut. Arbeitsheft des Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege Nr. 1. Hrsg. vom Bayerischen Landesamt für Denkmalpflege. München, 1978; B. Harold: Documentation of conservation in museum: the quest for a solution. ICOM Committee for Conservation, 5th Triennal Meeting. Zagreb, 1978. 78/4/1/1–2; E. Pacoud-Rèmed – S. Bergeon – Félix C. Mathieu – F. Canet: Etablissement d’un classement thématique de la documentation écrite et photographique au service de restauration des peintures des musées nationaux. ICOM Committee for Conservation, 5th Triennal Meeting. Zagreb, 1978. 78/4/6/1–6; D. G. Vaisey: Recording conservation treatment. Journal of the Society of Archivists 6. Nr. 2. 1978. 94–96; H. Jedrzejewskaja: Problems of ethics in conservation practice. Problems of the Completion of Art Objects. 2nd International Restorer Seminar. Bp., 1979. 35–46; Konservierung – Restaurierung – Renovierung: Grundsätze, Durchführung, Dokumentation. Arbeitsheft 6 des Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege. Hrsg. vom Bayerischen Landesamt für Denkmalpflege. München, 1979; A. Wyss: Von Befunden und Farben. Aus der Arbeit der Öffentlichen Basler Denkmalpflege. Basler Stadtbuch 100, 1979. Basel, 1980. 168–180; M. Koller: Restaurierwerkstätten, zu ihrer Aufgabe in der wissenschaftlichen Dokumentation und Auswertung. Safeguarding of Medieval Altarpieces and Wood Carvings in Churches and Museums, Kungk Vitterhets Histoie och Antikitaets Akademiens. Konferenser 6. Stockholm, 1980. 117–126; A. Lautraite: Le constat d’état au Service de la restauration des peintures des Musées Nationaux. Problems of the Completion, Ethics and Scientifical Investigation in the Restauration, 3. Bp., 1982. 55–61; H. Reichwald: Grundlagen wissenschaftlicher Konservierungs- und Restaurierungskonzepte. Hinweise für die Praxis. Erfassen und Dokumentieren im Denkmalschutz 16. 1982. 11–36; K. L. Dasser: Untersuchung und Dokumentation als wesentliche Bestandteile einer Restaurierung. Jahrbuch der Bayerischen Denkmalpflege 36. 1982. 95–108; M. Koller: Restaurierungswerkstätten und wissenschaftliche Dokumentation. Maltechnik-Restauro 88. 1982. 59–66; G. Stolz: Erfassung, Inventarisation und Betreuung des nicht musealen (kirchlichen) Kunstgutes. Arbeitsblätter für Restauratoren 15. 1982. Nr. 2. Gruppe 22, Dokumentation, 18–23; D. Drown: Record keeping, notes from a private restorer. The Conservator 1983. Nr. 7. 17; Caring for collections: strategies for conservation, maintenance and documentation. A report on an American Association of Museums project. Washington (American Association of Museums), 1983; J.-M. Arnoult: Pour un avenir de la documentation. ICOM Committee for Conservation, 7th Triennial Meeting. Copenhagen, 1984. Working Group: Documentation, I, 84.4.1–84.4.2; R. Drewello: Dokumentation beim Bayerischen Landesamt für Denkmalpflege, Fachgebiet Stein. Arbeitsblätter für Restauratoren 1985. Heft 2. Gruppe 22, Dokumentation, 24–30; H. Reichwald: Möglichkeiten der zerstörungsfreien Voruntersuchung am Beispiel der ottonischen Wandmalereien in St. Georg Reichenau-Oberzell. Historische Technologie und Konservierung von Wandmalerei. Vortragstexte der dritten Fach- und Fortbildungstagung der Fachklasse für Konservierung und Restaurierung HFG an der Schule für Gestaltung Bern. Bern, 1985. 106–132; A. Bühlmann: Dokumentationsmethoden im Bereich der polychrom gefassten Sulpturen aus dem 16. Jahrhundert. Diplomamunka. Fachklasse für Konservierung und Restaurierung HFG an der Schule für Gestaltung Bern. Bern, 1986; F. Hellwig: Die Restaurierungsdokumentation im Germanischen Nationalmuseum Nürnberg. Arbeitsblätter für Restauratoren 1986. Heft 1, Gruppe 22, Dokumentation 34–41; B. Löffler-Dreyer: Voruntersuchung am Cismarer Altar – eine Dokumentationsmethode als Grundlage für ein Restaurierungskonzept. Zeitschrift für Konservierung und Kunsttechnologie 1. 1987. Heft 1, 110–117; H. Reichwald: Sinn und Unsinn restauratorischer Untersuchungen. Zur Befunderhebung als Teil einer Konzeption. Uo. Heft 1, 25–32; U. Schießl: Untersuchen und Dokumentieren von bemalten Holzdecken und Tafelungen. Bern, 1987 (további irodalommal); Deutscher Restauratorenverband – Österreichischer Restauratorenverband – Schweizerischer Verband für Konservierung und Restaurierung. Dokumentation in der Restaurierung. Akten der Vorträge der Tagung in Bregenz 23. bis 25. November 1989. Salzburg, 1994 (benne sok a témára vonatkozó cikk és bibliográfia).

24²⁴A legfontosabb művészettechnikai forráskiadások és bibliográfiák : A kezdetek megtalálhatók: Ch. L. Eastlake: Methods and Materials of Painting of the Great Schools and Masters. I–II. New York, 1960. először megjelent mint: Materials for a History of Oil Painting. I–II; M. P. Merrifield: Original Treatises in the Arts of Painting. I–II. London, 1849, New York 1967. – Fontos helyet foglalnak el Theophilus Presbyter, Cennino Cennini, Heraclius és Leonardo-kiadásai a R. Eitelberger von Edelberg által kiadott sorozatban: Quellenschriften für Kunstgeschichte und Kunsttechnik des Mittelalters und der Renaissance. Wien 1871-től. – A századforduló körül fontosak E. Berger következő művei: Quellen und Technik der Fresko-, Öl- und Temperamalerei des Mittelalters. München, 1912²; Quellen für Maltechnik während der Renaissance und deren Folgezeit. München, 1901; D. V. Thompson: The Materials of Medieval Painting. London, 1936. – Túl kevéssé ismert E. Ploß kéziratos disszertációja: Studien zu den deutschen Maler- und Färbebüchern des Mittelalters. Phil. Diss. München, 1952. – A festéstechnikai források gazdag bibliográfiája: S. M. Alexander: Towards a History of Art Materials – A Survey of Published Technical Literature. Art and Archaeological Abstracts, Vol. 7. New York 1969. Nr. 3 (Part I: From Antiquity to 1599), Nr. 4 (Part II: 1600–1750) és Vol. 8, New York 1970/71, Nr. 1 (Part III: 1751 – Late 19th Century). U. Schießl: Die deutschsprachige Literatur zu Werkstoffen und Techniken der Malerei von 1530 bis ca. 1950. Worms, 1989; Uő: Quellen zur Maltechnik des Mittelalters und der frühen Neuzeit. (Medieval sources on painting technique) Gefasste Skulpturen I. Mittelalter (=Restauratorenblätter 18) Wien, 1998. 31–41; A. Wallert – E. Herms – Marja Peek: Historical Painting Techniques, Materials and Practice. Leiden, 1995. Újabban átfogó: M. Clarke: The Art of All Colours: Medieval Recipe Books for Painters and Illuminators. London, 2001.

25²⁵Olyan munkák, amelyek mind a művészettechnikai irodalom, mind az in situ állapotrögzítés eredményeit hasznosítják: M. Koller – F. Kobler: Farbigkeit der Architektur. Reallexikon zu rDeutschen Kunstgeschichte, 7. München, 1978–79. 274–428. hasáb; Th. Bracher – F. Kobler: Fassung von Bildwerken. Uo. 743–826. hasáb; U. Schießl: Techniken der Fassmalerei in Barock und Rokoko. Worms, 1983; R. E. Straub: Tafel- und Tüchleinmalerei des Mittelalters. Reclams Handbuch der künstlerischen Techniken. Bd. 1. Stuttgart, 1984. 131–259; M. Koller: Das Staffeleibild der Neuzeit. Uo. 267–434. – Ez az irodalom gazdag vonatkozó irodalmat idéz.

26²⁶F. Engerand: Inventaire des tableaux du Roy (…). Rédigé par N. Bailly. Paris, 1899. 12–16.

27²⁷G. Emile-Mâle: Jean Baptiste Lebrun (1748–1813). Son rôle dans l’histoire de la restauration des tableaux en France. Mémoires de la Fédération des soc. hist. et arch. en France 8. 1956. 407. Uő.: Survol sur l’istoire de la restauration des peintures du Louvre. Geschichte der Restaurierung in Europa, 1 (Akten des internationalen Kongresses „Restauriergeschichte” Interlaken 1989. Worms,1991.) 84–96.

28²⁸Rieggers Archiv der Geschichte und Statistik, insbesondere von Böhmen 15. Dresden, 1792. 1–93. – Részletesen leírja, további irodalommal: Ph. Hackert: Über den Gebrauch des Firnis in der Mahlerey. Dresden, 1800. 18. sk. – Az archeometria fejlődését leírja R. Riederer: Kunstwerke chemisch betrachtet. Berlin, 1981, 1–7; A.-Ch. Brandt – J. Riederer: Die Anfänge der Archäometrie-Literatur im 18. und im 19. Jahrhundert. Berliner Beiträge zur Archäometrie 3. Berlin, 1978. 161–173.

29²⁹Az International Institue for Conservation American Group-jának 1963-as Murray Pease Reportjában így van definiálva a „conservator” gyakorlata: „Such practice is considered to comprise three categories. A. Scientific analytical study of art objects, for such purposes as identifying materials, methods of construction, modifications by age or other agencies, and comparison with comparable material, but not as a preliminary to treatment. B. Examination and treatment of works of art, whether by private or institutional operators. C. Supplying previously developed data which may bear on condition, authenticity, autorship or age of specific objects. This can be either by formal publication or private communication.” The Murray Pease Report. Studies in Conservation 9. 1964. 116–121. Ide tartoznak a műemlékek és műemléki területek megőrzéséről és restaurálásáról szóló 1964-es Velencei Charta vonatkozó cikkelyei is: németül megjelent: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 22. 1968. 100. skk.

30³⁰Klasszikus példa lehetne a genti oltár vizsgálata, miután háborús rejtekhelyekről visszavitték a helyére: L’Agneu mystique au laboratoire. Examen et traitment. Anvers, 1953. Ismert a „stuttgarti Rembrandt” valódiság-vizsgálata, kiadva: Panthéon 21. 1963. 63–100. – A szárnyasoltárok vizsgálatának gazdag példatárát adja M. Koller: Hauptwerke spätgotischer Skulptur und ihre aktuelle Restaurierung als Anlass wissenschaftlicher Kolloquien. Maltechnik – Restauro 84. 1978. 81–95.

31³¹V.ö. J. Riederer: