Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
74 színezi ki az érzékies jeleneteket. Ezt mindazok, akik Jókai regényköltészetét ismertetik, el szokták hallgatni. Császár Elemér is (A magyar regény tört. Bp. 1922. 189.) általánosságban csak annyit említ, hogy a Sárga Rózsa (1893) ut án megkezdődött a vég, a hanyatlás, s hogy Jókai életének utolsó évtizede költői munkás- ságának alkonya, mellyel nem akar foglalkozni. Pedig ezen, több mint egy évtizedre terjedő időszakban rend- kívüli termékenységgel s nagy teremtő képzeleterővel megírt regények hozzátartoznak Jókai regényköltésze- tének teljességéhez s azért nem mellőzhetők minden szó nélkül, nekünk pedig, kik irodalmunk erotikáját ismertetjük, a tárgyilagosság és egyenlő elbánás elve elleni vétségünk lenne, ha Jókai ebbeli fogyatékosságait elhallgatnók. Nem vesszük sorjában Jókainak élte utolsó évei- ben írt regényeit. Elég lesz rámutatnunk egy-egy jel- lemző példával Jókai erkölcsi érzékének megdöbbentő fogyatkozására. Félreértések elkerülése végett előbo- csátjuk már itt is, amiről még később lesz szó, hogy nem kívánunk mi a regénytől olyforma erkölcsi tanul- ságokat, aminők Phaedrus meséiben találhatók; azt is jól tudjuk, hogy a kirívó erkölcsi irányzatosság leg- többnyire megrontja a regény művészi hatását, s az erkölcsi alapeszme mint ilyen nem lényeges és szük- séges eleme a regénynek. Azt azonban megkívánjuk a regényírótól, hogy erkölcsi érzéke ép legyen és se a cselekvényben, se a jellemrajzban, se pedig az elő- adás módjában ne forduljon elő olyasmi, ami megsérti erkölcsi érzésünket vagy éppen fölháborítja egész erkölcsi valónkat. Elszomorító, hogy Jókai, kinek fényes írói tulajdonságai iránt mi is őszinte elismeréssel adózunk, 75 újabb regényeit már oly módon akarta érdekesekké tenni, amely a költőiséget a szertelenséggel, a nagy- szerűséget a rendkívülivel és túlcsigázottal, a csodás- ságot olykor — mint pl. a Kráó c. regényében — a monstre-elemmel igyekszik pótolni s mindezt erotikus színekkel festi alá. Azt is sajnálattal kell megállapítani, hogy több újabb regényének cselekvénye idegen or- szágokban játszik, mintha nemzetünk története s a magyar társadalmi élet nem szolgáltathatott volna többé tárgyat még az oly gazdag leleményű írónak sem, aminő Jókai volt, akit éppen a korábbi regényeiben tar- talomban és formában egyaránt megnyilvánuló nemzeti elem fűz hozzá régi nagyjainkhoz. Újabb regényeivel mintha el akarta volna szakítani ezt az összekötő kapcsot, helytelen példát adva ezzel is fiatalabb íróinknak. A mondottak igazolására újabb regényei közül elég lesz csak egy-kettőt fölemlíteni s vázlatosan ismertetni. A Magnéta (1895) tárgya egy komédiás- nőnek szerelmi története s ebből folyó véres bosszúja. A regény címbeli hősnője egy amerikai zsidóleány, aki mint bűvésznő mindenféle mechanikai, dinamikai és elektrotechnikai készülékekkel (á la Jules Verne) be- rendezett színházban érzékingerlő módon mutogatja magát mint «a föld delejességének leánya», a levegő- ben szállongva. Sokan bomolnak a szép nő után, kü- lönösen egy sokmilliomos orosz. Magnéta azonban egy artista társába, egy bűvészbe szerelmes, aki jópénzért elárulja titkát s eladja őt az orosznak. Magnéta bosszú- ból viszont leleplezi a csalfa művészt, kit végül a Magnétába szerelmes testvérbátyja egy produkció alkal- mával lenyakaz. Ez a katasztrófa emlékeztet Leoncavallo Bajazzók című ismeretes operájára. Mint látnivaló, a 76 regény cselekvényében nincs semmi megkapó, ellenben elejétől végig, lépten-nyomon egymást érik az érzékiség fölgerjesztésére szolgáló helyek, úgyhogy a Rákóczi fia c. történeti regénye óta (1892), mely szintén az erotikus regények közé való, Jókai nem írt egy regényt sem, amely ennyire telítve volna érzékies elemekkel. A Magnéta-előadások leírásával s az ú. n. alme-öv rajzolásával Jókai egyenesen arra törekszik, hogy olvasói képzeletét ingerelje s a cselekvény csomója abba bo- nyolul, hogy a Magnétáért versengők egyike elő tudja mutatni a zsidó tündérnő fényképét minden alme-öv nél- kül. De mellőznünk kell a további ledérségek részletezését. Nem sokkal épületesebb egy másik újabb regé- nyének, a Trenk Frigyes-nek cselekvénye sem. A cím- beli hírhedt kalandornak alakja már magában véve alkalmatlan arra, hogy egy regénynek főhőse legyen s rokonszenvet ébresszen. Nem sikerült ez Jókainak sem. Az ő Trenk-je egy léha ifjú, igazi Don Jüan, kinek legfőbb törekvése a nők meghódítása. Először elszereti a porosz király húgát, megcsalva a becsületes férjet, ki neki jótevője; azután egy másik fiatal asszonyt csábít el; utóbb egy porosz rezidens feleségének udva- rol, majd ismét egy orosz herceg nejével köt tiltott viszonyt s mikor ez utóbbi meghal, nyomban az orosz főkancellár hitvesével lép bűnös viszonyba. Mindezen veszélyes helyzetekből nagy furfanggal megmenekszik s bekalandozva fél Európát, pénzért hazaárulóvá lesz, a hitvallással aljas komédiát űz s többféle újabb kalandja után végül Parisban Robespierre nyaktilója alatt vérzik el. «Sokat szeretett — sokat szenvedett: a sors ki van egyenlítve» — így olvassuk a regény végén. Ez Jókainak költői igazságszolgáltatása. Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|