Erotika és irodalom

20
néhányat   Decamerone-jába.   A   görög-   és   latinnyelvű
erotikus   tartalmú   s   regényszerű   prózai   elbeszélések
nagyszámmal   lehettek,   de   azokról,   kik   legelőször   kísér-
lettek   meg   prózai   formában   az   ilyen   elbeszélésekéről
alig   maradt   ránk   több   puszta   nevüknél:   Klearchos,
Antonius   Diogenes,   a   szíriai   Jamblichus;   munkáik
elvesztek,   csak   néhánynak   legalább   tartalmát   tartotta
fönn   Photius.   A   sikamlós,   sőt   trágár,   de   sokszor
elmés   elbeszélésekben   főleg   Miletos   és   Sybaris   vidékei
voltak   termékenyek.   Egy   jókora   terjedelmű   kötetnyi,
ilyen   miletosi   elbeszélést,   csupa   fölötte   érzékies   sze-
relmi   történetet   tartalmazó   gyűjteménnyel   egy,   állító-
lag   Aristides   nevű   író   akkora   sikert   ért   el,   hogy
Cornelius   Sisenna   praetor   nyilván   kitetsző   élvezettel
fordította   le   latin   nyelvre   e   gyűjteményt.   A   parthusok
Crassus   táborában,   kivívott   győzelmük   után,   számos
példányát   találták   e   munkának   az   elesett   római   tisztek
poggyászában.   A   nicaeai   születésű   Parthenios,   Vergilius-
nak   görög   tanítója,   szintén   több   ilyen   művet   írt,   de
ezek   elvesztek.   Egyetlen   fönnmaradt   könyve   (Erotika,
36   prózában   írt   elbeszélés)   voltaképp   gyűjtemény   ré-
gibb   és   újabb   költői   forrásokból,   köztük   a   már   emlí-
tett   Euphorionból   is.   Ennek   a   gyűjteménynek   néhány
darabját   egy   magyar   ember   is   földolgozta.   (Szakmári
Fabritius   István:   História   ex   Parthenii   Nicenensis   de
amatoriis   affectionibus   collecta.   —   Kolozsvár,   1577.)
Legnagyobb   hírre   jutott,   s   méltán,   az   emesai
Heliodoios,   Kr.   u.   III.   században   élt   pogány   szofista
regénye,   az   Aethiopika   (Theagenes   és   Chariklia   sze-
relméről),   melyet   szerelmi   fölfogásának   nemessége
miatt   régebben   a   hasonló   nevű   trikkai   püspöknek
tulajdonítottak.   Heliodoros   silány       utánzójaként   jelenik

---

21
meg   Leukippe   és   Klitophon   c.   sikamlós   regényével
Achilles   Tátius,   alexandriai   rhetor,   a   Kr.   u.   V.   század-
ban,   míg   az   a   lesbosi   erotikus,   akit   némileg   kétes
alapon   az   előbbi   kortársának   tartanak   s   Longosnak
szoktak   nevezni,   a   pásztorregényre   adott   első   példát
Poimenika   (latinul   Pastoralia)   c.   művével,   melyben   a
lesbosi   tájak   művészi   leírása   mellett   nagyon   érzékiesen
rajzolja   Daphnis   és   Chloe   szerelmét.   Kevésbbé   jelen-
tékenyek:   a   Kr.   u.   V.   századból   az   aphrodisiasi
Chariton   regénye   (Chaireias   és   Kallirrhoe   szerelmé-
ről);   a   IX.   századból   a   makrembolita   Eusthatios
ii   könyvből   álló   erotikus   regénye   Hysminias   és
Hysméne   szerelméről,   az   ephesusi   Xenophon   s   még
néhány.   A   Kr.   u.   XII.   században   élt   Theodorus
Prodromus   erotikus   éneke   (Rodante   és   Dosiles   sze-
relméről)   s   kortársának   Niketas   Eugenianosnak   regénye
(Charikles   és   Drosilla   szerelméről)   már   jambikus   vers-
alakban   vannak   megírva   s   a   görög-római   regény   el-
hanyatlását   jelzik.   (L.   E.   Rhode:   Der   griechische
Román und seine Vorläufer. Lipcse, 1876.)
A   fölsorolt   erotikus   szépprózai   elbeszélések   leg-
nagyobb   része   már   az   antik   görög   és   római   irodalom
nagy   korszakain   jóval   túl   a   keresztény   időszámításba
esik.   A   klasszikus   költészet   eszményies   iránya   és   ko-
moly   méltósága   iránti   érzék   ekkor   már   kiveszőben
volt,   viszont   a   buja   képzelet   szőtte   történetek,   melye-
ket   a   keleti   gazdag   mesetárak   (erotikus   irányban   főleg
a   Szindbad   parabolái)   szaporítottak,   sok   olvasóra   talál-
tak,   bár   a   keresztény   egyházatyákon   kívül   a   szigorúbb
közvélemény   is   elítélte   őket   s   az   erkölcsi   romlás
jeleit   látta   bennük.   A   szerelem   azonban   ettől   fogva
egyik     legfőbb,     sőt     mondhatni     uralkodó     motívuma

---

22
marad   a   költészetnek.   A   nő   már   kísérője,   élettársa   a
férfinak,   s   szavaiban   és   tetteiben   sokkal   szabadabb,
mint régente.
Ezt   a   szabadságot   igazában   a   keresztény   vallás
adta   meg,   még   pedig   a   társadalmi   alakulás   első   csira-
sejtjében:   a   családban   való   meghonosításával.   A   keresz-
ténység   ugyanis   a   házasságnak   szentségi   jellegével
nemcsak   megszentelte   a   családi   frigyet,   hanem   a   nőt
egyszersmind   egyenrangúvá   tette   a   férfival.   A   nő   most
már   nem   rabszolgai   életet   él,   hanem   kifejtheti   lelküle-
tét   és   szívének   áldozatos   szeretetével   irányítja   a   neve-
lést.   Most   kezdődik   a   női   erények   igazi   megbecsülése
és   tisztelete.   Ezen   egyetlen   tényben:   a   nőnek   a   házas-
sági   frigy   megnemesítésével   való   egyenjogúsításában   a
szabadságnak   élesen   körvonalazott   eszméje   domborodik
ki,   mely   utóbb   a   társadalmi   kormányzatnak   is   örök-
érvényű   elve   lett.   A   kereszténység   elterjedésével   a   nő
társadalmi   helyzete   az   irodalomban   is   egyre   kiemel-
kedőbb lett, különösen a lovagkor beköszöntével.

---

III. Erotika az olasz és francia költészetben.
SZERELMI
  költészet   a   latin   nyelvnek   ú.   n.   leány-
|nyelvei   közül   legkorábban   provence-i   és
francia   nyelven   szólalt   meg   s   a   XI.   és   XII.
században   a   troubadourok   költészetében   virágzott.   Ama
buja   növényzetű   virágzó   terület,   mely   déli   Francia-
országot   egészen   a   Loire-ig   és   Spanyolország   észak-
keleti   partvidékének   nagyrészét   foglalta   magában,   a
középkorban   eléggé   önálló   állami   és   kulturális   életet
élt   s   már   korán   gazdag   irodalmat   fejlesztett.   Ezen   a
földön   fejlett   ki   a   nő-kultusz,   s   itt:   a   «Provence   dal-
telt   mezőin»   kezdett   a   középkori   piaci   nyers   költészet
nemesbülni,   finomulni.   E   folyamatot   nagyon   elősegí-
tette   a   keresztes   hadjáratok   keltette   lovagias   szellem,
mely   a   nők   iránti   tiszteletet   s   a   bajnokságot   tette   a
troubadourok   költészetének   tárgyává.   Ez   a   költészet,
mely   csakhamar   népszerű   lett   egész   Európában   s   még
a   magyar   királyi   udvarban   is   visszhangzott   a   XII.   szá-
zad   vége   felé   nálunk   járt   Pierre   Vidal   ajkáról,   főleg
az   előkelő   nők   magasztalása,   s   szerelmet   énekel   ugyan,
de   legtöbbnyire   az   érzés   mélysége   nélkül,   mesterkélten
s   bizonyos   konvencionális   műformákban.   Itt-ott   talál-
hatók   e   költészetben   érzékies   hangok   is,   főleg   az   ú.   n.
hajnali   énekekben,   amelyekben   a   költő   dicsőíti   a   ked-

---