Erotika és irodalom



Yüklə 2,82 Mb.
Pdf görüntüsü
səhifə3/65
tarix26.08.2018
ölçüsü2,82 Mb.
#64341
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   65

10
szembeszökő   célzattal   sérti   a   szemérem   érzetét   s   egye-
nesen   ingerli   a   fantáziát   kicsapongó   képzetekre   s   a
legaljasabb   ösztön   mozgalmasságát   idézi   elő.   Erotikum
és   pornográfia   között   egyébként   olykor   nehéz   a   határ-
vonalat   meghúzni.   Például   Boccaccio   rosszhiszemű   ki-
vonatban   pornográf   íróvá   vedlik,   pedig   valójában,   mint
látni   fogjuk,   nem   mondható   annak.   Mivel   a   porno-
gráfia,   magyarán   nevezve,   a   szennyirodalom,   különösen
az   éretlen   ifjúságra   nézve   fölötte   romboló   hatású,   azért
minden   művelt   államban   szigorú   büntetések   várakoznak
a   pornográf   könyvek   íróira,   kiadóira   és   terjesztőire.
Mi   itt   a   rendszerint   minden   művészi   elem   híjával   levő
pornográfia   mellőzésével   csak   az   erotikus   irodalommal
foglalkozunk.
Volkelt,   a   neves   esztétikus,   aki   katholikus-ellenes
érzületét   többször   nyíltan   is   kifejezi   s   aki   éppen   nem
mondható   elfogult   moralistának,   egyik   művében   (1.   a
repert.   i.   m.   103—4.   1.)   így   nyilatkozik:   «Csak   a
teljes   vakság   vonhatja   kétségbe,   hogy   mai   kulturális
életünk   erotikus   dolgokban   a   legközelebb   múlt   év-
tizedekkel   összehasonlítva,   valósággal   elrettentő   fokozó-
dását   mutatja   a   romlottságnak   és   elfajultságnak.   S   ami
különösen   sajnálatos,   az   ennek   az   erotikus   méregnek
napjainkban   a   művészet   terén   való   fölötte   veszedelmes
fölburjánzása.   A   művészetnek   némely   ága,   főleg   a
színház   számára   termelő   művészetek,   manapság   igazi
erotikus   járványt   mutatnak,   annyira,   hogy   a   drámai
műágak   szolgálatában   álló   művészek   találékonyságuk,
leleményük   erejét   a   végsőkig   megfeszítik,   csakhogy   a
közönségbe   mindig   új   meg   új   s   egyre   maróbb   ero-
tikus   méreganyagot   oltsanak   bele   és   idegeit   mind-
inkább ingerlő fogásokkal izgassák.»


11
Payot   is   ezt   mondja:   «A   mai   irodalom   nagy-
részt   a   nemi   szerelem   dicsőítése.   Ha   regényíróink,
költőink   nagy   részének   hinni   akarunk,   a   legmagasabb,
legnemesebb  cél,  melyet   az   emberi   élet   számára   ki-
tűzhetünk,   oly   ösztön   kielégítése,   mely   közös   az   álla-
tokéval.   (Az   akarat   nevelése,   ford.   Weszely   Ödön,
Bp. 1905., 210. 1.)
A   magunk   irodalmára,   az   újabb   magyar   költészet
termékeinek   nagy   részére   gondolva,   hasonló   egybe-
foglaló   ítéletet   mondhatunk.   Nálunk   is   az   utóbbi   év-
tizedekben   —   mint   alább   látni   fogjuk   —   rendkívül
nagy   mértékben   elharapódzott   költőinknél   egyrészt   az
erkölcsiségnek   a   Nietzsche-féle   bölcselet   értelmében
vett   vitalisztikus   föl   fogásmódja,   mely   az   életet   mint
életet   s   ennek   teljes   kiélvezését   hirdeti   a   legfőbb   jónak,
másrészt   a   költészet   újszerű   s   hatásos   kifejezésbe!!
eszközeinek   segítségével   igen   széles   körben   terjedt   el   s
régebben   nem   ismert   nagy   fokban   fejlődött   ki   az   ero-
tika, nem is legenyhébb formájában.
A   költészetben   erotika   fejlődését   előzően   törté-
neti   nyomon   végig   kísérjük   a   legrégibb   időktől   nap-
jainkig   s   megismerkedve   az   e   körbe   tartozó   irodalmi
jelenségekkel,   végül   etikai   és   esztétikai   alapon   meg-
állapítjuk   azokat   az   elveket,   amelyek   e   kérdésekben
irányadók lehetnek.


II. Erotika a görög és római költészetben.
GÖRÖG
  Eros   (a   szerelem   istene)   után   erotikus
költőknek   régente   általában   a   szerelmi   költő-
iket   nevezték,   akik   könnyed,   dalformájú   versek-
benzengték   meg   a   szerelmet.   A   régi   erotikus   költők   közül
már   Mimnermos   (VII.   sz.   Kr.   e.),   Kallimachos,   Philetas,
Hermesianax   és   más   lírikusoknak   többnyire   töredékes
alakban   fönnmaradt   verseiben   (egybeszedve   Th.   Bergk
gyűjteményében:   Poétae   lyrici   graeci   Lipcse,   1882)
azt   látjuk,   hogy   a   szerelemnek   fennköltebb,   eszményié-
sebb   fölfogása   helyett   érzékies   oldala   szerepelt   náluk.
Ezt   a   fölfogásmódot   világnézleti   szempontból   epikureiz-
musnak   szokás   nevezni,   noha   az   epikureus   bölcselők
etikája   szerint   a   boldogság,   mint   az   ember   legfőbb
java,   nem   a   testi   kéjben   van,   hanem   a   szellemi   élve-
zetben.   Ez   az   etika   mindamellett   az   egoizmus   rend-
szere,   mert   mindig   csak   az   egyéni   élvezetet   tekinti
döntő   szempontnak   s   azért   a   testiség   kultuszára
vezet.   Hedonizmusnak   is   nevezzük   az   élvezetnek   eme
pogányszellemű   tanítását,   mely   a   görög   lírikus   költők
életfölfogásában is megnyilvánul.
Így   Mimnermos   szerint   a   szerelem   az   egyedüli
élvezet,   melyet   az   istenek   az   emberi   fáradságos   élet-
pályákon     megengednek;     azért,     míg   ifjúságunk     tart,


13
ne   vessük   meg   Aphrodité   ajándékait.   Anakreonnál   sem
találkozunk   az   élet   komolyabb   fölfogásával.   Neki   a
szerelmi   gyönyör   nem   eszköz   az   élet   nyomorának
enyhítésére,   hanem   már   egyenesen   életcél.   Alkmann
költészetének   is   csaknem   kizárólagos   tárgyai   a   bor   és
a   hetairák.   A   többi   említett   görög   lírikusnál   még
alantasabb   fölfogást   találunk,   sot   maradtak   gyér   nyo-
mok   arra   nézve,   hogy   a   régi   görögöknél   akadt   több,
ma   már   névtelen   verselő,   aki   a   görög   hitregében   elő-
forduló   Priapos,   durván   ábrázolt   kerti   istenség   tisztele-
tével   kapcsolatosan   trágár   hangon   egyenesen   dicsőítette
az   érzéki   szerelmet.   Ellenben   már   nem   ily   durva   föl-
fogás   tükröződik   vissza   Sapphónak,   e   különben   nagyon
rejtélyes   lelkű   nőnek   reánk   maradt   töredékes   szerelmi
költeményeiben.   Sappho   dalaiban   váltakozva   majd   a
férfiúi   szépséget   és   erőt   zengi   meg,   majd   pedig   barát-
nőihez   és   tanítványaihoz,   Lesbos   legszebb   leányaihoz
intézi   szerelmi   énekeit.   Költészete   eme   legfőbb   motí-
vumainak   magyarázatát   a   művészlelkű   görög   népszellem
őseredeti   hajlamában,   a   testi   szépségért   való   szenve-
délyes   rajongásban   találhatjuk   meg.   (L.   Némethy   Géza
értekezését: Egyet. Philolog. Közi.. 1896., 12. 1.)
A   nevesebb   görög   epikus   költők   műveiben   már
sokkal   emelkedettebb   fölfogást   találhatunk,   semmint   a
lírikusoknál.   A   női   szépségnek   itt-ott   érzékies   színe-
zetű   magasztalása   mellett,   még   a   mithoszi   idők   ábrá-
zolásában   is   tartózkodtak   attól,   hogy   hallgatóik   vagy
olvasóik   alantasabb   ösztöneit   izgassák.   Homeros   derült
világában   még   csak   nyomát   sem   találjuk   az   érzékiesen
rajzolt   modern   szerelmi   szenvedélynek.   Ő   a   hitvesi
hűséget   festi   az   Odysseia   főhősében,   kinek   jellemében
egyébként   a   honvágy   és   az   atyai   szeretet   az   uralkodó


Yüklə 2,82 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   65




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə