Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
49 ízlés dolgában alkalmazkodnak közönségükhöz s keres- letüket csapszékekben dorbézolják el. Színész volt Shakes- peare is s amin a mai járatlan olvasó megütközhetik műveiben (pl. Othello-ban Jágónak fölötte trágár ékein), megmagyarázzák az érintett körülmények és korviszo- nyok. Ugyancsak a korszellem érteti meg azt, hogy Shakespeare mindent a maga nevén nevez meg s ez a név sokszor illetlen, sőt szavai néha oly nyersek, hogy le sem lehet őket egész hűen fordítani. Még nemes urainak és hölgyeinek társalgása is tele van olykor sikamlós célzatokkal. Taine szerint (Az angol irod. tört., ford. Csiky G. II. 197. 1.) nagyon aljas kocsmát kellene fölkeresnünk, ha mainapság akarnánk ily beszé- deket hallani. (V. ö. VIII. Henrik, II, 3. stb.) Perikies című drámájában egy bordélyház szennyét viszi a szín- padra, de színműveinek nézői nem ütődtek meg ezen s kortársai: Massinger, Ford,Francis Beaumont, Fletscher és Webster még sokkal visszataszítóbb, másrészt ret- tentően vérengző jeleneteket vittek a színpadra. Mindez azonban csak zabolátlanság, mint maga a korszak. De van Shakespeare-nél szoros értelemben vett erotikum is, még pedig szonettjeiben s főleg Venus és Adonis c. elbeszélő-költeményében, melyet egy fiatal főúr szá- mára írt. Ámde — úgy látszik — maga is átlátta, hogy túl ment a határon, mert egy évvel utóbb írt elbeszélő költeményének, a «Lueretiá»-nak már éppen ellenkező irányzata van. A restauráció idejében II. Károly magával hozta Franciaországból az ottani ledér erkölcsöket. A király, akit aljas kicsapongásai miatt «vén bak»-nak neveztek udvari emberei, XIV. Lajostól kap szeretőket, akik együtt kocsikáznak a királynéval. Nem csoda, ha az 50 udvar erkölcsei az alsóbb társadalmi körökben is el- terjedtek. (A restauráció korabeli féktelen élvhajhászat- ról 1. Taine i. m. III. i — 58. 1.) II. Károly nagyon föl- karolta a színházak ügyét, így tehát ebben a korszak- ban is a legtöbb írót a színház vonta magához. A komoly dráma ellenében szaporább a vígjáték, mely nem üt el annyira a régiektől, mint a francia klasszikus min- tákra írt tragédiák. A régi vígjáték is eléggé szabad- szájú volt, de most a csiklandós vígjáték-thémák nyer- seségét sértőbbé teszi a hatásvadászat. Hettner, aki megírta az angol restauráció-korabeli irodalomnak tör- ténetét (Geschichte der engl. Literatur von 1660—1770 4. Aufl. Braunschweig, 1881), az e korbeli vígjátékok hajmeresztő erkölcstelenségéről szólva ezt mondja: «A vígjátékíró volt e romlott társadalom legromlottabb részének kifejezője». (I. m. 106. és 112. 1.). Már Dryden színműveiben is sok az erotikum, sőt mocskosság, de még durvábbak követői. Az alacsony szenvedélyek pőrére vetköződve hancúroznak a színpadon. A házasságtörés ezekben a darabokban állandó mulatsága a férfiaknak s nőknek egyaránt Az író a nőszereplők ajkára adja a legegyértelműbb sikamlósságokat s teljes a siker, ha még hozzá az író maga is nő, mint Aphra Behn (1640—89), aki Astreának nevezte magát s kém és kéjleány volt egy személyben, vagy Susanne Centlivre (1678—1722). Ezen irány legtúlzóbb képviselője Wil- liam Wycherley (1640—1717), a legotrombább író, aki beszennyezte a színházat s kinek egész élete is ki- csapongásokban telt el. Megdézsmálta műveiben Shakes- peare-t, Moliére-t, Racine-t és Calderon-t, csak egyben volt eredeti: az ocsmányságokban. Legnépszerűbb da- rabja, «A falusi asszony» (1675), akörül forog, hogy 51 egy nemes ember, Horner, elhíreszteli magáról, hogy ő már nem sértheti meg a férji jogokat; ezért a férjek szívesen bízzák reá feleségüket, akiket aztán ő meg- győz az ellenkezőről. Többi darabjai semmivel sem különbek. Sem író, sem emberei nem lehetnek már aljasabbak. (Bő szemelvények olvashatók Taine-nél, i. m. III. k.). William Congreve (1670—1729) már nem ala- csonyodik le ennyire. Ő is szabadszájú ugyan s a cselekvényben és párbeszédben nem sokkal finnyásabb Wycherley-nél, sőt még jobb darabjaiban is van min- denütt két vagy három csábítás és házasságtörés, mely- nek előkészületeit és utójátékát is színpadra viszi, de azért kevésbbé durva, mint az előbbi s legalább válasz- tékos nyelven ír. Az említetteken kívül sokan keresik még ily visszataszító erotikummal a sikert, köztük szellemes, ötletes írók is, mint Etheredge és Raven- scroft, de az 1688-ki évvel, a Stuartok elűzésével, új szellem jelenik meg Angliában s az erkölcsi forradalom lassan, fokozatosan kíséri a társadalmi forradalmat, meg- tisztítja az államéletet s egyúttal a színpadot és iro- dalmat is. Richardson a XVIII. század derekán megteremti az «erkölcsös» regényt, melynek célja nem mulattatás vagy éppen a képzelet izgatása, hanem az, hogy a pol- gári való életet fesse, életszabályokat nyújtson s meg- ítélje a cselekvés indító okait. Richardson regényeit művészi értékben messze meghaladja Olivér Goldsmith regénye «A wakefieldi pap»-ról, mely mintája lett min- den későbbi angol regénynek a nemes realizmus meg- honosításával. Az erotikum ezentúl csak nagyon szór- ványosan jelentkezik az angol költészetben; így a Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|