Cercle, trou, maille, 2

Tam. kilu-giltt-ppu (sorté de bruit, cra- q nemen t, tintement: kiht-gi/tipp-ci, cro- tolaría labournifolia; kiht-kkti, drelin, grelot claquet etc.). Ilyen hangutánzó tam. ki/a'· (dire, pari er, kilappti, parole, mot, dire), mong. ke/t- (parler). kel-et (oriens, ortus). E szót a kel igétől elválasztani nem lehet. A tam. kirla-kku, kirí (kilagei, ki/ésu 1. dessous, 2. orient). Tehát: al és kelet. Ezt azzal okadatol- ják, hogy a tenger mellett lakó tanúi­tokra nézve az alantfekvo tengerből kel ki a nap és este a magasan fekvő hegyek megett nyugszik le s ezért «occidens» mél (fel). Ez igaz lehet. De a keletre nézve a szók két ellentétes jelentése is tekin­tetbe veendő. A tam. kál, mong. köl «láb» = kelő, tehát emelkedő, de a láb az alsó rész is, ezért a fenti tam. szókat a kel gyökhöz is számíthatni, kele-vész (kelevéz, lökő-dárda s így a régen tágasabb jelentésű kel ige származéka, cf. kel tam. 4. alak. kemencze (= ká mentsd). A lat. caminus-ból kémény lett s így nem lehetett kemencze is. Ezért valószínűleg az orosz kamen-ka (a fürdőszoba hevítő része) társa, mert a tam. kámavi (feu, pro kay-ma-m \ káy- brüler) szóból van kám-aram (foycr) sans- eritos képzet, de ez szóba nem jöhet, kemény (= küméii: kemény-ed-ik).

Tam. kevuni (fort, place fortifiée, fort de vilié, mert erősség és keménység xquivalensek lehetnek. A t-tat. kemik (csont) = man. kemin (Markröhre) = mong. cömök s így ezzel nem lehet spe- culálni, mert eme nyelvek maguk ilyen logicát nem ismernek. A ki, kav szóból való származtatás éppen a szláv kamen (pierre) szóra vezet, ken- (= kán: kény-, kenőcs).

Minthogy a kenés a legnagyobb részt szennyezést jelent, a tam. sán-i (bouse de vache, de boeuf etc.) nőm. ag. alakú szót ide vehetjük, mert ez a brahmanis- mus híveinél a kenő, mázoló anyag s így mintegy kenő- sőt a sánam, sávéi (pierre á aiguiser is ennek társa, mert ken- fen- rokonelemek összetéte. kender (= kátider: t.-tat. kender, kinder mong. kindnr, kinfur, kencir «Hanf», Henfgewebe: man. kenderyen, die lángén Haare un tér dem Halse des Kameels s valószínűleg ez volt a turániak kendere. A tam. nyelvben van : kaiisam (cannabis indica), kittán (fii de cnanvre ; toile gros- siére) = arab kitan (chanvre): sanal, sanarpu (chanvre, cf. man. saniya, Hanf) s ez úgy látszik az európai cannabis orosz konop-el etc. társa, kengy-el (= kand'ál: nőm. v. mint köt-el,

1. 
   köt igéből, cf. tam. aiiga-badi (étrier tkp test-lépcső).
   

Man. tufun (Steigbügel, cf. tafukó Treppe, tafa- hinaufsteigen L-tat. iiz-engi étrier V~üz pars superior.)

Tehát a magy. szó sem finn csizma-alj, hanem hágó értelmű a szék. gan-g (élé­vation) által igazolható kan-g ige keng felhangujából, 1. gang, hág. kenyer (= kánár : kenyér, kinyér, könyér).

A tam. nyelvben 3 főszó van: appam (pain) az apa (tápláló) szóval, kaiisam (pain, toute sorté de pain) a kan-alu-, kanarrtt- (brűler, chauffer, kanaY-рщ foyer) igével, a rotti (pain) urofti (pain, biscuit) = ut’atti (pain, appe, cequi est sec Yiirattu brúler, griller, cf. rát; ránt) ismét sütést jelentő igével függ össze. Hát a magy. szó mi az ? A székely kön- (kön-ik : érik, túlérik, vénül tkp. sül, szárad) ige származéka olyan képzővel, mint a fehér stb. Ezért fölösleges idegen logica nyomán a szót körény (?) alakra fordítani. A mong. kiine-siin, man. kune· sun (Reiseproviant) a szék. igéből való. kep-e (= kápá: szék. papi adó).

Tam. kappam (tribut qu’on paie au souzerain etc., cf. happam kattu- adóz tkp. k. köt).

NB. A kepe, kéve, kupacz szókat hiába ősz- szezavarni, mert a kepe a kap gyökhöz, a kéve és kupacz pedig más gyökhöz tartozik.

ker-diil- (ker-ge, kerg-ül, tam. karakkam, vertige Y~\. kar-i-ka).

kerecsen (= karácsén, rég. kerecset?)

Két madárnév összezavarva kerecset = orosz krecet (gerfaut, krecebiik, faucon- nier). Az orosz koriun (vautour) — man karéin, kartsin (eine Art Raubvogel), mong. yartsa-yai (Jagdfalke) s a mandsu- alak társa a kerecsen, kerek (= kárük, kerék stb. |Λ. kari-ka stb.

NB. A mong. kilr-dün, man. kur-dun (Gebet-Rad) szó a kiir-t alakhoz; a mong. tögő (Rád) a teke alakhoz, a- tam. uriilci (rota) a gur-ul, alakhoz tartozik. A perzsa stb. lark ser. lakra (rota) nem idevalók.

1. 
   kerep = kelep.
   
2. 
   kerep (= káráp: hajó a mong. kerem, navir, barque társa, cf. tam. kalam, vais- seau, navire etc.).
   

NB. A szláv korabl' alakból karabály volna a s nem kerep.

keres- (= kárüs·: keres-ked-ik).

A legközelebbi társ t.-tat kara-s- (nach- schauen), kara· = mong. '/ara- (voir, regarder etc.), man. kara- (sich umseh^n). A Λ-vesztes osm. 'ara- (chercher) társa a tam. ár-áy- (rechercher, examiner ; con- sidérer etc.) ige, a melyben a k-t a nyúj­tás pótolja, a második rész pedig az áy- (váj-) ige társa.

NB. A keresked-ik értelem tam. logicáju, mert tédu- (chercher, examiner.. . .) «acquérir, amasser· jelentésű s így a kölcsönzésről alig lehet szó.

ker-eng- (=kár-eng, kering stb.V^ 1· kari-ka), kerg-et- (= kár-g-et-, kereng-et).

A logica olyan, mint sür-ög- (forog) és sürget (presser) igéknél, cf. tam. kara­gara1·, kar-ér-en- (se hátér, s’empresser); kiru-giru- (avoir des vertiges: se hater), tehát a kar-ing gyökhöz tartozik.

NB. Az állítólagos csag. kerke- (mouvoir. secouer) rímel, de nem ide való, mert transitiv ige s ebből nem lehet megint transitiv ker-g-et, annál kevésbbé kereng-et.

t kerevet. Ó-gör. k/rábat-os, lat. grabatus uj-gör. krovati stb.). ker-ít- (pro ker-ül-t V\. kari-ka), ker-t (= kár-t, nőm. acti, k.-tat kir-tá, entourage).

Tam. kirl-ár, jardin, kert mong. kér­em, Mauer, man. кеге-mu, Schanze, cf. lator-kert = vár-sáncz V Ϊ. kari-ka).

kes-e-d- (= kásád: kes-ed-ék, kes-h-ed: kosz-l-ik, foszlik, fakul, cf. kés, has-ad).

Tam. i. kadáy (haillon, déchirure: kes-ed-ek; kadu fente, kadu-váy, cicatrice),

2. 
   kett-idu- (couper en morceau, cf. kés), kes-er (= kásár: keser-ed-ik, keser-eg, kesernyé-s, keser-ü).
   

Tam. kasa-r (amertume, amer \ kasa'- étre amer, désagréable, indisposé contre : kasatfei, amertume, légére amertume, amer, kasanda id. kasand-alci, amertume de coeur, chagrin : kasaitól, kassal, ka- sappu nőm. v. amertume etc.).

Mong. 77isió, yastm id. man. yasa- (betrüben, trauern ; yosi-, bedauern, yos'i- yon, bitter, traurig, betrübt etc.), cf. t-tat. ’aji (bitter), kesk-eny (kás-k-eii: tkp. szűk, szoros, vé­kony).