Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
112 vese — előbb fölemeli, azután lesújtja. Mondani sem kell, hogy a regény tele van ledér, erotikus részletek- kel. De az utóbbiakat jóval fölülmúlja a L'Assomoir (1878) című munkás-regényben található rútságok hal- maza. Ez Zolának egyik legdurvább regénye, melynek női főalakja Gervaise, Macquart Antalnak az említett kofától való ifjabbik leánygyermeke, Coupeau-nak lesz nejévé, egy abszintező részeges naplopónak, ki neje mosóintézetét tönkre juttatja s őt is iszákosságra szoktatja. Ez annál könnyebben megy, mert a nő öregatyja, Macquart kádár is részeges természetű volt s unokája örökölte ebbeli hajlamát. Gervaise egy ízben este hazajövet leírhatatlan állapotban találja férjét, aki ágyából a földre esett és mindent — sit venia dicto — összerondított. A nő ekkor viszonyt kezd egy más kor- hely férfival, utóbb pedig teljesen elzüllik s nemi inger- lékenysége utóbb vad prostitúcióvá fajul, férje pedig a «delirium tremens potatorum» legeslegfelső fokára jutva, irtóztató módon pusztul el. Mindez undorító képekben a legnagyobb részletességgel van elmondva. Mouret kalaposnak Macquart leányától, Orsolyá- tól való egyik leánya, Héléne, főalakja az Une page d'Amour (1877) című regénynek, mely azonban ke- vésbbé híres a durvaságok tekintetében. Annál nagyobb hírhedtségre tett szert az ezt követő Nana (1880) című regény, melynek címbeli főalakja, Coupeau és Gervaise leánya, valósággal a kéjdüh megszemélyesítője, még pedig annyira, hogy Balzac-nak enemű alakjait is messze fölülmúlja. Ez utálatos nő dédanyjának, Adéla'íde-nak hajlamait örökli, melyek már kora gyermekségében megnyilvánulnak. Utóbb színésznő lesz s mint ilyent temérdek udvarló, ifjú és öreg, szegény és gazdag 113 seregli körül. Mindannyit testileg-lelkileg megrontja s egy egész nemzedéket bizonyos utálatos betegséggel mételyezve meg, végre ő maga egy kórházban fekete himlőben hal meg éppen a francia-porosz háború ki- törésekor, mint ezt föntebb már említettük, e regény óriási kelendőségének magyarázatául. Ezt követte a Pot-Bouille (1882) című bourgeois- regény, mely a párisi középosztályt rajzolja minden igazságot lábbal tipró torzképekben, hallatlan vakmerő- séggel, úgyhogy az egész közvéleményt s még a korábbi regényeit leginkább magasztaló hírlapokat is fölzúdí- totta. Kicsibe múlt, hogy Zolát nyílt utcán személyes bántalmakkal nem illették. E regénynek még kevésbbé van egységes cselekvénye, mint Zola egyéb műveinek. Az egész voltakép egy choiseul-utcai háznak s e ház lakóinak rajza, kik mindnyájan ismerik egymást és szomszédok módjára összejárnak a leggyalázatosabb dolgokat művelve. E regény egyik főhőse a Rougon- Macquart-nemzetségből származó Mouret Octave, egy förtelmes szoknyavadász, ki előtt még a legrútabb nő sem lehet biztonságban. Ő csábítja el szomszédjának, Pichon-nak, egy fiatal tisztviselőnek nejét, egy bamba nőt, ki ugyancsak csúffá teszi apósának az egyke (mé- nage á un) értelmében kiadott házassági parancsát. Ugyanezen fajtához tartoznak a regénybeli többi csa- ládok, Canpardon-, Duveyrier-, Vabre- és a Josserand- család tagjainak viselt dolgai. Josserandné szájába az író a legutálatosabb szidalomszókat adja férje és leányai ellen; ez utóbbiak is botrányosan fajtalan nők. Méltó párjuk fitestvérük, ki idősbik nőtestvérébe szerelmes s valósággal féltékenykedik sógorára. De nem részle- tezzük e regény mocskosságait, mert félő, hogy talán 114 lesznek, akik ennyit is megsokalnak. Végezzünk a töb- bivel még rövidebben. A regénysorozat következő tagjai, névszerint az Au Bonheur des Dames (1883), melyben szintén sze- repel a förtelmes, bestiális Mouret Octave; továbbá a La joie de vivre (1884) undok női betegségek leírá- sával; a bányászélettel foglalkozó Germinal (1885), mely az előbbihez képest még nagyobb mértékben rajzolja a fizikai és erkölcsi rútságot, úgyszintén a művészetet tárgyaló L'oeuvre (1886): egy fiatal festő- nek küzdelmei és vergődése, át meg átszőve durva nemi dolgokkal — mind az ember állatiasságának képcsoportozatai más-más társadalmi osztály köréből, de egyébként lényegben egyező módon megfestve. A ciklusnak az említettek után következő tizenötödik tagja, a parasztokkal foglalkozó La Terre (1887) című regény azonban Zolának valamennyi előbbi regényét fölülmúlja mind az ember állatiasságának borzalmas rajzával, mind pedig a szenny és undokság hajmeresztő leírásával. Ez a regény a legnagyobb förtelmek tár- háza s benne Zola önmagát múlta fölül. Vakmerősége annyira megy, hogy a regény egyik főalakját, ki a vallás ellen szüntelenül gúnyolódik, a Megváltó nevé- ről nevezi el. Ezt a regényét még követői is megso- kalták s élénken tiltakoztak mesterük féktelensége ellen. így névszerint Paul Bonnetain erős hangon rátámadt Zolára s kijelentette, hogy megszüntet vele minden közösséget s többé nem vallja mesterének. Hasonlókép nyilvánosan tiltakoztak Rosny, Margueritte, Descaves és Guiches mesterük trágár hangjának elfajulása ellen. (Contre l'exacerbation de la note orduriére. L. Brune- tiére i. m. 346. 1.) Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|