Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- VIII. Zola naturalista regényköltészetének bírálata.
118 Amily dühös ellensége volt Zola a katholikus egyháznak, époly lelkes védője lett a zsidó Dreyfus- nak, aki miatt politikai pörbe is keveredett, mely sok bajt hozott fejére. Ismételten elítélték egy-egy évi fogházra és három-három ezer frank pénzbüntetésre. Zola a börtön elől Olaszországba, később pedig Lon- donba távozott, ahol anyagot gyííjtött egy új művéhez, a franciákat a nemzeti veszedelemre intő Termékeny- ség (Fécondité, 1899) című irányregényéhez, mely volta- kép első része a négy kötetre tervezett Les quatre Evangélistes című regénysorozatnak, de ezt elhalálozása miatt már nem tudta megírni, VIII. Zola naturalista regényköltészetének bírálata. Újabb francia erotikus drámaírók és lírikusok. OLA regényköltészetének s általában a natura- lizmusnak bírálatával a föntebbiek után röviden végezhetünk. Zola regényei tisztán művészeti szempontból sem nevezhetők kiváló alkotásoknak, mert kerek, egységes és fokozatosan fejlődő cselekvény helyett legtöbbször csak külsőleg összefüggő részek és hosszadalmas leírások roppant halmazából vannak össze- állítva. Művészi szerkezetről nála alig lehet szó. Ő maga is fönnen hangoztatta elméleti műveiben, midőn regényeinek gyarló kompozícióját megrótták, hogy neki mint igazi (!) írónak sem ideje, sem kedve nincsen a szerkezetnek «iskolás, lelketlen szabályaival» vesződnie. Így fogta föl Zola a művészi kompozíció egyetemes érvényű törvényét! Zola regényei tehát a belső forma, a szerkezet szempontjából nem valódi regények, hanem inkább — azt mondhatni — csak regényes részletekkel vegyített irányművek, — mint ő maga mondja: tanulmányok, még pedig a szabatos környezet és a természetről másutt «dokumentumok» alapján. Csakhogy aztán tanulmánynak nagyon furcsa tanulmány az, mely az emberi dokumentumok tárhá- zából célzatosan és egyoldalúan mindig csupa aljas 120 dolgokat válogat ki, s ezeket is képzeleti elemekkel tarkázva, teljesen önkényesen köti össze, kénye-kedve szerint társítja s emellett a fődolgot pusztán egyéni fantáziájából alkotja. Mert hiszen mondanunk sem kell, hogy a Rougon—Macquart-család nemzetsége sohasem létezett igazán; egyes tagjai is nem igazi élő szemé- lyek, hanem az író képzelete alkotta alakok, s Zola mégis velük akarja egész komolyan bizonyítani azt, hogy mint csenevészik el egy család átöröklött tulaj- donságok következtében. Tanulmánynak nagyon külö- nös, kísérleti módszernek igen furcsa s a valóság raj- zának bizonyára nem éppen megfelelő az ilyen eljárás. Zola a naturalizmus ürügye alatt s az emberi dokumentumok címén olyan elemeket akart a költé- szetben meghonosítani, amelyek tönkre tennének min- den művészetet. Tudjuk, hogy a természet szolgai másolása még nem művészet s az élő alakok tanul- mánya csak eszköz lehet, nem pedig cél. Zola müelve nem is igazi realizmus. Ő neki a «természetesség», a való élet «hű» rajza, a «tudományos pontosság» – mind csak arra való, hogy a fizikai és erkölcsi rútat jól kiaknázhassa. E tekintetben csakugyan úgy szólván elérhetetlent tudott létrehozni. így mindenekelőtt a realizmus elvét túlhajtva, teljesen köznapivá s olv annyira prózaivá süllyedt, ami a szépirodalomban eddig hallatlan jelenség volt. Mindent a legkisebb részletekig kétségbeejtő aprólékossággal rajzol; mindenbe beleötlik; mindenütt firtat; mindent lehánt és föltakar. Alakjait annyira érzékeink közelségébe helyezi, hogy mintegy érezzük nem éppen kellemes lehelletüket, ruhájuk és testük szagát; elvezet bennünket nemcsak ebédjükre, hogy mit és hogyan esznek-isznak, de még a háló- 121 szobák zárt ajtaja sem rettenti vissza, oda is betola- kodik; jelen kell lennie ott is, hogy az ágyat és összes fölszereléseit leírja, s főleg hogy mindenféle meg nem nevezhető dologról értesítést adjon; reggelre kelve megint visszatér, hogy a mosakodásnál és öltözködés- nél folytathassa szemléjét. S ezt magasztalják némelyek művészi eljárásnak és művészi leírásnak! Szintily szertelenül halmozza a teljesen haszon- talan, minden jellemzetesség híján levő, lényegtelen, aprólékos vonásokat, midőn személyeinek foglalkozás- módját írja le. Nem riad vissza az «Assomoir»-ban a mosónék szennyesének fölsorolásától, a «Ventre de Paris»-ban a mészárszékek, a zöldséges kofák bódéinak s a halpiacnak s egyéb élelmiszerek árucsarnokainak piszkos és bosszantóan terjedelmes leírásától. S emel- lett mintha gyakorlati kalauzt akarna írni a különféle mesterségek számára, útmutatást nyújt az ingek kemé- nyítésére és vasalására; leírja a kádárt, a kovácsot, amint műhelyében foglalatoskodik; megismertet a vaj- készítés és disznóölés módjával; leírja a Szent Anna- ispotályt összes helyiségeivel; a színházat (a Naná-ban) egész berendezésével, folyosóival, öltözőivel s egyéb rejtekhelyeivel. Ilyetén leírásának fárasztó terjengőssége az «Au bonheur des Dames»-regénybeli divatáru-raktár rajzában éri el tetőpontját. Ha ezekhez még hozzá- vesszük a fajtalan női alakoknak és a trágár jelenetek- nek sűrűn és kedvteléssel kidolgozott leírásait; a delírium tremensről, a szülés különféle fázisairól, a sokféle undok betegségről szóló, anatómus és orvos módjára elemző részleteket, s látjuk, hogy mindeme képek szétterjesz- tett hálózatához a regények cselekvénye s baromi, kóros, őrült alakjai csupán támasztékok gyanánt szol- Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|