7
tárgyalva. Ezt megelőzően mintegy alapvetésül világ-
irodalmi szemlét is nyújtunk, melyben áttekintjük a
nevezetesebb költői alkotásokat, de pusztán az erotika
szempontjából. Ez bizonyára eleve és szükségképen
némi egyoldalúságot von maga után. Mint az a bota-
nikus, aki kitűzött föladatául a virágoknak csak porzóit
és bibeszárait vizsgálja, szirmaik és egyéb alkotórészeik
figyelembevétele nélkül: mi is akként járunk el; mert
mi még elsőrendű műalkotásokban is a lírikusoknál
nem a költői hevület mélységét s az érzéstartalom
művészi kifejezésmódját tekintjük; epikai és drámai
művekben sem nézzük a jellemzés erejét, az esemény
érdekességét, a cselekvény megragadó voltát vagy egyéb
kiválóságait s nem arra törekszünk, hogy minden oldal-
ról méltatva a szóba kerülő műveket, megállapítsuk
esztétikai értéküket, hanem egyedül csak azt vesszük
figyelembe: nincsenek-e valamely műalkotásban oly
elemek és sajátságok, melyeknél fogva szerzője, ha
még oíy tehetséges és nagy alak is, erotikus írónak
jellegezhető.
Látni fogjuk egyébként, hogy az erotikum nagyon
viszonylagos fogalmat szokott jelölni s hogy többféle
fokozat érthető rajta. Már itt is előrebocsátjuk, amit
később bővebben fogunk tárgyalni, hogy egyáltalán
nem a kiválasztott tárgy (pl. a házasságtörés témája)
határozza meg valamely mű erotikus jellemét, hanem
csakis a tárgy földolgozásának és kifejezésének módja.
Van akárhány költő, aki műveiben teljesen kifogás-
talan szellemű, még csak nem is keresi az élet rút
oldalait, csupán itt-ott elvétve akad nála egy-egy érzé-
kies kép, egy-egy kissé bántóan színezett leíró részlet.
Egy másik gyakran nyúl ugyan kényesebb témákhoz
8
is, de a nemi élet körében mutatkozó rútat az igazsághoz
hűen rútnak tüntetve föl, nem sérti erkölcsi érzékün-
ket. Természetes, hogy az ilyen költőket nem soroz-
hatjuk az erotikusok közé. Viszont vannak költők,
akik az életnek egyenesen szexuális oldalát szeretik
kedvteléssel föltárni s mentől merészebb és újszerűbb
«meglátásokkal» akarják meglepni az olvasót; vannak,
akik a hús és vér poézisét, az érzékiség szabadságát
nyiltan hirdetik s a testi gyönyörökben egész szabadon
tetszelegnek; akik a cédaságot s a feslettségét, az érzéki
vágyak kielégítését, az elcsábítást vonzó alakban és
szép színekkel rajzolják; a házasságtörést mentegetni
vagy éppen igazolni törekszenek; akik a szabadszerelem
védelmére szofizmákat gyártanak; akik minden áron
érdekesek akarván lenni, a rendes családi élet örömei,
bajai és küzdelmei helyett a léhaságot, a könnyelmű
és bűnös asszonyt, a kicsapongó férfit, az izgalmakkal
járó tiltott viszonyt rokonszenves módon és alakban
állítják elénk, sőt igazolják őket, a nemi ingereknek
kitett emberi természet gyarlóságát és a körülmények,
a környezet kényszerítő hatását hangoztatva, úgyhogy
hőseiknek (lucus a non lucendo) bűnei alig esnek
beszámíthatóan rovásukra. Ha mégis megbűnhődnek
valahogy, ez nem erkölcsi mivoltuk szükségszerű követ-
kezménye, hanem legfölebb csak szerencsétlenség, bal-
sors; a közrejátszó véletlen nem is akar az erkölcsi
világrendet helyreállító s elburkolt szükségszerűség
színében föltűnni, hanem csupán a vak végzet szerepét
játssza, mellyel szemben az ember tehetetlen, akarat-
nélküli bábalak. így azután költői igazságszolgáltatás
hiányában ily művek alattomban megkedveltetik a bűnt.
Vannak oly költők is, kiknél egyenesen a vétek apo-
9
theozise található. Ezek már teljesen materialista világ-
nézletből kifolyóan az emberben lelkes lény helyett
csupán ösztöni életet élő barmot látnak. Az előbbiek
és ezen utóbbiak közt nyilvánvalóan igen nagy a
különbség.
Mi itt csak a szoros értelemben vett erotikumot
tartjuk szem előtt, azt értve rajta, hogy a lírikus költő
erkölcstelen fölfogással s leplezetlen nyíltsággal föl-
tárja érzékiségét és élményeinek a nemi életre vonat-
kozó mozzanatait, az elbeszélő- és drámaíró pedig észre-
vehető célzattal az ember nemtelen hajlamainak és
aljas ösztöneinek iparkodik hízelegni.
Különbséget kell még tenni az erotika és porno-
gráfia közt. Tágabb értelemben vett erotikus részletek,
a szexuális élet némely mozzanatának leírásával, a bibliá-
ban is találhatók, melyben még a természetellenes
szerelem perverz megnyilvánulásai is érintve vannak.
Egy író Shakespeare műveiből összeállította a trágáF
mondásokat. Ez a gyűjtemény egyhuzamban olvasva
valósággal elrettentő, de az egyes mondások a maguk
helyére beillesztve, annyira kiegészítik a megfelelő szö-
veget, hogy ritka esetben teszik a trágárság hatását,
különösen olyan művelt olvasóra nézve, aki ismeri a
Shakespeare-korabeli színházi viszonyokat. A szoros
értelemben vett erotika, mint említettük, mindig szán-
dékosan az ember nemtelen ösztöneit ingerli, még oly
esetben is, mikor a pikantéria gáláns fátyolával némileg
elburkolja az író ebbeli célzatát és nyílt trágárság
helyett lappangó cinizmussal s látszatra finoman fejezi
ki az érzékies mozzanatokat.
Sokkal tovább megy a pornográfia. Ez mindig
teljesen nyíltan, gyakran rajz és képek kíséretében,
Dostları ilə paylaş: |