Cercle, trou, maille, 2

Y~koh kolti-vtt-, saisir, prendre etc.) bizo- I nyitja. A kapocs legközelebbi társa a mong. yab-ci (rák), de van yab-étyob-cij yab-si-, man. yafira- (ergreifen, mit dér Zange anfassen, «zusammen fügén· etc.) ige is. A yob-ci-bői való az osm. és szláv kopca (crampon, agrafe) szó. kaponya = koponya (s ez a helyes, mert igy ejti a nép), kap-tán. Tam. kapp-attam (chause-trappe), szlávosan kelepcze (kl-apts'i), kopp-am (trappé, fosse á prendre les éléphants), osm. kap-an (trappé), orosz kap-kan (tra- quet), mong. yabya (piege, souriciére). kap-tár. Úgy képződve a kap igéből, n.int a mong. ab-dara (kaptár, szekrény) 'ab- (kap-) igéből, kapu (kapu-s). E szó legközelebbi társa az osm. kapi, kapu (porté) szó, de a gyök nem az osm. kapa- (fermer) ige, mert ebből kapa-k (fedő), hanem a man. ka-, mong .ya- (versperren, einschliessen), tam. kii- (garder, conserver, défendre etc.) igék. Ennek egyik igeneve ká-ppu (protection, conservation ·porté· muraille; a másik káy-al, détroit, szoros. Az osm. kap-a- a kapi-ból való ige.

NB. Hogy az osm. kapi a tam. káppu minden jelentésével birt, mutatja a magas kapu kifejezés, a mely japánul mi-kado — tam, mi-kadavit (ma­gas kapu).

kar (kar-ol = öl-el).

Tam. kar am (main, bras, trompe d’él- phant etc.), mong. γατ (main, bras), man. yar-γαη (Zweig, Flügel, cf. t.-tat. kul, kol (main, bras) és magy. galy, tam. ki lei (branche).

NB. A tam. karam a ser. kji (facéré) igéből akarják származtatni, de ekkor a ser. nyelv kuli (main) szavát is nem a ser. kul· (réunir, amas- ser), hanem a t.-tat. kíl- (facéré) igéből kellene származtatni s a t.-tat. kol, kul kölcsönzetének tartani. A legfőbb az, hogy a fő árya nyelvek eme szó sanserit voltát nem igazolják, karaj (karéj, karé); karé-1 = rostáláskor a gabona szemétjét a rosta szélére kerí­teni II karécz szék. = karimó pl. kenyér).

E szót az orosz stb. szláv keay (bord, rebord, bout, rivage, région, contrée, fin, bordűré) szóból kölcsönzöttnek tartják. De hát a tam. karéi, kann. stb. karé (bord, limité, borne, terme, fin, rivage, rive, cóté, voisinage, division des terres, port, salut, sort etc.) csaknem azonos jelentésű szók is a szlávból valók-e ?!

Ide tartozik a k.-tat. kiríj (Seíte, Rand) de nem a kir- (tör-) igéből, hanem a kir-sau (abroncs, öv, körítő) szó-tövéből, mert a karé és karéi a kari-mó-val együtt a kar-ing· alakhoz tartozik alak és logica szerint, karakány (stratiotes aloides). Meglehet, hogy a szlávnak látszó kolokdny (szúró, tüskés növény) szónak turáni fordítása, mert a tam. kurukku (1. espéce de char- don, Argemone mexicana; 2. sorté d’at* brisseau épineux) eléggé jellemzó. karamzsá-1 (karamzs-ol = kar-m-ol), lásd karom, karancsi (elkopott, elvásott).

Tam. karlundu (chose émoussée, figure, arrondie par le frottement etc.). Külön­ben az alapértelem a kar-cz gyökére utal.

kar-ap (karap-ol: fecskendez).

A fej· igénél láttuk, hogy ez a «fees- csent, fecskend* értelemmel függ össze: ezért itt a tam, karappu nőm. v. alakot hozhatjuk föl i)/~kard· traire, exprimer avec les doigts). karám (karán: kerítés, pajta, kunyhó, vi- tyilló, karam-it = karécz-ol, szék. \ kar- ing).

Tam- kuramb-ei (1. hutte, cabane, nid d'oiseau ; 2. oeuf \ kttr-attguse cour- I bér), mong. ker-em (kerítés), man. yerert (Pferdestall, Zwinger, Káfig). kar-acs-ol (övez, tehát a k.-tat kir-sa- körül-fog, és kirsau, abroncs = öv társ­sal együtt a kar-iog-beli gyökhöz való), kar-csu (gracilis: karcsud-ik, cf. karó).

E szó magyar elemzéssel a kar-ó szóval egy-gyökü, (cf. man. γαάα-yón, schlank, mong. yadoson Pfahl), de azért a tara. nyelvből nem a karlu (pal, pieu) alakot, hanem ennek társát veszszük ide: кйг (aigu, affilé, pointu, piquant, per(ant, •fin, subtil*: кйг-ssu pointe, kúrss-dkku- affiler etc. ]/kürti- étre, devenir subtil, aigu, pointu: nal-küru- és nal-kuru- étre pauvre tkp. jóban karcsú, vagy vékony, cf. mong. yur-tsa, aigu, man. kur-bu Pfeil-spitze).

kar-cz (nőm. acti: karcz-os, kar-cz-ol || kér- j cz-el-, szék. rág az egér, cf. gar-asz-ol, giri*sz-el).

Tam. i. kiru·, kirukku- (raturer, biffer, griffonner, écrire mai, écrire). 2. kiru- (tirer des lignes, graver, écrire, sillonner, couper, disséquer, gratter, égratigner. . . le chat déchirer, rayer, raturer, frotter etc.); 3. kara-gara'· (avoir le rále ... une espéce de chatouillement . . . dans la gorge etc.). kar-d (perzsa kárd, kés, 1. ezt), kar-ika (annulus, discus, szék. karikó id.

[ kar-ing, ker-ing, ker-eng: ker-ek, ker­ék, ker-ge, kerg-ül, ker-d-ül, ker-it, ker-t || kor-ong II kör, körös, környék stb.).

Ezen 4 testvér alaknak a «forgás» alap­értelmében a megfelelő főbb tamul ala­kok ezek: 1. karu-di (entourer, assiéger : kerít: karu-du, fuseau, cf. orsó = a kö­rösó ... gros cylindre etc.); 2. kar-aitgu- (tourner, toumoyer, pirouetter: karing, kering: karahgu nőm. v. tournoiement, vertige, cerf-volant, girouette ; kai’afig-al nőm. v. báton recourbé, diable, cf. ör- I dög; каГакк-ат nőm. v. vertige, kerge- ség); 3. kirl-alei (entourage, enclos, en­virons, cf. környék; kirl-ár, jardin, cf. ker-t); 4. kiru-giru- (toumoyer, la tété tourner, se hátér, cf. kerge és kerg-et: kir-ungu-, se remuer, branler); 5. kurugu (bracelet, cf. karika, mong. fari/a id.: kur-ambu, bome, limité, cf. karima; kuravei mer, danse tkp. körös, keringő). kurl-aúg-al (guirlande, a körös, cf. ko­szorú ; kurl-avi cylindre de pierre; kurl- iyam, cercle, gourdin recourbé, cf. ka- rafig-al etc.), mong. кйгіуе-, man. χοή- (einschliessen, kerít; yor-gi- wirbeln etc.). karima (karímó : 1. szély = kerület; 2. ka- récz: körszelet, karímó kenyér 1 kar-ing).

Az orosz kromd (grand morceau de pain coupé, cf. karímó kenyér) és kromd (bord, lisiére, bord d’une planche sdée Vtkroy-, couper, tailler une étoffe) alapján meg­lehet a magy. szót is szlávnak veszik. Azonban annak, valamint a tam. kur- ambu (borne, bord, limité) és mong. yor­mai (öltöny szély) alapértelme a körűiét s így a kar-ing- gyökhöz tartozók.

kar-om (kör-öm; karm-ol, körm-öl, karam- zs-ol id.).

Tam. i. kur-am (corne du pied des animaux : kur-assei id. kurei id.); 2. kul- ambu id., mong. yarin id. A karom, köröm a turáni felfogás szerint vakaró (1. ezt) karmaló, karczoló (cf. k.-tat. tir-na- kratzen, tirna-k Nagel, Krallen): ezért a tam. kur-am a kurappu (étrille de cheval: lóvakaró) szóval együtt kúra'· igét tételez föl, cf. tam. kirambu (racier ratisser), kann. kert-, túl. kirepu (to scratch), man. kar-ka (schaben) s így a kar-cz nőm. v. alakkal egy-gyökü.

kar-ó (nőm. ag. karóba húz, karós paszuly, karóz).

Tam. i. karlu (pal, pieu pour empaler, pieu, broche etc.); 2. karl-i_ (nőm. ag. báton, baguette, percbe); 3. köríti (k. kombit: échalas, támasz karó, rame, sou- tien des plantes, appui, tige etc.).