Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
24 vese oldalán töltött éjtszaka örömeit, de általában véve a troubadourok dalai a szerelmi költészet nagyfokú megnemesbülését mutatják. A provencei költészet virág- zása a XIII. század első felében ért véget, mikor a Provence is Franciaország tartománya lett. (1245.) A troubadourokkal egykorú francia nyelvű éneke- sek, a trouvére-ek már inkább az epikai költészetet művelték, verses alakban dolgozva föl a középkori mondaköröket. Náluk szorosabb értelemben vett erotikus elemeknek alig van nyomuk. A provencei költők után- zásával a francia főúri udvaroknál fölvirágzott ú. n. courtois-líra főleg szerelemről szól ugyan, de noha olykor a viszonzott szerelem tiltott gyönyöreit is énekli, legtöbbnyire csak lírai sóhajok és epekedések teszik tartalmát. Mind a troubadouroknak, mind pedig a trouvére-ek- nek akadtak olasz versenytársaik is, akik a XIII. század második felében már saját táj nyelvükön énekeltek, mivel azonban a kereskedők és iparos polgárság lakta Olaszországban nem volt igazi lovagélet, ennélfogva a lovagi költészet is csak üvegházi növényként tengő- dött. Ehelyett egy egészen új költői iskola keletkezett, melynek tagjait Dante szavai után (Purg. XXIV.) az olasz irodalomtörténetírók az «édes új stílus» (dolce stil nuovo) költőinek szokták nevezni. Ezeknek érdekes közös vonásuk a szerelemnek az az eszményies föl- fogása, mely a nőt oly magas polcra emeli, hogy már szinte nem is földi teremtésnek, hanem angyalnak tekinti s közhellyé lesz, hogy minden szív nemesbül általa. Petrarca is, a Canzionére nagyhírű költője, tel- jesen mellőzi a szerelem érzéki vonásait s az «édes új stílus» költőinek mintájára lehetőleg eszményíti Laurája 25 képét s majdnem odáig emeli, mint Dante emelte Beatricét. Míg Petrarca gyöngédhangú, lágy, dallamos és rendkívüli nagy formatökéllyel írt verseivel irányt sza- bott az újabb szerelmi lírának, vele majdnem egyidöbcn Toscana egy másik nagytehetségű szülötte, Boccaccio, az olasz verses epikai költészetnek lett mestere, a szépprózai elbeszélés terén pedig megalapítója úgy- szólván az egész modern novella irodalomnak, de egy- szersmind Decamerone-jával és Corbaccio c. szatírájá- val egyik legkifejezettebb képviselője a középkori iro- dalomban az erotikának. Noha azonban semmiképpen sem menthetőén sok ledérség található Boccaccio két jelzett művében, magyar életírójával, Heinrich Gusz- távval (B. élete és művei. Bp., 1881.) és Radó Antallal (Az olasz irod. tört. Bp. 1896. I. k.) együtt mi is igazság szerint védeni tartozunk őt a túlzó vádak ellen. Boccaccio a saját korát, a renaissance társadalmi életét rajzolta, mely valóban tele volt romlottsággal. Ehhez járult az ókori irodalom is, melyet a renaissance mindenben nagy kedvvel utánzott. A lényeges különb-- ség azonban, ami Boccacciót a későbbi erotikusoktól megkülönbözteti az, hogy ő korántsem akarta a bűn csábító kiszínezésével az olvasók lelkét megrontani, mint a XV. és főleg a XVI. század pornografikus írói; még kevésbbé mondható materialista világnézetű költőnek, mint a XIX. század naturalista írói.^ Valamint a renaissance eszmeáramlata Olasz- országból terjedt el a többi európai irodalmakban, szintúgv a humanista műveltség úttörői is olaszok voltak. Pedig Olaszország XV. századi politikai viszo- nyai látszólag nem igen kedveztek a humanizmus 26 fejlődési folyamatának. A megelőző korszak szabad köztársaságai helyébe ugyanis majdnem mindenütt egymásra féltékeny apró zsarnokoknak uradalmai lép- tek, akik alatt esküszegés, orgyilkosság (templomok- ban, mise alatt, szentek segítségül hívása mellett) s egyéb bűnök napirenden voltak. Ezen új fejedelmek udvarukat azzal is fényessé akarták tenni, hogy mentől több írót vontak körükbe, akik dicsőségüket hirdessék világgá. Ilyformán a humanista műveltség keresetfor- rásnak is jó volt s ezért sok hívatlan tódult e pályára, akik irigységükben egymásra kígyót-békát kiáltottak. Emellett legtöbbjük erkölcstelen életet élt s trágámál- trágárabb verseket írt. De viszont a XV. század eleje óta számos kiváló görög tudós jött át Olaszországba, ahol dúsan fizették és megbecsülték őket, s elsősor- ban ezek terjesztették el a görög nyelv és irodalom ismeretét, úgyhogy a humanizmusnak csakhamar számos nagy központja keletkezett a pápák és fejedel- mek udvarában. Az olasz humanista tudósok körében is akadtak erotikus költők. Így nevezet szerint Aeneas Sylvius Piccolomini, aki nagyon értékes történeti munkákon kívül több latinnyelvü frivol verset és két nagyobb, ledér tartalmú költői művet írt. Egyik a Chrysis című latin vígjátéka, mely tele van trágár részletekkel, a másik pedig De duobus amantibus Euryalo et Lucretia c. pikáns tárgyú elbeszélése, mely a pataki névtelen s később, a XVIII. század végén, csenkeszfai Poóts András átdolgozásában hozzánk is eljutott. E művek szerzője a későbbi II. Pius pápa volt, a század egyik legkiválóbb alakja, aki hazánknak is rendkívül nagy szolgálatot tett már mint bíboros s később pápa kora- Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|