Cercle, trou, maille, 2

kupp-йуат (robe longue, manteau, cf. guba, suba, mong. yob-tosnőm. acti vétement, man.yub-tu, Winterrock, magy. kup-ak = födő etc.); 7. kumm-en· (fairé noir, s'obscurcir, cf. boru-1); 8. umi (paille, balle, enveloppe du grain, cosse, cf. hám: umi-kkarappan «crusta lactea·, magy. hom-por, a hámló vagy homlitó por: 'umi-ri, umnri, limagon, tehát a hámmal, héjjal biró: umi1-, se corrompre, se gátér cesser, cf. kop-ad, kop-ár, a puszta).

kacs (kacs-oz, cf. kacz-or).

Tam. katti-gei (petite plante qui s’en- tortille autour des autres). kacs-karíngós 1. kacz-or. kacs-int (cf. suh-og, suh-int).

Tam. kdt-si (vision, apparition, vue, entrevue secréte etc. kátsi-yd- se mont- rer Y~kdn- pro kan- voir).

NB. A M. Ny. N. szótár szerzői előtt a kan-di, kan-csal, könnyű (szem-nyirk, lacryraa) szók gyöke és mivolta ismeretlen lévén, a ka­csint igét a kacsiba, kasziba szók gyökéből szár­maztatták.

kacza 1. kacz-or.

kacz-ag-. Tam. kadP- (résonner, rendre un son, mert man. kat-éa- schreien és kai- came inje-, laut auflachen). kaczag-ány (kaczog-ány, cf. kozsók).

Tam. kddagam, kddigam (toile, habit, cf. kágyló = kagyló); man. katsiki (Kleid aus Hirschleder). kacz-at (nőm. acti: dibdáb ruhanemű).

Tam. kad-dy (haillons, déchirure Y\. kes-ed és has-ad). kacz-ér (kaczér-os, kaczérkod-ik; fitogtató, magát mutogató úgy képezve, mint «fehér*: ezért a kacs-int alak társa. Tam. káttu-, fairé voir, montrer etc.). kacz-ki (kaczkiás: hegyes, büszke stb.).

Tam. kad-ir’- (1. briller, 2. se réjouir, s’enorgueillir «étre pointu* ez az alap- értelem), kaczola (rég. kanczaló).

Tam. kunsulam (cheval, cf. paripa, csődör)

.zik : tam. 1. kay-akku (action de tordre torsion); 2. kay-aru, kay-iru (corde, cáble cordon, cordeau : sort tkp. a hajló vagy csavarva csinált); 3. kayi-ppu (ivresse, a mikor kajdul, szédeleg, görbén jár az em­ber : kay-ir, faute, erreur, écart: az egye­nes iránytól való elhajlás), mong. kei-de- (deliriren). kay-án (kaján-kodik).

kacz-or (kacz-ar, kucz-or, szék. görbe k. és kacza, görbe timárkés || kasz-a, görbe vágó eszköz, kasz-i-ba, kacsiba; kacz- kar-ingós = kacs-k., katyk-k., kuty-k., kucz-or-og, kuty-or-og, huty-or*og, gözs-ör-ög II kas, kos-ar || kosz-or-u, köször-ü).

Hogy a kaczor, kuczor (faucillon), meg kasz-a (faulx, orosz stb. коф id.) szók alapértelme · courbé», mutatják a szár­mazékokon (kosziba, kacsiba, kasza-lábu, orosz köp, de travers kos-ij, magy. kuczor-og stb.) kívül több vágó eszköz, tam. nevei: kodu-vdl (faucille tkp. kuczor-él), kadu- vdt-katti (serpe, couperet tkp. kuczor-él- kés), Щ&гі (hache, hachette: tkp. kuczor- vágó, arató); ktini-kktiyam (pro ktisam faucille tkp. kónya-kasza, syn. Mn-irumbu), кбпеі k-katti (serpette: kónya-kés). E sze­rint a 12 magy. testvéralak tam. megfe­lelői: I. kodu-m (courbé, recourbé, tor- tueux, tordu: kod-un-gál, pied tortueux- kasza-láb, kacsiba-láb, kuczoros-láb \ kot- ku- se plier, se courber etc.); 2. kud-aiigu- id. (kudakkam nőm. v. kudakki, ce qui est courbé etc.); 3. kódú- syn.; 4. kúd-ei (kosár);5. kas-ei (fils tordus etc.); 6. katt- igei (petite plante qui s’entortille autour desautres etc.); 7. kAs-ігат (cercle, rond); | 8. kttyam (pro ktisam, faucille) etc. kagy-iló (= kad-iló: kagyló, kágyiló: coch­lea).

Úgy hamarjában az árya cochlea-val lehetne rimeltetni, azonban a fül-kagy-ló = szék. fül-csiga, cf. mong. íiki = fül s így a kágy-ló töve a tam. kadu (oreille, fül) s igy a had-la- gyökének testvére, mert fül (1. hangzó ; 2. tekercs) és csiga, kagyló (1. hangzó, mint hangszer = síp ; 2. tekercs stb.). kah-ol = csah-ol.

kaj-aba (kajabá-l, kaj-ál-t, keál-t, kiált). Tam. i. kuy-ilu- (déclamer, haranguer, dire, appeler: s’élever, retentir, fairé du bruit); 2. кауаГ-Ги (pro kayal-tu- répri- mender).

kaj-ács (kaj-cs = görbeség: kaj-ol syn. haj-ol, kaj-la pro kajol-a, kaj-l-ad, kaj-mó, kaj-sza || kaj-d-ul- szék. == gaj-d-ul: része- ged-ik, görbén jár az ész, a test). A hajol- igénél látható alakokon kívül, ide tarto­

Tam. kaya-v-an (homme vile, de basse caste, vaurien : kaya-mei, bassesse, infa- mie, vileté, pervesité: kay-am, profon- deur, főssé, place inférieure, étang etc. tkp. hajlás). haj-d-ul- (szék). VT”kaj-ács. kaj-t- (kajt-ár, kaj-tár-kod-ik, kaj-t-or = kajtár: fitet, ketet, kutat).

A trans. képződén mong. yai- (erfor- schen, nachforschen etc.) ige társa s így a t.-tat. kaj-t- (v. intr. retourner) igével rímel, de nem azonos.

?(kaka, kakás, cf. tam. kkakk-ús vidu, lat­rines tkp. k. ház), kak-ad (kak-at, 1. *szék. katag-szeg). Pkakas (cf. ser, kukkuta «coq» : kukkuti, poule).

kakuk (= szék. kukuk, cf. tam. kukk-tiYup- pán coucou, son imitatif). kalafmta, kalaj, kalák 1. kal-óz. kal-and (ide-oda lógás; kaland-oz, tévc- lyeg II kalant-os = kol-ont-os, szék. szé- delgö, zavart eszii).

Tam. kal-aiigu (se troubler, été troublé, affligé, inquiet, ne savoir que fairé : kan- galaúgu- les yeux se troubler, s'égarer etc. syn. kaiéi, kuleikol-ei-). kalangya (= kaland1 a: kalongya, szék. csomó, rakás, kalongyá-1).

Tam. kal-andei (grandeur, mert a tam. migu-di acervus tkp. grandeur, magas­ság yTT kel. kal-antyu (tkp. fogantyú, horog, akasztó).

Tam. kolu-ttu (jointure, articulation; koluvi, croc, crochet, agrafe Vkohtvti- joindre, unir, Her ensemble, accrocher, prendre etc).

Pkalapá-ce (kalapál V orosz klep-, klopfen, hámmern). kalaty-ol (galagy-ol, galaty-ol).

Tam. kala-gala(gazouiller, résonner, parler beaucoup: kala-ttal, son inarti

-culé syn. kala-galagazouiller, babiller etc.).

kalauz (tam. varli-k-káfti, útmutató; a magy. szó a t.-tat. kila-yuz, guide szóból való, ennek első része = mong. χαΐ-γα, voie, út, a második pedig = küz, gőz, szem).

kal-ács (tkp. rét, fonat: térd-kalács, Ro- tule, Patella : kalácsol: tésztát rétéi, te­kercsbe fon, térdeit kalácsolja, szék. = egymásra rakja).

Tam. kul-asti, kurleissu (noeud, noeud coulant, jointure, tenon, jointure intéreure des os, des pieds, des mains etc. Vkurlei- plier).

NB. Az orosz kalac (espéce de pain blanc) szó annyira árva jelentésileg, származásilag, hogy az egyszerű kölcsönzés nyelvünkből.

kaláka (i. munkára való egyesülés, a mi nagy zajjal, lármával. történik; 2. zaj, lárma).

Tam. kala'- (1. se méler, s'unir, s’ac- coupler, se méler dans le combat; 2. méler, mélanger, joindre, unir: kalakk-al nőm. v. kaládi, mélange, désordre, tumulte, va- carme, clameur etc.).

NB. Az állítólagosán azonos jelentésű szerb stb. llaka, tudtomra az orosz nyelvben nincs meg s így ezen alak a magy. szónak rontott kölcsönzete.