Cercle, trou, maille, 2

Tam. karumu- (se fácher tkp. feke- ted-ik) ; karuvu-, (karúval: ménacer, gronder, réprimander, se fácher etc. ká­rukká- syn. tkp. feket-it 1. szid-). Mong. yar-iya- (fluchen et ^ага, schwarz). kár-og, tam. kar-ei- (crier, appeler, parler : kdgam garei-, le corbeau crier, cf. tam. ' kir-andam, corbeau, mong. kerti, kéri id.).

kárpa (kárpá-l-ód-ik szék. = zúgolódik, ha­

1. 
   kása (kásá-s).
   

A tam. karisi (cange, riz bouilli avec l'eau etc.), kasi- (devenir moite, humide... se fondre ...) igeneve lehet w-ezve ; de a kádi = kann. káté (gruel made from any thing) a káy- (brűler) képzetének látszik olyan y elnyeléssel, mint kássa-kktrei (pro káyssak. herbe potagere, és kásu (pro káysti décoction).

NB. Az orosz stb. szláv kása csak a «főtt kása* jelentésű s én gyökét nem ismerem.

2. 
   kása (czement). Tam. kaséi (ciment, crépissage).
   

kász-ol-ód-ik (pro kész-ül-öd-ik, cf. káván = kéván).

kászu (kász-ol. kász-ol, kázlu: kéreg-edény).

A tam. kad-agam (panier, corbeille), kattu-p-petti (espéce deboite) és kuttán (espéce de boite, petite corbeille de feuille de palmier) szók mindenike a katt-u (lier...) ige kad (cf. kadart: kötés), kutt (cf. kutt-ei, kötő) mellékalakjaiból valók. K.-tat. kt'zau (kéreg, edény).

NB. A magy. kászu szót az oláh casiu (sajt) szóból akarják származtatni azok, a kik kászu-t nem láttak, s azt csak a kászu-turó összetétböl ismerik. Ebben is a kászu nem «sajt·, hanem fenyőkéreg-burok jelentésű.

kátyó (kátyú, káty-ol Ц kotymány, szék. hig- sár).

Tam.kasu-gasu-, kasu-bisu- kann. kaci- pici- (s’humecter, étre humide, moite. trempé, azaz hangutánzó), káva (kámva, félkör alak: kávás, kávába hajt, cf. iv, kávány).

Tam. í.kavi- (se courber, plier, pencher, étre concave: kavi-gci concavité, pen te, panchant, ombrelle); 2. kav-altu- (cour­ber, entourer, cf. dv-al-am enclos prés d'une maison), káv-án- (kéván-, kiván : kiván-csi, kiván-at stb.).

Tam. kavi- (désirer ardement, étre at- tentif; kav-anam, attention, intention, grand sóin ; kav-ei, bésoin, mécessité, cf. kiván-at).

NB. A tVéfásnak látszó káv-án meg a tam

.ával (1. courbure, forme d'arc': a káva, 2. désir, cupidité, avidité) bizonysága szerint a · káván, kiván· ige a káva (iv, félkör, hajlás) szóval egy- gyökü mert a kiván —= hajlik valami után.

Tam. kukku- (tousser, avoir la coque- louche: kukk-al-idu- tousser fortement),

mong. kek-si-, man. ketig-si- (trocken husten).

I kel- (= kál-: kél-, köl-, kül-d: kel-et, kel-t, kől-t, költ-öz-ik || kel-és, kele-vény = daganat).

Tam i. kala'-, kala-kku- (soulever, révolter, troubler: kala-ndei, grandeur, cf. kalangya); 2. kait1- (s’élever, étre élévé: kel, croitre, pousser, bourgeonner: kel etc.: kali, bouton de fleur; a keló, domborodó; kali-Agit, digue, écluse: a keló, emelkedő; kaliilgam alouette, a magasra kelő etc. Ide tartozók: kafaA- siyam (grenier, grange, tehát rakás, mint a kalongya- kafappu, élévation etc. 1. hal-om). Kann. kalu-hisu (v. caus. to send: kül-d); 3. kait- (tressaillir de joie, étre arrogant, cf. nagyra van, ágá-11 ág, hág, kel); 4. kálit- (se lever, couler, pas­ser, lancer les rayons etc.: kál-i, le jour passé: kelt nap; kál-ei, matin, aurore, temps> mál-ei, soir: tehát, a keló> múló); 5. kál-i'- (se lever les atres, paraitre, kelő nap, kelő hold, keletkezik: kál. 1. pied = a kelő, mong. köl; 2. */« = a ne­gyedik végtag; 3. temps, moment = a kelő, hal-adó; 4. vent: szél = kelő, mozgó; 5. germe, jet: a kelő csira; 6. lieu, place: hely, a hol áll, kel vlmi); 6. kifa'- (se lever II kila-mbu-, se lever, s'élever, croitre, augmenter || -kila-r- id. saillir: kijár'· v. tr. lever, élever, éveiller: köl-t || кі/аГи·, remuer, agiter, changer de place, réveiller, fairé sortir: köl-t etc.); 7. kel-isu (en- flure, cf. kelés stb.), man. kali- (in die Höhe steigen), mong./дЛ- id. L-tat. kal-k- (se lever), kal-dir pro kal-k-ffr- lever.

NB. A Lithvan kitlos (surgo) a scr. cat- (se movere, ire etc.) gyökhöz tartozása a fentiek után kétséges.

kele-kóla (kele-bóla, kele-kuti = keringő, tehát az első rész kel-, a kóla = tam. kólu- se courber, bóla 1. ból-t; kut-i = kot-ku- tourner etc.). kelengye (= káldnd'á: tkp. fel-kelhető holmik).

Minthogy a kelengye a székelyeknél még ma is jobbára felkelhetökból (ruha­nemű, ingóság) áll, ezen szó a kel ige

kázlu = kászu.

ke (ká)

kebel (= káb-ál: köb-el, kebel-es = öblös, hasas).

Ezen kétágú, «öblösség, üregesség és gömbösség» jelentéssel biró nőm. v. alakú szónak a legközelebbi társai egyenes gyök nélkül a mong. keb-eli, man .'/efeli («Bauch, Schoos, Busen», yefeliye id.). Mindany- nyinak a gyöke a tam. kavi- (étre con­cave, se courber, se plier: kavi-vu, kavi- yal nőm. v. action de se plier en dedans concavité, «centre», cf. valaminek keble). A gömbösség jelentését 1. geb-ed. kecs (= kác: kecs-es, kecs-eg, kecseg-tet).

Tam. кой-su- (caresser, cajoler, fairé l’enfant; babiller, baiser etc. kotisi- k-kotísi nada1- marcher d’un pás doux et agre- able etc.).

kecse (= káőü: rég. palást, köpeny, cf. kecz-el, burkol), kassti (bande, ruban, ceinture, lien, écharpe, petit corset, kasset id. cotte d’arme, piéce de toile : kass-ólam, enveloppe-, peau de cardamome V kat.u- lier, se revétir etc.). kecs-ke (= kác-kd).

Tam. koss-ei (capra, brébis en général), k.-tat. kde kde! (kecskét hivó szó), osm keit. Csag. kecki és ecki = mong. ’isi-ge; k.-tat. kdzüy orosz koza (dim. koz-ka, chévre). Tehát a főbb turaniak közös szava.

kecze (== kdtsd: háló-féle).

Tam. kassái (fiiét de pecheur, mong. kelse, fiiét), kedv (= kddv: kedv-el, kedv-es stb.)

Tam. kád-al, (désir, affection, amour( passion etc. kádaliaimer, affectionner, étre ami, désirer, avoir passion pour: kádal-an, amant, ami), kegy (= kád': kegyes, kegy-el-em stb.)

Tam. kadi (joie, piaisír: ka Ili, joie inté- j reure etc.), kud. kade (favor), man. yaji | (zartlichkeit, Liebe) kési (Gunst, Gnade, Glück), mong. késik id. keh (= ká/ι: köh; köh-ög, keh-es).olyan származéka, mint a kal-angya az alliangu igéból.' Ezért a ser. szónak hitt tani. kali-ganam (mariage, noces, bon- heur) és kal-ya (prepáratus) képzetet is a kel főkhöz kell számítanunk, kel-ep (kál-áp = kelep-el, i. zörget, 2. szája jár II kerep-el id.).