Erotika és irodalom

 33
élete   a   csapodárság   láncolata,   s   költeményeiben   is   nem
ritka   az   érzékies   elem,   bár   választékosan   kifejezve.   Egy
másik   költői   iskolának   (La   Pléiade)   feje   Ronsard   volt,
aki   szonettjeiben   itt-ott   érzékies   húrokat   penget,   szint-
így   egyik   követője:   du   Bellay.   Mindkettőjüket   erotikái
szempontból   messze   túlhaladta   a   Pléiade   egyik   drámai
költője:   Jodelle,   aki   Eugéne   ou   la   Rencontre   c.   víg-
játékában   a   farce-ok   durva   szerelmi   motívumait   ismétli.
Szerepelnek   benne:   egy   kicsapongó   pap   s   ennek   sze-
retője;   egy   szemérmetlen   férjes   asszony;   egy   ostoba,
de   magát   mégis   megfizettető   férj   s   hasonló   alakok.
Pierre   de   Bourdelle,   más   néven   Brentome   abbé,   egyházi
javadalmat   élvező   kalandor   harcos,   életrajzi   keretbe
foglalt   botrányos   történeteket   írt,   tele   fajtalan   részle-
tekkel.   Művei   azonban   csak   jóval   halála   után,   a   XVII.
század közepén túl jelentek meg.
A   XVII.   század,   melyet   régebben   a   francia   iro-
dalom   aranykorának,   másfelől   XIV.   Lajos   századának
is   szokás   volt   nevezni   (ez   utóbbi   elnevezésnek   irodalmi
okait   elmondja   Nisard:   A   fr.   irod.   tört,   ford.   Szász
Károly,   II.   389.   1.),   erotikái   tekintetben   tisztaságos
korszaknak   mondható.   Leszámítva   La   Fontaine   és   Sorel
műveinek   egynémely   mocskosságait,   szorosabb   érte-
lemben   vett   erotikum   e   század   íróinál   alig   található.
Más   megítélés   alá   esik   természetesen,   hogy   pl.   a   Racine
drámáiban   (Bajazet,   Phédre)   előforduló   bűnös   szerelem
szilaj   festése   nem   ütközik-e   hellyel-közzel   a   morál
törvényeibe.
Míg   a   XVII.   század   francia   irodalmában   a   költők
uralkodtak:   a   «fölvilágosodás»   századában   a   gondol-
kodók,   a   bölcselők   veszik   át   a   vezérszerepet,   s   hatásuk
alatt a XVIII.      század   már   kiinduló   pontjától     kezdve

---

34
minden   keresztény   szellemet   csaknem   teljesen   levetkő-
zött.   Ezentúl   mindent   a   természet   törvényeivel   akarnak
kimagyarázni;   vége   immár   úgyszólván   minden   pozitiv
vallásnak,   vége   csaknem   minden   tételes   erkölcsiségnek.
Faguet   Emil   szerint   (A   XVIII.   század.   Ford.   Haraszti
Gyula,   Bp.   1898.   1—27.1.)   e   század   az   erkölcsi   érzék
jelentékeny   süllyedésének   volt   tanúja.   S   ez   természetes,
mert   a   vallási   eszmék   meggyöngülése   mindig   erkölcsi
hanyatlást   von   maga   után.   Ezzel   az   erkölcsi   hanyat-
lással   az   irodalomban   is   szükségképen   együttjárt   az
erotikum   fölburjánzása.   Ezt   látjuk   a   «fölvilágosodás»
irodalmának mindjárt első kiváló mi velőinél.
Montesquieu   Knidosi   templom   c.   ifjúkori   prózai
idillje   hemzseg   az   erotikus   elemektől.   A   Perzsa   Leve-
lek-ben   is,   melyeknek   sorozata   tulajdonkép   a   keresz-
ténység   ellen   irányuló   pamfletnek   nevezhető,   szemér-
metlen   hárem-történeteket   és   ocsmány   eunuch-emlék-
iratokat   tár   elénk.   Van   egy   egész   levél   (CXII.),   mely
a   maga   hidegvérű   kéjelgésével   undorítóan   visszataszító.
A   felvilágosodás   korának   vezére,   Voltaire,   kinél   senki
többet   nem   tett   arra   nézve,   hogy   kiirtsa   kortársai   lel-
kéből   a   keresztény   hitet,   a   költészetet   is   fölhasználta
eszközül   filozófiai   elveinek   terjesztésére.   Elég   hivat-
koznunk   a   Jeanne   D'   Arc-ot   gyalázó   Szűz   (La   Pucelle,
1756)   című   komikus,   igazában   pedig   csak   gúnyolódó
eposzára,   mely   az   egyház   ellen   irányuló   gyalázkodások
mellett   egyszersmind   rengeteg   halmaza   a   piszoknak   és
trágárságnak.   Faguet   szerint   (i.   m.   339.   1.)   szinte   ért-
hetetlen,   miként   volt   képes   Voltaire   ennyi   mocskossá-
got marokszámra összehalmozni.
Voltaire-rel   versenyzett   kortársa   Rousseau,   aki
bölcselkedő   műveivel   az   egész   társadalmi   rendet föl

---

 35
akarta   forgatni.   Erotika   szempontjából   elsősorban   Val-
lomások   c.   művét   kell   említenünk,   melynek   kiegészítői:
Rousseau   Jean   Jacques   bírája   —   és:   Egy   magányos
sétáló   merengései.   Első   részében   hihetetlenül   szennyes
állatiság   rajzára   tud   vetemedni;   szinte   kéjelgéssel
részletezi   az   érzékek   ifjúkori   zajgását,   s   határtalan
cinizmussal   tárja   elénk   erkölcsi   ballépéseit,   hogy   azután
könnyűszerrel   föloldozza   magát   alóluk.   Híres   regényé-
nek   (Julié   vagy   az   új   Heloiz,   két   szerelmes   levelei)
egy   bukott   leány   a   főhőse,   kiben   épp   úgy   hiányzik   a
hajadon   szűziessége,   mint   a   hitves   szemérmessége.
Az   egész   regényen   érzik   a   remeteségben   lakó   Rousseau-
nak   szerelem   után   való   erőszakos   vágyódása   s   az   élete
delét   túlhaladt   férfinak   (ötven   éves   kora   tájt   írta   e
művét)   lázas   képzelete   és   fölgerjedt   érzékisége.   Való-
ságos   apotheozisként   dicsőíti   hősnőjének   leánykori
bukását.   Érdekes   egyébként,   hogy   a   Nouvelle   Héloíse
bevezetésében   maga   Rousseau   ezt   írja:   «Jelentős   címet
adtam   regényemnek,   hogy   minden   olvasó,   aki   a   könyvet
fölnyitja,   eleve   tisztában   legyen   vele.   Ha   mindazon-
által   valamely   fiatal   leány   merészelne   belőle   csak   egy
lapnyit   is   elolvasni,   akkor   vége   erényének,   akkor   ő
bukott leánynak (une fille perdue) tekinthető.
Rousseau-nak   csekély   tehetségű   követői   az   ero-
tikus   nemben   Duclos   és   Laclos,   névben   és   frivolságban
egyaránt   hasonlók.   Náluk   is   tehetségtelenebb   Louvet
de   Couvray,   a   sikamlós   Faublas   lovag   szerzője.   Mind-
ezek   regényei   azonban   a   maguk   idejében   nagyon
kapósak   voltak.   Ezek   ellenében   a   XVIIÍ.   század   regény-
írói   közül   Lesage   (főműve:   Gil   Blas)   és   Prévost   abbé
(a   Manón   Lescaut   és   a   Des   Grieux   lovag   történeté-
nek   szerzője)   a   rendkívül   merész     jelenetek   ellenére   is

---